Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-02-16 / 7. szám

54 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Február 16. 1882. Németországban a baden-badeni vtrsenyek aug. 27, 30 és szept. 3-kán lesznek. A programm maradt a tavaii. A nevezések legtöbbje junius és augusztusban záródik ; kivétel csupán a 2évesek nagy dija, a 10000 márknyi Zukunftepreis, mely már február 28 án záródik, mire versenyló-tulajdonosaink és idomárjaink ezennel figyelmeztetnek. * * A bécsi Reiterclub kebelében egy kis meghasonlás tört ki, mely az eddig kiirt propositiókat, sőt magát az Egylet megmaradását is veszélyezteti. — A Reiterclub, mely 1874ben leginkább gr. Esterházy Miklós kezdeményezésére alakult, hogy vele az urlovar sport gyarapodjék, első éveiben a handicapet választá versenyeiben a teher elosztásra ; és szép mezőnyök is voltak. Azóta eltértek e módtól, s vele a concurrentia is fogyott. Az idén a Reiterclub — mint már alkalmilag emiitettük, azon feltevésből indulva ki, hogy e viszásságok és az apró dijak okozzák a többnyire walk-owerbŐl álló eredménytelenségeket — egészen reformálá versenyeit ; a sok apró és szétszórt helyeken tartandó versenyek helyett — csak 8 versenyt irt ki, de 1000 frtos és 800 frtos dijakkal, és a korteher és szövevényes pönalitások és leengedések helyett — kevés kivétellel a handieapezést határozá. — Ez ellen gr. Kálnoky kapitány és más 20 tag a febr. 9-kén tartott választmányi ülésen egy protestatiót nyújtottak, be, és febr. 20-kára egy rendkívüli közgyűlés öszezebivását követelik, mely elé a következő kivánalmakat terjesztik: 1. Ovás az 1882-re kiirt programm ellen, mert ellenkezik az alapszabályok 1 és 6. §-ával; 2. megváltoztatása az 1882-diki programmoak az 1 és 6. §. értelmében ; 3. végre — ha kiegyezés nem jönne létre, feloszlatása az Egyletnek a 15. §. szerint. — A dolog, mint látszik, kissé elmérgesedett, de a Sportban egy szakavatott toll azon igen helyes megjegyzést teszi, hogy a protestatio a reformok ellen kissé meglepő és korai; — eddig szokásban volt, hogy megvárták, mit mond a tapasztalat az ily uji tásra, habár sokszor mindjárt kezdetben látszott is hogy nem a legtökéletesb. Ily érzékenykedés azonban mint, a mostani — melynek semmi türelme sincs, s inkább kész koczT Á R С Z A. Az angol turf 1823—1878-ig. A „Quarterly Review"-ben néhány évelőit egy czikk jelent meg a régi görögök és rómaiak versenysportjáról, melyben föl vau jegyezve, hogy: „Romában a nyertei kocsizok és lovasok nagy összeg pénzt kaptak s nem ritkán tekintélyes gazdaságra vergődtek. Azonkívül versenykártyákat osztogattak ki, a melyeken löl voltak jegyezve a lovarok és kocsizok nevei és szinei, s ép oly élénkség mu tatkozott a hajdani Rómában a fogadásoknál, mint a modern Angliában." Ép ily hasonlat mutatkozik a tizennyolcz- vagy tizenkelenczedik század lóversenyei közt egész a mai napig, s alig várható, hogy az 1823-diki és 1878-diki angol turf között valami lényeges különbséget lehessen fölfedezni. Annyi "bizonyos, hogy ötvenöt év lefolyása alatt sokkal nagyobb változás fordult elő az angol társadalmi szokásokban és Ízlésben, erkölcsben, semmint az angol lóversenyeknél. A régi iskola férfiai — úgymond a „Field" — mint például Stradbroke, Strafford es Wilton grófok, Batthyány herczeg és Mr. Bowes abban a véleményben vaunak, bogy a lovar-művészet, amennyire ők visszaemlékezhetnek, nem mutat fel semmi jelentékenyebb előhaladást, és bogy Sam Chiefney vagy Jem Robinson, például, épen nem tanultak többet, mint a mennyit