Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-01-25 / 4. szám

26 Vadász- és Verseny-Lap. Február 15. 1883. 92. §. Ha egy idomárnak vagy jockeynek külön szolgálati szerződése nincs, ugy a szolgálati kötelezettség felbontására — három hónapi fölmondás szükséges, és pedig ugy az idomár vagy jockey részéről a szolgálatadó ur irányában, mint ennek részéről amazok irányában; kivétetik az az eset, ha egy idomár vagy jockey engedélye fölfüggesztetik, illetéktelennek nyilvánittatik, vagy engedélyét végkép elveszti, mely esetben uraik azonnal elbocsáthatják. — A Magyar Lovaregylet vagy az ausztriai Jockey-Club ellenben minden idomárt vagy jockeyt azonnal felmenthet kötelezettségétől — ha az általok benyújtott felebbezésben — arra elegendő okot talál. 93. §. A hol külön egyezség nem köttetett, ott a jockeyk díjazása következő szabály szerint történjék: Győztes lovaglásért sikpályán 50 frt. „ „ gátversenyben 60 frt. „ akadály versenyben 80 frt. Lovaglásért győzelem nélkül sikpályán 30 frt. n n v gátvers. 40 frt. „ „ ., akadályv. 50 frt. 94. §. Oly idomár, ki bizonyitváay nélkül vesz szolgálatba valamely istálló - személyzetbeli egyént, köteles annak előbbeni gazdáját annak magaviseletéről megkérdezni; ha ezt nem tenné, vagy ha a felelet kedvezőtlen lenne, az idomár köteles az illetőt szolgálatából azonnal elbocsátani és azonkivül 50 forintot büntetéspénzt fizetni. Minden ily szolgálatbeli embernek jogában áll azonban az illető Directorium elé felebbezni az ügyet, hogy eDgedélyt nyerhessen vagy az épen elhagyott szolgálatba visszalépni, vagy ujabbat keresni. 95. §. lesz az eddigi 1. §. a jockeyk szolgálati viszonyairól. 96. §. lesz az eddigi 2. §. szintén a jockeyk szolgálati viszonyairól. 97. §. (Eddig a 3. §. szintén a jockeyk szolgálati viszonyairól.) Minden ez ügyben emelendő panaszok vagy vádak az urak, idomárok és jockey részéről vagy az ausztriai Jockey-Club vezértitlcárságához

) vagy a Magyar-Lovaregylet titkárságához inté zendőlc, hogy az illető Directorium elé terjesztessenek, mely beható vizsgálat után Ítélni fog; a Verseny-szabályok 75 és 76. §§ ai azonban megmaradnak. 98. §. (Eddig 4.§. szintén ajockeyk szolgálati kötelezettségéről.) Mindazok a pénzek, melyek engedélyezésekből vagy büntetésekből az e szabályokat elfogadott pá'yákon bevétetnek, a Jockeyk és Club szolgálatbeliek nyugdijának adandók át. Törvény a telivér-lovaknak a méneskönyvbe bejelentése végett. 99. §. lesz az eddigi 1. §. e fejezetből. 100 §. lesz az eddigi 2. §. e fejezetből. TELI VÉREK ÉS VERSENYEKKörültekintés. Craig Millar !!!... Szápáry Iván gróf hétfőn este megjött Angliából, hol sikerült neki még Craig Millart, az 1875-dik évi StLeger, s 1876-diki Doncaster Cup nyerőjét, e már kipróbált nemes apalovat megszerezni, melynek ivadékaiból már 2 évjárat fut győzelmesen az angliai gyepeken. Craig Millar sárga mén, ell. 1872-ben Mr. S. Rogersnél; apja Blair-Athol, a Miss Roland; ennek apja Fitz-Roland, a. Miss Bowzer,*) Hesperustól a Maugosteen kauczából, Emiliustól stb. — Craig Millart Mr. Crawfurd nevelte fel, s az ő színeiben futott 1874, 75 és 76 ban. Kétéves korában 6 szor indult s háromszor lett első, megnyervén Goodwood gyepén a Mole*) Ez a miss Bowzer egyúttal a nálunk is megfordult Lady Elizabethnek (Strabanzer anyja) is Distinnak is anyja, ez a Distin pedig gr. Henckel Albionjának az apja. comb-Stakest, a newmarketi Buekenhatn Post Produce Stakest, s ugyanott a Home-bred Foal-Stakest jó társaságban ; — 3éves korában mint 2-dik kedvencz indult a 2000 guineában, de Camballo, Pic-nic és Brechloader után jött be; megnyerte azonban a St-Legert — könnyen 3 hoszszal Balfe, Earl of Dartrey, Seymour, Rabagas II. s még 8 vetélytárs e'len; megelőzőleg pedig Goodwood gyepén egy értékes Post-Sweepstakest. Négyéves korában 5-ször futott változó szerencsével ; legszebb versenye volt a Doncaster Cup hoszszú távolságán (2

