Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-11-09 / 45. szám

410 vi«soDjokkal, mint a Szamos, Maros vagy К ük tiliS partjain: legyen szabid ama hitnek adni kifejezőit, hogy fog találkozni Erdélyben >s többfelé oly talaj, a melyen sikerülni fog Ы18 idomitópályákat teremteni, csak akarni kell hogy ily pálya létrejöjjön; még pedig akarni egyetérti, s h* szükség — egyesített erővel. Miután Méltóságod hozzám volt kegyes szólani, midin nyilt levelében a Királyhágón túli tenyésztik bajait és óhajait tolmácsolta, bizonyára nem várt tőlem mást, mint hogy nézetemet s ezzel az illetékes minisztérium lótenyésztés-ügyi osz'ályának álláspontját is, eremben a kérdéssel, leplezetlenül megismertessem. Kész vagyok reá, és ezt úgy hivatásomnál fogva, valamint attól eltekintve is, egyiránt szives örömmel cselekszem ; bár jól tudom, miszerint épen azért, mert feladatomnál fogva nem szabad kikerülnöm a kérdésnek egy mozzanatát sem, el vagyok ütve ama lehetőségtől, hogy válaszomban elfojthassak egy vagy más oly nyilatkozatot, mely maradandóan ugyan semmi esetre, de első pillanatra valószínűleg kedvetlen hatást szül Erdély versenyzői és tenyésztői előtt. En az ország erdélyi részének lótenyésztését, az országos összlótenyésztés-ügyére nézve kiváló érdikűnek tartván, mindig oda törekedtem, hogy a kormány azonnal a rendelkezésére álló eszközök hathatós mérvével siessen az ügynek gyámolitására, a mint Erdély vagy annak egyes részeiben a tenyésztő közönség elegendő életjelt s annyi öntevékenységet tanusit, a mennyi megkivántatik arra, hogy a közvagyonból való istápolás minden eredmény és haszon nélkül el ne mosódjék. Mind a mellett, hogy eme, felfételkép méltán kiköthető öntevékenység (Udvarhely, (Lik, Háromszék s ujabban Brassó és Nagy-Küküllő megye tenyésztőit к ivére) az erdélyi tenyésztők közt vajmi bádgyadt mérvben mutatkozott: a kormány, csak hogy valamikép lángra szíthassa az itt-ott találhatott parányi parazsat, évről évre szaporította Erdélyben az állami mének létszámát, akkor, midőn az ország egyéb részeinek ama megyéiben, hol kedv, fogékonyság s akarat fokozatosan és egyiránt nyilvánult a lótenyésztés iránt, ily mérvű szaporitást eszközölni sehol nem volt képes. A kormány törekvése volt (s hiszem jövőre is az leend) hogy Erdély bérezés vidékei, s e vidékek szigorúbb gazdasági viszonyok közt élő tenyésztői, épen ugy, mint az északi Kárpátok vagy a Szörénység lakosai is, a vidék és az ottani élet szükségletének megfelelő hegyi fajta lovat tenyészszenek. Hogy az ország hegyi vidékeinek ez irányú szükséglete biztosítva legyen, alkottatott megfelelő anyagból a fogarasi ménes ; — nem csupán azért, mint ezt Erdélyben sokan hiszik vagy legalább hinni kivánják, mintha e ménes felállítása ёз anyagjának Erdélyben leendő felhasználása által a kormány a Királyhágón túli részek iránti kötelességét ezzel kivánná lerovottnak látni; banem azért, hogy e ménes a magyar korona mindama vidékeit, melyek a fogarasi anyagot igénylik, ilyennel elláthassa; ezt bizonyítja először ama tény, hogy Máramaros, Ung, Szepes, Árva, KrassóSzörény stb. épen oly mérvben részesittetnek ez anyagban, mint Erdély hegyes vidékei ; ' másodszor pedig bizonyítja az a körülmény, hogy Erdély épen ugy részesül kisbéri, mezőhegy esi és bábolnai ménekből, mint akár Somogy, Borsod vagy Torontál vármegye. Igaz, hogy a hegyi fajtának Erdélyben leendő tenyésztésére egy bizonyos suly fektettetik; de még jelentékenyebb törekvés irányul arra, miszerint a Királyhágón túli részek enyhébb égalja s szelidebb talajú vidékein a jobb félvér-tenyésztés verhessen gyökeret. Miután a