Ford ham vagy káztatni az Egylet fennmaradását, mint bevárni az eredményt, — még nem fordult elő. — Miután épen mai számunkban közöljük a i pesti gyep számára megállapított, propositiókat, | 3 igy e meghasonlás kimenetele bennünket is érdekel, kíváncsian nézünk a február 20-ki közgyűlés végzései elé. * « * Még nagyobb kíváncsisággal nézünk azonban azon vita eldöntése elé, mely a sugár-uti Tramway ügyében a fővárosi municipium, és a fővárosi közmunkák tanácsa közt felmerült, mert ez Egyletünket és uj-versenytérünk látogatottságát legközelebbről érinti. — Minél több és kényelmesebb közlekedés visz ki a városligetbe és igy versenytérünkhöz, annál nagyobb látogatását várhatjuk versenyeinknek. — A sugár-uton kivezetendő, és az Arena uton az uj versenytérig meghoszabbitandó vasút Budát egész közel hozná, s a Lipótváros jobbmódu lakosságának ezereível gyarapítaná májusi vasárnapokon a nézőket ; mert azon hosszú kerülő ut, mit most a Tramwaynak a kerepesi ut felé tenni kell, — s az ily alkalmakkor a zsúfolásig teletömött kocsikon utazás — a legjobb mulatságra kilátáshoz is elveszi a kedvet; azon piszkos s a fővárosnak valóban csak szégyenére váló, sánta, görhes lovak által vonszolt Omnibuszokra pedig, melyek most közlekednek a sugár-uton, senki sem akar felülni. — Valóban megfoghatlan az ellenszenv, mit némelyek a Tramwayk iránt éreznek, holott ezek jó! táplált, díszesen szerszámozott és vezényelt fogatai — semmivel sem állnak hátrább a párisi boulevardokon és a bácsi Ringstrassen közlekedőknél, — s a mi a bécsi Ringnek nem válik szégyenére, az Budapestnek sem. Sőt inkább a Tramway fogná kiszoritni ama fertelmes omnibusokat is. Megkivánnók azonban, hogy a budapesti kocsikon is behozatnék az a szokás, miszerint csak annyi ember ülhet fel, a mennyi ülőhely van; s mihelyt ez megtelik — a conducteur egy táblát akaszt ki „Telve" (Complet) felirattal, mint ez Parisban és Bécsben is van, — nehogy tovább tartson az a „hering-zsuíolás"-féle állapot, mint most divatos. — Ily berendezés mellett, ha ez a vonal és a kerepes-csömör-uti kiépül, — és diszes, Tom Cannon tanulhattak. Lord Wilton épen nem hiszi, hogy az ő atyjának hires lovát, Touchstonet, bármelyik újkori versenyló fölülmulta volna; Lord Mostyn pedig, ki az 1835dik évi St. Legert nyerte a Queen of Trumpsszel, tagadja, hogy valaha jobb lovat futtattak, mint az ő félelmes kanczája. Annyi bizonyos, hogy az angol versenyló, minőségben sem nem emelkedett, sem nem hanyatlott e század eleje óta ; a főkülönbség csak Peel tábornok életében a lóversenyeknél mutatkozott külsőségekben, a jelenleg idomitásban levő lovak számában, továbbá a mi modern lóversenyeink szemlátomást növekvő nagy látogatottságában s a versenyek gyors egymásutániságában rejlik. Megjegyzendő itt, hogy 1823-ban azöszszes birodalomban csupán ötvennyolcz helyen tartottak versenyt, mig 1878-ban száznegyvenhat helyen. Méltó itt egyszersmind megemlíteni, hogy az előbbi időben Angliában mint egy ezer ló volt az illető idomitók istállóiban, mig jelenleg körülbelől kétezer-százra rug a versenylovak száma. Volt azonban idő (akörűlbelől tiz év előtti „Hastings-aera" 1867 — 1871) a

