Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883
1883-08-30 / 35. szám
312 Vad ász- és Verseny-Lap. Augusztus^ 30. 1883. Özbak, kisebb számban, érkezett a futták i, nagykárolyi, véghlesi, berzenczei, böhönyei, gácsi uradalmakból. Hogy orvvadászatokból (igen „orvvadászatokból") számos őztehén is látta piaczunkat, szomorú, de tény. Vizi szárnyas van elég, s több a keletnél. Lőtt és fogott eleven vadkacsákkal naponta el van árasztva a piaez, hol potom áron elházaltatnak. Fogoly augusztus eleje óta szintéD kapható de nincs benne köszönet, mert az ideiek részben csak fürj nagyságúak, és nem érik meg a 13 hrnyi fogyasztási adót. Szomorú, hogy a piaczon látható foglyok háromnegyedrésze öreg tyúk; — igy kiirtják a haszonleső va dászat-bérlők amúgy sem nagy fogoly-állo mányunk magját is ez idén. A magyar nagyobb uradalmak, számos értesités szerint, a fogoly-vadászatot csak augusztus közepe után kezdik meg, — a mi nagyon helyes. Fürj általában kevés kapható és piczikék, silányak. Mégis vau e tekintetben kivétel is. Igy például báró Gudenus, gaádi uradalmán, augusztus 1—12-ke között nem kevesebb mint 513 darab fürjet lőtt. Apró szalonkákat alig láthatni, de igenis kapható, a gőzösök kikötő helyein és a vámoknál, persze csak kora reggel, akár menynyi nyul, öreg fáczán — fináncz, rendőr, vásár-ügyelő, miniszteri rendelet és törvény szeme láttára! Mi ennek az oka ? Vad-hús árak a budapesti piaczon. (Augusztus 15.) Fürj (lövött), párja Fürj (eleven), párja Fogoly, párja 1 frt 50 Vadgalamb (nem keresett), drbja Szárcsa, (nem keresett) drbja Gyepi szalonka, drbja Vizi-szalonka, drbja Vadkacsa, párja Fáczány, párja Nyul, drbja Őz-bát, (nagyság szerint) Őz-czomb, (nagyság szerint) Szarvas-hus (filét), kilója Szarvas-hus (czomb), kilója Szarvas-hus (eleje), kilója Vad-disznó (czombja), kilója Vad-disznó (egyéb részből), kilója 1 frt 20. 1 frt 20 kr, 1 50—60 kr. 1 frt. kr, 1 frt 80 kr. 30 kr. 20 kr. 40-60 kr. 60—80 kr. 1 frt 80 kr. 3—4 frt. frt 50 kr. 6—7 frt. 3—4 frt. 1 trt 20 kr. 80 kr. 20—40 kr. 80 kr. 60 kr. Bécsi galamblöveszet. 1883. évi őszi lövészet. Első nap. Hétfőn, szeptember 10-éu. Handicap. Érték 250 írt. (200 frt az elsőnek, 50 frt a másodiknak). 7 galamb. Tét 25 frt. Második nap. Szerda, szeptember 12-én. Őszi handicap. Érték 500 frt. (400 frt az elsőnek, 100 frt a másodiknak.) 12 galamb. Tét 30 frt. Harmadik nap. Péntek, szept. 14 én. Nagy Handicap. Érték 250 frt. (200 frt az elsőnek, 50 frt a másodiknak.) 10 galamb. Tét 30 frt. Jegyzet. Mind e három nyereménynél osztozik az első és a második a tétek összegén, levonatván a harmadik részére tételének kétszerese. Mind a három dijhoz a nevezések a lövészet helyén fogadtatnak el. A lövészet kezdete d. u. 1 óra, a dij-lövészet pont l>/ 2 órakor. A készpénz 10°|„ az egylet javára esik. Egy galamb ára 80 kr.; a visszautasítottak (no bird) fizetendők. — Vájjon a lövészet készpénz vagy tiszteletdíjért foly-e, minden verseny előtt ki fog hirdettetni. ATHLETIKA, TESTGYAKORLAT. Athléták távgyaloglása Budapesttől NagyKőrösig. A magyar athleticai club kebelében megalakultnak tekinthető a csaknem tourista-jellegű gyalogló-kör, noha a club tekintélyesebb tagjai határozottan ellenezték eme kör létesülését, mint olyat, melynek mint „állam az államban", teljesen felesleges czélja volna; pedig az athleticai club általános jellegű lévén, felkarolja az athleticának minden nemét, főképen a gyaloglást. A gyalogló-kör proponenseí ama nézetből indultak ki, hogy a gyaloglás hiveit szűkebb körbe szorítva, azt sokkal exaetabb alakban űzhetik, és