Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-10-04 / 40. szám

36ö Vadász- és Versen

y-Lap. Október 4. 1883. zelés mellett, igenis kifizeti magát, e jeles i czikksorozat elolvasását ajánlva, erről nem j szólok. E jelzett elv szellőztetését, általános ló- | tenyésztésünk érdekében tartom nagyon veszélyesnek, mert ez megerősítői akarja azt, bogy a verseny oly költséges passió, melyhez vajmi kevés embernek van módja, s általában ily elvek pengetését nem tarthatom e becses lapok irányával összeegyezhetőnek, melynek legfőbb czélja s törekvésének kell lennie a telivér lónak közkedveltté, népszerűvé tételére hatni, még pedig esak is oly módon, hogy legyen enóek anyagi baszna is kimutatva. A hippologia terén annyi tapasztalatot szereztem magamnak, mely szerint megtauultam azt, bogy a világ első lova az angol telivér, s oly országot, honnan ezek kitiltandók lennének, nem ismerek, s nem különösen azért, mert ez ország két lakójának telivérei dögök; de nem akarom igényetlen nézetemet a t. czikkiró úrra erőltetni; hanem első sorban hivatkozom egy 5 általa is elismert tekintélynek, mit. Kozma Ferencz min. tan. urnák e lapok mult évi 45. számában „Erdélyi ügyekről" kiadott igen jeles czikkére, mely erre vonatkozólag igy szólt: „ Szerény nézetem szerint tehát nem létezhetik ok, hogy a telivér, a megfelelő, s a világ bármely részében is megkövetelt tartás és gondozás mellett Erdélyben ép oly előnynyel ne tenyészhessék, mint Küzép-Európa bármely vidékén stb.", avagy citálom egy magyarországi igen tekintélyes versenyzőnek e lapok mult évi 42. számában megjelent ezikkéből nagyon is igaz és figyelemreméltó passust: „Importáljanak az erdélyi tenyésztők, hacsak Magyarországról is; készítsenek training groundot, fogadjanak trainert, joekeyt, és ha majd eme befektetések által komoly igyekezetüknek bizonyítékát adták, akkor lépjenek elő erélyesebb pártfogás iránt való kívánságukkal. Erre azonban már akkor nem lesz szükség, mert az erdélyi ló ép ugy ki fogja keresni zabját, mint bármely más országbeli

1" Több izben voltak e lapokban, magyarországi igen jeles pennákból, erdélyi versenyügyeink fejtegetve, hibáztatnak ama tétlenségért, melylyel ez ügy iránt vagyuok, igen helyesen rójják meg indolentiánkat, melylyel ez ügy iránt viseltetünk, de korántsem vonják ebből ama következtetést, hogy hagyjunk fel, De is próbáljunk telivért tenyészteni, hanem ellenkezőleg; megmondva az igazat erre serkentenek. Azt mondja a t. czikkiró ur: „Mit akarnak az erdélyi urak e ferde irányú telivértenyésztéssel elérni ? hiszen ezáltal, illetőleg e két főúr által tenyésztett telivéranyaggal bizonyosan nem fogják a a félvér-lenyésztést magasabb fokra emelni." Az, hogy br. Wesselényi Béla, avagy igénytelen személyem, mit szándékozunk saját lovainkkal tenni, egészen magánjellegű ügy, s a nyilvánosságra legkevésbbé sem tartozhatik, de felbiva erre, ez ügy érdekében kénytelen vagyok erre is felelni. Kérérelmeztük ugy magas kormányunknál mint ama magas köröknél, melyek országos versenyügyeinket vezetik, miszerint a Kolozsvárra szánt aranyokat adják egészen ne künk, s ők, e szakférfiak, méltányolva kérelmünket, ezt részben meg is adták, s tették ezt azért, mert ma még Erdélyben a telivértenyésztés oly kis mérvekben űzetik, az itteni viszonyok a telivértenyésztést annyira megnehezítik, miszerint arra, bogy a concurrentiát fenta-ithassuk, idő kell; de megadták ezt oly értelemben, hogy ez idő alatt Erdély sportférfiai szervezkedjenek, import által szerezzenek magoknak minél több és jó versenyanyagot, s akkor újból felnyitják sorompókat. Ez az idénre adatott meg először, s mi ketten — mint a t. czikkiró ur igen jellemzően megjegyzi, mi — Eduárd és Kuuigunda — voltunk az elsők, kik rögtön importáltunk is. Ez évben 12 telivér lett általunk importálva, melyek ugy anyáról legjobb vérből valók, mint apára Buccaneer, Carnival, Kettledrum, Kisbér öcscse, Palmerston stb.