Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-02-01 / 5. szám

36 Vadász- és Verseny-Lap. Február 15. 1883. Nem fog ártani, ha néhány észrevételt teszünk itt a lóvásárlásra nézve s kezdjük először is az idősb lovakkal, vagyis ez eset­ben olyanokkal, melyek már versenypályá­kon futottak s annálfogva azok, képességök szerint, megítélhetők. Ily lovak vásárlásánál azonban a képesség magában nem mérvadó és igy egészségi állapotát s ama conditiót is, melyben versenyzésekor volt, figye'embe kell vennünk. A mellett természetesen a szárma­zás, nagyság, testalkat is szemügyre veendő, minthogy ezek a ménesben való későbbi al­kalmazásnál nagy befolyással vannak. Jól ne­velt, jól alkotott ló — akár mén, akár kan­cza — mely jól futott, még ha sánta is, na­gyobb becsű, mint egy különben tökéletes egészségben levő ló, mely csupán középszerű képességet tanusitott a versenypályán s mely­nek származása nem nagyon fashionable. A különbözet két ily ló árában könnyen tehető 300 tói 1000 írtig. Ha a megvásárlandó ló magán - trialnak vettetik alá, akkor a siker fog főleg dönteni az állat értékének meghatározásánál. Vannak azonban még némely oly dolgok, melyeket nem szabad számitáson kivül hagynunk ; ilye­nek a lovak engagamentjai, s a képesség, a melynek nyomán azok egy részében diadalt arathat, s a lábak minősége, a mely szerint képes erősebb idomitást is kiállani. Oly ló, mely kétévevos korában jó formát mutatott, melyet azonban bároméves korában minden észrevehető ok nélkül elvesztett, sokkal na­gyobb becsértékkel birhat, mint az olyan, mely előrehaladott korában kisebb versenye­ket megnyerhet. Utóbbi esetben ugyanis sem­mi feltűnőbb javulásra nem számíthatunk, mig az elsőben a kétéves formára való visszaté rést várhatjqk s vásárlásunk előnyössé vál­hatik. Kanczáknál arra mindig tekintenünk kell, hogy gyakran őszszel jobban futnak, mint tavaszszal. Angliában különösen hároméve­seknél tapasztaltuk ezt nagyon gyakran. A legkedvezőbb időpont, oly bároméves lovak­nak jó reményben való bevásárlására, a me­lyek formájokat elvesztették, a nyár dereka, mert ekkor csakhamar bebizonyul, vájjon a hozzá csatolt remény alapos-e vagy sem? Átalában véve, a könnyebb alkatú lo­vak a nehezeknél, s a jóalkatú lábak kö­zép nagyságú patákkal, a nagy patájúaknál előnyösebbek; a'onban senki se bigyje azt, hogy előre megállapíthatja, vájjon valamelyik ló egy versenyre — annyival inkább többre — az idomitást kiállja-e. Ez azonban, természete­sen, ne akadályozzon senkit abban, hogy a vásárlandó lovat a legnagyobb figyelemmel meg ne vizsgálja s csakis az olyat válasz­sza ki, melyet a legszivósabbnak vél. Igen sok példát tudunk, hogy oly lá­bak, melyek tökéletes tiszták és egészsége­sek voltak, csakhamar elgyöngültek, mig el­lenben a már nagyon lazáknak látszók még sok ideig kibírták a munkát. Ez az eset fordult elő Cracovienne nél, mely minden lát­szat szerint a legegészségesebb csikó volt, a minőt csak látni lehetett s mégis letört, anél­kül hogy komolyabb munkát állt volna ki. A legértelmesebb orvos segélye sem használt neki s igy ménesbe került. Wapiti, Vauban és Virago ellenben oly szánandó lábakon álltak:, hogy a legvérmesebb reményt tápláló bará­tok sem gondolhatták, hogy sokat lássák őket a pályán, sőt az is kérdés volt: átalában fog­nak-e még versenyezni? De végre is, Wa­piti, éve legjobb kanczájának mutatkozott és soha sem verték meg. De meg kell emlite­nünk, hogy csak mint kétéves futott. A fen­tebb emiitett másik kettő azonban sok és nagy versenyeket nyert bároméves korában, nagy