Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883
1883-08-16 / 33. szám
288 Vadász- és Verseny-Lap. Augusztus 16 . 1883. lehetetlen, hogy mindannyija futni is fog abban ; kedvenczünk ha egészen ép és jól van lábaira, Veronica lenne, de a kanczáról nagyon gyanús híreket hallottunk s aligha el is fog menni Baden-Badenbe; igy tehát a mi lovaink közül a győzhetetlen Tartar és Taurus a kedvenczünk ; a német lovak közül Glocke és a most már egészen egészséges Maria a legveszedelmesebb ellenfelünk, Mariára nézve azonban kissé hosszúnak tartjuk a távolságot; Glóckét pedig Tartartól minden esetre megverve lenni képzeljük, daczára, miszerint a mén 2 x/ 2 kilót ad is a versenyben Glockenak. A 6000 márka értékű városi dijra nevezet 41 ló közül 18 fogadta el a terhet, Pierával 62% kiloval az élükön, mig a legkisebb terhet 43% kilót Last of the Avons viszi benne; tőlünk nagyon jól bent van Gyöngyvirág 50 kiloval, mig Lehetetlennek 60 kilót kell vinnie ; e mén azonban megnyerhetné e versenyt ; adott ő már Gyöngyvirágnak 10 kilónál többet is, s mégis megverte a kanczát. A 10000 márkás Rhein-akadályversenyben Victoria van a létra fején az állva maradtak közül 73% kiloval, s a kanczának a megnyerésre jó esélye is lehetne. D. A. A verseny-lo idomítása. (Ujabb tanulmányok e téren. 1* XXV. A hajdani és mai lóversenyek. A hajdani versenyek csekély száma. — 1750-diki versenyek. — A hajdani lovak értéke. — Athelstan király versenylovai. — Az első köztudomású verseny. — Hogy futtattak az emberek? — Távok és akadályok. — Queensbury berezeg és Hellfire Dick. — Egy 9000 meteres verseny. — Kegyetlen kísérletek. — A jelenlegi versenyek. — Fisherman, Isoline, Crucifix és Galopin. — A fogadások terjedése. — Hastings őrgróf carrierje. — Earl of Derby. — A két lord összehasonlítása. — A fogadások főokai a veszteségnek. — 2000 guinea egy láda szivarért. Ha a hajdani versenyeket a maiakkal összehasonlítjuk, meglepetve látjuk, mennyire emelkedtek azok, ugy tudomány, mint Demzeti időtöltés tekintetében. 1750-ben, vagyis harmincz évvel az első Derby előtt, oly kevés följegyezni valót találtak a lóversenyekről, hogy az évkönyvben kakasviadalok elbeszélésével töltötték ki az üres lapokat. íme az első följegyzés a versenyekről: „549. márczius 15 én a tizenhat guineás évi díjért Kippling Coatsban (Yorkshire) volt verseny, valamennyi teher felül volt a 127 kilón, egyetlenegynek a kivételével. E dijat egy szürke herélt nyerte, névszerint Chinmey Sweeper, Mr. Hall tulajdona, megvervén Osbaldestone pej lovát, Mr. Walson pej lovát és Mr. Read pej lovát. Hajdanában april hótól októberig futottak a lovak, s aztán a holt idény következett. Ritkán volt egy futamnál több egy napon ; négy napig tartott meeting volt Beverleyben, naponkint egy-egy futammal, háromnapos Buryben, (Suffolk) s körülbelől ugyanannyi Newmarketen. E futamok 1660 és 6000 meter közt váltakoztak. Ez a sport, ha egyáltalában megérdemli ezt a nevet, nagyon szánandó volt. Mert ha némely futamok vitatárgyat képeztek, s gyakran több izben kellett azokat ismételni, megtörtént, hogy már a második kísérlet walk ower-ré törpült. 1750 ben, ugy látjuk, 250 tulajdonosnak 450 lova futott, tehát egy-egy tulajdonosra valamivel kevesebb jutott két lónál. Poltimere lord, kinek legnagyob istállója volt, 12 lóval rendelkezett. Soha lovai kétszernél többet nem futottak. A 150 futamban, mely ez évben volt, a dijak 10—120 guinea közt váltakoztak, s az egész versenyidény összes dijai körülbelől 12,000 fontra rúgtak. 