Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-02-16 / 7. szám

55 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. dályversenyek, de ezek reunioi egymást érik. Január utolsó napjaiban Pau sikságján, február 5-én az auteilli gyepen, február 7-én Birmingham, — 10-kén a Kempton parki gyepen. — A paui és auteilli versenyek két legnagyobb diját Mr. Camille Blanc (a monacoi nagybérlő) nyerte meg — Patrícius és Franc Gascon lovaival; de baj is érte az istállót; a mult vasárnapi (febr. 12-ki) Ranelagh díjban az 5 éves Volupté, mely főkedvenczként indult, elbukott és hátgerinczét törte. Mindezekről, mind a birminghami és kemptonparki nevezetesb futamokról hátrább részletesen. * * Végül ismételve örömmel kell constatálnunk, hogy telivértenyésztésünk, mint az utóbbi 4 év statistikája mutatja, folytonos szaporulatban van. 1876-ban ugyanis 350 telivér aDyakancza volt a ménesekbeD, a lefolyt évvégével ez 460-ig szaporodott fel ; Ivadékaik qualitásának méretekint vehetjük pedig, miszerint ha Angliába átnézünk, ott találunk belőlök egy tuczatot jó munkában, hogy a legközelebbi versenyben concurráljanak. — Azonkívül amit mult számunkban már említettünk : Donna Christine és Spurs nevezve vannak a Batthyány-Stakesre is, mely a lincolni első tavaszi napon futtatik. A távolság — 5 furlong (circa 1000 meter) épen ízlésére lesz a kanczáDak ; teher 8 stone, gr. Festetics kanczájára 7-6. — A lovak jó galoppot tettek a napokban Wbynottal együtt. Donna Christine nagyszerűen megy. — Bálvány is, melyről különben igen ritkán lehet hallani, a mult pénteken galoppirozott két más ló társaságában valamivel többet egy mértföldnél. Visszapillantás az 1881-dik évi versenyidényre. (Folytatás.) A mult évi versenyek alatt talán egy istállót sem ért oly sok accidens, mint a gróf Schliß Ervinét. — E passionatus sportsman nem kiméivé sem költséget, sem fáradságot, iparkodott a csak nem rég alapított versenyistállóját hazai telivér-anyagunk elite-jéből öszszeállitani, s habár azt a leggondosabb kezek mot hozott magával, melyben a turfnak nem volt öntudatos czélja, midőn ßfi György ült a trónon. Hivatkozunk a handicapeknél mutatkozott helytelenségekre és kinövésekre, melyek rövid idő alatt megsemmisítéssel fenyegeték a korterhek alatti futásokat, s már is sokaknak elronták a kedvét a Derby és St. Legerre való nevelésből A handicap hasonló a görögök által ostromolt Trójába beszállított fa-lóhoz, s mindkettőre alkalmazhatók Virgilnek eme sorai : Scandit fatalis machina muros, Faeta armis, mediaeque minans illabitur orbi. 1823-ban nem volt egyetlenegy handicap az egész ötvennyolcz versenyen, mig 1878ban úgyszólván az egész turf a handicap-rendszeren alapúit. Több mint százezer font lett erre kiosztva i878-ban s Mr. Thornhillnek, a hires „Squire of Riddlewort"-nak ama jóslata, hogy semmiféle verseny nem tarthatja fenn magát soká a handicap mellett, mármár megvalósulása felé közeledik. Nyilván látható hogy Gen. Peel korában**) a handicapek és a kétévesek versenyei hátrányára szolgáltak a produce-stakeseknek, a korteher szerinti versenyeknek, és match-eknek. A mi ajövőt illeti, azt épen uem lehet kecsegtetőnek mondani s mindenesetre szükséges megfigyelni a turf terén előforduló legltnyegtelenebb változásokat is, melyek Newmarketen észlelhetők. Különösen sajnos, hogy szakítani kezdenek ama hajdan oly átalánosan kedvelt szokással, mely szerint a győz**) Értekező itt a lovat Gen. Peelt s az 1878-ik körtili időt érti. Szerk. és felügyelet alá bizta is, csak nagyon kevés sikert élvezhetett. Kedveltjeinek nagyobb része ugyanis az otthon való erős