Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-03-29 / 13. szám

Márczius 29. 1883. Vadász- és Verseny-Lap. 105 seknek sokkal több játékteret nyújt. Egy gyakorlott csukló, bátor előrelépés, gyors ripost, sok akadályon segitenek, s egyéni nézet, melyik a jobb vagy rosszabb vivásmodor. A mi az amateuröket egyenkint illeti, Ernst nyugodtságával, jó védése és kemény karja gyorsaságával pótolta lábának lassúságát. Vele egyenrangú vívó Adamovits. Wagner szép formát és jó vezetést mutatott, de hüvelykujjának ficzama miatt kénytelen volt a pályáról kilépni. A mesterek kard-viadalánál ismétlődött az, a mi a tőrvívásnál volt, csakhogy már itt Arnoldo uram keményebben tartotta magát, a béesi Hartl-lal szemben, s ez utóbbi csak egy toueh-sal győzött. Ennél a viadalnál mindkét mester roppant óvatossággal ment egymás ellen, s ha Arnoldo el nem heveskedi magát, győztes lelhetett volna. Hartl a fleuretben sokkal jobb, mint a kardban. Fuchs mestert mindkét társa megverte, bár jól tartotta magát. * * * Szigethy Sándor urnák köszönettel tartozunk, hogy szakavatott leírását szives volt lapunkunk is beküldeni. Magyarországi ismert jó kardvivóink is meg voltak ugyan hiva a bécsi viadalokra, de egy korábbi „rólunk, nélkülünk"-féle hiba miatt nem mentek. Az a legsajátságosabb e bécsi viaddnál, hogy azt és a hasonló sport-versenyeket nem athletikai vagy torna-egyletek, hanem egy sport-lap szerkesztője rendezi, — ám az eredményre nézve mindegy. Egy régi athléta. V I Z I-S P 0 R T. A „Vadász- és Verseny-Lapok" Tiszt. Szerkesztőségének. Budapesten. Szives tudomásvétel végett értesítem, hogy a „Nemzeti Hajós Egylet" választmánya f. évi márczius hó 17-én tartott ülésén a „Vadászés Verseny-Lapok "at a magyar korona országai területére nézve hivatalos közlönyének fogadta el. Budapest, 1883. márczius 13. Fülepp Kálmán, igazgató. Thaisz Elek, elnök. Dr. Nagy Ferencz, jegyző. * Győr, 1882. jul. 7. Tisztelt Szerkesztő Ur ! — „A győri csónakázó egylet" f. lió 3-án tartott igazgatósági ülésén a „Vadász- és Verseny-Lapot" országos szakközlönyeül elfogadta ; ennélfogva kérjük az igen tisztelt Szerkesztő urat, szíveskednék eme határozatot magáévá tenni és sport ügyekre vonatkozó közleményeinket jövőre abha dijtalanul felvenni. Molnár József, Mihálkovics Tivadar, e. jegy. h. elnök. (Szívesen adunk helyet a t. Egylet megtisztelő ugyan, de a végre, hogy tudja mi történik; hallgatózva a beteg ajtajánál maradt. Az asszonyok sajátságos susogása s elejtett egy-két szó hallatára aggályait újra felkölté s benyitott; lady Maudot, ki eszméletét ismét elveszté, ápolónői épen az ágyra fektették. — Nyissák fel az ablakot! — A szegény lady megfázik, s még belehalhat; ruhái már nyitva vannak. — Azonnal nyissák fel az ablakot, — rivalt rájuk Perc},— a felelősséget magamra vállalom! Mig a parasztasszonyok a határozott parancsnak engedelmeskedtek, Percy a szobában 1-vő gyermekeket kilóditá s dobogó szívvel állt a betett ajtónál. A bűzhödt szobába tódult éltető fris levegő, várt hatását meg is tevé. Lady Maud néhány perez alatt magához tért. Amint Percy lady Maud szavát hallá s állapota felől némileg megnyugtató jelentést vett, lovához sietett, hogy az istállóba visszavezesse, Merlin után nézzen, újra átnyergelje s Joscelin-parkba siessen. Alig haladt félmértföldnyi távolságra, dr. Biggssel találkozott. — Merre van a falka? — kérdé ez már messziről. — A falkára ne is gondoljon, Sir! lady Maud felbukott s a parasztházak egyikében