Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882
1882-11-30 / 48. szám
4OO VADÁSZ- «S VE KRS EN Y-L AP. De cz ember 1 4. 1882. Átalában réve, nagy lovak e bajnak inkább alá vannak vetve, mint a kisebbek. A aipoláa igen gjakrau п»-шсаак a ló versenyke peuégét teszi tönkre, hanem többnyire átöröklődik az ivadékokra is, ha* a tenyésztésre ily állatot használunk. Fordulnak ugyan olykor elő esetek, melyek szerint e bajból lovak kigyógyulnak, noba többnyire kipuhatolliatatlan annak a fészke. Oly lovak, melyek tüdógyuladásban vagy náthában sokat szenvedtek, hamarabb megkapják a sípolást, mint a többi. Azonban sok oly 16 vau, mely mind a két betegségen keresztülment, anélkül hogy sipolóvá vált volna. Némely ló л sipolás miatt munkaképességéből mit sem, vagy nagyon keveset veszít, mig némelyik a versenyczélra teljesen használhatatlanná válik. л kigyógyuláa esetei sein zárvák ki ; >пУ például Brigantine kétéves carrierjének a kezdetén sok sikerrel futott; juniusban beteg lett, de eléggé megjavult arra nézve, hogy juliusban newmarketi kötelezettedének eleget tehessen ; azonban rosszul futott s aztán kétségtelen sipolónak bizonyult. A tél elmúlt s a tavaszi előkészítésnél, a fokozott »munka folytán, a baj alább hagyott s végre époly egészséges lett, mint azelőtt, úgyhogy sikerűit neki még ugyanabban az évben az Oakst és Ascot C'upöt megnyerni. Sok oly ló van, mely igen jól fut, noba sipol. Igy Longbow is sípoló volt, s rövid távolságra mégis jó lónak mutatkozott; Shadow pedig minden távnak megfelelt, de anuyira sipoll, hogy megsajnálta az ember. Dulcamare ésAoMi/mind a ketten futottakCbesterben s utóbbi a l)ee Stakest könnyen nyerte, évének legjobb lovai elleD. De mind a ketten mint sipolók tértek vissza Chesterből s többé nem voltak képesek versenyben sikerrel futni. Bármily titokszerű is e bajnak az eredete, mindamellett biztosra vehető, hogy a tartásban való hirtelen változás nincs minden befolyás nélkül arra nézve; hogy ez igy van, vadászlovaknál tapasztalhatni. Ha ezek kemény téli munka után meleg istállókból legelőre kerülnek, nem ritkán megkapják a sipo'ást. Ezt sokan észlelték s talán ez az oka, miért nem történik mai napság, a mi rógenten, hogy t. i. a lovakat télen át egyszerűen a boxokba adták s kevesebb gondot fordítanak rá, mint a versenyidényben. Azóta versenylovaknál a sípolás ritkábban is tapasztalbató. A klimatikus viszony szintén befolyást gyakorol arra. Igy pl. a Jóremény fokánál soha sem kapja meg a ló a sípolást, s azok is, a melyek sipolók, állitólag ott elvesztenék e bajt. iFolyt. kíiv.) Versenyföltételek. Vadász verseny, belföldi félvér vadászlovakkal. Dij egy kisbéri 4éves félvér ló. Lovaglandó K.-Mogyeren 1882. deczember hó 3 kán (vasárnap) d. u. 2 órakor. Táv kb. 48ao meter. Teher 80 kilo, 4éves 6 kiloval kevesebb. Üzleti lovarok 2 kilo külön. Tét 25 frt, bánat 15 frt. A második !ó a tételeket és bánatokat nyeri, levonatván belőle kettős tétel a bar inadik javára. Nevezni lehet november 30-án este 10 óráig Sárkány János Ferencz magy. lov. egyleti titkárnál. — Rendezők : Gróf Károlyi Gyula ő exc., Gróf Batthyány Klemér, Gróf Esterházy Miklós. Birtokvàltozas. Hg Esterházy l'ál megvette Sybarit sga m (ell. 1879). ap Waisenknabe ap Pannónia, YaWffctól (.0. G. B. Vol. 11. pag. 148) g. Esterházy Miklóstól. Gr. Esteiházi Miklós megvette Mascotte sga к (ell. 1878) ap Bu'ecaueer a Far Stair, Thorinanbytól (0. G. B. Vol. II. pag. 56) lig Esterházy Páltól. Ugyanaz megvette Toni -ей Gomba p h (ell 