Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-02-01 / 5. szám

Márczius 1. 1883. Veronica nyereményösszegei minálunk majdnem 9300 frtra rúgnak. Az egy évvel idősb Derby-nyerő Vederemo e SZÍVÓS, csontos édes teStvérje, az őszi campagne alatt valóban bámulatba ejté az egész turfvilágot, pesti őszi futásai által, hol ugy a St-Leger ben, mint a Konczadijban és az Államdijban még intakt maradt lovaink legjobbjaitól csak ugy könnyű szerrel futott meg versenyeiben s ezeket oly sebességgel végezte, mint még ló soha sem nálunk s melyet, ha nem tudnók, hogy mily pontossággal és prücizitással méretnek nálunk az egyes futamok tartamai, azt elhinni alig volnánk hajlandók. S ha kérdjük, honnan e gyors változás e kanczánál, arra alapos feleletet alig vagyunk képesek adni. Igaz, miszerint a kaneza már tavaszszal versenyeiben igen gyakran nagyon szép formákat mutatott s Németországban Hamburgban szép két verseny nyerésével birt istállójának beszámolni ; de ezek mind nem voltak oly nagyszabásúak, melyekből az őszszel Pesten mutatott nagyszerű formát joggal lehetett volna következtetni. — Istállójában szerették ama véleményt táplálni, miszerint a kancza addig mindig el lett lovagolva, mert a helyett hogy eleitől mindjárt mentek vele, mindig válásra lovagolták; — lehet — habár mi nem is osztozunk egészben eme nézetben, — majd az ez évi versenyek bizonyára fognak e dologban felvilágositást nyújtani; mi inkább azt hiszszük, miszerint Pesten már a vele futott lovak nem voltak egészen forniájokban s felettök való könnyű győzelme ennek tulajdonitható leginkább. Hogy azonban Veronica telivértenyésztésünk dÍ3zéül szolgál, azt hiszszük, mindenki el fogja ismerni, s mi csak gratulálhatunk kisbéri államménesünk vezetőjének ily productum tenyésztéséhez, úgyszintén nemes tulajdonosának oly valóban értékes anyag bírásához, mely hogy még neki a turf mezején is nagyon sok örömet fog szerezni, szilárd meggyőződésünk, s mint már o czikksorozatunk elején emiitők, már is nagy kíváncsisággal és várakozással nézünk ama versenyek elé, melyeket e vasalkatú kis kancza legjobb lovainkkal fog futni nagy államdijaiukban s bizonyára alkalma fog nyilni ugy hannoveri mint baden - badeni vereségét visszaadni német szomszédainknak is. (Folyt, köv.) "Vadász- és Verseny-Lap. Gondolatok a budapesti verseny-tér közönségéről. A budapesti versenyeket a közönség nem látogatja oly nagy számmal, mint azt kedvező fekvésénél, ismeretes kényelménél, és az ott megjelenő lovak által vivott érdekes versenyek után méltányosan kivánni lehetne, s mivel főképen a tribüne-jövcdelemből lehetne sok és nagy dijakat adni, melyekért aztán mind többen hozatnának és nevelnének telivéreket, megpróbálom először kideriteni az okot: miért nincsenek a versenyek kellőleg látogatva; azután pedig megkísérlek egy javaslatot felemlíteni, mi által ezen segitni lehetne. Először is, a nagy közönségnek egy napra kevés c.