fekszik; siessünk hozzá! felhívásának, s igen örülnénk, ha az evező-versenyek testedző sportja ujabb lendületet venne hazánkban. Kivánatos volna, hogy a hazai többi csóuakázó-egyletek is hasonlóan gondolkoznának, mint a győri és nemzeti Egylet, hogy t. i. az ország összes csónakázó egyletei találkoznának lapunkban közleményeikkel. A Szerk.) * * * Budapest, 1883. márczius 24. Igen tisztelt Szerkesztő úr! Becses lapjának legutóbbi számában olvastam a győri csónakász egylet felhívását egy országos meetingre. Sz írói-szóra aláirom, a mit a vizi-sport pangásáról mond. Hát biz az úgy van! Sajnos, de igaz, hogy gyönyörű vize

:nk s minden egyébre vállalkozó ifjúságiink daczára, nálunk az evező-sport nem bir ama magaslatra emelkedni, mint a többi mivelt európai nemzetnél. Akárhová nézünk nyugat felé, mindenütt azt látjuk, hogy a fiatalság folyton növekedő előszeretettel kezeli az evezőt. Egymást érik a versenyek, evező kirándulások s meetingek. Anglia és Francziaországról meg a tengerparti többi országról nem is szólok. Hisz ott réges-régen elsőrangú sportot képez az evezés. Nincs fialal ember, ki tökéletesen ne kezelné az evezőt. De vegyük Ausztriát, Csehországot, e legközelebbi szomszédainkat, vegyük Németországot, melynek fiatalságát másnak mint pedáns könyvmolynak, meg változatosság kedveért csordultig telt sörös kancsónak, nálunk képzelni sem szokták; ez a fiatalság kezdi otthagyni a kávéházakat s a bűzhödt korcsmákat; szórakozásra szánt idejében e helyett evezőt ragad, s a fris éltető levegőn férfias testedző mulatságot űz. Egy pillantás a német sport-lapokban mindenkit meggyőzhet felőle. Csak minálunk nem tudják e sportot méltányolni. Tessék körülnézni. Az egész országbao alig van 3—4 evező-egylet. Ezek is csekély eszközökkel s korlátolt számú tagokkal rendelkeznek. Épen csak hogy tengődnek. És annyira ismeretlen e sport nálunk, hogy a vidéki ember, ha feljön a fővárosba világot látni, s a Margitszigetre kirándulva, megpillantja az evező urakat, majd elejti az állát bámultában a csudabogarak felett, kik nem röstelnek erőlködni, mikor pedig hát nem kénytelenek vele!! A fővárosi ember meg vállat von, s lenézőleg mosolyog, hogy hát okosabbal is tölthetnék idejüket! Pedig nincs igazuk. ElfelejUtközben dr. Biggsnek az egész esetet elmondá, kitől viszont megtudta, hogy az öreg lordnak is a vidéken kell lennie, s a betegnél hagyta. Lord Sevenoaksot megtalálni már nehezebb volt. Hogy egyik tisztásról mihamarább a másikra juthasson, árkon bokron keresztül a vidék nagyrészét már bejárta, mig jó félórai keressés után végre ezzel is találkozott. — Merre van a falka ? — kérdezé ez is. — De amint a történteket meghallá, mindketten a falu felé vágtattak. Dr. Biggs a kapuban várta őket. — Hála istennek, semmi baj. — Lady Maud magát nagyon megütötte ugyan, ennek következtében el is ájult, de pár nap múlva egészen helyre áll. — Haza lovagolnia semmi szin alatt sem szabad ; de azt sem szeretném, hi valami rázós dogearton kellene hazavinni, itt pedig más alkalmatosságot alig kapunk. — Elküldök a broughamért — jegyzé meg a lord. — De kit? b.