1878) ap Dualist a Mary Hill, Rataplantól (0. G. В. Vol. 11. pag. 123) ugyanattól. Ugyanaz megvette Patience sga к (ell. 1876) ар Starke л Lea, Buccaneertől (0. G. В. Vol. И. pag. 109) Ellinger Tódor lovag úrtól. Tepper-Laski K. ur megvette Mrs. Palmer p к fell. 1878) ар Palnierston a Miss Eleanor, Alarmtól (О. G. В. Vol. 11. pag. 131) br. Offermann Ivántól. Kotze lános ur megvette Latsa róni sp b (ell. 1874) ap Buccaneer a Lancelin, West-Australiantól (0. G. B. Vol. 11. pag. 106) ugyanattól. ORSZÁGOS LOTENYESZTES. Nevezési zárnapok 1882-ben. Deczember. 31. Prága Produce Stakes 1885. Kisbánatj. Jockey Cl. főtitk. Bécs Maximilianstr. 12 . ^^ Ménes- és gyejiujdonságok. Kijavítás. Gr. Dessetvffy Aurélnak Iíerodias-a (0. G. B. Vol. II. pag. 83) 1878-ban nem pej mént ellett, mint eredetileg bejelentetett, hanem pej kanczát Lord után, mi is a W. R. Kalenderben ekkép javíttatott ki. Elnevezések. Orloivski Octavian lovag urnák p k (ell. 1879) ap Marschall, a Kakulka, Ibrahimtól „Anda" nevet nyert. Kimúlt. Schosberger Nándor urnák Laczi sga m (ell. 1879) ap Hohenau a Danaé, Daniel O'Rourketól (0. G. B. Vol. II. pag. 40.) Közönséges lótenyésztésünk emelkedhetésének két fohiánya. Versenylovaink fényes diadalai következtében sokan azt hiszik, hogy közönséges lótenyésztésünk is a legjobb állapotban van már s akármit küldjünk a piaezra, az mind elkel. Tagadhatatlan, hogy ama fényes győzelmek mindenesetre hozzájárullak, hogy lovainknak Olasz-, Franczia-, Német-, sőt Angolország piaczai megnyíltak, és a magyar ló igen keresett áruezikké vált. Ez azonban még nem elegendő ok az clbizakodásra ; — versenylovaink győzelmei csak azt bizonyítják, hogy Kisbér, Tápió-Szt.-Márton, Tallós, Oroszvár, Nagy-Szaláncz, Tata stb. kitűnő telivér anyagot tenyészt s hogy ennek birtokában, képesek vagyunk a hazánkbeli fajokat nemesíteni és javítani. Minden elfogulatlan megfigyelő, valamint mindenki elölt, ki ugy, mint e sorok irója, ama szerencsében részesült, hogy néhány lóösszeirásnál közreműködhetett, ismert dolog, hegy telivértenyésztésünk s az ezzel elválaszthatlan kapcsolatban álló versenyügy hazánkban még igen kis körre szoritkozik, s hogy egyéb ló-állományunk (10—12 megyének kivételével), legnagyobb részben minden tervszerű eljárás és rendT A R С Z A. Tiz napig tigrisek közt.") Algy barátom s én f. évi május 29-én ama reményben indulánk Goonából Badorába, liogv egy tigrist, régi ismerősünket, ki bennünket már néhányszor oda csalt, megkaphassuk. Az első két nap Badora környékén C7irkáltunk s daczára annak, hogy a tigris néhány bivalyunkat levágott, nem juthattunk lövésre. — Eltűnt a vidékről s mi bosszú lovaglás után „Sizsi" mellett ütöttük fel sátrunkat. Pár óra múlva kémünk jelenté : hogy Guneskhera vidékén, tőlünk mintegy 10 mértföldnyire, egy sziklacsúcsról bárom tigrist lesett ki, melyek a folyó medrének közvetlenül a szikla alatt elnyúló bozótjában (jainnotas bushes) tartózkodtak. Május 31-éu korán reggel megindulva, minden akadály nélkül állásainkhoz értünk. Algy derékszögben a folyóra dülő „joungle"ban, — melyen tigrisek keresztülváltani szoktak, — foglalt helyet ; magam pedig a végre, bogy a sűrű bozóton netalán keresztültörni akaró vadDak útját állhassam, a part mentében valamivel lejebb helyezkedtem el. Alig hogy az állásul szolgáló fa ágai között tlhelyezkedtük, mellettem egy öreg maczkó sompolygott el, de most — természetesen — bag y ta m menni. Kevéssel ezután Al ay felől lövést hallottam, de mitsem láthattam ; néhány perez múlva