Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-01-25 / 4. szám

I Január 25. 1883. Vadász- és Verseny-Lap. 27 közelebb a „Magyar Lovaregylet" választmán

yi gyűlése elé kerülnek megvitatás végett: magában a versenyszabályokban csak kevés és jelentéktelen változtatásokat javasolnak; annál jelentékenyebb azonban amaz egészen uj fejezet, a 86. §-tól kezdve, mely az idomárok és joekeyk szolgálati kötelezettségeiről szól, s melyek bizonyos rendet, jogot és védelmet fognak nyújtani a lótulajdonosoknak, de másrészről a lelkiismeretes és szorgalmas, idomárok és jockeyknak is; — különösen a 90. §. pontos megtartása fog a lótulajdonosoknak sok nyugtalan órát megkimélni. Az utolsó két §§. a méneskönyvbei beiratás kötelezettségére vonatkozik, — s maradna a régi szöveg, mely ha kissé szigorú is, de mely nélkül az egész méneskönyv tétele illusoriussá válnék. * * * Nizza az most, gyönyörű vidékével és napsütötte tengerpartjával — hol mind az akadály-versenyek, mind a nagy lóversenyek és vitorlázások saisonjára az európai sport és salon-világ előkelőségei összegyűltek. — A lóversenyek első két napjáról alább részletes tudósítást hozván, itt csak annyit, hogy azok szép időben és élénk küzdelmek közt folytak le. Tőlünk nem volt egy ló sem, de Németországból, Oehlsehläger úrtól Halmi és Steady Cavalry; mindkettő tavaly Angliában vetetett. Steady Cavalry első nap szépen ment egy 4000 frankos eladó-Steepleehaseben, és csak egy nyakkal veretett meg; Halmi pedig második nap győztes lett eanterben egy 2000 francos gátversenyben, hol Steady Cavalry nem kapott helyet, de kivüle még négy franczia ló pályázott. A fővonzerőt első nap a 12,500 francos „Grand prix de la mediterranea" handicap akadályverseny képezte, melyet Monsieur Ed. Lee 4é sga ménje Nicklause nyert meg — Br. Grenier Régence s más két vetélytárs ellen, igen könnyen másfélhoszszal ... A második nap legfőbb versenyében a 25,000 frankos „Grand prix de Monaco "-ban (4200 meter akad. vers, handicap) azonban az első nap vesztes Régence lett győztes, nagy meglepetésére az egész gyepnek s pedig igen respeetabilis mezőny ellen — de csak egy fejjel. Régence br. Grenier tulajdona, most 4éves és Ferragustól való, a Red Star kanczából. Hátrább részletesen. Elmondja aztán szerző, hogy részint bevándorlások, részint a kereskedelem utján való szállítások folytán, hosszú időkön át a két ázsiai fajta annyira összeelegyűlt Ázfiában, Afrikában és Európában, hogy mai napság e két fajtának inkább csak vegyületét találhatjuk föl, semmint a tiszta, külön fajt. Azonban egyik vagy másiknak a vére inkább túlnyomó egyik másik vidéken, a szerint amint a mongol polgárisultság uralkodik itt vagy ott; mig ahol az arja vagy szeroita polgárisultság uralg, az ellenkezőt észlelhetni, mert az assyrok, majd az arabok inkább tenyésztették az arja fajt, melyet többre becsültek s becsülnek mai napig is, alakjának szabályossága és főleg hadiszolgálatra való használhatósága végett. Hogy a lovakat már a történelmi időben is használták, hadi czélokon kivül, az kétségkívüli. De e tény, úgylátszik, kikerülte Fréretnek a figyelmét, a centaurokról való rege daczára, azt állítva, hogy a görögök későn ismerték meg a lovaglás mesterségét, a helyett hogy azt mondta volna, hogy csak későbbi időben használták hadi czélból. A régi görögök nemzeti mulatsága — folytatja szerző, — a kocsikon és lóháton való versenyek, valószínűleg ama czélból rendeztettek, hogy a lótenyésztést emeljék, a lovak jó tulajdonságait fejleszszék s hadviselésre alkalmassá tegyék. Bizonyára ily czélból tartattak itt-ott a Kelet egyéb országaiban is lóversenyek. A jelenlegi elŐhaladás a keleti tanulmányokban