1/

i mfd), hol a legnagyobb teher alatt (9 stone 3 font) megveré könnyen két hoszszal az öéves Controwersyt (9 stone); a 4éves Hamptont (d'lO), Charont, Bersagliert, ez utóbbiak mint 3évesek 7'9 alatt indulván. A mén pár év óta 30 guineáért fedez; 1881-ben 11 csikaja átlag 277 guineán kelt el; 1882-be n 12 ellett csikót jelentettek be utána; úgy látszik, eléggé kedvelt és szapora; csikai, mint hallottuk, szépek. — Ugyanaz évben (1882) 5 kétéves csikaja több izben győztes volt; ezek Craig Glas, Isa Craig, Kate Craig, Pastrycook, Polaris. Legjelentékenyebbnek látszik köztük Kate Craig (anyja Kate Dayrell), mely 12-szer futott a legjobb társaságban s 4 szeri győzelmével 1300 guineán felül nyert. Miután e csikó anyjának ereiben Buccaneerünk apjának Dayrellnel^ vére foly, ez egyúttal ujj mutató lenne, hogy a Buccaneer-kanczákat — melyek Kisbérre küldetnek — mindjárt Craig Millarral kellene megkísérlem. A mén körülbelől február közepére haza érkezhetik, s ha uti fáradalmait kipihente — február vége felé fedezhetni is fog. Ruperra kedden hagyta el Angliát s szombatra Kisbéren lehet. A mi legfőbb — hogy Craig Millar — pár évi szereplése után mint apaló — a mulc évben már a 22-dik helyre jutott föl ivadékainak nyeremény-nagyságával, a tavalyi 219 nyertes apaló közt — mint alább egy összeállításból kitetszik. Craig Millar ára 6000 £ volt, melyért azonban volt tulajdonosa (Mr. Webster) még egy vemhes telivér kanczát ad, mely ellés után még ott Angliában fedeztetni is fog. * * * A lapunk homlokán közlött „változtatási javaslatok a versenyszabályokban" — melyek legT A R C Z A. A lovak a történelem előtti és történelmi időkken. ^Les Chevaux dans les temps préliistoriques et liisturiques". Irta: C. A. Piétremeut. Páris. 1883. Ára 15 frank. E czim alatt a Gerner Balliere et Cie kiadásában egy 773 nagy nyolczadrét lapra terjedő mű jelent meg, mely rendkívül érdekes a lókedvelőkre nézve. Elmondja a többi közt, hogy nyolcz még jelenleg is élő Jófajtát szeliditettek meg az emberek ; kettőt KözépÁzsiában s hatot Európában, mig a szamárfajtából csupán kettőt; az egyiket a Felső-Nilus völgyében, a másikat Európának ama részében, melyet egykor a gibraltari földszoros határolt s ama roppant félsziget képezé, a melyet Afrikától a saharai tenger választott el. A mongolok a két ázsiai fajta egyikét szeliditették meg első hazájokban, mely Altai északi részével határos, délről az Ég-hegyekkel, keletről a góbii sivataggal, nyugatról pedig az Alatau hegységgel.Ennélfogva mongol lo-nak nevezi szerző azt a fajtát, melyet Mr. Sanson „afrikai"-nak nevez.*) Khinai hagyományok szerint, e fajta körülbelől 5—6000 *) Különösnek tetszik, hogy Sanson a nagy történettudós — a góbii sivatagon élt lovakat afrikaiaknak tartá. évvel a mi időszámításunk előtt szelidittetett meg. A másik ázsiai fajta az arja (Balkányi Szabó Lajos szerint arok, nagy-arok=magyarok,) a jelenlegi Semiretsché vagy Hét-lolyó kormányzóságban a Balkach-tó környékén, nyugotra az Atlasz-hegységtől, melynek csúcsait örökös hó födi, 8 mely az árják bölcsőjét a mongolokétól elválasztja. Nagyon valószínűnek tartja szerző, hogy ez arja lófajta körülbelől egy időtájban szelidittetett meg, noha hozzá teszi, hogy semmi határozott bizonysággal nem rendelkezhetni e tekintetben. Az európai hat lótajtát M. Sanson germán, fríz, belga, brit, irfóldi és sequam fajtának nevezi, mint ahol azoknak a hazájok volt. Szeliditésük épugy, mint az európai szamáré, a nyugotra bevándorló népektől ered, kik oda bevitték a földmivelést s a csiszolt kőfegyvereket. Az árják a nyugatra bevándorlottak emez előcsatárai, ismerték már a bronzot, de kizárólag mint ékszert s ékitményt alkalmazták még, de nagy ritkasága és értékessége miatt fegyvernek még nem. Az afrikai vagy nilusi szamárnak meghonosítása nagyon valószínűleg még sokkal régibb, mint a lófaj táké. Ézt Nubiából szállították be a régi egyptomiak ősei, átadva azt az Ázsia délkeleti részében lakó szemitáknak, honnan aztán elterjedt ez állat a khinai tengertől az atlanti óceánig; mig az európai szamár nemjigen lépte át első hazájának határait. A mongol ló csakhamar ellepte Ázsia különböző vidékeit; meghooosult Khinában, Indiában, Perzsiában, Médiában, Armeniában és Mesopotámiában a hóditó mongolokkal, kik a bajdani históriai mesopotamiai birodalmat alapították. Mikor az árják, a mi 'időszámitásunk előtt körülbelől báromezer évvel először bevándoroltak Elő-Ázsiába, már mindenütt találkoztak mongol lovakkal. E két ázsiai ló attól fogva meghonosult ott s képezi a jelenkori ottani lófajtákat. Majd, mintegy harmadfélezer évvel időszámitásunk előtt, az arjáknak egészen Ázsiának délnyugoti részéig való terjeszkedése következtében a mongol és szemita népvegyülék, mely mongol fenbatóság alatt élt, elhagyta e területet s a Nilus völgyére vetette magát, hol akkor még gyér számmal voltak lovak. Egyiptom elfoglalásával azonban bevitték a mongol lófajt. Azonban mig e lófaj több-több tért foglalt el ama barbár tartományokban, melyek a Földközi tenger partjain terültek, főleg a phoeniciai gyarmatokban, élénk versenyt kellett kiállniok az arja lófajtával, m4y különböző tájakon, különösen pedig Asssyriában nagyon elterjedt. Az arja lovak sokkal később hagyták el ez utóbbi országot, hogy időszámitásunk kezdetén eláraszszák Arábiát, hol még nem voltak lovak. Az arja lófajtát a régi Görögországba a a pelazgok vitték át a tengeren.