Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-11-09 / 45. szám

VADÁSZ- ÉS VEKSEXY-LAP. 411 tettel viseltessenek ; de nem ismerem el azt, hoey ez irányban Erdély alapos sérelmet for­málbatott volna. A mit a kormány méltányosság és az osztó igazság szemmeltartása mellett tehetett, azt eddig is megtette ; arról azonban, a mit az illető tenyésztők saját jól felfogott érde­kükben teDni elmulasztottak, — felelős nem lehet. Hogy a kormány, intézkedéseinél, a Ma­gyar lovar-egylet tanácsát, mint az országban legjelentékenyebb s oly egyletét, melynek so­rában az erdélyi tenyésztőket is beleszámít­hatni szerencsések vagyunk — igénybe szokta venni, az természetes, s tántorithatlan meg­győződéssel állithatom Méltóságod előtt, hogy az illetékes körök meghallgatása nélkül nem lehet s nem is lenne áldás az ügyön még ak­kor sem, lia tízszerte szakavatottabb, vagy százszorta ügyesebb fő és kéz vezetné is a kormány kebelében az ügyek folyamát. Sem a kormány, sem a Magyar lovar­egylet eljárása ellen nem lehet panasza, néze tem szerint, az erdélyi tenyésztőknek, még akkor sem, ha az ausztriai kormánynak Galliczia iránt tanúsított kedvezmény-példá­ját tsrtják szemök előtt, mert ennél még ama kérdés is előtérbe tódul, bogy mennyire lehet ama kedvezményt általános szempontból he­lyesnek tekinteni. Itteni illetékes körökben a létező körül­mények között alig volt lehető egyébb ked­vezményt nyújtani Kolozsvárnak az 500 arany kizárólagossá tételén felül. A méltányos­ság, melyet ez eljárás védelmére kike­restünk, csakis annyiban volt fellelhető, a mennyiben az erdélyi versenyzőknek a tavaszi versenyekből történhető kikéshetését el kellett ismernünk ; habár senki nem tagadhatja, mi­kép ugyanez oknál fogva a nyári és őszi versenyekre az erdélyi lovak esélyei csak ja­vulhattak, teljes erőben léphetvén a sorompóba akkor, mikor a magyarországi telivérek eme versenyekre már a tavaszi futamok gyakran előállt jajait is viselni kényszerültek. Méltóságod amaz óhaja tehát, hogy a ko­lozsvári gyepen eddig a nem erdélyi lovak száraára nyitva is volt 400 arany ezektől telje­sen elvonassék, megsértése nélkül az ügyért oly sok áldozatot hozott itteni tenyésztők jo­gainak, kivihető nem lehet. De bocsásson meg Méltóságod, ba ki­mondom, hogy eme 400 arany Erdélynek tör­ténő végleges átengedése egymagában ugyan még, ha ötszörözve lenne is, a telivér tenyész­tést felvirágzóvá nem teszi, s nem lehet ön­álló tényezője az ügy felvirágzásának, ha se­gélyére egyébb tényezők nem sietnek. Én reménylem, sőt hiszem, hogy Erdély telivér tenyésztése fog haladást előmutatni, de e haladást bizonyára nem egy dij átenge­dése, hanem ama törekvés fogná előidézni, melyet az erdélyi tenyésztők , Méltóságod szakértő és ügy buzgó tanácsára és vezetése mellett, a telivér tenyésztés érdekének szen­telni készek lesznek. Ezt a várt mozgalmat, melyet tisztelt báró ur jelenben lett felszólalása bizonyára életre fog serkenteni, kívánja a kormány min­den telhető móddal még inkább ébreszteni, s e mozgalomnak megindulásától várja minde­nek felett és mindenek előtt az eredményt. Tagadhatlao, hogy egy ily mozgalomnak, ha nem is mindenek felett, de minden esetre jelentékeny mérvben a versenyek fognak tá­pot nyújtani, s ez irányban a kormány saját részéről mindama segédkezést hajlandó fel­ajánlani, a melyet felajánlhat a nélkül, hogy ez által támogatását más vidékek érdekeitől megvonni lenne kénytelen. Az erdélyi telivér tenyésztés jobb jövő­jének reményében, a földmivelési ministerium az áldozathozatalnak