1878-ban a versenydijak összege 391,000 fontig emelkedett, mely összegből kétéveseknek 63,000 font, eladóverseoyekre 18,000 font s handicapekre 120,000 font jutott. Mily roppant különbség az 1750-diki díjösszeg és e közt! A ló minden időben becses volt, de még sem annyira, mint mai napság. Olvassuk, hogy Kr. sz. u.930.évben Nagy Hugó fejedelem Athelstan királynak versenylovakat küldött ajándékba, mi azt bizonyítja, hogy ezek kiválóan becses állatok voltak. Később, látjuk, hogy a szász király tilalmat szabott a lovaknak bármily ürügy alatt történő kiszállítására nézve, kivéve a királyi ajándékokat. Ez ama korban volt, mikor Szászországban a fényűzési lovakat tenyészteni kezdték. Disraeli egy lóversenyről tesz említést, mely Smithfielden ment volna végbe, hová a régi időkben minden pénteken szép lovakat szállítottak eladásra s szerző szerint London lakosai ott már futtattak, mielőtt Newmarketen versenyeztek volna. kép halmozzák össze azt a tömérdek széDát naponkint ? Azonban egy nap nagy zakatolást hallottam az istálló felől. Oda siettem és láttam, hogy vetik a padlásra a szénát. Ugyanis a padlás ajtajához nagy szekér szénát állitanak, hol egy lóerő által hajtott óriási szénavilla dobja fel a szénát ama helyre, ahová kell, pár perez alatt. * * Tudom, kíváncsiak önök tudni, mily vérű és fajú lovakkal Urunk mi itt, a távol nyugaton. Leirom röviden ama hét ménlovat, mely emiitett barátom birtokában van. íme: 1. Sötétszürke percherd-norman yearling, 15'2 magas, gyönyörű erős állat, melynél életemben szebbet nem láttam. Barátom 1000 dolláron vette, alighogy Amerikába érkezett; most nem adná meg annyiért sem, Megvagyok győződve, hogy Theon fogja az itteni nagy lókiállitáson az első dijat nyerni. 2. Jake, hároméves kis szürke, az ottani ménesben elletett és neveltetett, 15'1 magas, apja Norman, anyja Grey Eagle telivér kancza; gyönyörű akcziója van s festeni sem lebet szebbet. 3. Dandy Jim 7éves vil pej, az amerikai telivér gyönyörű példánya; a hires Hamiltonian (v. Hambletonian ? Szerk.) családból való, 16T magas. 4. Ironsides sötétszürke, 3éves Norman, háromnegyedvéi-, 1500 font nehéz, magassága 15'3%. Ily ménektől várhatni jó kocsilovakat, ha kellő jó kanczával párosulhatnak. 5. Pathfinder idős pej 16-2 magasságú; mint egyéves 1500 dolláron vétetett meg; kitűnő ügető, nagyszerű akczióval. Sikeres csikókat produkál; a Messenger-családból való. 6. George idős pej, 16 markos. Canadai ló, mely most csupán próbamén ül használtatik. Van azonban több igen derék csikaja, különösen egy vörös deres, mely amaz alkalomkor volt befogva, midőn a kapuoszlophoz ütődve kocsinkkal, abból kivetődtünk. 7. Lochiel 2éves szürke mén, körülbelől 16 markos normán ló. 1880-ban importálta tott Amerikába. Súlya 15 mázsa. Ebből látható, hogy a világ eme távoli részén is mily kitűnő lovakat tenyésztenek. Jó anyakanczának az ára itt egyre-másra 100 dollár s ha a fentebb emiitett mének alá kerülnek, kitűnő csikókat ellenek. Hároméves korukban idomíttatnak s párját körülbelől 300 dolláron adhatják el. Barátom tenyésztményei nagyon keresettek. Ő a jövő évben a keleti piaezokra szándékozik tenyésztményeiből néhány vagonnal küldeni. Atalán véve, itt a lótenyésztés nagyon jövedelmező s a ki itt néhány évig egész buzgalommal él annak, oly tőkét szerezhet, mely megengedi neki, hogy minden télen Angliában pihenhesse ki a nyár fáradalmait, s ott a pyteheley-i vagy quorni falka után lovaglásban kereshessen kellemes szórakozást. C. H. Alleyne. Az ily régi dolgokról való