Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884

1884-01-03 / 1. szám

2 Vauász- és Vers ny-Lap. Január 3. 18o4. 114. Ugyanaz sga к Tót leány ap GunDersbnry any Twelfthcake. 115. Gr. Tarno«-9ky János sga к Odsiecz ap Talis- man a Last Trial. 11 G. Gr. Festetics Tassilo sga m ap Veraeuil any Wienerin. 117. Ugyanaz sga m ap Verneuil a Gardenia. 118. Ugyanaz p m ap Buccaneer a Helene Triumpbante. 119. Ugyanaz p m ap Eberhard a Why not. 120. Ugyanaz p k a Galopin a Curieuse.'') 121. Ugyanaz p k ap Skylark any Hermit-Cristiana kancza. A Magyar Lovaregylet titkársága, Sárkány J. F., s. к. *) Épen lapunk sajtö alá menetelekor veszsziik a tulajdonos értesítését, miszerint a nevezett csikó anyja nem Curieuse, hanem Coquine. TELIVÉREK ES VERSENYEKLóverseny-napok 1884-ben. April havában. Prága 14, 15. Nevezési zárnapok, teherközlések és kisbánatjelentések. 1884. Január. I. Prága Allamdij 2000 írt KisbáDatj. Kisbánat-jelentések a prágai lóversenyekre 1884. Államdij. 2000 frt. 3éveseknek. 1600 meter. (18 aliirás.) Kisbánat: Bora, Cabale, Honorar, Királyfi, Norderney, Olga-kancza, Regina és Valentinért. Visszapillantás a tavalyi versenyévszakban pályázott lovainkra. Most, midőn a természet téli álmát aluszeza, a verseny-sport is szünetel, s ez legfölebb a versenylovaknak a kikeletre való előkészítésére szorítkozik, nem lesz érdektelen a mult versenyévszak eredményeit emlékünkbe visszaidézni, annyival is inkább, mert azok a jövőre nézve is jelentékeny tanulságul szolgálnak, irányt adva az illető tulajdonosnak, lovai tehetségének mily módon leendő érvényesítésében. Mielőtt az ügy érdemébe bocsátkoznánk, egy kis futólagos áttekintést tartunk telivértenyésztésünk jelen helyzete fölött. Ha viszonyítjuk ezt, a közelmúlt tenyésztési törekvéseivel, örömmel kell meggyőződnünk, hogy e téren valóban nagymérvű haladás észlelhető a birodalom mindkét felében. Igazolják ez állításunkat ajmeetingeinken évről-évre nagyobb számmal mutatkozó nevezések, mi ismét a telivér-anyag fokozatos gyarapodására s a versenyzési kedv lendületére vall. Valóban, ha figyelembe veszszük versenyanyagunkat, azt keil tapasztalnunk, hogy az előbbi évek hátráltató akadályai mindinkább tünedeznek s versenyanyagunk évről-évre ugv minőség mint mennyiség tekintetében növekedik s a telivérménesek tevékenysége nemcsak nem zsibbad, hanem biztosan halad előre a megkezdett ösvényen s jogosultságot ad ama reményre, hogy az ujabb meg uj-ibb befektetések mindinkább gyümölcsözőkké fognak válni. Ha az utóbbi öt év statisztikájába egy pillantást vetünk, látni fogjuk, hogy 1879-ben a monarchia telivér kanczáinak száma csak 373-ra rúgott, mi g a mai telivér-lcanczaállományt 357-re látjuk fölszaporodva. De nem csupán a puszta szám mutatja a gyarapodást, hanem a fashionable vér növekedése is, ugy hogy mai napság ama telivérkanczák száma, melyek versenyczélokra alkalmasak, körülbelől oly nagy, mint volt öt év előtt az összes telivérállomáuy. Örömmel constatálhatjuk itt, hogy a teiivéranyag kiszállításában bizonyos stagnatio állt be s alig 10 — 12-re tehető az exportált lovak száma. Ezzel szemben a behozatal oly tekintélyes mérvet öltött az utóbbi évben, mint még soha. Hatvanötre rug a birodalomba hozott mének és