legszélsőbb határáig kí­ván eljutni akkor, midőn kijelenti, mikép a kolozsvári gyepen eddig a nem erdélyi lovak számára is nyitva állt 400 aranyból 200 da­rabot oly engedmény nyel hagy meg az erdélyi lovaregylet rendelkezése alatt, miszerint e dijra is csupán erdélyi lovak versenyezzenek; a fennmaradt 200 aranyat pedig a Királyhá­gón inneni versenypályák számára tartja visz­sza, miután a méltányosság érzete nem en­gedheti, hogy egyik fél előnyét a másik, még pedig nagyon érdemes fél szembeszökő hát­rányával mozdítsa elő. Miután a földmivelési minisztérium költ­ségvetésében csakis 28,000 forint van verse­nyekre előirányozva, mely összegből hazánk legjelentékenyebb telivér-istállói most már csu­pán 25,500 forintot érő dijra versenyezhetnek, e hitelből kizárólagosan a Királyhágón tuli versenygyepre, bün elkövetése nélkül, többet átengedni nem is merészelhet ; de minthogy a kormány ama kéte'ye mellett is, melyet e dijak kizárólagossága folytán előidézendő si ker iránt táplálni kénytelen, minden lehető eszközzel gyámolitani kivánja a kezdetleges­ségből mozdulni nem birt erdélyi tenyésztést ; s továbbá, hogy meg legyen a kolozsvári gyepnek amaz állami dij összege, melynek bi­rása mellett Méltóságod szavában a telivér tenyésztés melegebb felkarolása iránt most már Erdély telivér tenyésztőinek igéretét birja az ország : a földmivelési minisztérium három egymás után következő évre évenkinti 200 aranyat ajánl fel a kolozsvári gyepnek „fo­garasi ménesdij" czim alatt, méueskezelési javadalmazásából. De hajlandó e mellett a kormány még ugy is intézkedni, hogy az 1884-ik fedeztetést idénytől kezdve Kolozsvárit, Deésên, Tordán a Marosvásárhelyt egyegy oly telivér mén állíttassék fel a fedeztetési állomásra, mely ugy származás, mint verseny-múltjára nézve megfelelőnek ismertetik arra, hogy sarjai mél tóbb alapját képezhessék egyes telivér-tenyész­déknek. Méltóságos uram! van baja az erdélyi teli vér-tenyésztés ügyének, ez kétségbevon hatlan; de midőn e bajok szóba hozatnak, nem lehet a pangás okát sem a kormány szükkeblüségében, sem a Magyar lovar-egylet idegenkedésében keresni, mert ha azt e he­lyeken keresnénk is, az okokat megtdálni csakis maguknál az erdélyi tenyésztő urak­nál bírhatnánk. Nem feszegetem tovább e kérdést, s ki­jelentem Méltóságod előtt, hogy felszólalása a legparányibb tövist sem hagyta szivemben ; sőt biztosítom arról, mikép azért — habár sérelmei felhozott okainak igazoltságát einem ismerhetem, — hálás köszönettel tartozom, mert alkalmat nyújtott arra, hogy az ügyet és kérdést tisztázva, végre megértsük egy­mást tul és innen a Királyhágón, s egyszer valahára egyetértve haladjunk közügyeink minden mozzanatánál, meggondolván, hogy reánk nézve ez egyetértés az egyetlen paizs, melynek védelme alatt minden zivatarral da­czolhatunk. Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletemet. Kozma Ferencz. Igazítás. А „V. V. lap" utolsó számában br. Wesselényi Béla úrtól megjelent czikkben, a 399. lap első szakasz 9-ik kikezdés 2-ik sor 3-ik szó hibásan van olvasson elvonusson he­lyett, és a 2-ik szakasz 3-ik kikezdés 15-ik sorba 4000 frt 400 frt helyett. Körültekintés. Az ország minden részéből felhangzó „Tally ho!" riadás, — rókát és szarvast űző kopók falkája, és az agárversenyeken fel­hangzó ős-magyaros „Haj rá!" cseng fülünk­ben. Lovas csapatok vágtatnak az őszi szín­ben pompázó fenyéreken. Vége a versenyek­nek, itt a vadászat, s pedig a vadászat ama legnemesb, igazán lovagias neme : a vadnak lóháton üzése, mint azt már