elbeszélések nagyon érdekesek, de annyira messze esnek tőlünk, hogy inkább tartjuk föladatunknak, egy-két nemzedékre tekintenünk vissza, összehasonlítás végett. Hajdanában a királyi dijak voltak azok, melyeket a versenyzők leginkább óhajtottak megnyerni, s az e fölött való öröm oly nagy volt, hogy többnyire a dij legnagyobb részét legott elmulatták. Ha valaki 30—40 mértföldnyire eső versenyekre indult, már egy héttel előbb elutazott, s rendesen három hétbe is került, mig visszatért; mai napság kétszeres távolságot járunk meg, kb. ugyanannyi óra alatt, mint hajdan a mennyi napot az ily utazás igényelt; igy aztán sok időt és pénzt meggazdálkodhatunk. Mr. John Laurence egyik művében a többi közt következőleg ir korának versenyeiről : Qeensbury herczeg — ngymond — ötven év alatt nom mindig egyenlő sikerrel futtatott, főleg match eit és fogadásait illetőleg. Mindenki ismeri azt a matchet, melyet Newmarketben, és azt, a melyet Rockettel, egy herélttel futtatott. Átalában véve az ő versenysikereit a Hellfire Dick lélekjelenlétének, eszélyének és ügyességének tulajdonították. E név gúnyneve volt egy akkoron hires jockeynak Mr. R. Goodsonnak. 1772-ben, — irja szerző — változott a divat, s a nagyon rövid távolságú futamok helyett a nagytávolságú s fokozott terhű futamok jutottak érvényre. Flyings Childers 7000 meternyi távon 127 font teherrel verte meg Chantert. Mi láttunk Newmarketen 352 meter távú versenyeket is. Mai napság ritkán haladják meg a távok a 2400 metert, és soha sem futnak 1800 meternél kevesebb távolságot kétévesnél idősb lovakkal. Most már nem óhajtanak az emberek, mint hajdanában, oly szörnyű, mondhatnók kegyetlen küzdelmeken jelen lenni, aminők például történtek Stockbridgeben Camerton, Shoe String, Dyke és Scorpion közt; ez utóbbi még ott a gyepen kimúlt; Shoe String megvakult s a két másikat sem lehetett többé semmire használni. A jeleukorban űzszerte többet futtatnak, mint hajdanta. Valóban 1750-ben tiz ló közül egy volt, a mely kétszer futott; ugyan mit mondanának Portman lord és kortársai, kik megelégedtek azzal, hogy évenkint egyszer futtatták lovaikat, ha ismerték volna Fisherman nak s korunk más lovainak a formáját? Fisherman egyetlenegy évben harminczötször futott s barminczegy versenyt nyert meg, melyek közt volt az Ascot-Cup (4000 meter) s ugyanaznap a Queen's Plate (4800 meter) és mindezeknek daczára teljes életében egészséges volt. Isoline hasonló eredményt mutatott Goodwoodbau. Kitűnő lovak voltak ezek, noha nem érték el Eclipse és Highflyer klassisát, melyek soha sem szenvedtek vereséget. Akkoriban sokkal többet futtattak kedvtelésből, a sport kedveért, mint pénznyerés szempontjából, mert a legszerencsésebb lótulajdonos összes nyeresége sem rúgott többre, mint a mennyivel a kiadásokat nagynebezen fedezhette. A jelenkorban ezernyi oly egyén van, a ki tekintélynek tartja magát versenyügyekben, olyanok, kik soha lótulajdonosok nem voltak, de kik százakat koczkáztatnak másoknak a lovaira s ha e lovak nem futnak ugy, miként azt ők óhajtanák, gyalázzák azokat a kik a ló birtokában vannak, vagy azokat, a kik a lovat idomitották. Az ilyenek a turfnak csak árianak. Feledik ők azt, hogy a hol két ember fogad, az egyiknek veszítenie kell; az pedig lehetetlenség, hogy minden ütőkártyával rendelkezhessünk. Ha valamely fogadó nem felel meg kötelezettségének, kitörlik a jegyzékből, ennyi az egész. De ha egy gentleman, mint fogadó, kötelezettségét nem teljesiti, felelőssé teszik a miatt átalában az egész turfot.
