Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-01-25 / 4. szám

I Január 25. 1883. Vadász- és Verseny-Lap. 27 közelebb a „Magyar Lovaregylet" választmá­n yi gyűlése elé kerülnek megvitatás végett: magában a versenyszabályokban csak kevés és jelentéktelen változtatásokat javasolnak; annál jelentékenyebb azonban amaz egészen uj fejezet, a 86. §-tól kezdve, mely az idomárok és joekeyk szolgálati kötelezettségeiről szól, s melyek bizonyos rendet, jogot és védelmet fognak nyújtani a lótulajdonosoknak, de más­részről a lelkiismeretes és szorgalmas, idomá­rok és jockeyknak is; — különösen a 90. §. pontos megtartása fog a lótulajdonosoknak sok nyugtalan órát megkimélni. Az utolsó két §§. a méneskönyvbei beiratás kötelezettségére vonatkozik, — s maradna a régi szöveg, mely ha kissé szi­gorú is, de mely nélkül az egész méneskönyv tétele illusoriussá válnék. * * * Nizza az most, gyönyörű vidékével és napsütötte tengerpartjával — hol mind az akadály-versenyek, mind a nagy lóversenyek és vitorlázások saisonjára az európai sport és salon-világ előkelőségei összegyűltek. — A lóversenyek első két napjáról alább részletes tudósítást hozván, itt csak annyit, hogy azok szép időben és élénk küzdelmek közt foly­tak le. Tőlünk nem volt egy ló sem, de Német­országból, Oehlsehläger úrtól Halmi és Steady Cavalry; mindkettő tavaly Angliában vetetett. Steady Cavalry első nap szépen ment egy 4000 frankos eladó-Steepleehaseben, és csak egy nyakkal veretett meg; Halmi pedig második nap győztes lett eanterben egy 2000 francos gátversenyben, hol Steady Cavalry nem kapott helyet, de kivüle még négy fran­czia ló pályázott. A fővonzerőt első nap a 12,500 francos „Grand prix de la mediter­ranea" handicap akadályverseny képezte, me­lyet Monsieur Ed. Lee 4é sga ménje Nick­lause nyert meg — Br. Grenier Régence s más két vetélytárs ellen, igen könnyen más­félhoszszal ... A második nap legfőbb ver­senyében a 25,000 frankos „Grand prix de Monaco "-ban (4200 meter akad. vers, handi­cap) azonban az első nap vesztes Régence lett győztes, nagy meglepetésére az egész gyepnek s pedig igen respeetabilis mezőny ellen — de csak egy fejjel. Régence br. Gre­nier tulajdona, most 4éves és Ferragustól való, a Red Star kanczából. Hátrább részletesen. Elmondja aztán szerző, hogy részint be­vándorlások, részint a kereskedelem utján való szállítások folytán, hosszú időkön át a két ázsiai fajta annyira összeelegyűlt Ázfiában, Afrikában és Európában, hogy mai napság e két fajtának inkább csak vegyületét találhat­juk föl, semmint a tiszta, külön fajt. Azon­ban egyik vagy másiknak a vére inkább túl­nyomó egyik másik vidéken, a szerint amint a mongol polgárisultság uralkodik itt vagy ott; mig ahol az arja vagy szeroita polgári­sultság uralg, az ellenkezőt észlelhetni, mert az assyrok, majd az arabok inkább tenyész­tették az arja fajt, melyet többre becsültek s becsülnek mai napig is, alakjának szabályos­sága és főleg hadiszolgálatra való használha­tósága végett. Hogy a lovakat már a történelmi időben is használták, hadi czélokon kivül, az kétség­kívüli. De e tény, úgylátszik, kikerülte Fré­retnek a figyelmét, a centaurokról való rege daczára, azt állítva, hogy a görögök későn ismerték meg a lovaglás mesterségét, a he­lyett hogy azt mondta volna, hogy csak ké­sőbbi időben használták hadi czélból. A régi görögök nemzeti mulatsága — folytatja szerző, — a kocsikon és lóháton való versenyek, valószínűleg ama czélból ren­deztettek, hogy a lótenyésztést emeljék, a lovak jó tulajdonságait fejleszszék s hadviselésre al­kalmassá tegyék. Bizonyára ily czélból tartattak itt-ott a Kelet egyéb országaiban is lóversenyek. A jelenlegi elŐhaladás a keleti tanulmá­nyokban s a hajdani