kanczák száma, tehát összesen 86-ra; az utóbbiakból 21-en szopós csikajukat is magukkal hozták; a legékesebben szóló bizonysága ez annak, mennyire iparkodnak telivér tenyészintézeteink a megnagyobbított versenyistállók számára szükséges anyagot kielégitő mérvben előteremteni; örvendetes bizonysága egyszersmind annak is, hogy a lovaregyleteink által behozott ujitások a legelőnyösebb hatással vannak ugy a tenyésztésre, mint a versenyügyre. A mi már a mult évben a versenypályákon szerepelt lovakat illeti, vegyük ezek közül szemügyre először is a 2éveseket, melyek ugy küllemre, mint erőteljes kifejlődésre és képességre nézve, idősebb pályatársaikkal szemben sem vallottak szégyent, sőt gyakran arattak felettök diadalt ; mi több, a kiválóbbak, a versenyévszak alatt, eleinte mutatott jó formájukat a versenyévszak campagne-ja alatt is megtartották. Ama fiatal nemzedéknek a száma, mely a gyepen tehetségét különösebben kifejtette, eléggé tekintélyes, s igen bajos egyes lovat kiválasztani, hogy azt az egész társaságnak élére állítsuk. Pásztor, Czimer, Sunrise, Metallist., Ready Money ,Stronzian, Misa és Gabernie mind oly képességet tanúsítottak, mi a legszebb reményre jogosit a közelebbi versenyévszakban leendő szereplésük tekintetében. Ezeken kivül Donna Elvira, Enzesfeld, Borealis, Millerjung

y Művész, Flor y, Edgar, Jewess, Vinea oly lovak, melyek igen szép eredményeket értek el, sőt vannak olyanok is, mint Cambus és mások, melyek idei kedvezőbb conditiójuk mellett a diadalra igényt tarthatnak. Ha az első helyen nevezett csoporton végig nézünk, alig választhatjuk ki ebben a határozott kedvenczet. Stronzian volna az egyetlen az egész társaságban, mely tavaly mint legyőzhetetlen vonult vissza téli szállásra, ámde e ló csupán két izben futott, s kortársainak nem is a legjavával mérkőzött, noha el kell ismernünk, hogy második fölléptekor feltűnő képességet tanusitott. A többi ellenben, mindannyian, habár szép győzelmeket arattak is, de vereséget is kellett szenvedniök. A papíron tulajdonképen Gaberniet, a baden-badeni Zukunftspreis nyertesét kellene kortársainak élére helyezni, mint a mely ama dijban, miután már elébb három versenyben győzött s Stronzian és Misa kivételével mindazokat megverte, a melyeket vele egy sorban emiitettünk, amikor is csak Sunrisetől kapott teherkönnyebbitést. A sopronyi Polgárdijban mutatott formája azonban sokkal rosszabb volt, semhogy azt korrektnek lehetett volna tartani. Gabernie mellé a papiron csak Misát és Metallistet helyezhetnék, mivelhogy Ready Moneyt, első nagy reményekre jogositott fellépte óta, folyvást végzetes szerencsétlenség üldözte s Sunrise is, mely hazáját oly szép sikerrel képviselte Nemetországban, formájában az őszi campagne alatt hanyatlást mutatott, minek egyébiránt talán a folytonos munka is lehet az oka. Misa is, mely a nyári versenyekben kiváló helyet vivott ki az osztályozásnál a Polgárdijban nem mutatá előbbi jó formáját s csak Budapesten az 5000 frank dijban — melyet megnyert — küzdve föl magát újra az első classisba; Metallist pedig a. saison kezT A R С Z A. Sylvester-éji álom. „Hogyan leszünk már most a ménesünkkel, méltóságos uram? Nem lesz fedező ménünk a jövő évben ; — üresen marad mind a 26 kanczánk! De