munkának áldozata lett, azok pedig, melyek a nyilvános pályára kihozattak, csak is némi részben igazolták a beléjök vetett bizalmat. — A Kisbéren nevelt Ostreger-Imperatrice-mén (Vezér) volt az, mely háromszori győzelme által 3771 frt nyereményösszeggel járultnémi részben a nagy költségek fedezéséhez. Erzsinek ez édes testvérje sokat hasonlít idősb nénjébez, csakhogy nem lett oly erős és hatalmas, mint a mostani kisbéri telivér kanczák ez egyik kiváló disze ; azonban mégis a mult évi szebb báromévesek közé tartozik és ha talán a tavaszszal és a nyár kezdetén nem lett volna oly hirtelen és oly erősen igénybe véve, lehet, hogy a versenyidény végével sokkal nagyobb eredményDyel birt volna beszámolni. April 10-iki első futásától junius 2-dikig nem kevesebbszer, mint tizenegyszer jelent meg a pályán, s némelyikében e versenyeknek erős küzdelmeket kellett kiállnia, gyakran hároméveseink legjobbjaival ; ezért aztán későbbi futásain nagyon látszottak a táradság jelei ; mindig roszabbúl és roszabbúl szaladt, s midőn a bécsi harmadik osztályú államdijban futása után haza küldetett Tatára, többé a mult idény alatt nem volt kihozható. — Mint már fennebb emiitettük , hároméves verseny - carrierjéhez nagy és szép remények voltak fűzve s e mén azt méltán meg is érdemié ama szép formája után, mit mint kétéves, a bécsi nyári versenyek alatt, a handicap-dijbau mutatott, melyben Van-Dyktól négy és tél kilo teherkülönbség mellett, ugyan erős küzdés után, csakis egy nyakbal lett megverve, s bogy Van-Dyk mily jó kétéves volt már abban az időben is, azt ő későbbi egyenletes és hűséges futásai által eléggé bebizonyítá. Hároméves versenypályáját Vezér után nyeréssel kezdé is meg, megnyervén Prágában az 1000 forintos államdijat No-Surprise ellenében nagyon könnyen. Vezérnek második tutása a bécsi áprilisi versenyek alatt a Prater-dijban volt, melyben csak harmadik lett ugyan Aaron és Csillár után, de oly szépen futott, hogy a közelgő Nemzeti-dijra a főkedvenczek egyike lett, és sokan erősen fogadtak reá, habár tes versenylovak tiszteletdijait amaz istállók ajtai fölött kiálliták, a hol a győztesek rendesen álltak. Megjegyzendő, hogy e szokás akkor kapott lábra, midőn William Cooper a Colonel Peel győzelmes lovait idomította, ée sajnálkoznunk kell a fölött, hogy most már mindinkább kimegy a divatából, jóllehet a Mathew Dawson nagy istállóinál a Falmouth lord lovainak diadalai eléggé jelképezve voltak az utóbbi két idény alatt is. Colonel Peel hajdani szövetséges társa Earl of Strafford, büszkén emlékezett vissza amaz időre, midőn Cooper egy egész ajtót diadal-symbolumai számára tartott fenn, melyekkel azt egészen meg is töltötte, nem kevesebb mint harminczkét versenyben nyervéi, melyekből — a nemes tulajdonos feljegyzése szerint — huszonnyolcz match volt. E diadalokra nézve William Edwards, a Bay Middleton idomárja, minden himezés nélkül megjegyezte Strafford lordnak, hogy ilyesmi nem példanélküli az ő gyűjteményében, s a lord attólfogva soha sem dicsekedett többé. Az emiitett derék kis ló, mely alig lehetett több tizenöt markosnál, kiváló kedvencz volt Colonel Peelnél, s egyenlő he lyet követelhetett Chathammel, Caméléon, Orlando és Ioniannel. Nem lesz felesleges még megjegyeznünk eszmelánczolatban, hogy General Peelnek életfogytig való barátjához, Strafford lordhoz irt levelei azt bizonyítják, hogy Peter öreg tulajdonosa nem kevesebb mint három nagy kecsegtető ajánlatot utasított vissza, melyet hires két-éveseért tettek, csak azért, mert rá nem birta magát arra, hogy kedvét szegjejeezek gusztusát pár nappal később a Przedswit-haudicapban