Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-11-30 / 48. szám

V ADÁSZ- E S VE RSENY-LAP. 435 szer mellőzésével tenyésztett, hiányos bánásmódban ré­szesített és táplált, teljesen értéktelen termékekből áll. Tagadhatatlan, hogy mióta Kozma Fe­rencz ur ő méltósága lótenyésztésünk ügyét átvette, jelentékeny előhaladás vehető észre, s azon vidékeken, hol intézkedései termékeny talajra találtak, sohasem sejtett eredmények is érettek el; és épen eme körülmény bizo­nyítja, hogy az országos lótenyésztés ügyében még Kozma ur lángesze és legönzetlenebb akarata sem képes előítéleteket és befészkelő­dött visszaélésekot leküzdeni. Hogy ezek mi­ből állanak ?, azt részben kivehetni a Tanfy oszt. tanácsos úr által a párisi vllágkiállitá­ról irt jeles müvéből. E kitűnő könyvben mind ama hiányok igazhűn ecsetelvék, me­lyek útját állják egy rendszeres, szakszeiü és a kor igényeinek megfelelő lótenyésztés­nek, csak hogy a szerző ur, oly okokból, melyeket mi méltányolni tudunk, a baj nem minden okát sorolta fel; bátrak vagyunk te­hát ebbeli, több éven át folytatott észleiésün ket és megfigyelésünket a következőkben elő­sorolni. * * * A közönséges lótenyésztés emelkedheté­sének főakadályát (ott t. i. bol a gazdászat­nak ez ága nem virágzik) részben a lakosság szegénysége képezi ; nincs elég földje, hogy ta­karmány-termelésre is gondolhasson, s igy jószága koplal. Hogy e bajon segíthessünk, csak egy mód van : a jólétnek emelése rend­szeres gazdálkodás által t. i. a felesleges terjedelemben meglevő s használatra alkalmas földnek helyes értékesítése. A föld termékei­ből az embernek s állatoknak meg kell élniük. Terjedelmes homok puszták, kihasznált lege­lők egyiköknek sem nyújthatnak élelmet. E területeknek erdőkkel való beültetése, legyen sz még oly czélszerü is, államgazdászati te­kintetben, nem ád a földmivelőnek keresetet, s jólétét épen oly kevéssé mozditja elő, mint az ipartelepitvények, melyek különben a köz­lekedési utaktól félreeső vidékeket ugy sem keresik fel. Nem marad tehát más mentő esz­köz, mint hogy oda igyekezzünk, hogy a föld helyes, okszerű megmivolcse annak termé­kenységét fokozza. De m ly módon történjék ez, ba a szegénység az e czélhoz szükséges eszközökkel nem bir? Az államnak з a gaz­dag magánzóknak e tekintetben nyitva van a tér, hogy a közjólét javára s különösen oly szegény vidékek segélyzése által a maga ré­szére is nagyobb tőkéket gyiimölceöztetően helyezzen el. A löld természetes minőségéhez, földrajzi fekvéséhez és éghajlatához mért czélszerü jobbítása és gondozása, jó takar­mány előállítása (mely az állattenyésztésnél értékesiti magát) kétségtelenül a legbuzgóbb utánzásra találna, minek következtében a ló­tenyésztés iránti hajlam főleg azokon a vidéke­ken nyerne uj lendületet, hol a nemzeti gazdászat о főága bajdanában virágzott, mint pl. Er­délyben. Felső-Magyarország kisebb gazdái mai nap csak akkor versenyezhetnek az alsóbb vidékekkel, ha egész erejüket a szakszerű állat­tenyésztésre, t. i. az állatok helyes tenyésztésére, nevelésére, és jó takarmány bőséges termelésére fek­tetik. — Ez irányban követett korszerű hala­dás nélkül kikerülhetlen dolog, hogy hauyat­lás ne álljon be, tenyészszenek bármitéle ál­latfajt is. — Tény, hogy az nem foglalkoz­hatik lótenyésztéssel, ki alig képes egy pár szegényes marhát a legszükségesebb takar­mányai ellátni; egy oly gazda csak akkor ve het majd részt az állattenyésztés e legneme­sebb szakmájában, lia a föld emberkéz szor­galma és értelmisége által képessé tétetett bő és jó takarmány előállítására. A szakszerű lótenyésztés más akadályát állatorvosaink szomorú és bizonytalan helyzete képezi. Hogy is lehet követelni, hogy egy müveit fia­tal ember ez életpályát