íjjal találunk embert, aki elmenne; Joscelin-park messze van. — Elmegyek én! — mondá Percy. — írjon lordságod néhány igazoló szót, s rendelje meg : ki, melyik kocsiba fogjon? Az öreg úr mindenelőtt leányához ment be, s látván, hogy jobban van, rendeleteit Percy névjegyére irta, ki azonnal Joscelinparkba sietett. Ezalatt Tibb is meghozta a baromorvost, s lady Maudnak azt izené, hogy tik a jó urak, hogy fiatalságunk nagy részének mi az időtöltése? Dáké-forgatás, váczi utczai asfaltkoptatás, pagátfogás, meg ama bizonyos másik „vizi" ügy (5 hatos hivás, dupla visszavágással). Nem helyesebb-e a fiatalságra s macára az egész társadalomra nem hasznosabb-e, ha a helyett a fiatal ember testgyakorlattal foglalkozik, mely elsatnyulás helyett testét megedzi, mely elvonja a piszkos korhelybarlangokból, s végelemzésben morális erejét is fokozza? Vájjon miben rejlik ez a közönyösség a sport iránt? Vájjon fajunk közmondásos keleti iudolentiájában, a jeunesse dőrée. körében ujabb időbeD ismét lábrakapott léháskodásban, melyet Tréfort miniszter is nem rég oly élesen megrótt, avagy társadalmi viszonyainkban? Erre bajos volna felelni. En azt hiszem, mind a [háromban. Tény az, hogy az evezősport, mely a hatvanas évek elején jobbára az aristokratia kezdeményezése folytán néhány évig szép reményekre jogosító lendületet nyert, tetemesen hanyatlott az utóbbi években, mondhatni, egészen elszunnyadt. Mult évben, hosszú idő után először, történtek ismét kísérletek, lelket önteni a máikihaló sportba A nemzeti hajós-egylet junius havában Budapesten, a győri csónakász-egylet augusztus havában a Balatonon rendezett versenyeket. Miodkettő igen szép sikerrel folyt le, kivált ha veszszük, hogy csak kezdeményező kísérletek voltak. Kivánatos, hogy a kezdetnek folytatása is legyen, s hogy a versenyek mindinkább nagyobb szabásúakká, a magasabb sport-igényeknek megfelelőbbé tétessenek. Örömmel üdvözlöm a győri csónakász-egylet fellépését, mely e czél elérésére társulás utján kiván hatni. Magam is ama meggyőződésbsn élek, hogy egyesítve az erőket, összhangba hozva az egyletek működését, több-több a kilátás az eredményre. És nem is kételkedem, hogy a nemzeti hajósegylet, melynek tagia vagyok, úgyszintén az összes többi hazai egylet lelkesen felkarolandja az eszmét, s mindent el fog követni, hogy a megpendített eszme megvalósuljon. Bizonyára egy hazai egylet sem fog hiányozni az ápril 29-iki első nagy gyűlésen. De legyen szabad egy megjegyzést koczkáztatnom S ez az, liogy az igen tisztelt győri egylet nagyon is általánosságban jelzi a társulás eszméjét, és nem fejti ki, hogy mily módún Merlint, minthogy sebje nem veszélyes, né hány nap múlva haza lehet vezetni s pár hét múlva semmi baja sem lesz. A vett kedvező hir lady Maudra oly jó hatást gyakorolt, hogy a brougham megérkeztét egészen felvidulva várta. Midőn Percy Joscelyn-parkba ért, sem lord Algernon, sem Wentworth még haza nem érkeztek, s igy a kocsi végett való intézkedéseket megtennie magának kellett. Lord Sewenoaks gyors fogata csakhamar meg is érkezett, s dr. Biggs szivéből örült, hogy kedves betegéről a leggyöngédebben gondoskodva volt. Miután a lord s leánya a kocsiban, dr. Biggssel, helyet foglalt, Percy az orvos kényelmes szürkéjére jutott ; s bármint nógatta is Joscelyn-parkra, a lord gyors fogatánál jóval később érkezett ugyan, de Merlin állapota felől jó hírt is hozott. Másnap délután lord Algy még gyengélkedő testvérét lova javulásának hírével akarta meglepni, de amint hozzá belépett, lady Maud e szavakkal fogadá. — Épen most kaptam e sorokat: „Monkfieldről jövök, Merlint holnap jóformán haza lehet vezetni." John azt mondá, hogy e sorokat ugyanaz a gentleman küldé be, a ki tegnap itt volt. — Ki volt itt? — Alighanem a baromorvos. — Az nem lehetett, mert John azt állítja, hogy az a gentleman küldó, a ki tegnap a kocsiért jött.