s a hajdani keleti nép hagyományai Visszapillantás az 1882-dik évi verseny-idényre. (Folytatás.) Talán egy verseny-istálló sem nézett s uézhetett jogosultabb reményekkel a mult évi versenyidény elé, hároméveseit illetőleg, mint a Blaskoyics Ernő ur tápió-szent-mártoni istállója. Öt háromévese közül négy mint kétéves úgyszólván első classisúnak lenni mutatkozott. — Virtus, Bujdos, Gyöngyvirág mily nagy reményekre jogosított kétévesek voltak ezek! — Előbbi az év legjobb kétévesének Aneroidnale legyőzője; Bujdos a baden-badeni Zukunftspreisban oly nagyon jó formát mutatott ló, és Gyöngyvirág a sopronyi polgárok dija s sok más nagy verseny nyerője, melyet, ha Aneroidnál ezer méterig pár fonttal roszszabbnak lehetett is tartani, de sejtetni engedé, miszerint azontúl, ha emennél nem is jobb, de legalább is vele egyenrangú; s mindezekhez hozzá a nagyon praktikus lónak Ígérkező Bizarr segédkezőnek: mi természetesebb s valóban lehetett jogosultabb, mint amaz istállóban táplált remény, a „kék szalag" s egyúttal nagyobb classikus versenyeink megnyerésére. A sors könyvében azonban az másképen volt elhatározva. Virtus, az istálló fénye s Cambuscannek talán amaz első mén-ivadéka, mely hivatva lett volna azt a pessimistikus véleményt eloszlatni, miszerint nálunk a Cambuscan-mének jóknak nem válnak be, még a tél kezdetén hosszabb betegségének áldozata lett — kimúlt — s vele egy nagy reményekre jogosított Buccaneer-Cambuscan vérkeresztezés, mely országos lótenyésztésünk fejlesztésére oly nagy szerepet játszani lett volna hivatva. Bujdos, mely a tél folytán nagyon szépen fejlődött s melyet istállójában igen sok fonttal tartottak jobbnak Gyöngyvirágnál, oly ló lévén, mely igen nagy munkát igényel, még mielőtt nyilvánosan kihozható lett volna, letört, a training áldozata lett, s igy csak Gyöngyvirág és Bizarr maradt. — Gyöngyvirág azonban nem vált be annak, a mit tőle jogosan várni lehetett, s habár futásaival roppant nagy szivet, (talán egy ló sem tudott ugy küzdeni mint ő, és mindig készségesen kiadott magából mindent), kitartást, s oly erőt és vastermészetet, mely minden fáradalommal daczolni látszott (hiszen ez évben nem kevesebb mint tizenöt versenyben szaladt s melvilágot vetnek tömérdek, már rég elfeledett históriai tényre. E tanulmányok eléggé tanúskodnak arról, mily befolyással volt az őskorban az árják, mongolok, szémiták s a Nubiából eredt régi egyiptomiak nagy polgárisultsága. A honosított állatok története, jelesen a szamáré, de főleg a lóé, kézzelfogható bizonyságot tesz egyrészt a nyert eredményekről, másrészt pedig azt igazolja, hogy e négy rendbeli polgárisultság egymástól függetlenül fejlődött a különböző tájakon. Igen szépen s érdekesen ir szerző az acclimitisatióról is. Hogy mily roppant apparatust használt szerző eme művébez, mutatja, hogy több mint kétszáz különböző művet olvasott és tanulmányozott át a különböző korbeli Íróktól, kiket könyve elején fül is sorol. Fejezeteket szentel a zoologiai észleleteknek, a kőkorbeli lovak geologiai tüneményeinek, ásatagoknak, az ős árják polgárisultságának s vándorlásainak, a perzsák és lovainak, Kis-Ázsia és Görögországnak ; tüzetesen értekezik a centaurokról szóló meséről, khinai lovakról, ősmongol lovakról, ezek meghonosításáról, a hajdani szemita népről s lótenyésztéséről, assyrok lovairól, az arab lovakról, Syria és Egyiptom népeiről és lovairól, a héber lovakról a bibliára való vonatkozással, az ázsiai és európai lovakról a nyugaton, a barbár államok lovairól stb. Mindmegannyi érdekfeszítő olvasmány, mely óriási szorgalomra mutat az adatok kibuvárlásában s páratlan könyv a maga nemében. lette egészen intakt maradt) mutatott