Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-02-16 / 7. szám

54 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Február 16. 1882. Németországban a baden-badeni vtrsenyek aug. 27, 30 és szept. 3-kán lesznek. A pro­gramm maradt a tavaii. A nevezések leg­többje junius és augusztusban záródik ; ki­vétel csupán a 2évesek nagy dija, a 10000 márknyi Zukunftepreis, mely már február 28 án záródik, mire versenyló-tulajdonosaink és ido­márjaink ezennel figyelmeztetnek. * * A bécsi Reiterclub kebelében egy kis meg­hasonlás tört ki, mely az eddig kiirt propo­sitiókat, sőt magát az Egylet megmaradását is veszélyezteti. — A Reiterclub, mely 1874­ben leginkább gr. Esterházy Miklós kezde­ményezésére alakult, hogy vele az urlovar sport gyarapodjék, első éveiben a handicapet választá versenyeiben a teher elosztásra ; és szép mezőnyök is voltak. Azóta eltértek e módtól, s vele a concurrentia is fogyott. Az idén a Reiterclub — mint már alkalmilag emiitettük, azon feltevésből indulva ki, hogy e viszásságok és az apró dijak okozzák a többnyire walk-owerbŐl álló eredménytelensé­geket — egészen reformálá versenyeit ; a sok apró és szétszórt helyeken tartandó versenyek helyett — csak 8 versenyt irt ki, de 1000 frtos és 800 frtos dijakkal, és a korteher és szövevényes pönalitások és leengedések he­lyett — kevés kivétellel a handieapezést ha­tározá. — Ez ellen gr. Kálnoky kapitány és más 20 tag a febr. 9-kén tartott választmá­nyi ülésen egy protestatiót nyújtottak, be, és febr. 20-kára egy rendkívüli közgyűlés ösz­ezebivását követelik, mely elé a következő kivánalmakat terjesztik: 1. Ovás az 1882-re kiirt programm ellen, mert ellenkezik az alap­szabályok 1 és 6. §-ával; 2. megváltoztatása az 1882-diki programmoak az 1 és 6. §. ér­telmében ; 3. végre — ha kiegyezés nem jönne létre, feloszlatása az Egyletnek a 15. §. szerint. — A dolog, mint látszik, kissé elmérgesedett, de a Sportban egy szakavatott toll azon igen helyes megjegyzést teszi, hogy a protestatio a reformok ellen kissé meglepő és korai; — eddig szokásban volt, hogy meg­várták, mit mond a tapasztalat az ily uji tásra, habár sokszor mindjárt kezdetben lát­szott is hogy nem a legtökéletesb. Ily érzé­kenykedés azonban mint, a mostani — mely­nek semmi türelme sincs, s inkább kész kocz­T Á R С Z A. Az angol turf 1823—1878-ig. A „Quarterly Review"-ben néhány évelőit egy czikk jelent meg a régi görögök és ró­maiak versenysportjáról, melyben föl vau je­gyezve, hogy: „Romában a nyertei kocsizok és lovasok nagy összeg pénzt kaptak s nem ritkán tekintélyes gazdaságra vergődtek. Azon­kívül versenykártyákat osztogattak ki, a me­lyeken löl voltak jegyezve a lovarok és ko­csizok nevei és szinei, s ép oly élénkség mu tatkozott a hajdani Rómában a fogadásoknál, mint a modern Angliában." Ép ily hasonlat mutatkozik a tizennyolcz- vagy tizenkelencze­dik század lóversenyei közt egész a mai na­pig, s alig várható, hogy az 1823-diki és 1878-diki angol turf között valami lényeges különbséget lehessen fölfedezni. Annyi "bizo­nyos, hogy ötvenöt év lefolyása alatt sokkal nagyobb változás fordult elő az angol társa­dalmi szokásokban és Ízlésben, erkölcsben, semmint az angol lóversenyeknél. A régi iskola férfiai — úgymond a „Field" — mint például Stradbroke, Straf­ford es Wilton grófok, Batthyány herczeg és Mr. Bowes abban a véleményben vaunak, bogy a lovar-művészet, amennyire ők vissza­emlékezhetnek, nem mutat fel semmi jelen­tékenyebb előhaladást, és bogy Sam Chiefney vagy Jem Robinson, például, épen nem tanul­tak többet, mint a mennyit Ford ham