-tői származottak, s eltekintve azoktól, molyeket Magyarhon legjelesebb privát tenyésztőitől szereztünk meg, hivatkozom 3 csikóra, mely Kisbérről jött be hozzánk; ott, úgy hiszem, csak elsőrendű telivér kerül kalapács alá, s hivatkozom e becses lapokban megjelent ama czikkre, mely az idei kisbérieknek leírását közli ; itt a többi között az általam megszerzett Kisbér öcscseImperatrice, mint egyike a legjobbaknak volt feltüntetve. Már megengedjen a tiszt, czikkiró ur, ha arra nem is aspirálunk, miszerint ezekkel Derbyt nyerjünk, de mind alakra, mind vérre nézve hivatva érzem e lovakat „erdély félvértenyésztését magasabb fokra emelni." Szerény nézetem szerint, vennének csak az erdélyi urak közül minél többen, és évente csak ilyeneket is, megfelelne ez tökéletesen ama czélnak, ugy telivéreink, mint félvéreink emelésére. Nem abban kell itt keresni a hibát, hogy kettőnk lovai a czélnak meg nem felelnek, hanem abban, hogy mások miért nem vesznek jobbat, s miért hagynak minket ily rosz gebékkel grassálui ; buzditni kell Erdély tenyésztőit arra, hogy keljenek nemes versenyre; verjenek, szoritsanak ki minket, mint jogtalan és meg nem érdemelt élvezőit e dijaknak. „Mi államdijaink kettejét még eladó-versenyre sem elegendő jó lovakkal akarjuk megnyerni" ez hibául nekünk róvatik fel? . . . . tessék előállani, jobbat venni, s minket onnan kiszoritani; ily értelemben szeretném én Erdély sportférfiait a nemes versenyre felkelteni, ily értelémben hinnék Erdély versenyügyei felvirágzásában. * * Ennyit a telivérről, s most áttérek a t. czikkiró ur második elvére, mely abból áll: hogy tenyészszünk jó félvéreket ; adjon az állam e kizárólag félvéreknek dijakat vadász- gát- és távversenyekre, s t. czikkiró ur mélt. Kozma Ferencz min. tan. úrra hivatkozik, hogy ő fogja legmelegebben e törekvésünket előmozditni. Megenged jan a t. czikkiró, de többször és igen sok alkalommal volt szerencsém mélt. Kozma Ferencz igen tiszt, barátommal lótenyésztésünk érdekében értekezhetni ; mondhatjuk, hogy mindent, mi Erdély lótenyésztése érdekében történt, pártfogásának köszönhetünk ; minden tőle kitelhető módon igyekszik bajainkon segíteni, jogos kérelmeinknek eleget tenni ; de megengedjen t. czikkiró ur, ha újból saját szavait ismételve előáll neki azzal, hogy : „Hagyjuk hát Bánffy és Wesselényinek élvezni azt a dicsőséget, hogy csak ők ketten telivér-tenyésztők, és mi tenyészszünk félvéreket. Küzdjük le azt a kis hiúságot, mely ma a telivértenyésztést erőszakolja nálunk, s legyen bátorságunk bevallani, hogy nincsen módunkban jó telivért tenyészteni." Ily kifejezések mellett, midőn agitál, hogy telivért ne tenyészszünk, mert az költséges szenvedély, hanem adjon dijakat félvérek számára : én a mint a Kozma Ferencz urat ismerem, a t. czikkiró ur ez argumentumait semmiesetre sem fogja örömmel üdvözölni, s az erdélyi félvértenyésztők ez elhatározását czélra vezetőnek találni nem fogja, s akkor, midőn az egész világ hyppologusai által elvül ki van mondva, miszerint a versenyek főczélja a telivér-lónak kipróbálása, ekkor ezek kizárásával az állam félvérekre dijat kitűzni nem fog, s lehet, hogy a t. czikkiró igen — ez egyéni vélemény — de a lókedvelők többsége kétlem, miszerint kimondaná azt, hogy: „hála istennek, megjött Erdélyben is a helyes irány /" Mi erdélyiek adhatunk télvérekre dijakat, a mint ezt tettük eddig, tehetjük ezután is, de az állam ebben csakis a legfőbb czél, a telivér emelésére törhet. Erdélyi lovaregyletÜDk fenállása óta a félvér-lovakat protegálja, nem