rosz helyre futása igen elrontá. — April 28-án azonban sikerült neki a 800 forintos handicapban diadalmaskodni, melyben Kisbabát, No-Surpriset, Apajunet és más két lovat elég könnyen vert meg, és barátai ismét bizni kezdtek benne. Vezér Pozsonyba vitetve, ott az Engerau-dijban kísérlett szerencsét, de az egy mértföld távolságon Donna Christine által nagyon könnyen veretett meg, úgyszintén a másodnapi handicapban sem birta magát értékesíteni, mert Picklocktól 17, Dagmártól 6 kilót kapva, ezektől nagyon könnyen veretett meg, és nézetünk szeriDt ez volt futásai között a leggyöngébb is, mert már az utolsó előtti fordulónál (midőn az iram még sebesebb kezdett lenni) egészen kiesett. Pesten a Nemzetiben erős küzdést vivott Why-nottal a második helyért mely egy félboszszal az ő előnyére ütött ki, maga után hagyván e versenyben a főkedvenczet Vederemot, Csapodárt és Bayonnet. Ezután legközelebbi futása a bécsi Derbyben volt, melyben La Godola után két hoszszal harmadiknak érkezett be. A bécsi májusi versenyek alatt Vezér még háromszor indult, és babár ezek közül ő a Henckel-dijat meg is nyeré, e versenyei még sem hasonlítnak már sem a Nemzetiben, sem a Derbybeu mutatott formájához, utolsó futása pedig már (a harmadik osztályú 2000 forintos államdijban) annyira rosz volt, hogy az eléggé bizonyitá, miszerint egészen kijött formájából és a legnagyobb szüksége van a pihenésre. A bécsi májusi versenyek alatt gróf Seb lik, istállója részére, megszerzé gróf Tarnovszkytól a három éves Wallenrood sárga mént; lengyelországi születésű levén, előtte voltak a lembergi biztos nyereségek és igy e vásár meglehetős jónak is volt mondható. Przedswit és Last Trial eme fia jól megtermett 16 markos csinos sárga mén, atyjának az 1875 dik évi Derby-nyerőnek a pályán első bároméves produktuma, és kilenczszeri futása közül egy pár elég jónak is volt mondható ; hanem már rosz temperamentumát is tekintetbe véve, még sem biszszük, hogy (Lemberget kivéve) a sikpályána jöveben nagyobb eredményeket legyen képes felmutatni; Waílenroodnem bir kellő sebességgel, de ha időles idomárjának, Dawson Józsefnek, s megfoszsza azt a kedvező alkalomtól, hogy enagy reményekre jogosító lovat még egy Two Thousand-ben s első Derbyjében győzelemre ve zethesse. Strafford lord megjegyzé még Peel tábornok halála után, hogy soha sem tapasztalta, hogy midőn a tábornok a paddockba lépett, akár tenyészkanczái, egyéves lovai avagy kis csikói ne érzettek volna vonzódást tulajdonosa iránt, s ebei is annyira szerették, hogy egy intésére már futottak hozzá. Coleridge pedig azt jegyezte meg felőle, mikép soha sem tapasztalt még emberben annyi megnyerő, vonzó tulajdonságot, párosulva ama kettős természettel, mely úgyszólván a férfi- és női sajátságok vegyűléke. Peel tábornokban a nyugodtság, szilárdság, határozott jellem, aszivnek csaknem nőies érzékenységével volt párosulva s bátran alkalmazhatók rá a többi közt a következő sorok: „Of that best portion of a good man's life, His little nameless unremembered acts Of kindness and of love. E veteran sportsman halála, ki még akkor vett részt először a versenyben, mikor III. György ült a trónon, s ki háromszor nyert kétévesek versenyében saját tenyésztésű lóval 1821-ben, s ki a turfnak két oly apalovat adott, mint Orlando és Ion, s két lovat Derby-nyerőink közül : Teddingtont és Wild Dayrellt; és a kinek sajnos kimúlta s megválása oly sok diadala színhelyétől, melyen mint versenylótulajdonos a legelőkelőbb állást foglalta el: oly nagy rést ütött halálával a jockey-club körén, melyet a jelen században aligha lebet betölteni. —