Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-11-09 / 45. szám

MEGJELENIK E LAP MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. VADASZ- is VERSENY-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A «MAGY. LO VARÉG YLET », A VIDÉKI VERSENYEGYLETEK, S AZ ÖSSZES MEGYEI LOTENYESZBIZOTTMANYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉS: EGÉSZ ÉVRE 12 forint, FÉLÉVRE 6 FORINT A SZERKESZTŐSÉGBE (BUDAPEST, HATVANI-UTCA NEMZETI CASINO II. EMELET) KÜLDENDŐ. 45. sz. Budapest, 1882. november 9. XXVJ. évfolyam. HIVATALOS. Kisbánat-jelentések a pesti lóversenyekre 1883 Egyesült nemzeti dij. 6000 frank aranyban. Három éveseknek. 1600 m. (52 aláir.) Aurelia, Baroness Sarolta, Blue Cat, Campeador, Cashoo, Chatte, Compatriot, Country Boy II., Cyrillus, Dolphin, Don Juan, Dracene, Fantasie, Fiddle, Heath Rose, Loup Garon, Masha, Moonlight-mén, Moth, Nézsa. TELIVEREK ésJERSENYEie Válasz br. Wesselényi Béla ő méltóságának. Nem tagadom, igen jól esett tapasztalhatnom amaz eleven érdeklődést, melyet a legutóbb megtartott kolozsvári versenyek iránt az ottani közönség tanúsítani látszott; örömmel tekintettem át a versenyre siető különféle fogatok hosszú során, s őszintén megvallva, szinte szerettem volna a pályához törekvő gyalog csoportokkal szóba ereszkedni, hogy kimondhassam előttük, mily élénk bizonyítéka tisztességes fogalmaik és ízlésüknek az, ha szabad óráikat inkább a férfias és közhasznú versenyek megtekintésére szentelik, a helyett hogy azokat a lélekölő sörházakban töltenék el. Hogy a versenyeknek eme tömeges látogatására mennyi befolyása volt az épen azon időben megtartott kiállításnak — erre csak az felelhet, ki ama versenyeken évenkint meg szokott jelenni. De bár mi voit is az ok, az téDy, hogy ez év szeptember 22. és 24-én nemcsak az állvány páholyai és ülései voltak telve, de a küiső nézőtéren is hullámzott a közönség, mig a részvényesek nyilt terén majd mind azon erdélyi nevek örököseivel lehetett találkozni, a mely nevek hazánk történelmében a hála és dicsőség emlékével vannak megörökítve. A kikkel én az erdélyi urak közül a versenytéren lalálkozni és szólhatni voltam szerencsés, azok mind igazi érdekkel látszottak viseltetni a versenyek és a verseny-ügy iránt, s ottani megjelenésüket bizonyára nem a bevett divatos szokás iránti tekiotet és a puszta szórakozás keresése, hanem az ügy iránti benső szeretet szülhette. Méltóságod állítása s a helyszínén szerzett tapasztalat, kell, hogy együttesen megerősítsenek ama hitben, miszerint az erdélyi telivér tenyésztők szenvedélyes bajnokai, a Királyhágón túli közönség pedig hűséges barátja a versenyügynek. — Ennyit készséggel ismerek el. De midőn ezt bevallom, s midőn elismerem, hogy az ügy iránt tanúskodó szenvedély s mutatkozó érdekeltség a verseny-ügy és ezzel a tenyésztés haladásának egyik elengedhetetlen feltétele, még nem mondhattam vele azt, hogy ez magában egyszersmind az ügy felvirágzásának is már kellő biztositéka. Ismétlem, hogy hajlamot, kedvet a verseny-ügy iránt annyit találok Erdélyben, mint bárhol az ország egyéb vidékein — s én ezt nem puszta illemből, s nemia csak az erdélyi telivértenyésztők zöme és Méltóságod iránt érzett tiszteletem ösztönéből nyilvánitom, hanem mondom meggyőződésből, épen oly nyiltaD, mint a mily nyíltan és ismét határozott meggyőződésből állítom, miszerint az erdélyi urak, egyesek kivételével, a telivértenyésztés és versenyügynek érdekében, a hajlamnál és kedvnél egyéb nagyobb áldozatot egészben eddigelé nem igen hoztak. Valóban ritkán uralta lelkemet egyszerre két oly különböző érzés, mint a kolozsvári versenyek ama két napján; — üdítő, sőt éltető volt az egyik, midőn futamok között a közönség körébe kerülve, az ügy iránti szeretetet olvastam le az egyesek arczárói, — de lehangoló, sőt