Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-03-29 / 13. szám

Márczius 29. 1883. Vadász- és Verseny-Lap. 105 seknek sokkal több játékteret nyújt. Egy gyakorlott csukló, bátor előrelépés, gyors ripost, sok akadályon segitenek, s egyéni nézet, melyik a jobb vagy rosszabb vivásmodor. A mi az amateuröket egyenkint illeti, Ernst nyugodtságával, jó védése és kemény karja gyorsaságával pótolta lábának lassúságát. Vele egyenrangú vívó Adamovits. Wagner szép formát és jó vezetést mutatott, de hüvelykujjának ficzama miatt kénytelen volt a pályáról kilépni. A mesterek kard-viadalánál ismétlődött az, a mi a tőrvívásnál volt, csakhogy már itt Arnoldo uram keményebben tartotta magát, a béesi Hartl-lal szem­ben, s ez utóbbi csak egy toueh-sal győzött. Ennél a viadalnál mindkét mester roppant óvatossággal ment egymás ellen, s ha Arnoldo el nem heveskedi magát, győztes lelhetett volna. Hartl a fleuretben sokkal jobb, mint a kardban. Fuchs mestert mindkét társa megverte, bár jól tartotta magát. * * * Szigethy Sándor urnák köszönettel tartozunk, hogy szakavatott leírását szives volt lapunkunk is bekül­deni. Magyarországi ismert jó kardvivóink is meg voltak ugyan hiva a bécsi viadalokra, de egy korábbi „rólunk, nélkülünk"-féle hiba miatt nem mentek. Az a legsajátságosabb e bécsi viaddnál, hogy azt és a hasonló sport-versenyeket nem athletikai vagy torna-egyletek, hanem egy sport-lap szerkesztője rendezi, — ám az eredményre nézve mindegy. Egy régi athléta. V I Z I-S P 0 R T. A „Vadász- és Verseny-Lapok" Tiszt. Szerkesztőségének. Budapesten. Szives tudomásvétel végett értesítem, hogy a „Nemzeti Hajós Egylet" választmánya f. évi márczius hó 17-én tartott ülésén a „Vadász­és Verseny-Lapok "at a magyar korona or­szágai területére nézve hivatalos közlönyének fogadta el. Budapest, 1883. márczius 13. Fülepp Kálmán, igazgató. Thaisz Elek, elnök. Dr. Nagy Ferencz, jegyző. * Győr, 1882. jul. 7. Tisztelt Szerkesztő Ur ! — „A győri csó­nakázó egylet" f. lió 3-án tartott igazgatósági ülésén a „Vadász- és Verseny-Lapot" orszá­gos szakközlönyeül elfogadta ; ennélfogva kér­jük az igen tisztelt Szerkesztő urat, szíves­kednék eme határozatot magáévá tenni és sport ügyekre vonatkozó közleményeinket jö­vőre abha dijtalanul felvenni. Molnár József, Mihálkovics Tivadar, e. jegy. h. elnök. (Szívesen adunk helyet a t. Egylet megtisztelő ugyan, de a végre, hogy tudja mi történik; hallgatózva a beteg ajtajánál maradt. Az asszonyok sajátságos susogása s el­ejtett egy-két szó hallatára aggályait újra fel­költé s benyitott; lady Maudot, ki eszméle­tét ismét elveszté, ápolónői épen az ágyra fektették. — Nyissák fel az ablakot! — A szegény lady megfázik, s még be­lehalhat; ruhái már nyitva vannak. — Azonnal nyissák fel az ablakot, — rivalt rájuk Perc},— a felelősséget magamra vállalom! Mig a parasztasszonyok a határozott pa­rancsnak engedelmeskedtek, Percy a szobá­ban 1-vő gyermekeket kilóditá s dobogó szív­vel állt a betett ajtónál. A bűzhödt szobába tódult éltető fris le­vegő, várt hatását meg is tevé. Lady Maud néhány perez alatt magához tért. Amint Percy lady Maud szavát hallá s állapota felől né­mileg megnyugtató jelentést vett, lovához sie­tett, hogy az istállóba visszavezesse, Merlin után nézzen, újra átnyergelje s Joscelin-parkba siessen. Alig haladt félmértföldnyi távolságra, dr. Biggssel találkozott. — Merre van a falka? — kérdé ez már messziről. — A falkára ne is gondoljon, Sir! lady Maud felbukott s a parasztházak egyikében fekszik; siessünk