félvértenyésztés leendő megboVADÁSZ- ÉS VERSKKY-LAP. nositása ez emiitett vidékeken öntudatos czélja a kormánynak, természetes, hogy egyúttal Erdély telivértenyésztése iránt közönyös nem maradhatott, s annak ápoltatására mindazt megtenni kívánta, mit ez irányú, szűkre szabott hatáskörében megtehetni hitt és megtenni birt. Méltóságod mint a telivértenyésztés feltételeit és igényeit teljesen ismerő tenyésztő, bizonyára meg fogja engedni amaz állításomat, miszerint a kormány intézkedéseinek ez érdembeli sikere sokkal több feltételtől van függővé téve, mint a lótenyésztés akármely más irányú ágánál. Minők a kormánynak az összhaza telivértenyésztésének emelésére foganatotított intézményei és intézkedései, ezt Méltóságod bölcsen tudni ismerni méltóztatik. Hogy az erdélyi telivérteDyésztés fejlődése nem feküdt kevésbbé szivéD a kormánynak, mint az ország bármely más tájának ily tenyésztése, erről, gondolom, eléggé tanuskodék az, bogy a kolozsvári versenyek támogatására készséggel és örömmel járult annyi segédkezéssel, a mennyit nyújtania, szemben a rendelkezésére álló eszközökkel, az igazság és méltányosság megengedett. E pont megemlitésével elértem ama határhoz, a melynél Méltóságodhoz mély tisztelet mellett egész komolysággal kell szólanom. Mielőtt báró ur megtisztelő nyilt levelére válaszommal a nyilvánosság elé léptem, szigorú vizsga alá vettem önmagamat, lelkiismeretesen kutatván a fennforgó tárgyra vonatkozó hitemet; kerestem, vájjon nem fészkelte-e be magát nézetembe valamely részrehajlás ; vizsgáltam azt, nincs-e véleményemben elfogultság ; s csak miután számot vetve meggyőződésemmel, azt találtam, miszerint nyíltan és megnyugodva mondhatom ki, ugy, mint azt állásomból folyó kötelességem is parancsolja, hogy a kérdésben nem csak hogy tárgyilagosan tudok nyilatkozni, de bensőm nem is engedné, hogy más érzéstől vezettetve, megtagadjam az igazság érzete sugallatát, mint a hogy fordulok Méltóságodhoz, hogy feleletemben kifejezzem véleményemet, kérvén, mikép jóindulatait tőlem akkor se tagadja meg, ba nézeteim Méltóságodéval nem találkoznának. Méltóságod azt találja, hogy az erdélyi lótenyésztés elzsibbadásának oka nagy részben a kolozsvári versenyek segélyzésének csekély mérvében rejlik, s bogy e segélyzés anynyira korlátolt, azt az ottani lótenyésztés iránt tanúsított kormányi közönynek s a „Magyar lovaregylet" ridegségének tulajdonítja. Az ország az általános telivér-tenyésztés fejlesztésére versenydijakul évenkint 28,000 forintot engedélyezett. Ez összeg, a czélt tekintve, már magában véve kevés, versenyző telivéreink számához mérten csekély, tenyészletünk égető szükségét véve pedig épen parányi ; mindemellett államháztartásunk helyzetét tárgyilagosan szemlélve, köszönettel tartozhatunk az ügyet nehéz körülmények közt is felkaroló törvényhozó testületünknek. Ez összegből 3600 forint nyujtatik a kolozsvári versenyek támogatására olyformán, hogy 2000 forintra csupán erdélyországi ló pályázhat, minek következtében az az eset áll elő, bogy az erdélyi lovak az összes 28000 frtnyi államdijakra jogosítottak, mig magyar telivér tenyésztő előtt t.ulajdonképen csak 26,000 forintig menő államdijak állanak nyitva. Ha Méltóságod s egyúttal az erdélyi tv tenyésztők a 3600 forintot Kolozsvárra nézve talán aránylag csekélynek tekintik, akkor e számításnak ellenében kénytelen volnék részemről ismét amaz arányra mutatni, mely a Királyhágón inneni részről — szám, belérték és áldozathozatal szerint Dagyobb különbséget tüntetne elő, mint a minő az arány 3600 és 24400 között. Meg fog nekem Méltóságod bocsátani, November 9. 