1 midőn évekint átlag 2500 lónál több futott nyilvános versenyeken. De a legijesztőbb különbség, mely 1823 és 1878 közt mutatkozik, az, hogy még akkor 1000 futó ló közt csak 112 volt 2 éves, — jelenleg я gyepen évenkint megforduló kb. 2000 ló közt 800-on felül vannak a 2 éves csikók. Ez oly különbség, melyre nem késünk kimondani, hogy méltó okot nyújt az rendszerezett kocsikkal ellátva lesz, versenytérüDkre májusi vasárnapokon 5—6000 nézővel többet remélhetünk. s A franczia Jockey-club (Société d'Encouragement) választmánya elé az év elején — br. La Rochette, Hoquart de Fartőt gróf és E'ezensac herczeg versenyintézők (Stewardok) egy javaslatot terjesztettek be, melynek éle ama nyerészkedő, részvényeken alapult versenytársaságok ellen irányul, melyek Páris környékén az utolsó évtizedben gombaként szaporodtak; és e végből a versenyszabályok 2 és 6-ik §-ainak akkép való megváltoztatását ajánlják, hogy semmiféle francziaországi versenyegyletnek a programmja ne közöltessék a hivatalos bulletinben, mielőtt az a Jockey-club versenybizottsága vagy sürgős esetben az intézőség (par les Comissaire) által jóvá nem hagyatik ; továbbá hogy a magokat tisztességeseknek tartatni akaró versenyegyleteknek a versenyszabályokat (Code des Courses) kell zsinórmértékül venniök, miszerint ne lehessenek azok üzérkedés tárgyai. Szóval, a javaslat főczélja megakadályozni minden visszaélést, melyek eddig a versenysenyszabályoknak meg nem tartása által támadtak. A versenybizottság f. évi január 23-án és 30-án tartott üléseiben, a javaslat nyomán el is határozta, hogy az illető paragrafusokat módositani fogja. s ft * Mind ez ijesztesi szabályok, mind a nagy Krach daczára is folyvást gründolnak Párisban, és pedig többi közt ismét egy uj versenytért is ; félórányira csak a boulevardoktól (természetesen vasúton értve) Poissy határában, 5 percznyire a vasúttól. — Tervezők Mr. Lemercier és Mr. Edouard Cavailhou, a Derby nevű volt franczia Sportlap szerkesztője. A vállalat 150 frankos részvényekre van tervezve. Első márcziusig elfogadnak aláírásokat, april 7-én már futtatni akarnak. Programmjuk szerint 18 nap akarnak versenyt adni. Hogy mennyi tőkével akarják megkezdeni vállalatjukat — arról nincs szó. s * s Francziaország és Anglia enyhébb éghajlatai alatt, pár napi pihenés után, ismét megkezdettek — előlegesen ugyan csak az akaelszomorodásra s jellemző a jelenlegi angol turfviszonyokra nézve.*) Idegen lovak 1823-ig csaknem egészen ismeretlenekvoltak Angliában, mig most, nem lehet elvitatnunk, hogy az utóbbi néhány év óta nagyon is észrevehetők azok az angol gyepen. Továbbá — úgymond czikkező — mi megengedtük, hogy idegenek előnyösen nevezhessenek versenyeinkre, s ők fölfogva a kedvező körülményt, igyekeztek is azt önhasznukra kiaknázni. Sokba került nekünk, mig saját kárunkon tapasztalást szerezhettünk e részben, a mit eléggé igazol a Racing Calen- dar utóbbi füzetének statisztikai kimutatása is, a mely arról tesz tanúságot, hogy 1832ben az idomitásban volt lovaknak alig tized része volt 2éves, mig ellenben az 1878 dik évben a kétévesek háromszorta nagyobb számmal futottak, mint az ugyanez évbeli idősebb lovak. A közbeeső félszázad monstrum horrendu*) Nem értjük miért szomorkodik a Field; valószínűleg azt hiszi, hogy régebben a verseny-anyag tovább kitartott, s ezért volt aránylag több öregebb 16 mint jelenleg ; csakhogy akkor — mint alábbi elbeszéléséből kitetszik — kevesebbet futottak és dolgoztak évenkint a lovak, — s igy tovább is megmaradhattak a pályán, különösen pedig azért — mert az export még akkor igen kevés volt, valamint a va dászatok sem vontak el annyi anvagot a versenyektől. Az angol telivér csak olv kitartó és jó — sőt valószínűleg jobb mint egy télszázad előtt; s bár most kétszer any it nevelnek, — de a kereslet oly nagy, hogy egy jó részét már 3, 4éves korában elviszik a pályáról. Sierk.