a honfoglaló ősök is gyakorolták — mint hiszszük. ... — S lehet-e valami szivet, lelket emelőbb tudat, — mintha a falka-nagy s az őt környező bajtársak ama még tán „ Terra prima occupa- tions u földeken vadásznak, hol már őseik is gyakoriak azt. Hubertus napja volt a találkozó minden felé, s a Rákoson ép oly számos, mint nemes és fényes társaság lovagolt a bájos királynő után, mint hajdan II. Lajos királyunk nővére után, ki állítólag első hozatott kopókat Fran­cziaországból. — Hátrább részletesebb köz­lemények vannak e vadászatokról, s most csak annyit, hogy az idén Nagy-Miliály, Mándok, Gyéres, Ürínény és Kis-Kartal kör­nyékén vadásznak csak kopekkal ; mig az agarászat számosabb helyen épen versenyeit kezdi meg, miknek kimutatását (köztük egy rögtönzött nemzetközi agárverseuy programm­ját — mely nov. 14-én a főváros közelében tartatnék) szintén lapunk mai számában adjuk. * * * November 1-éu záródtak el az 1884 dik évi korterhü nagyversenyekre a nevezések a budapesti, bécsi és németországi gyepeken. A hazai classicus versenyekre történt nevezése­ket már mult számukban közöltük, s mai számunk hozza a bécsi Derbyre s egyéb nagy dijakra történt előjegyzéseket. Mig nálunk a St. Leger az, melyre a concurrensek száma felszaporodott, addig odaát я bécsi Derby 20,000 frtja még eddig el nem ért magas számra, 110 nevezésre emelkedett, ebből 30 né­metországi tenyésztők által tétetett. — Még magasabbra emelkedett az Észak Németországi Derby, t. i. 117-re, de ebből ötven a magyar és ausztriai sportmanekre, és nyolez Dániára esik, tehát 58, ugy hogy Németország csak 1 számmal (összesen 59) múlja felül a kül­földiek eDgagemeutjait. * * * A mi már a bécsi Derbyre nevezett csi­kók leszármazását illeti (mely versenyben mindaz előfordul, mi lèves telivéreink közül в verseny-pályára szánatott) — úgy ezek ap­jai közt az öreg Buccaneer 14 csikóval még mindigaz első helyen áll, Cambuscan és Kett- ledrum 10—10 ivadékkal, Verneuil és Przeds­wit 8—8-al, a Németországban álló Saverna­ke, Monseigneur, Chamant és The Palmer 4—4 csikóval vannak képviselve. A többi kettesével, hármasával megoszlik a hazai, né­metországi sőt angliai apalovak közt, ez utób­biak közül a legjobbak azok, (Dutch Skater, Scottish-Chief, Pero Gomez stb.) melyek a Kis­bérre hozott anyakanczák után eredtek. * Az apalovakról áttérhetünk a magyar állam-méneseknek lapunk hát részében olvas­ható hirdetményére, melyben a különböző mének fedezési árai s az ezeknél a tenyész­tők régi sürgetésére — engedélyezett köny­nyebbitések részletesen olvashatók ; ez külö­nösen a meddőn maradó kanczák után meg­térítendő fele fedezési pénzből áll. Jeleztük már ezt egyszer röviden, csak azt akarjuk még felemlíteni, hogy a meddőn maradó kan­czák bejelentési ideje nem deczember 10-ére, hanem a fedezési évet követő február 1-ére határoztatott. * * A pardubitzi versenyekkel — melyek mult vasárnap folytak le, — s melyek ered­ményét alább közöljük : bezáródtak volna te­hát a monarchiában a versenyek. Ha már most egy visszapillantást ve tünk ez év ered­ményére, (azaz egyelőre csak a szerepelt lo­vak közül a legkitűnőbbekre) úgy találjuk, hogy a győztesek közt a nyereméEy nagysá­gára nézve legelső helyen áll Baltazzi Ar. és Mayer urak 3éTaurus-sa, (a bécsi Trial Stakes, a Derby és a berlini Union nyertese) mely 17280 frtot hozott; ezt követi gr. Esterházy M. 3é Lehetetlenje 16625 frttal, továbbá gr. Sztáray 4é Balatonja 12155 frt, gr. Ester­házy M. 3é Aneroidja 12785 frt, Blaskovics •

Next

/
Thumbnails
Contents