nagy baj lesz az!" így kesergett az én kedves öreg tiszttartóm és búsan nagyokat húzott a csibukon, melynek kékes bodor füstje furcsa karikákban egyesült az előttünk párolgó sylvesteresti punch szürkés gőzével. „Bizony baj az, édes öregem" — volt csüggedt hangú válaszom — „de hát nem tehetek róla; elfelejtettem annak idején jelentkezni egy állami mén bérletére, pedig minden újságban olvastam, hogy a ki októberig nem jegyezteti elő magát, azután már nem kaphat mént. Hiába kértem most Kozmát! „Nem lehet — nem tehetem. Az összes állami mének már le vannak foglalva bérlők által és állomások részére. Sőt távolról sem volt elég az idejében jelentkezett kívánságok teljesítésére. Az elosztott 2100 ménen felül még vagy ezerre lett volna szükség az 1884-ik fedeztetési idényre." Szivére beszéltem ! — Meghallgatott szánó képpel — türelemmel, de azért csak újra elhangzott ajkairól a „non possumus" ! „Igen sajnálom kedves barátom" — de elkéstél, tanuld meg hogy „röndnek muszáj lönnyi." Nagyot sóhajtott erre ismét az én jó öregem, hiszen a mi kedves és annyira dédelgetett ménesünk életérdekéről volt szó. Ő majdnem még jobban kedveli e ménest mint én — a tulajdonos! „Most már a jövő évben nem lesz csikónk, egy évjáratunk hiányozni fog — nem gyönyörködhetünk annak fejlődésében, — és annak idején egy álló évig nem lesz a ménes után semmi jövedelme az uradalmi cassának!" Megértettem és mélyen éreztem e szemrehányást, melyet feledékenységemért meg is érdemíettem. Már évek óta állami mént béreltem volt kedves ménesembe, mert hát olcsóbb és jobb is mint a saját mén tartása. Fizetek évenkint 250—300 forintot, s tartom négy hónapig a mént, melyet kiválaszthatok nagyszámú és biztos származású apalovak közül. Mig ellenkezőleg drága pénzen meg kellene vennem egy mént és tartanom kellene egész éven át. Azután az a legnagyobb baj, hogy a nem ménesembe való telivéren kivül nem is igen vehet az ember olyan apalovat, mely generatiókon át tisztán van tenyésztve. Szándékom volt tehát ismét állami mént bérelni a jövő évre. Már a nyáron váltig készültem Fehérvárra, mént választani, de hát ha elfelejtettem! Nem segíthetek rajta! Pedig most az uj év küszöbén már sehol sem vehetek akár gyengébb minőségű ménlovat is. Nem találok már sehol eladót ! „De hát miért is tart az állam csak 2000 mént, mikor legalább 3000 állami ménre van szüksége az országnak!" Öregemnek eme kifakadása sziote jól esett. Igaz biz a! Találtunk már bűnbakot. Nem én vagyok már oka ménesünk veszedelmének. A kormány — az állam oka; miért nem tart több mént! De azért a baj megvan — ménesünk meddőn marad a jövő évben" Furcsa a természetem. A mint valami nagyon bosszant, utána rögtön elálmosodom. — Most is ugy jártam. „Pedig még csak 11 óra van s régi agglegény - szokásom szerint ma is meg akarom várni az éjfélt — az uj esztendő kezdetét. „János, még egy pohár punchot. Ugy-e, tiszttartó uram is iszik még egygyel — bufelejtőnek ? Olvasgassunk még egy kissé — uj évig ! " Ezzel lapozgatni kezdtem az asztalon fekvő sok újságot, mely vadászati kirándulásom alatt itthon összegyűlt. A „Vadász- és Versenylap" két számát találom. Vájjon mi ujat hoz? Szemembe ötlik a deczember 13-ki számnak egy „Budget" czimfl czikke. Nézzük csak!