vagy káztatni az Egylet fennmaradását, mint be­várni az eredményt, — még nem fordult elő. — Miután épen mai számunkban közöljük a i pesti gyep számára megállapított, propositiókat, | 3 igy e meghasonlás kimenetele bennün­ket is érdekel, kíváncsian nézünk a február 20-ki közgyűlés végzései elé. * « * Még nagyobb kíváncsisággal nézünk azonban azon vita eldöntése elé, mely a su­gár-uti Tramway ügyében a fővárosi munici­pium, és a fővárosi közmunkák tanácsa közt felmerült, mert ez Egyletünket és uj-verseny­térünk látogatottságát legközelebbről érinti. — Minél több és kényelmesebb közlekedés visz ki a városligetbe és igy versenytérünk­höz, annál nagyobb látogatását várhatjuk ver­senyeinknek. — A sugár-uton kivezetendő, és az Arena uton az uj versenytérig meghoszab­bitandó vasút Budát egész közel hozná, s a Lipótváros jobbmódu lakosságának ezereível gyarapítaná májusi vasárnapokon a nézőket ; mert azon hosszú kerülő ut, mit most a Tram­waynak a kerepesi ut felé tenni kell, — s az ily alkalmakkor a zsúfolásig teletömött kocsi­kon utazás — a legjobb mulatságra kilátás­hoz is elveszi a kedvet; azon piszkos s a fővárosnak valóban csak szégyenére váló, sánta, görhes lovak által vonszolt Omnibuszokra pe­dig, melyek most közlekednek a sugár-uton, senki sem akar felülni. — Valóban megfog­hatlan az ellenszenv, mit némelyek a Tram­wayk iránt éreznek, holott ezek jó! táplált, díszesen szerszámozott és vezényelt fogatai — semmivel sem állnak hátrább a párisi boule­vardokon és a bácsi Ringstrassen közleke­dőknél, — s a mi a bécsi Ringnek nem vá­lik szégyenére, az Budapestnek sem. Sőt in­kább a Tramway fogná kiszoritni ama fer­telmes omnibusokat is. Megkivánnók azonban, hogy a buda­pesti kocsikon is behozatnék az a szokás, miszerint csak annyi ember ülhet fel, a mennyi ülőhely van; s mihelyt ez megtelik — a conducteur egy táblát akaszt ki „Telve" (Complet) felirattal, mint ez Parisban és Bécs­ben is van, — nehogy tovább tartson az a „hering-zsuíolás"-féle állapot, mint most diva­tos. — Ily berendezés mellett, ha ez a vonal és a kerepes-csömör-uti kiépül, — és diszes, Tom Cannon tanulhattak. Lord Wilton épen nem hiszi, hogy az ő atyjának hires lovát, Touchstonet, bármelyik újkori versenyló fölül­multa volna; Lord Mostyn pedig, ki az 1835­dik évi St. Legert nyerte a Queen of Trumps­szel, tagadja, hogy valaha jobb lovat futtat­tak, mint az ő félelmes kanczája. Annyi bizonyos, hogy az angol versenyló, minőségben sem nem emelkedett, sem nem hanyatlott e század eleje óta ; a főkülönbség csak Peel tábornok életében a lóversenyek­nél mutatkozott külsőségekben, a jelenleg ido­mitásban levő lovak számában, továbbá a mi modern lóversenyeink szemlátomást növekvő nagy látogatottságában s a versenyek gyors egymásutániságában rejlik. Megjegyzendő itt, hogy 1823-ban azösz­szes birodalomban csupán ötvennyolcz helyen tartottak versenyt, mig 1878-ban száznegy­venhat helyen. Méltó itt egyszersmind meg­említeni, hogy az előbbi időben Angliában mint egy ezer ló volt az illető idomitók is­tállóiban, mig jelenleg körülbelől kétezer-százra rug a versenylovak száma. Volt azonban idő (akörűlbelől tiz év előtti „Hastings-aera" 1867 — 1871) a 1 midőn évekint átlag 2500 lónál több futott nyilvános versenyeken. De a legijesztőbb különbség, mely 1823 és 1878 közt mutatkozik, az, hogy még akkor 1000 futó ló közt csak 112 volt 2 éves, — jelenleg я gyepen évenkint megfor­duló kb. 2000 ló közt 800-on felül vannak a 2 éves csikók. Ez oly különbség, melyre nem késünk kimondani, hogy méltó okot nyújt az rendszerezett kocsikkal