Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-02-01 / 5. szám

36 Vadász- és Verseny-Lap. Február 15. 1883. Nem fog ártani, ha néhány észrevételt teszünk itt a lóvásárlásra nézve s kezdjük először is az idősb lovakkal, vagyis ez esetben olyanokkal, melyek már versenypályákon futottak s annálfogva azok, képességök szerint, megítélhetők. Ily lovak vásárlásánál azonban a képesség magában nem mérvadó és igy egészségi állapotát s ama conditiót is, melyben versenyzésekor volt, figye'embe kell vennünk. A mellett természetesen a származás, nagyság, testalkat is szemügyre veendő, minthogy ezek a ménesben való későbbi alkalmazásnál nagy befolyással vannak. Jól nevelt, jól alkotott ló — akár mén, akár kancza — mely jól futott, még ha sánta is, nagyobb becsű, mint egy különben tökéletes egészségben levő ló, mely csupán középszerű képességet tanusitott a versenypályán s melynek származása nem nagyon fashionable. A különbözet két ily ló árában könnyen tehető 300 tói 1000 írtig. Ha a megvásárlandó ló magán - trialnak vettetik alá, akkor a siker fog főleg dönteni az állat értékének meghatározásánál. Vannak azonban még némely oly dolgok, melyeket nem szabad számitáson kivül hagynunk ; ilyenek a lovak engagamentjai, s a képesség, a melynek nyomán azok egy részében diadalt arathat, s a lábak minősége, a mely szerint képes erősebb idomitást is kiállani. Oly ló, mely kétévevos korában jó formát mutatott, melyet azonban bároméves korában minden észrevehető ok nélkül elvesztett, sokkal nagyobb becsértékkel birhat, mint az olyan, mely előrehaladott korában kisebb versenyeket megnyerhet. Utóbbi esetben ugyanis semmi feltűnőbb javulásra nem számíthatunk, mig az elsőben a kétéves formára való visszaté rést várhatjqk s vásárlásunk előnyössé válhatik. Kanczáknál arra mindig tekintenünk kell, hogy gyakran őszszel jobban futnak, mint tavaszszal. Angliában különösen hároméveseknél tapasztaltuk ezt nagyon gyakran. A legkedvezőbb időpont, oly bároméves lovaknak jó reményben való bevásárlására, a melyek formájokat elvesztették, a nyár dereka, mert ekkor csakhamar bebizonyul, vájjon a hozzá csatolt remény alapos-e vagy sem? Átalában véve, a könnyebb alkatú lovak a nehezeknél, s a jóalkatú lábak közép nagyságú patákkal, a nagy patájúaknál előnyösebbek; a'onban senki se bigyje azt, hogy előre megállapíthatja, vájjon valamelyik ló egy versenyre — annyival inkább többre — az idomitást kiállja-e. Ez azonban, természetesen, ne akadályozzon senkit abban, hogy a vásárlandó lovat a legnagyobb figyelemmel meg ne vizsgálja s csakis az olyat válaszsza ki, melyet a legszivósabbnak vél. Igen sok példát tudunk, hogy oly lábak, melyek tökéletes tiszták és egészségesek voltak, csakhamar elgyöngültek, mig ellenben a már nagyon lazáknak látszók még sok ideig kibírták a munkát. Ez az eset fordult elő Cracovienne nél, mely minden látszat szerint a legegészségesebb csikó volt, a minőt csak látni lehetett s mégis letört, anélkül hogy komolyabb munkát állt volna ki. A legértelmesebb orvos segélye sem használt neki s igy ménesbe került. Wapiti, Vauban és Virago ellenben oly szánandó lábakon álltak:, hogy a legvérmesebb reményt tápláló barátok sem gondolhatták, hogy sokat lássák őket a pályán, sőt az is kérdés volt: átalában fognak-e még versenyezni? De végre is, Wapiti, éve legjobb kanczájának mutatkozott és soha sem verték meg. De meg kell emlitenünk, hogy csak mint kétéves futott. A fentebb emiitett másik kettő azonban sok és nagy versenyeket nyert bároméves