távolságokra, bámulatba ejtve az által nemcsak a közönséget, hanem a saját idomár­jaikat is. Helyesen mondja Mr. Coppertwaith : „Egyik láb kitartóbb mint a másik s több gyanúsnak látszó láb gyakran bizonyult már a legjobbnak." Mindazt, a mit átalában a lábakról mond­tunk, alkalmazhatjuk a szökcsuklókra is. A legroszabbaknak látszó szökcsuklók gyakran, minden nyul- és őztetem daczára is, a leg­erősebb munkát kiállják, mig a gyönyörű al­kotású, hibátlan szökcsuklók a legcsekélyebb­ok miatt meglazulnak és soha többé helyre nem hozhatók. Senki sem fog egyébiránt rosz formájú lábbal és szökcsuklókkal lovat ven­ni, csupán nagyon mérsékelt áron. IIa azon­bau jutányos áron megkaphatjuk, ha a hibák nem nagymérvűek s az állat különben meg­nyerte az illetőnek a tetszését, bátran kísérle­tet tehet vele. The Deformednek pl. annyira be­felé fordultak élőlábJ, hogy patáinak előré­szei ceaknem érintkeztek egymással, mig tér­dei annyira elálltak egymástól, hogy jóformán egy targonczát át lehetett volna azok közt ta­szítani, minden érintés nélkül. Mindamellett génysége majdnem mind egy öles emberek­ből áll. És azok a lovak! 1 Mind 16 markos vagy azonfelüli egy­forma sötétpej, többnyire angol telivér apák­tól származó félvér — nehéz vadászlovak. Részint magából a trakehneni ménesből, részint „Ustpreussen" tartomány legjobb te­nyésztőinek istállóiból. Hatalmas anyag! A remonda-ár eme kiváltságos ezrednél átlag 1200 márka, mig a többi porosz lovas­ezrednél 800 márka. Mint említém, paradés ezrede ez a német uralkodónak; a császári palotával szemben van laktanyája. De hogy harczban is megállja a sarat, azt megmutatta 1815-ben Waterloonál, és 1870 ben Mars La Tournál! Ez utóbbi ütkö­zetben óriási veszteséget szenvedett az ez­red, mert oly vehemensen támadott, bogy a nervózus nehéz angol lovak elragadták. Nem vagyok katona, de kétesnek vagy legalább is kérdésesnek tartom az egészen nehéz angol vadászlóformájú lovak értékét hadi czélokra. Ily lovakon alig képzelem, hogy heves támadás után kellő időben megállítható és ve­zényelhető legyen az egész csapat. Azt ballom, hogy például az angol lovas­ig egy manőverjén egy ily nehéz lovas ezred második szakasza ugy legázolta az első szakaszt, hogy 15 ló és 20 ember maradt a haicztéren — békében. Wateiloo-nál pedig az angol hadsereg „Scottish Greys" nehéz lovas ezrede a lovak által elragadva roppant venteségeket szenve dett; s ugyanezen ezred 1854-ben Balaklawá­nál irtózatos rohammal legázolta az orosz c<a­patokat, do azután tulragadtatván féket vesz­tett lovai által, az ellenség harczvonalai mögé került, hol a gyalogság tüzelése által majd­nem teljesen megsemmisíttetett. Mindez megfordult agyamban, midőn a gárda-vértesek" istállóiban jártam, de azért mégis bámulattal teltem ol ez ezred lovai iránt. Ilyet még nem is álmodtam; egy egész ezred angol vadászlovakon ! Különösen érdekkel néztem azt a 11 lo­vat, mely az 1870-ki franczia háborúból visz­szatérve, még ma is szolgálatot tesz. Igaz hogy e szolgálat ma csak paradé! ! E parádé szemet is szúr a porosz kép­viselőházban ! Épen ma olvasom, bogy e vértesgarda­ezred miatt heves jelenet volt a berlini par­lamentb >n. Richter emez ezredet nehézkes és harcz­ban nem használhatónak, s igy csupán költ­séges diszcsapatnak nevezé. „Ein Regiment, welches in der Scb'acbt stets nur den Todes­ritt gemacht bat." Erre Kameke hadügymi­nister megbotránkozásának adott kifejezést, bogy igy mernek beszélni a császárgárda vér­teseiről, mely ezred Nagy Frigyes óta dicső­séggel hordta a porosz zászlót. nemcsak