Algynak ismét két lövése dördül el, ki ic-lém tordulva, két ujját mu*) Az indiai 1-ső lovas ezred két tisztjének eme rövid, de ritka eredményuyel folytatott vadász kirán dulását a „Fieldből" vettük át. " Szerk. tatja. Mintegy 100 yardnyi távolságban most én is meglátok egy tigrist, Algy előtt mintegy 100 yardnyira, a mint a majdnem függőleges sziklára felkapaszkodik ; azt hittem már hogy elment, de néhány perez múlva megfordul s a hajtásba visszatérve, Algy felé tart, ez azonbau a sűrű bozót miatt nem lő betett. A szem elől vesztett vad után kémlelve, balra tőlem neszt hallok, s a mint oda pillantok, a sűrűből mintegy 12 lépésnyire tigrisfej bukkan elő; gyorsan lövök s úgy kupába találom, hogy azonnal szétterül ; a 10-es golyó nyakszirtje mögött vágódott a fejbe. — Most Algy hivására leszállva a fáról, hozzá mentem ; mint mondá, két tigrist lőtt le, de miután a meredek oldalról mindkettő legurult a sűrűbe, nem láthattuk őket. Vigyázva tehát tigrisei után indulánk s a bozótot, melyben lövés után eltűntek, közbe véve, köveket dobáltunk bele; de semmi mozdulatot sem észlelvén, bementünk a sűrűbe, s im alig bogy nebány lépést haladáDk, ott találtuk őket kimúlva; az egyik mellbe, a másik oldalba volt lőve. — Ez aztán jó kezdet volt; egy óra alatt 4 lövéssel 3 tigrist, egy himet és két nőstényt ejténk el. Mind a bárom fiatal s valószinüleg eey alomból való volt. Hosszuságuk : 8' 3", 8' 2" és 8' vala. A vidékbeliek e tigrisek tartózkodási helyét már megismerték ugyan, de a Rajahnak azért nem jelenték, mert vadász-kirándulásai alkalmával annyi lovast és kísérőt szokott magával hozni, hogy az egész vidék készletét felemésztették. Legközelebbi tigrisemet — melyre a Rajah már több izben sikeretlenül vadászott, — junius 2-én Hauun közelében ejtém el. Rejteke szintén egy fé'felől meredek partú folyónak „jainota"-val sűrűen benőtt medre lévén, úgy álltunk el, egyik az innenső, másik a túlparton, hogy összelőhettünk. Magam egy zátony szélén, sűrű bokrok között álló fán foglaltam helyet. Nem sokáig kellett várnom, midőn a hajtók lármájára a bokrok ágai mozogtak ; a tigrist azonban mindaddig nem láthatám meg, mig a zátonyra ki nem lopódzott ; de most ő is észre vett, s orditva felém ugrott ; kapásban kelle tehát lőnöm, s golyóm derékcsontját törvén el, csak fejét s nyakát mozdithatta. Leslielyemről leszállva, — melyen csak az ágak és Rvelek ritkás voltánál fogva vett észre, — kegyelemlövéssel kelle leterítenem. Hossza 9' 2" volt. Junius 3-án épen oly hajtást tettünk, mint 2-án, de a tigris a hajtók előtt meglapulván, a nélkül hogy észre vették volna, hátuk mögött, szemeink láttára, kiszökött. — Másnap reggel a hajtást ugyan a helyen, de ellenkező irányban ejtettük meg. A tigris eleinte felém tartott, de azután Algy felé fordult, ki azt 10 lépésnyi távolságból 2 golyóval el is ejté ugyan, de a kegyelemlövést Gudur-Singh-től, Álgy fegyverből dójától, 500as golyóval kapta. Hossza 8'11" volt. Chureeh junius 4. Ugyanazon sűrű bokrokkal benőtt „koh"-ban (sziklás völgyzugban) vadásztunk, melyben Gerard és társai a mult évben szerencséjüket sikertelenül kísérelték meg. A „sikkarik" (hajtók) véleménye ellenére a hajtást völgynek intéztük ; a tigrist többször láttuk is, de rejtekéből kiszorítani nem lehetett. A hajtás már majdnem 3 óráig tartott, midőn Luckman-Singb és Musgar-Singh jelenték, miszerint a hajtók annyira kimerültek, hogy tovább elő.e haladniok lehetetlen. Elhatároztuk tehát, hogy egy óráig pihenünk, s aztán a tetőrel' vezető