korában, nagy távolságokra, bámulatba ejtve az által nemcsak a közönséget, hanem a saját idomárjaikat is. Helyesen mondja Mr. Coppertwaith : „Egyik láb kitartóbb mint a másik s több gyanúsnak látszó láb gyakran bizonyult már a legjobbnak." Mindazt, a mit átalában a lábakról mondtunk, alkalmazhatjuk a szökcsuklókra is. A legroszabbaknak látszó szökcsuklók gyakran, minden nyul- és őztetem daczára is, a legerősebb munkát kiállják, mig a gyönyörű alkotású, hibátlan szökcsuklók a legcsekélyebbok miatt meglazulnak és soha többé helyre nem hozhatók. Senki sem fog egyébiránt rosz formájú lábbal és szökcsuklókkal lovat venni, csupán nagyon mérsékelt áron. IIa azonbau jutányos áron megkaphatjuk, ha a hibák nem nagymérvűek s az állat különben megnyerte az illetőnek a tetszését, bátran kísérletet tehet vele. The Deformednek pl. annyira befelé fordultak élőlábJ, hogy patáinak előrészei ceaknem érintkeztek egymással, mig térdei annyira elálltak egymástól, hogy jóformán egy targonczát át lehetett volna azok közt taszítani, minden érintés nélkül. Mindamellett génysége majdnem mind egy öles emberekből áll. És azok a lovak! 1 Mind 16 markos vagy azonfelüli egyforma sötétpej, többnyire angol telivér apáktól származó félvér — nehéz vadászlovak. Részint magából a trakehneni ménesből, részint „Ustpreussen" tartomány legjobb tenyésztőinek istállóiból. Hatalmas anyag! A remonda-ár eme kiváltságos ezrednél átlag 1200 márka, mig a többi porosz lovasezrednél 800 márka. Mint említém, paradés ezrede ez a német uralkodónak; a császári palotával szemben van laktanyája. De hogy harczban is megállja a sarat, azt megmutatta 1815-ben Waterloonál, és 1870 ben Mars La Tournál! Ez utóbbi ütközetben óriási veszteséget szenvedett az ezred, mert oly vehemensen támadott, bogy a nervózus nehéz angol lovak elragadták. Nem vagyok katona, de kétesnek vagy legalább is kérdésesnek tartom az egészen nehéz angol vadászlóformájú lovak értékét hadi czélokra. Ily lovakon alig képzelem, hogy heves támadás után kellő időben megállítható és vezényelhető legyen az egész csapat. Azt ballom, hogy például az angol lovasig egy manőverjén egy ily nehéz lovas ezred második szakasza ugy legázolta az első szakaszt, hogy 15 ló és 20 ember maradt a haicztéren — békében. Wateiloo-nál pedig az angol hadsereg „Scottish Greys" nehéz lovas ezrede a lovak által elragadva roppant venteségeket szenve dett; s ugyanezen ezred 1854-ben Balaklawánál irtózatos rohammal legázolta az orosz c<apatokat, do azután tulragadtatván féket vesztett lovai által, az ellenség harczvonalai mögé került, hol a gyalogság tüzelése által majdnem teljesen megsemmisíttetett. Mindez megfordult agyamban, midőn a gárda-vértesek" istállóiban jártam, de azért mégis bámulattal teltem ol ez ezred lovai iránt. Ilyet még nem is álmodtam; egy egész ezred angol vadászlovakon ! Különösen érdekkel néztem azt a 11 lovat, mely az 1870-ki franczia háborúból viszszatérve, még ma is szolgálatot tesz. Igaz hogy e szolgálat ma csak paradé! ! E parádé szemet is szúr a porosz képviselőházban ! Épen ma olvasom, bogy e vértesgardaezred miatt heves jelenet volt a berlini parlamentb >n. Richter emez ezredet nehézkes és harczban nem használhatónak, s igy csupán költséges diszcsapatnak nevezé. „Ein Regiment, welches in der Scb'acbt stets nur den Todesritt gemacht bat." Erre Kameke hadügyminister megbotránkozásának adott kifejezést, bogy igy mernek beszélni a császárgárda vérteseiről, mely ezred Nagy Frigyes óta dicsőséggel hordta a