18S2. midőn határozottan ellene nyilatkozom ama fogalomnak, bogy minden egyes állami intézménytől — egyes vidékekre nyújtandó kedvezmény mérvére nézve az adó-alap legyen döntő. Nincs jogom bárki előtt is, s annyival kevésbbé szemben Méltóságoddal eszméket fejtegetni; de engedje meg, ilyen alapelvvel á'lamot virágzóvá teDni a lehetetlenségek sorába tartoznék ; mert csakugyan megakadnánk, ha р. o. Árva vármegye a selyem, Torontál pedig a pisztrángtenyészlés előmozdítására azt a hányadot követelné, a mi őt adó-alapja szerint mereven e czikkekre nézve Is megilletné; vagy lia az ország déli része hasonló áldozatot követelne az államtól marhatenyésztése istápolására, mint a mennyi a keleti és éjszakkeleti ré zekre fordittatik. Méltóságod azt óhajtja, hogy a kolozsvári gyepre engedélyezett összos 3600 forint kizárólag erdélyi lovak számára tartaasék fenn, s ezzel azt kívánja, hogy az ország egyéb vidékeinek telivér tenyésztői, kik tán húszszoros erőfeszítéssel és áldozathozatallal tartják fenn telivér tenyészdéiket, ismét szűkebb körre szoríttassanak, a helyett, hogy fáradságuk s nagymérvű kiadásaik ellensúlyozására inkább némi több kárpótlásban részesülhetni legyen esélyük. A kormánynak intézkedéseiben nem lehet csupán egy vidék sebeinek orvoslására fordítani összes gondját, eljárásában az általános szükség, s annak lehető kielégítése kell hogy lebegjen szeme előtt. Az ország általános telivér tenyésztése jogosan kiált fel : „dijat, több államdijat, hogy hivatásomnak a közjó érdekében megfelelhesssk;" de az illető köröknek e méltányos kívánat iránt is süketnek kell maradniok, bogy nagyobb összegnek e czélra szentelésével ne büntesse a népies lótenyésztést akkor, midőn annak is megvannak jogosult követelményei. Tulszigorú Méltóságod, ha ama képzeletben él, hogy a földművelési minisztérium érzéketlen tudott maradni az erdélyi telivér tenyésztés igényei iránt, s nagyon kérem, változtassa e szigorú véleményét ama meggyőződéssé át, miszerint a kormány az erdélyi részek telivér tenyésztésének követelményeit teljes mérvben csak azért nem elégitheté ki, hogy e kielégi tés által a Királyhágón inneni igényeken a" megengedhetőnél nagyobb csorbát ejteni kénytelen ne legyen. Őszinte sajnálom, ha a tisztelt báró ur csak egy pillanatra is féltévé rólunk, hogy megfeledkezve feladatunkról : vagy képesek voltunk részrehajlólag járni el, vagy képtelenek arra, hogy teendőinket helyesen mérlegezni tudtuk volna. De mindenekfelett fájlalom, ha Méltóságod a bitben él, hogy a „Magyar lovar-egylet" a kolozsvári versenyeknek nem barátja, vagy hogy épen szemben a kolozsvári lovar-egylettel ellenséges állást foglalna el. Lehet, hogy a Magyar lovar-egylet tagjai közt voltak s vannak egyesek, kik a kolozsvári gyepnek államilag történő segélyezését, mert nézetük szerint e segélyezés a telivér tenyésztés fejlesztésére nem teszi meg a kivánt hatást, — nem pártolják ; azonban ezeknek száma anynyira csekély lehet, hogy e nézetet a lovaregyletnél még csak tárgyalássá sem tudták emelni, s ezeknél fogva biztosítom báró urat, miszerint a Magyar lovar-egyletben, mint egész testületben, a kolozsvári gyep érdekének csonkítására czélzó törekvést senki nem észlelhetett. Legyen Méltóságod, s egyúttal legyenek Erdély telivér tenyésztői is meggyőződve, hogy a Magyar lovar-egylet működését sem részrehajlás, sem szeszély nem vezérli, s cselekményeiben a feladatát megillető tárgyilagosságot megtagadni nem szokta. Én elismerem, hogy Erdély viszonyai bizonyos tekintetekben kedvezőtlenek s elég súlyosak arra, hogy irántuk ugy a kormány mint a többi lovar-egyletek is bizonyos tekin