hozzá! felhívásának, s igen örülnénk, ha az evező-versenyek testedző sportja ujabb lendületet venne hazánkban. Kivánatos volna, hogy a hazai többi csóuakázó-egy­letek is hasonlóan gondolkoznának, mint a győri és nemzeti Egylet, hogy t. i. az ország összes csóna­kázó egyletei találkoznának lapunkban közleményeik­kel. A Szerk.) * * * Budapest, 1883. márczius 24. Igen tisztelt Szerkesztő úr! Becses lapjának legutóbbi számában olvas­tam a győri csónakász egylet felhívását egy orszá­gos meetingre. Sz írói-szóra aláirom, a mit a vizi-sport pangásáról mond. Hát biz az úgy van! Saj­nos, de igaz, hogy gyönyörű vize :nk s min­den egyébre vállalkozó ifjúságiink daczára, nálunk az evező-sport nem bir ama magas­latra emelkedni, mint a többi mivelt európai nemzetnél. Akárhová nézünk nyugat felé, mindenütt azt látjuk, hogy a fiatalság foly­ton növekedő előszeretettel kezeli az evezőt. Egymást érik a versenyek, evező kirándulá­sok s meetingek. Anglia és Francziaországról meg a tengerparti többi országról nem is szó­lok. Hisz ott réges-régen elsőrangú sportot képez az evezés. Nincs fialal ember, ki tö­kéletesen ne kezelné az evezőt. De vegyük Ausztriát, Csehországot, e legközelebbi szom­szédainkat, vegyük Németországot, melynek fiatalságát másnak mint pedáns könyvmoly­nak, meg változatosság kedveért csordultig telt sörös kancsónak, nálunk képzelni sem szok­ták; ez a fiatalság kezdi otthagyni a kávé­házakat s a bűzhödt korcsmákat; szórako­zásra szánt idejében e helyett evezőt ragad, s a fris éltető levegőn férfias testedző mulat­ságot űz. Egy pillantás a német sport-lapokban mindenkit meggyőzhet felőle. Csak minálunk nem tudják e sportot méltányolni. Tessék körülnézni. Az egész or­szágbao alig van 3—4 evező-egylet. Ezek is csekély eszközökkel s korlátolt számú ta­gokkal rendelkeznek. Épen csak hogy ten­gődnek. És annyira ismeretlen e sport ná­lunk, hogy a vidéki ember, ha feljön a fővá­rosba világot látni, s a Margitszigetre kirán­dulva, megpillantja az evező urakat, majd el­ejti az állát bámultában a csudabogarak fe­lett, kik nem röstelnek erőlködni, mikor pe­dig hát nem kénytelenek vele!! A fővárosi ember meg vállat von, s le­nézőleg mosolyog, hogy hát okosabbal is tölt­hetnék idejüket! Pedig nincs igazuk. Elfelej­Utközben dr. Biggsnek az egész esetet elmondá, kitől viszont megtudta, hogy az öreg lordnak is a vidéken kell lennie, s a betegnél hagyta. Lord Sevenoaksot megta­lálni már nehezebb volt. Hogy egyik tisz­tásról mihamarább a másikra juthasson, árkon bokron keresztül a vidék nagyrészét már be­járta, mig jó félórai keressés után végre ez­zel is találkozott. — Merre van a falka ? — kérdezé ez is. — De amint a történteket meghallá, mindketten a falu felé vágtattak. Dr. Biggs a kapuban várta őket. — Hála istennek, semmi baj. — Lady Maud magát nagyon megütötte ugyan, ennek következtében el is ájult, de pár nap múlva egészen helyre áll. — Haza lovagolnia semmi szin alatt sem szabad ; de azt sem szeretném, hi valami rá­zós dogearton kellene hazavinni, itt pedig más alkalmatosságot alig kapunk. — Elküldök a broughamért — jegyzé meg a lord. — De kit? b.