is; de hibázott benne ama kellő sebesség-, melyet egy első klasszisú lónál okvetetlen igényelünk. A kancza azonban, habár klaszikus versenyeink közül csak a hazafi-dijat birta megnyerni, nyereményei által istállójának mégis körülbelől tízezer forintot hozott be, s ha talán több pihenőt engednek néki s a sok futás és utazás által gyakran úgyszólván formájából egészen ki nem esik, e nyereményöszszeg valószínűleg még jóval magasabbra is emelkedhetett volna. A Derby-fogadások főkedvencze—-hiszen alig lehetett ellene hármat egyre kapni — első nyilvános debütjét tavaly Bécsben a másodosztályú államdijban tevé. — E versenyt a nagy Derbynek mintegy előjátékául szokás tartani s az egyes istállók crackjai rendszerint itt szoktak találkozni a versenyév kezdetén egymással először. — A kancza azonban amennyire főkedvencz volt idáig, a hozzá kötött remények lassan-lassan kezdtek mindig gyengébbek lenni. A reggeli gyakorlatok alkalmával galopjait nem végzé ugy, mint azt tőle várni lehetett s e versenyében aztán egében rosszul is szaladt. Igaz ugyan, miszerint az egyenes vonalra befordulóig Albionnal roppant sebes versenyt futott, de már a távoszlop előtt egészen meg volt verve s aztán egészen ki is esett a versenyből, s Taurus, Pierrot sok hoszszal előtte haladták meg a nyerpontot. — E versenye után Gyöngyvirág, a tavasz és nyár folytán, classicus versenyeink majdnem mindegyikében indíttatott s habár némelyikében valóban szépen szaladt is, mint már fentebb emiitők, a Hazafit kivéve, egyet sem birt megnyerni. A bécsi nyári versenyek végeztével istállótársa Bizarr kíséretében a kancza Németországba ment át, hogy engagementjának a berlini Unionban és a hamburgi Derby ben eleget tegyen; előbbiben még meglehetősen szaladt s Pancake után jó negyediknek érkezett be abban; a hamburgi Derby ben azonban már helyet sem kapott; igaz, miszerint ő e versenyben Bizarr mellé csak iramvezetőül volt adva, de hogy itt már mennyire fáradt lehetett a kancza, abból világlik ki legjobban, miszerint a vezetéssel már a második fordulónál fel kellett hagynia, nem birván a sebes iramot tovább tartani. — Épen oly rosszul végződött a kanczának Baden-Badenben a St-Legerben való futása, melyben Veronicától tiz hoszszal nagyon könnyen lett a második helyért megverve. Hazakerülve őszszel, nálunk a kanczának már könnyebb dolga volt; veszedelmesebb ellenfelei akkoráig majdnem barczképtelenek lettek, Veronica, Economy és Pancake pedig a hannoveri és a berlini versenyekre tartatván fel, igy gyengébb ellenfelekkel volt dolga, és sikerült is neki bárom győzelmet (Bécsben az őszi handicapet s Soprooybau a két államdijat és Bécsben a nagy államdijban az értékes a második helyet istállójának biztosítani. Utolsó futása a kanczának a pesti őszi versenyek alkalmával a Oasinó-dijban volt; a versenyt azonban erős küzdés után fél hoszszal elveszté Bizza reám ellenében, melynek azonban nem kevesebb mint tiz fontot adott e versenyben. Volt alkalmunk a kanczát csak kevés idő előtt boxjában láthatni; a kéthónapi pihenést, ugy látszik, nagyon előnyére használta fel; a kancza megtelt, megerősödött s szőre ma is ugy ragyog mint a bársony ; még soha sem látták ilyen jól kinézni s nem lehetetlen, hogy mint négyéves, visszanyerendi ama formáját, milyent mint kétévestől lehetett tőle várni — Legyen bár mint, de ő mindenesetre egyike monarchiánk legszebb kanczáinak, melyben tulajdonosa bizonyára a telivértenyésztésre nézve megbecsülhetetlen kincset bir. — Minden csalódás és balszerencse mellett is telivértenyésztésünkre mint nagy előmenetelt és szerencsét kell tekintenünk, miszerint ez évben oly kiváló és nagyszerű négy hároméves kanczát