válaszsza, ha nincs kilátása, hogy végzett tanulmányai és sikere­sen letett vizsgái után magának biztos léte­zést alapithasson. Az állam e tekintetben a tőle kitelhetőt bőkezüleg megtette, jelenlegi állatgyógyintézetünk az ország és főváros egyik disze, az alkalmazott tanerők kitűnőek, — de mit használ ez, ha nagyobb birtokosaink, és o. községek az ügyet nem pártolják. Hány nagy, 5—6 ezer lakossal biró gazdag község van állat-orvos nél­kül, pedig az állatorvosok ama közegek, kik első sorban arra vannak hivatva, hogy egy szakszerű lótenjésztés apostolai legyenek. * * Feladatuk tehát a lótenyésztés körül elő­ször a takarmánytermelést a népnél megkedvel­tetni, a fiatal állatok jó ápolása, gondviselése, és a nem idő előtti használásából eredményező előnyökre figyelmeztetni, a méDek választásá­nál a földmivelőnek segélyére lenni sat. — s másodsíor, hogy lótenyésztésünk igazán egész­séges alapra fektcttessék, szükságes, hogy az állat orvosokat az őket megillető állással és ha­táskörrel felruházzuk. Minél előbb kezdünk ebhez, annál hamarább élvezendjük majd ez intézkedés üdvös következményeit. Kelebia l«82. október 27. Bányafy Frigyes. Orlow-menek importatiója. Hazai lótenyésztésünk virágzó állapotát, a meglévő tenyészanyagban birt óriási kin­cset, mi sem állította, elénk fényesebben, mint az alig pár évvel ezelőtt lefolyt párisi köz­kiállitásra szerzett tapasztalat, dicsőség, ba­bér és elismerés. A magyar lótenyésztés ünnepeltségét je­lentette ama körülmény, bogy annak kitün­tetésére, a köztársaság elnöke külön nagy arany érmet veretett s hogy az összkiállitás­ban bemutatott lovakért a lóteny. társulat, az egyetlen nagy ezüstérmet nyerte el. — De nem e külső fényes kitüntetés, mely minden­nek daczára mégis kellemes a nemzet előtt, teszi a magyart büszkévé, hanem az, bogy a mit ott láttunk, tapasztaltunk : reális haszon, reális nyereség gyanánt szerepel a lótenyész­tésben; elismerte ugyanis a jury, bogy Ma­gyarország állami méneseiben, az országos ló­tenyésztés javítására szolgáló oly anyaggal bir, melyhez hasonlóval sem minőségre, sem meny­nyiségre egyetlen más állam nem rendelkezik. De habár el kell is, hogy ismertessék hazai lótenyésztésünk fejlettsége, nem lehet tagadnunk, hogy még vannak kívánni valók, melynek megvalósítására kell törekednünk. A könnyebb lófaj tenyésztésével a külföld igé­nyeinek is legnagyobbrészt eleget tettünk veszedelmes lejtöt tegyverhordóink kíséreté­ben magunk mászszuk meg. No de ez becsü­letes egy mászás is volt. Lihegve és fáradtan felérve láttuk, hogy a sűrűen benőtt kráter­ből mintegy 150 lépésnyire egymástól fekvő két szakadás vezet ki; ezeket kelle tehát el­állanunk. Alig hogy fámon kényelmesen el­helyezkedém, Algynak két gyorsan egymás­után következő lövését hallom, de a bokrok sűrűsége miatt mit sem láthattam. Visszafelé pillantva, egy erős tigrist vettem észre, amint a „koh-"ba visszasiet; daczára a nagyobb tá­volságnak (mintegy 140 yard) mégis lőttem, s a tigris egy nagy szökéssel eltűnt. Bará­tomhoz érve, elmondá, hogy ama pillanatban, midőn fáján elhelyezkedve, szolgájának a kö­telet nyujtá, a tigris mintegy 20 lépésnyire tőle egy sziklaormon jelent meg; első lövé­sére a sziklán heresztűlveté magát, s igy második lövésével elkésett. Az oromhoz érve láttuk, hogy a vad estében egy fába ütkö­zött s mintegy 30 lábnyi mély vízmosásba zuhant, a hol mozdulatlanul vérében fekve láttuk. Néhány követ hajítván reá s meggyő­ződvén arról, liogy kimúlt, felhuztuk. A Így golyója dereka felől hatolt mellébe, az én go­lyóm pedig szemén találta. Egész vér-tócsá­ban feküdt. Hossza 9 1/ a i б 1/»"­Junius 5-én Nib, — 6-án Katila környé­kén vadásztunk. Állásomhoz menve, egy szikla alatt heverésző