keleti nép hagyományai Visszapillantás az 1882-dik évi verseny-idényre. (Folytatás.) Talán egy verseny-istálló sem nézett s uézhetett jogosultabb reményekkel a mult évi versenyidény elé, hároméveseit illetőleg, mint a Blaskoyics Ernő ur tápió-szent-már­toni istállója. Öt háromévese közül négy mint kétéves úgyszólván első classisúnak lenni mu­tatkozott. — Virtus, Bujdos, Gyöngyvirág mily nagy reményekre jogosított kétévesek voltak ezek! — Előbbi az év legjobb kétévesének Aneroidnale legyőzője; Bujdos a baden-badeni Zukunftspreisban oly nagyon jó formát mu­tatott ló, és Gyöngyvirág a sopronyi polgárok dija s sok más nagy verseny nyerője, melyet, ha Aneroidnál ezer méterig pár fonttal rosz­szabbnak lehetett is tartani, de sejtetni en­gedé, miszerint azontúl, ha emennél nem is jobb, de legalább is vele egyenrangú; s mindezekhez hozzá a nagyon praktikus lónak Ígérkező Bizarr segédkezőnek: mi természe­tesebb s valóban lehetett jogosultabb, mint amaz istállóban táplált remény, a „kék sza­lag" s egyúttal nagyobb classikus versenyeink megnyerésére. A sors könyvében azonban az másképen volt elhatározva. Virtus, az istálló fénye s Cambuscannek talán amaz első mén-ivadéka, mely hivatva lett volna azt a pessimistikus véleményt eloszlatni, miszerint nálunk a Cam­buscan-mének jóknak nem válnak be, még a tél kezdetén hosszabb betegségének áldozata lett — kimúlt — s vele egy nagy remé­nyekre jogosított Buccaneer-Cambuscan vér­keresztezés, mely országos lótenyésztésünk fej­lesztésére oly nagy szerepet játszani lett volna hivatva. Bujdos, mely a tél folytán nagyon szépen fejlődött s melyet istállójában igen sok fonttal tartottak jobbnak Gyöngyvirágnál, oly ló lévén, mely igen nagy munkát igényel, még mielőtt nyilvánosan kihozható lett volna, letört, a training áldozata lett, s igy csak Gyöngyvirág és Bizarr maradt. — Gyöngyvirág azonban nem vált be annak, a mit tőle jogo­san várni lehetett, s habár futásaival roppant nagy szivet, (talán egy ló sem tudott ugy küzdeni mint ő, és mindig készségesen kia­dott magából mindent), kitartást, s oly erőt és vastermészetet, mely minden fáradalommal daczolni látszott (hiszen ez évben nem keve­sebb mint tizenöt versenyben szaladt s mel­világot vetnek tömérdek, már rég elfeledett históriai tényre. E tanulmányok eléggé ta­núskodnak arról, mily befolyással volt az ős­korban az árják, mongolok, szémiták s a Nubiá­ból eredt régi egyiptomiak nagy polgárisult­sága. A honosított állatok története, jelesen a szamáré, de főleg a lóé, kézzelfogható bi­zonyságot tesz egyrészt a nyert eredmények­ről, másrészt pedig azt igazolja, hogy e négy rendbeli polgárisultság egymástól függetlenül fejlődött a különböző tájakon. Igen szépen s érdekesen ir szerző az acclimitisatióról is. Hogy mily roppant apparatust használt szerző eme művébez, mutatja, hogy több mint kétszáz különböző művet olvasott és tanul­mányozott át a különböző korbeli Íróktól, ki­ket könyve elején fül is sorol. Fejezeteket szentel a zoologiai észleleteknek, a kőkorbeli lovak geologiai tüneményeinek, ásatagoknak, az ős árják polgárisultságának s vándorlásai­nak, a perzsák és lovainak, Kis-Ázsia és Gö­rögországnak ; tüzetesen értekezik a centau­rokról szóló meséről, khinai lovakról, ősmon­gol lovakról, ezek meghonosításáról, a hajdani szemita népről s lótenyésztéséről, assyrok lo­vairól, az arab lovakról, Syria és Egyiptom népeiről és lovairól, a héber lovakról a bib­liára való vonatkozással, az ázsiai és európai lovakról a nyugaton, a barbár államok lovai­ról stb. Mindmegannyi érdekfeszítő olvasmány, mely óriási szorgalomra mutat az adatok ki­buvárlásában s páratlan könyv a maga nemében. lette egészen intakt maradt) mutatott is; de hibázott