hogy futni tudott, de oly gyors ira­ma volt, hogy számos versenyt nyert meg. Epen mint Virago és Wapiti, lefelé egészen a lérdig, gyönyörű alkatú kancza volt, attól le­felé azonban tökéletesen hibás. A szökcsuklókat illetőleg, ha azokon te­temes baj nem mutatkozik, ne sokat této­vázzunk a vételnél; inpókos lovat azonban semmi áron se vásároljunk meg; mert soha sem ismertünk ily lóban o'yat, mely az erős munkát kiállta volna. Emlékezünk még, midőn a bold »gult Ben­tinck lord Mr. Sadlertől Defendert 2000 guineán, (akkor még nagyon tekintélyes összegen) meg­vette. Mikor a ló Danburybe megérkezett, a lord azt kérdezte nagyanyámtól, miképeo vé­lekedik ez állat felől? Ez pedig legstt azt mondta, hogy Defeudernek csontpókja van, habár nincs is az még teljesen kifej'ődve, és hogy az idomitással együtt járó erőfeszítése­ket nem fogja kiállni. Azonnal egy híres ál­latorvost hivattak, Mr. Fieldet, ki azt nyil­vánitá, hogy a baj jelentéktelen s kellő 'lei­mélet mellett el fog múlni s ha nem, egy szőrkötél okvetlen segíteni tog. Azonban úgy ez, mint sok egyéb mód alkalmaztatott si­kertelenül, úgyhogy a ló soha többé verseny­pályán meg nem jelenhetett s ménesbe kel­lett küldeni. Ha valamely ló letört, legjobb azt elad­Db vagy más ezélra, semmint ve-senyzésire, fordítani; mert száz közül alig akad egy. mely az idomitást kibirja. Soapstone kivétel volt e tekintetben, épugy mint Misdeal; előb­bit égették is. Mindamellett is oly csekély ki­látás lehet arra, hogy az ily égetési eljárás alá vett lovak az idomitási erőfeszitést kibír­ják, mikép alig érdemli meg a kísérletet. Néha a lovak, mint már emiitettük, meg­dagadt csűdcsukló miatt sántitaoak; ha a da­ganat á belső oldalon van, akkor rendesen nagy a baj; a külső oldalon azonban nem jelen­tékeny a veszedelem s ha a lónak nyugalmat engedünk s huzótapaszt alkalmazunk, a csuk­ló csakhamar rendben lesz, habár a daganat nem oszlik is egészen el. Capote-nak és Maid of the Vale­nek ily lábai voltak, de azért min­denikük 8zivósságot tanusitott és sok versenyt megnyertek. Középnagyságú, szépidomú pata felőnyö­sebb az igen nagynál és nagyon kicsinynél; előobi többnyire jobb, az akadályversenylovak­nál; utóbbi többnnyire patabetegség miatt tör­Erre azután a „Reich der guten Sitte" parlamentjében miniszterek és képviselők iszo­nyú gorombaságokat vágtak egymás fejéhez. Mikor egy hónap előtt néztem a hires ezredet, nem is képzeltem, hogy miatta még talán a német országgyűlést, fel is oszlatják. Hja! hiába! Poroszországban a hadse­reg „noli me tangere." Alihoz ne merjen hozzá szólni egy hitvány népképviselő. Némely más államban is ugy áll a do­log. — „Nálunk is ugy van — Chinában", ezt rnondá nekem nem rég egy — ehineser!! Mmdegy! Nekem élénk emlékként meg­marad amaz élvezet, mdylyel a „garda-vérte­sek" istállóit végig néztem! Különben a porosz lovasság túlnyomó része kitűnő lovakkal bir. Nem oly nehezek mint a gárda vérteseké, de többnyire ugyan­abból a vérforrásból: (a régi) Litbvania és Po­sen tartományokból, hol a trakehneni csődö­rök D/a évszázad óta működnek. Ne kicsinyeljük a német Cavalleria lo­vainak minőségét! Ne gondoljuk, hogy puha német lo?ak. Koránt sem! A porosz lovasság éven­kint 5—6000 reipontát vásárol, s ezeknek. 2/ 3-ad része Ostpreussen és Posen kitűnő anyagjából kerül. Azontúl 5—600 Hannover­ből, és c<ak 1000-1500 a többi német tar­tományokból, hol puhább lovat nevelnek. No de már annyit katonáskodtunk, any­nyit jártunk kaszárnyában, „dass wir an Durst kriegt haben wie ein Ciirassier" !

Next

/
Thumbnails
Contents