-ak 5 futam, továbbá gyakran kicsinykék a mezőnyök, különösen az akadály-versenyeknél — melyek legvonzóbbak. Naponkint legalább 6 sőt 7 versenynek is kellene lenni, hogy a közönség hosszabb ideig és többet élvezhessen költségeért; az 1000 frton aluli akadály-versenyeknél pedig a propositiókban ki kellene irva lenni, hogy a falazott- és a Bánk-bán árok nem vétetik, mert levonva egy 1000 irtos vagy 800 frtos dijból a nyeremény-százalékokat, gyep- és indulási pénzt, a jockey lovaglási illetékét stb., oly kevés marad a nyerőnek, hogy nincs kedve azért lovát veszélyeztetni oly erős akadályokon. Jövedelem tekintetében pedig ajánlanám a tribüne-jövedelmet akképen emelni, hogy a tavaszi nagy versenyek, hetében és szent-Istvánnapkor (mert a kora tavaszi és őszi versenyekkor nagy közönségre számítani ugy sem lehet) felkérni a vasúti igazgatóságokat, hogy leszállitoll árakon szállítsák az utazókat a versenyekre ; egy hétre szóljanak a menet-térti jegyek, s bizonyitékul szolgáljon, hogy a versenyekre utaznak; az 1. osztályra egy 5 frtos plaque, a II-dik osztályra pedig 2 kis tribün-jegy 1 írtjával, mit előre lehessen váltani és a vasúti jegyek vételénél lebélyegeztetnének. Láthattuk mult évben is szent-István napján, hogy mily tömegesen csődültek a népünnepre, 8 azt nem kell hinni, hogy csak a népünnep végett, hanem hogy az olcsó menet-dijat felhasználhassák Pestre való utazásra, részint kirándulás czéljábó), részint bevásárlások végett. Azt hiszem, hogy ezzel a vasutaknak som volna károk, s hajlandók volnának azt 35 megtenni, ha mindjárt az némi fáradságba is kerülne. — Szerény véleményem szerint a kis tribüné igy tavaszszal 2 napon és szentIstván napján biztosítva lenne; — s ha keresztülvihető, néhány év múlva a közönség egészen rászoknék, s számitana eme vasúti kedvezményre. Kalifornia, 1883. január 28. Gucker. A verseny-ló idomítása. (Ujabb tanulmányok e térenP XIV. Az amerikai iüomitási módszer. — Néhány észrevétel a lóvásárlásra nézve. — Melyik jobb: a nagy ló-e vagy a kicsiny? Az amerikai idomitási módszer, ha Mr. R. Ten Brock példáját követjük, némi kis eltéréssel, nem épen rosz. E módszer abból áll, hogy a lovakat több órán át lépésben jártatjuk s hosszú távokra lassú galopban futtatjuk. A lépésben való jártatás kissé túlságos, a mennyiben nem kevesebbet mint hat-hét órát vesz az igénybe. A négymértfüldnyi távolságú könnyű cantereket is, véleményünk szerint, a legtöbb esetben előnyösen meg lehetne rövidíteni s a helyett inkább megkétszerezni a gyorsaságot az utolsó 800 meteren; azonkívül mellőzni a sok pokrócz alkalmazását, mi a lovat csak gyöngíti. Mr. Prior jeles idomár az, ki ezt a rendszert alkalmazta. Annyi bizonyos, hogy az amerikai lovak a sok munka urán is, a melyet végeznek, soha sem mutatnak több kitartási képességet, mint Anglia lovai. Ez több alkalommal bebizonyult, de sehol sem oly tisztán, mint három nagytávú versenyben, a a Goodwood Cup-ben és Stakesben és a Cesarewitchben, melyeknek mindegyikét megnyertük Promised Land, Eicha és Dulcibella lovainkkal. Prioress győzelme azonban, az utóbb nevezett versenyben, melyet e kancza El-Hakimniel és Quen Bessel való holt-verseny után nyert, azt bizonyítja, hogy az amerikai módszer nem rosz. Mindamel ett is, ugylátszik, hogy az angol módszer, melyet csaknem mindenütt követnek, czélszerűbb az amerikainál, mert amaz eredmények, melyeket az amerikai módszer nyomán idomitott lovakkal elértek, még mindig meglehetősen szórványosan merülnek fül. vem, hogy ezek eredeti rendeltetésüktől, a tenyésztéstől elvonattak. A dolog ugy áll, hogy a porosz királyi, most német csábzári háznak joga van évenkint 40 lovat az állami ménesekből saját használatára kiválasztatni. E jog (?) amaz időkből származik, midőn a korlátlan absolut fejedelmi akarat ezt igy dekretálta. Persze a legjobb csődőrüket és kanczákat választja ki azután a