ellátva lesz, verseny­térüDkre májusi vasárnapokon 5—6000 nézővel többet remélhetünk. s A franczia Jockey-club (Société d'Encourage­ment) választmánya elé az év elején — br. La Rochette, Hoquart de Fartőt gróf és E'ezen­sac herczeg versenyintézők (Stewardok) egy javaslatot terjesztettek be, melynek éle ama nyerészkedő, részvényeken alapult verseny­társaságok ellen irányul, melyek Páris kör­nyékén az utolsó évtizedben gombaként sza­porodtak; és e végből a versenyszabályok 2 és 6-ik §-ainak akkép való megváltoztatá­sát ajánlják, hogy semmiféle francziaországi versenyegyletnek a programmja ne közöltes­sék a hivatalos bulletinben, mielőtt az a Jockey-club versenybizottsága vagy sürgős esetben az intézőség (par les Comissaire) által jóvá nem hagyatik ; továbbá hogy a mago­kat tisztességeseknek tartatni akaró verseny­egyleteknek a versenyszabályokat (Code des Courses) kell zsinórmértékül venniök, misze­rint ne lehessenek azok üzérkedés tárgyai. Szóval, a javaslat főczélja megakadályozni minden visszaélést, melyek eddig a verseny­senyszabályoknak meg nem tartása által tá­madtak. A versenybizottság f. évi január 23-án és 30-án tartott üléseiben, a javaslat nyomán el is határozta, hogy az illető paragrafusokat módositani fogja. s ft * Mind ez ijesztesi szabályok, mind a nagy Krach daczára is folyvást gründolnak Páris­ban, és pedig többi közt ismét egy uj ver­senytért is ; félórányira csak a boulevardok­tól (természetesen vasúton értve) Poissy hatá­rában, 5 percznyire a vasúttól. — Tervezők Mr. Lemercier és Mr. Edouard Cavailhou, a Derby nevű volt franczia Sportlap szerkesz­tője. A vállalat 150 frankos részvényekre van tervezve. Első márcziusig elfogadnak alá­írásokat, april 7-én már futtatni akarnak. Programmjuk szerint 18 nap akarnak ver­senyt adni. Hogy mennyi tőkével akarják megkezdeni vállalatjukat — arról nincs szó. s * s Francziaország és Anglia enyhébb éghaj­latai alatt, pár napi pihenés után, ismét meg­kezdettek — előlegesen ugyan csak az aka­elszomorodásra s jellemző a jelenlegi angol turf­viszonyokra nézve.*) Idegen lovak 1823-ig csaknem egészen is­meretlenekvoltak Angliában, mig most, nem le­het elvitatnunk, hogy az utóbbi néhány év óta nagyon is észrevehetők azok az angol gyepen. Továbbá — úgymond czikkező — mi megengedtük, hogy idegenek előnyösen ne­vezhessenek versenyeinkre, s ők fölfogva a kedvező körülményt, igyekeztek is azt önhasz­nukra kiaknázni. Sokba került nekünk, mig saját kárunkon tapasztalást szerezhettünk e részben, a mit eléggé igazol a Racing Calen- dar utóbbi füzetének statisztikai kimutatása is, a mely arról tesz tanúságot, hogy 1832­ben az idomitásban volt lovaknak alig tized része volt 2éves, mig ellenben az 1878 dik évben a kétévesek háromszorta nagyobb szám­mal futottak, mint az ugyanez évbeli idősebb lovak. A közbeeső félszázad monstrum horrendu­*) Nem értjük miért szomorkodik a Field; való­színűleg azt hiszi, hogy régebben a verseny-anyag tovább kitartott, s ezért volt aránylag több öregebb 16 mint jelenleg ; csakhogy akkor — mint alábbi elbe­széléséből kitetszik — kevesebbet futottak és dol­goztak évenkint a lovak, — s igy tovább is meg­maradhattak a pályán, különösen pedig azért — mert az export még akkor igen kevés volt, valamint a va dászatok sem vontak el annyi anvagot a versenyek­től. Az angol telivér csak olv kitartó és jó — sőt valószínűleg jobb mint egy télszázad előtt; s bár most kétszer any it nevelnek, — de a kereslet oly nagy, hogy egy jó részét már 3, 4éves korában elvi­szik a pályáról. Sierk.

Next

/
Thumbnails
Contents