a czél által, hogy évente többször a vidéki nagyobb városokban távgyaloglást rendeznek, eleget tesznek a „Magyar athleticai club" amaz első alapszabályának, mely szerint az atbleticát — főképen a vidéken — terjeszteni és mivelni kell. Az első nagyobb kísérlet megtörtént, és az alábbi eredmény után Ítélve, nem várt teljes sikerrel. De lássuk az első ily kísérletet: Augusztus 18-án, d. u. 2 órakor találkoztak : Asbóth Jenő, Bolváry Zahn István, Györffy Aladár, Makk József, Posch Leó, Salamon Ödön Jenő, Szokolay Kornél és Tolnay Henrik. Mindnyájan kéksárga sapka és ugyanily szinű ingben indultak, magukkal vivén ezen kivül egy-egy könnyű nyári kabátot. Két s 1/ i óra elmúlt, midőn megindultak a Báthori-kávéháztól. Noha a nap tikkasztó volt, elevenen, gyors léptekkel indultak végig az országúton. El volt határozva, hogy az uton sem szivarozni, sem inni nem fogDak, és ezt mindvégig meg is tartották. Kőbányát 2 óra 38 perczkor, Kis-Pestet 3 óra 1 perczkor, Vecsést 4 óra 40 perczkor, az első pihenő-állomást Üllőt, 5 3/ 4 órakor érték el. A község határa előtt várakozott a hatóság, mely lelkesen éljenezte az érkezőket. Fél órai pihenés után, — mely alatt hideg tejet és hideg sültet élveztek, újra útnak indultak. Az első pihenés után a lépések meglassultak. A nap lefelé szállt. A hűvös alkonyat mellett újra „belejöttek" a lépésekbe, és oly sebesen jártak, hogy Monort 1/ l órával hamarabb elérhették a kitűzött időnél ( 3/ 48-kor.) A faluban megható ovatióban részesültek. Hölgyek virágcsokorral kínálták meg őket. A vendéglőben az intellegentia, czigányzene és vacsora mellett éltetve az athlétákat, ezek 10 órakor éjjel indultak tovább. De Monoron visszamaradt már a nyolcz induló közül kettő. Tovább indultak: Asbóth Jenő, Györffy Aladár, Makk József, Posch Leo, Salamon Ödön és Szokolay Kornél. Az út hirte'en roszra fordult, a süppedékes talaj és a rendezetlen gyalogút rendkívül megfárasztották az athlétákat. Szakadatlanul mentek éjféli 12 óráig, mig Pilist elérhették. Itt kettő mondott le a további útról. Tovább indultak Asbóth, Györffy, Salamon és Szokolay. Most már nem az erős láb, sem az izomerő, hanem az erős akarat vitte egyedül előre a négy kitartó gyaloglót. A hold felhők mögé bujt; sűrű essőcseppek hűsítették a leget. Alberti-Irsím Györffy (éjfél után 1 óra 5 perczkor) már kimerültnek érzé magát. Társai buzdították, mi reá anynyira hatott, hogy ajkait összeszorítva, nekiindult, éz egész uton társait vezette. Végre 4V a órai szakadatlan sebes járás után elértek Czegléd-Berczelre éjfél után 2 1U órakor, hol a község által megrendelt kényelmes szállásaikon 4 óra hosszat aludtak. Reggel pont 8 órakor indultak el Czegléd felé, hová 9 óra 45 pnrezkor érkeztek meg. A határnál nagyszámú közönség várakozott. Lelkesedve vitték őket a városi vendéglőbe. Egy órai pihenés után sietve indultak meg 3/ 4ll órakor utolsó állomásuk és colpontjuk : Nagy-Kőrös felé. A hosszú, 17 kilométernyi úton semmi fa, semmi árnyék nem nyújtott menedéket a 28 R. fok afrikai hőség ellen. Lihegve lépdeltek. Közel a körösi határhoz érte őket utói kocsin az uton viszszamaradt öt gyalogló, kik Czeglédig gyalog jöttek. Negyedórával később meglátszott NagyKőrös város első háza. Szeretett mesterünk Halász Zsiga elsüti pisztolyát, mire hatalmas mozsárlövések dördültek el, hirdetendő Nagy-Kőrös városának: jönnek az athléták 1 A körösi czigányok ráhúzták a Rákóczy indulót, A lelkes fiatalság éljenzésekbe tört ki, és a kilencz gyalogló 1 óra 5 perczkor megtartá bevonulását, mely diadalútnak is beillett volna. A „Czifra kert" fürdőjének meleg vizében megfürödve, mesterüknél, Halász Zsigánál ebédelve, rövid 3 órát megpihentek! Másnap reggel a polgármesternél tették tiszteletüket, ki megígérte, hogy a nagykőrösi athleticai club megalakulásán szívből lélekből fáradni fog. Délután 2 órakor az athletabanketen a körösi és fővárosi athléták test. vérekké váltak. A bankettet verseny követé mely érdekes vetélkedéssé vált a budapest'és nagykőrösi athléták közt. A versenyek első pontja volt: I. Félórai versenyjárás a nagykőrösi és budapesti athléták közt. Az utóbbiak győztek, és első volt Nagy Lajos, második Makk József, harmadik Salamon Ödön. Csak a negyedik hely jutott a körösieknek. Az első győztes a 350 meteres pályát 20-szor járta körül (350.20 = 7 km.) a második 6849 m., a harmadik 6650 metert tett meg. II. Kardvívás iskola szerint, Halász Zsiga a M. A. C. tanárja és Sebestyén Bálint nagykőrösi tornatanár közt; b) a nagykőrösi vivó-egylet tagjai közt. III. Sikverseny. (100 met.) körösiek számára. Győztes: Papp Gyula. IV. Ökölvivás Halász Zsiga és tanítványa Asbóth Jenő közt. V. Akadályverseny. (150 met., 6 gáttal) budapestiek s'.ámára. Győztes Makk József. VI. Versenykardvivás körösiek és budapestiek közt. Győztes lett Vaikó Pál körösi athléta. VII. Versenyökölvivás. Győztes Asbóth Jenő. VIH. Sikverseny. 250 meter, körösiek és budapestiek közt. Győztes Nagy Lajos budapesti. IX. Magyar versenybirkózás körösiek és budapestiek közt. Nagy Lajos (budapesti) és Varga Kálmán (nagykőrösi) birkóztak. Eldöntetlen maradt. A versenyt athleta-bál követte. Másnap reggel vissza a fővárosba. íme az eredmény! A vidék működni, mozogni kezd. NagyKőrös városban csakhamar athleticai club lép életbe. Példáját nemsokára követi Czegléd és Kecskemét. Az athleticának meghódolt alföld legszebb emlékszobra lesz gróf Eszterházy Miksa emlékének. S. Ö. J. A Budapesti „Kerék-pár-egyesület" által rendezett első vas-paripa-versenyzés 1883. augusztus 18-án. (Az ügető-pályán.) Verseny-bizottság; Elnök: br. Üchtritz Zsigmond. — Birák: gr. Zichy Jenő, Pulay Kornél, Sárkány János Ferencz, Kosztovits László. — Időmérő: Sturm. L. — Jegyző: Tóth István. A drága zabot, lovászt nem igénylő, s mégis menésre mindig kész, s fáradhatlan vasparipák rövid idő alatt nagyon megkedveltettek, és igy a vas-paripazas, — melyből már két egyesület van a fővarosban — a fentebbi napon tartá első versenyét, melyen a bécsi „Byciclisten-clubnak" is több tagja jelent meg és vett részt, s mely általánosan jól sikerűit. Voltak szép runök, s egyes tagok, mint Vermes Lajos, s kivá t Küstemann Bécsből, kiváló képességekűl tűntek fel. Bár a vasparipázók egylete nagy halaval tartozik az ügető-pálya szives átengedéseért, a lótenyésztési társulatnak, de másrészről e homokos talaj termé szetesen nem oly előnyös a byciclista versenyekre nézve, mint az asphalt-pályák, s azért a hazai és kü földi recordok közt tetemes különbség is van. Lgy más nagy hátrány volt az, hogy a versenyzés nem az egész iigetöpálya körül folyt, csak annak homlokzati és baloldali részén, s hogy a fordulatokat oly kis korben kellett tenni, hogy e miatt a „runl" mindig igen meg kellett lassitni, különben koczkáztatták a versenyzöK, hogy felbuknak, mi a verseny hevében több ízben meg is történt. Különösen hátrányos völt ez Hitaebrandt bécsi byciclistára, ki roppant magas kereket használt, s maga is igen magas szál legény leven ha azt lóditásba hozta ugy repült, akár egy gámoz dony, s az előtte levő bosszú sott könnyen elkerülte, de a fordulóknál annál lassabban köllvón baladnia, a