főlovászmesteri hivatala marstall számára, mely ezzel igen jól jár — az országos tenyésztés rovására. Az állami ménesek eme szállitási kötelezettségét még ma is oly szigorúan veszik az udvarnál, hogy a régi decretum értelmében oly esetben, midőn a marstall egy évben 40-nél kevesebb lovat vesz igénybe, minden elmaradt ló után 1200 forintot kell az udvari cassába befizetni az állami ménesek pénztárából. Eszembe jutott az uralkodó család neve 1 Magas vámot („hohen Zoll") vesz a császári csaád az állami ménesekből! Már csak jobban van ugy, ahogy mi nálunk van! Uralkodó családunknak megvan a saját vagyonából fentaitott k'ét állami ménese Kladrubban és Lippizában. Onnan népesülnek meg az udvari istállók; sőt onnan kaptak állami méneseink is egy évszázad óta számos kitűnő mént — ajándékba ! Fejedelmi bőkezűség minálunk; — fejedelmi bőmarlcolás Németországban! A kocsilovak Berlinben talán még szebbek, mint a bécsi udvari istállókban ; a hátas lovak azonban általában nem is hasonlíthatók a mieinkhoz. A carossier-k suprematiáját főleg a trakehneni állami ménesből került csődürük biztosítják. E ménes i725-ben alapittatott fajra való tekintet nélkül jóminőségű belföldi kanczákkal, és arab-perzsa spanyol-nápolyi ménekkel. Főelv az akkori idők divatjánál fogva a keresztezés volt; még pedig a legnagyobb ellontétck keresztezése. Ez igy ment a jelen század elejéig, midőn mindinkább az angol telivér használtatott az apalovakban. 1800 óta 378 csődört használtak, s ezek között 68 angol telivér, 32 angol félvér, 27 arab telivér, a többi vegyes fajú (orosz dán-cseh sat.) és főleg trakehnoni beltenyésztés. A mai trakehnoni lovat tehát angol-arabnak tekinthetjük, az angol vérnek mindinkább gyarapodó jellegével. E históriai visszapillantás azért érdekelt különösen, mert bámulatos analógiát találtam benne a mi mezőhegyesi anyagunk eredetével és fejlődésével. Hogy még a mult század végén mennyire bölcsőjében feküdt a tonyésztési fogalom, arra nézve jellemző a (következő, valósággal megtörtént história. A berlini főlovászmesteri hivataltól 1787ben rendelet érkezett Trakehncnbe: „dass Versuche gemacht werden sollten Kühe mi Hengsten, und Stuten mit Stieren zu paaren." Alázatosan remonstrált ez ellen az akkori ménesparancsnok Brauhitsch; de mit sem használt. „Ich habe ein solches Thier in einer Monagorie in Cassel gesehen, es hat mir sehr gut gefallen, und ich will dass Trakehnen auch solche interessante Thiere produziere !! " Ez volt a határozott válasz, melyet hivatalos minőségében aláirt gróf Lindenau porosz főlovászmester. Felültették szegényt a menagariában! Viszszatérve a berlini marstallban látót takra, még csak azt akarom megjegyezni, hogy az összes lovak között határozottan azok voltak a legszebbek, melyeknek bal ezombján az iramszarvas szarva, a trakehneni ménes bélycge, volt látható. Ezek között is a legjobbak, legerősebbek Marsworthnak, az 1874-ben importált KingTom-ivadéknak fiai voltak. Whalebone — Snyders angol telivérméneket előtérben, és N-djed — Turcmain Atti arab telivércsődürüket a háttérben gyakran találni a legjobb lovaknál. — — — A királyi „Marstallból" kilépve, elhajtattunk a „Garde Curassier"-ek kaszárnyájába. Ez a vérteshez red Nagy Frigyes kora óta szeme fényét képezi a porosz hadseregnek. A sok kiváltságos porosz „Garde-Regiment"ek között a legdédelgetettebb! Tisztjei a legelső családokból valók, le-