porosz zászlót. nemcsak hogy futni tudott, de oly gyors irama volt, hogy számos versenyt nyert meg. Epen mint Virago és Wapiti, lefelé egészen a lérdig, gyönyörű alkatú kancza volt, attól lefelé azonban tökéletesen hibás. A szökcsuklókat illetőleg, ha azokon tetemes baj nem mutatkozik, ne sokat tétovázzunk a vételnél; inpókos lovat azonban semmi áron se vásároljunk meg; mert soha sem ismertünk ily lóban o'yat, mely az erős munkát kiállta volna. Emlékezünk még, midőn a bold »gult Bentinck lord Mr. Sadlertől Defendert 2000 guineán, (akkor még nagyon tekintélyes összegen) megvette. Mikor a ló Danburybe megérkezett, a lord azt kérdezte nagyanyámtól, miképeo vélekedik ez állat felől? Ez pedig legstt azt mondta, hogy Defeudernek csontpókja van, habár nincs is az még teljesen kifej'ődve, és hogy az idomitással együtt járó erőfeszítéseket nem fogja kiállni. Azonnal egy híres állatorvost hivattak, Mr. Fieldet, ki azt nyilvánitá, hogy a baj jelentéktelen s kellő 'leimélet mellett el fog múlni s ha nem, egy szőrkötél okvetlen segíteni tog. Azonban úgy ez, mint sok egyéb mód alkalmaztatott sikertelenül, úgyhogy a ló soha többé versenypályán meg nem jelenhetett s ménesbe kellett küldeni. Ha valamely ló letört, legjobb azt eladDb vagy más ezélra, semmint ve-senyzésire, fordítani; mert száz közül alig akad egy. mely az idomitást kibirja. Soapstone kivétel volt e tekintetben, épugy mint Misdeal; előbbit égették is. Mindamellett is oly csekély kilátás lehet arra, hogy az ily égetési eljárás alá vett lovak az idomitási erőfeszitést kibírják, mikép alig érdemli meg a kísérletet. Néha a lovak, mint már emiitettük, megdagadt csűdcsukló miatt sántitaoak; ha a daganat á belső oldalon van, akkor rendesen nagy a baj; a külső oldalon azonban nem jelentékeny a veszedelem s ha a lónak nyugalmat engedünk s huzótapaszt alkalmazunk, a csukló csakhamar rendben lesz, habár a daganat nem oszlik is egészen el. Capote-nak és Maid of the Valenek ily lábai voltak, de azért mindenikük 8zivósságot tanusitott és sok versenyt megnyertek. Középnagyságú, szépidomú pata felőnyösebb az igen nagynál és nagyon kicsinynél; előobi többnyire jobb, az akadályversenylovaknál; utóbbi többnnyire patabetegség miatt törErre azután a „Reich der guten Sitte" parlamentjében miniszterek és képviselők iszonyú gorombaságokat vágtak egymás fejéhez. Mikor egy hónap előtt néztem a hires ezredet, nem is képzeltem, hogy miatta még talán a német országgyűlést, fel is oszlatják. Hja! hiába! Poroszországban a hadsereg „noli me tangere." Alihoz ne merjen hozzá szólni egy hitvány népképviselő. Némely más államban is ugy áll a dolog. — „Nálunk is ugy van — Chinában", ezt rnondá nekem nem rég egy — ehineser!! Mmdegy! Nekem élénk emlékként megmarad amaz élvezet, mdylyel a „garda-vértesek" istállóit végig néztem! Különben a porosz lovasság túlnyomó része kitűnő lovakkal bir. Nem oly nehezek mint a gárda vérteseké, de többnyire ugyanabból a vérforrásból: (a régi) Litbvania és Posen tartományokból, hol a trakehneni csődörök D/a évszázad óta működnek. Ne kicsinyeljük a német Cavalleria lovainak minőségét! Ne gondoljuk, hogy puha német lo?ak. Koránt sem! A porosz lovasság évenkint 5—6000 reipontát vásárol, s ezeknek. 2/

3-ad része Ostpreussen és Posen kitűnő anyagjából kerül. Azontúl 5—600 Hannoverből, és c<ak 1000-1500 a többi német tartományokból, hol puhább lovat nevelnek. No de már annyit katonáskodtunk, anynyit jártunk kaszárnyában, „dass wir an Durst kriegt haben wie ein Ciirassier" !