nőstény tigrisre bukkantam, mely — mintegy iO yardnyira tőlem azon­nal felugorva, a bozót felé visszarohant ; már czélba kaptam, midőn Algyt éppen irányában de fegyver nélkül állani látám ; lőni nem mer­tem, s mig neki integettem, egyúttal fegy­verbordómat megbizám, hogy a bajtókat ál­lítsa meg s fogják körül a tigrist. Algy néma jeleimet nem értvén meg, velem együtt azt hívé, hogy a tigris rejtekébe vis szavonult. Ezenközben a hajtás folytatását hallám, s a tigris ordítását ; ideje volt, hogy állást foglal­tam, mert a tigris, melynek valamely rejtett odúban kölykei valáDak, orditva közeledett felém, s gyors szökésekkel fám alatt surrant el ; hirtelen rálőttem ; s első golyóm találta is, de a másikkal hibáztam, s ő egy szikla mögött eltűnt ; mintegy 40 yardyra lehetett tőlem. — E hajtásban még két medvére lőt­tem, melyek egyike elesett, de a másik csak sebezve lévén, odújába bujt, melyből kiza­varni nem birtuk. Ezután mindketten, hogy tigrisem után láthassunk, elefántért mentünk. A vállapon talált s időközben kivégzett va­dat csekély távolságban meg is találtuk. Hosz­sza 8' 5" 'voit. Salori, június 7-én. Corindabokrokkal sűrűen benőtt bozótot hajtattunk meg, mely­nek zsákszerű végét állásainkról tökéletesen fedeztük. Hajtóink alig kezdének mozogni, a tigris orditva árulá el jelenlétét, s a hajtók felé rohanva, köztük áttörni szándékozott, de általuk visszatereltetvén, Algy mintegy 60 lépésnyi távolságból 2 lövéssel leterité. Az egyik golyó keresztcsontját tőré el (ha D/s hüvelykkel magasb, hát elmegy); másik go­lyója egyik talpát surolá. Hossza 9' 2" volt. — Aznap még egy, de sikertelen hajtást ej­tettünk meg, mert óvatos tigrisünk a hajtás­ból kiszökött, a folyón átúszott s csak két nap múlva került teritékre Algy golyója által. Jamordi junius 8-án. Tegnapi tigrisünk reggelig 3 bivalyunkat vágta le. Mindenütt fris csapáját találván, a „jungle" t újra, de ismét sikertelenül hajtottuk meg. Elhatároz­tuk tehát, hogy a folyón átkelünk, s a tul­parti bozótban próbálunk szerencsét. Egy kis emelkedésen tanakodva, s a legközelebbi haj­tásra vonatkozó parancsainkat osztva, Mus­gar-Singb s én ép ama pillanatban látjuk meg a tigrist, midőn a vízből, melyben le volt heveredve, felkel s távozik búcsúszó nél­kül. Ez bizony szomorú dolog volt. Délutáni 4 óra lehetett s miután nem igon volt remé­nyünk, hogy még nappal megkaphassuk, azt határoztuk, hogy éjjelre lesbe ülünk rá. — Ezután folytattuk a hajtást ; már két hajtást tettünk, s 6 óra felé volt az idő, midőn szol­gáink egyike sebtében bozzánk jön s jelenti, hogy tigrisünk a eorinda-bokrok felé távozni készülvén, lelapult s néhány perez múlva is­mét visszaváltott, s hogy állásainkat is már elkészítette. Rögtön visszafordultunk, s alig hogy Algy a folyó medrében álló fán, én pe­dig a vizparton lévő álláson elhelyez­kedtem, s bajtóink lármázni kezdének, midőn tigrisünk is megindult, s a folyónak tartva, ugy látszott, mintha ezen keresztül akarna valtani (a viz itt 80 yard széles lehetett), de ismét vir szafordult és eltűnt. Már alkonyodni kezdett, midőn egy lövés esett, melyet né­hány perez alatt Algy lövése követett. Tig­risünk a lövés által ismét part felé rezzentve, a folyó mentében szeretett volna kiszökni s Algy csak akkor vette észre, midőn állásáról körültekintve, hátrafelé fordult, s ama pilla­natban lövé nyakszirten, midőn lelapulva s a szokott útjába állított elefántra ügyelve, szökésre készült. Hossza 9' 6" volt. Ez alatt majdnem besötétedett, s minthogy másnap megeredt az eső, mi is Sipu-ba visszaindul­tunk. Első vadász-kirándulásunk 1200, emez pedig 600 rúpiába*) került. Eredménye 9 tig­ris és 1 medve. D. *) 1 rúpia mintegy 45 kr.

Next

/
Thumbnails
Contents