azért mintha versenyczélokban ezek fejlesztését tartaná helyesnek, hanem ép a t. czikkiró ur által is jelzett okból, miszerint Erdélyben sok jó félvérló lévén, e tulajdonosok brievonása által költsünk kedvet és érdeklődést versenyeink iránt, s miután „l'appétit vient en mengent" kapjanak kedvet a telivértenyésztéshez. Erdélynek van lovaregylete, vannak áldozatkész férfiai, ezek adománya folytán évente pár ezer forint van mind oly versenyekre kitűzve, melyek a félvérek kipróbálására alkalmasak ; tehát miért nem jelentkeznek ama hires félvérek? Hallottunk e dijak ellen oly ellenvetést, hogy ezek igen rövidek ; itt habár félvér is, de sebessége által a magasabb vér győzi... Erre ép e sorok irója léptetett életbe egy 9000 meteres versenyt, kizárva a telivért, legyen ez egyedül a kitartás, győzősség próbája, s összehoztam e dijra évente 1200 frtot. Tettem ezt nem azért, mintha ily hosszú distanceot, és általaban a félvérnek versenyczélokban előtolását helyesnek tartanám, hanem tettem ezt egyedül — ily véleményeket is hallva — azért: miszerint reméltem, hogy Erdély lótartó közönsége ily módon a versenyzésbe bevonható lesz; itt a sebesség kizárásával adjunk alkalmat ama kitartó félvéreknek, hadd mutassák meg mit tudnak. Negyedik éve, bogy e verseny aránylag legszebb mezőnyökkel fennáll, s hogy ebben is ez idénig mindig a Wesselényi és Bánffy lovak voltak elsők, erről — bocsásson meg czikkiró úr, de már igazán mi ketten nem tehetünk. Elő kell állítani amaz igen jeles félvér-ménesekkel bíró gazdákat, kik az államtól bérelt telivérekkel fedeztetik kanczáikat, versenyre kell felhiv.DÍ ama pompás félvér-anyaggal bírókat, van itt tere elég, képességük megmutatásának ; de mindaddig, mig ezek incognitoban maradnak, mig e nagyreményű tehetségeket sötét homály fedi, kénytelen vagyok — ez eredményekből Ítélve — saját magunk félvéreínek az első helyet adni, s igy kénytelen vagyok feltenni, hogy ezekben Erdély félvértenyésztését magasabb fokra emeltük. A Reiter-club előzékeny szívességéből évente kapunk akadályverseny-dijat 500 frtot, melyet az egylet 800-ra pótol ; van itt alkalom ama hires ugró-képességet kipróbálni, csak tessék pályázni. Azt mondja a t. czikkiró ur, hogy félvér ló után ma is eljár a külföld Kolozsvárra, és ha kipróbált lovat tudunk elébe állítani, tömegesen fog jönni; — hogy távversenyek, gát- és vadászversenyek által mutassuk meg a külföldnek, hogy az erdélyi ló ma is oly kitartó, mint hajdan volt. Ezt mint óhajt fejezi ki a t. czikkiró ur, pedig ez tény; alkalmunk e kipróbálásra van, s Wesselényi és Bánffy meg is teszik, büszkeségük is, és jó jövedelmi forrásuk ; a jó félvér lovat el is adják; — tehát satát érdekükben miért nem teszik ezt mások is?! Az erdélyi telivér-tenyésztés ellen, mint argumentumot felhozza névtelen czikkiró ur, miszerint „nagyon kevés azok száma, kik akár Zsibón, akár Válaszúton fedeztetnének, és tudja, miszerint Erdélyben a legtöbb félvér tenyésztő, és pedig igen jeles kis ménesekkel biró gazdák az államtól bérelt telivérekkel fedeztetik kanczáikat." Mint ki lótenyésztésünk emelése iránt érdekkel viseltetem; ki az állami mének létszámával s származásukkal meglehetős currensben vagyok, engedje meg, hogy e téves állítását számokkal czáfoljam meg; a jelen fedeztetési évet vévén alapul. Egész Erdély területén e jelen évbeD csak is két telivér bér-mén működött; névleg Lord Chudleigh és Zsibó (eddig még ennyi sem). Nem ismerem az illető bérlő urak ezéljait, korántsem akarok s iogositva sem vagyok egészen magánjellegű lótenyésztésükre nézve Ítéletet mondani, mert czéljaiknak megfelelőleg lehet választásuk igen jó; csak is ama tényt kívánom constatálni, hogy államunk összes teli vér-ménállományában (mely