íjjal találunk embert, aki elmenne; Joscelin-park messze van. — Elmegyek én! — mondá Percy. — írjon lordságod néhány igazoló szót, s rendelje meg : ki, melyik kocsiba fogjon? Az öreg úr mindenelőtt leányához ment be, s látván, hogy jobban van, rendeleteit Percy névjegyére irta, ki azonnal Joscelin­parkba sietett. Ezalatt Tibb is meghozta a baromorvost, s lady Maudnak azt izené, hogy tik a jó urak, hogy fiatalságunk nagy részé­nek mi az időtöltése? Dáké-forgatás, váczi utczai asfaltkoptatás, pagátfogás, meg ama bizonyos másik „vizi" ügy (5 hatos hivás, dupla visszavágással). Nem helyesebb-e a fia­talságra s macára az egész társadalomra nem hasznosabb-e, ha a helyett a fiatal ember test­gyakorlattal foglalkozik, mely elsatnyulás he­lyett testét megedzi, mely elvonja a piszkos korhelybarlangokból, s végelemzésben morá­lis erejét is fokozza? Vájjon miben rejlik ez a közönyösség a sport iránt? Vájjon fajunk közmondásos ke­leti iudolentiájában, a jeunesse dőrée. körében ujabb időbeD ismét lábrakapott léháskodás­ban, melyet Tréfort miniszter is nem rég oly élesen megrótt, avagy társadalmi viszonyaink­ban? Erre bajos volna felelni. En azt hiszem, mind a [háromban. Tény az, hogy az evező­sport, mely a hatvanas évek elején jobbára az aristokratia kezdeményezése folytán néhány évig szép reményekre jogosító lendületet nyert, tetemesen hanyatlott az utóbbi években, mond­hatni, egészen elszunnyadt. Mult évben, hosszú idő után először, tör­téntek ismét kísérletek, lelket önteni a mái­kihaló sportba A nemzeti hajós-egylet junius havában Budapesten, a győri csónakász-egylet augusztus havában a Balatonon rendezett ver­senyeket. Miodkettő igen szép sikerrel folyt le, kivált ha veszszük, hogy csak kezdemé­nyező kísérletek voltak. Kivánatos, hogy a kezdetnek folytatása is legyen, s hogy a versenyek mindinkább nagyobb szabásúakká, a magasabb sport-igé­nyeknek megfelelőbbé tétessenek. Örömmel üdvözlöm a győri csónakász-egylet fel­lépését, mely e czél elérésére társulás utján kiván hatni. Magam is ama meggyőződésbsn élek, hogy egyesítve az erőket, összhangba hozva az egyletek működését, több-több a kilátás az eredményre. És nem is kételkedem, hogy a nemzeti hajósegylet, melynek tagia vagyok, úgyszintén az összes többi hazai egylet lel­kesen felkarolandja az eszmét, s mindent el fog követni, hogy a megpendített eszme meg­valósuljon. Bizonyára egy hazai egylet sem fog hiányozni az ápril 29-iki első nagy gyű­lésen. De legyen szabad egy megjegyzést kocz­káztatnom S ez az, liogy az igen tisztelt győri egylet nagyon is általánosságban jelzi a tár­sulás eszméjét, és nem fejti ki, hogy mily módún Merlint, minthogy sebje nem veszélyes, né hány nap múlva haza lehet vezetni s pár hét múlva semmi baja sem lesz. A vett kedvező hir lady Maudra oly jó hatást gyakorolt, hogy a brougham megérkeztét egészen felvidulva várta. Midőn Percy Joscelyn-parkba ért, sem lord Algernon, sem Wentworth még haza nem érkeztek, s igy a kocsi végett való intézke­déseket megtennie magának kellett. Lord Sewe­noaks gyors fogata csakhamar meg is érke­zett, s dr. Biggs szivéből örült, hogy kedves betegéről a leggyöngédebben gondoskodva volt. Miután a lord s leánya a kocsiban, dr. Biggssel, helyet foglalt, Percy az orvos ké­nyelmes szürkéjére jutott ; s bármint nó­gatta is Joscelyn-parkra, a lord gyors fogatá­nál jóval később érkezett ugyan, de Merlin állapota felől jó hírt is hozott. Másnap délután lord Algy még gyen­gélkedő testvérét lova javulásának hírével akarta meglepni, de amint hozzá belépett, lady Maud e szavakkal fogadá. — Épen most kaptam e sorokat: „Monk­fieldről jövök, Merlint holnap jóformán haza lehet vezetni." John azt mondá, hogy e soro­kat ugyanaz a gentleman küldé be, a ki teg­nap itt volt. — Ki volt itt? — Alighanem a baromorvos. — Az nem lehetett, mert John azt ál­lítja, hogy az a gentleman küldó, a ki teg­nap a kocsiért jött.

Next

/
Thumbnails
Contents