benne ama kellő sebesség-, melyet egy első klasszisú lónál okvetetlen igénye­lünk. A kancza azonban, habár klaszikus ver­senyeink közül csak a hazafi-dijat birta meg­nyerni, nyereményei által istállójának mégis körülbelől tízezer forintot hozott be, s ha ta­lán több pihenőt engednek néki s a sok futás és utazás által gyakran úgyszólván formájá­ból egészen ki nem esik, e nyereményösz­szeg valószínűleg még jóval magasabbra is emelkedhetett volna. A Derby-fogadások főkedvencze—-hiszen alig lehetett ellene hármat egyre kapni — első nyilvános debütjét tavaly Bécsben a másodosztályú államdijban tevé. — E ver­senyt a nagy Derbynek mintegy előjátékául szokás tartani s az egyes istállók crackjai rendszerint itt szoktak találkozni a verseny­év kezdetén egymással először. — A kancza azonban amennyire főkedvencz volt idáig, a hozzá kötött remények lassan-lassan kezdtek mindig gyengébbek lenni. A reggeli gyakor­latok alkalmával galopjait nem végzé ugy, mint azt tőle várni lehetett s e versenyében aztán egében rosszul is szaladt. Igaz ugyan, miszerint az egyenes vonalra befordulóig Al­bionnal roppant sebes versenyt futott, de már a távoszlop előtt egészen meg volt verve s aztán egészen ki is esett a versenyből, s Tau­rus, Pierrot sok hoszszal előtte haladták meg a nyerpontot. — E versenye után Gyöngy­virág, a tavasz és nyár folytán, classicus ver­senyeink majdnem mindegyikében indíttatott s habár némelyikében valóban szépen szaladt is, mint már fentebb emiitők, a Hazafit kivé­ve, egyet sem birt megnyerni. A bécsi nyári versenyek végeztével istállótársa Bizarr kísé­retében a kancza Németországba ment át, hogy engagementjának a berlini Unionban és a hamburgi Derby ben eleget tegyen; előbbi­ben még meglehetősen szaladt s Pancake után jó negyediknek érkezett be abban; a ham­burgi Derby ben azonban már helyet sem ka­pott; igaz, miszerint ő e versenyben Bizarr mellé csak iramvezetőül volt adva, de hogy itt már mennyire fáradt lehetett a kancza, abból világlik ki legjobban, miszerint a veze­téssel már a második fordulónál fel kellett hagynia, nem birván a sebes iramot tovább tartani. — Épen oly rosszul végződött a kanczának Baden-Badenben a St-Legerben való futása, melyben Veronicától tiz hoszszal nagyon könnyen lett a második helyért meg­verve. Hazakerülve őszszel, nálunk a kanczá­nak már könnyebb dolga volt; veszedelme­sebb ellenfelei akkoráig majdnem barczképtele­nek lettek, Veronica, Economy és Pancake pedig a hannoveri és a berlini versenyekre tartatván fel, igy gyengébb ellenfelekkel volt dolga, és si­került is neki bárom győzelmet (Bécsben az őszi handicapet s Soprooybau a két állam­dijat és Bécsben a nagy államdijban az ér­tékes a második helyet istállójának biztosí­tani. Utolsó futása a kanczának a pesti őszi versenyek alkalmával a Oasinó-dijban volt; a versenyt azonban erős küzdés után fél hosz­szal elveszté Bizza reám ellenében, melynek azonban nem kevesebb mint tiz fontot adott e versenyben. Volt alkalmunk a kanczát csak kevés idő előtt boxjában láthatni; a kéthó­napi pihenést, ugy látszik, nagyon előnyére használta fel; a kancza megtelt, megerősö­dött s szőre ma is ugy ragyog mint a bár­sony ; még soha sem látták ilyen jól kinézni s nem lehetetlen, hogy mint négyéves, visszanyerendi ama formáját, milyent mint kétévestől lehetett tőle várni — Legyen bár mint, de ő mindenesetre egyike monarchiánk legszebb kanczáinak, melyben tulajdonosa bi­zonyára a telivértenyésztésre nézve megbe­csülhetetlen kincset bir. — Minden csalódás és balszerencse mellett is telivértenyészté­sünkre mint nagy előmenetelt és szerencsét kell tekintenünk, miszerint ez évben oly ki­váló és nagyszerű négy hároméves kanczát

Next

/
Thumbnails
Contents