elszomoiitó a másik, midőn a versenycsengő jeladására előállt s felvágtató anyagra irányult tekintetem. Méltóságod maga bevallja, sőt épen véleménye támogatásakép jelenti ki, hogy az erdélyi versenyanyag mennyire hátrább áll a monarchia minden más vidékének anyagjánál, s Méltóságod maga állítja, hogy lovaik éppen nem voltak készen a versenyekre. Ha igénytelen véleményemnek lehet jogosultsága ez irányú kérdéseknél bizonyítékul szolgálni, úgy én saját nézetemmel Méltóságod emez állitásait csak megerősíteni vagyok kénytelen ; mert kimondva az igazat, a pályán megjelent lovak közül —már alakra nézve is alig volt egy pár, mely versenypályára lépni hivatott, e mellett egy' részök oly kevéssé volt verseny készen, miszerint ez állapotukban — tehetségeiknek egymásközti mérlegezését megállapítani vajmi bajos és kétes feladat lett volna. Egy szóval : gyenge anyag, nem megfelelő állapotban, s ha szabad véleményemet koczkáztatni, részben alig előkészítve, részben azonban már egészen elkészülve, azaz már a futamok előtt meg- és letörve. Mi lehet mind eme viszásságoknak oka? Zord egy kissé az erdélyi égalj — elismerem ; — a talaj természete nem igen ked- | vezö gyakorló terekül — nem tagadom ; — de e két mostohább körülmény csak neheziti és nem lehetetleníti a czél elérhetését. Ama feltevésnek és fogalomnak, hogy a talaj és égalji akadályok legyőzhetlenek. vagy csakis nagy aránytalan áldozatok árán elhá- | ritbatók, egyenesen ellene kell szegülnöm. Ellene kell szegülnöm, mert ha ezt nem teszem, s elfogadom Méltóságod amaz állítását, miszerint túl a Királyhágón még a legjobb akarattal sem lehet idomító pályát készíteni; s ha elfogadom, hogy ennek' folytán az Er- | délyben idomított ló majdnem szükségkép kell, hogy idejekorán letöressék : akkor önkénytelen helyeselni volnék kénytelen a Méltóságod tisztelt nyilt levele-, és az eme válasz között ugyané tárgyban megjelent „Audiatur et altera pars" feliratú közlemény ama feltételes következtetését — miszerint szemben ilyetén akadályokkal, az erdélyi versenypályának állami segélyt adni — pazarlás. Mert ha a viszonyok oly kedvezőtlenek, mint Méltóságod azt ecjeteli, ugy nekem legelsőbben volna kötelességem arra kérni a Királyhágón tuli tenyésztőket, hogy tekintve azt, miszerint az ottani égalj a telivér-tenyésztést illetőleg minden jó szándékkal, áldozattal és szakértelemmel is határozottan daczol, a talaj pedig a legjobb szerkezetű lónak is biztos megölöje, — hagyjanak fel minden ott tervezett versenyzési törekvéssel, iparkodjanak félvértenyésztésük emelésére más vidéken nevelt és kipróbált telivéreket szerezni; magát pedig a telivértenyésztést mint hálátlan kísérletet szüntessék be minél előbb ; s mind azok, kik szenvedélyüknél fogva magukat a versenyezhetée élvezetétől megfosztani nem akarják, szerezzék be más vidékekről éveseiket, s adják azokat megfelelő talajon megtelepedett idomárok kezére; — de kötelességem volna e kérés mellett oda is hatni, hogy az államdijak, mint gyümölceözésre teljesen képtelen bofeketési összegek — a kolozsvári pályától vonassanak meg. Azonban én korántsem láthatom Méltóságtok viszonyait oly sötét színben, mint a minőnek e viszonyokat állitani méltóztatott. Erdély égalja egészben ám egy kissé zord, de vannak enyhébb, sőt enyhe tájai is; — levegője tiszta, üditő; — virágos legelőjei dúsak, illatosak, s egészben véve Erdély földje a lótenyésztésre ig-n előnyös. — Mindezt az én állításomnál sokkal jobban bizonyitja az a tény, hogy minden idegen, kit sorsa vagy kedve erdélyi kocsira vagy nyergbe ültet, bámulni fogja s bámulni kénytelen azt a nem is gyanítható képességet és szivósságot, melyet ott a legelhanyagoltabb rossz gebe is kilejteni képes. Szerény nézetem szerint tehát nem létezhetik ok, hogy a telivér a megfelelő, ée a világ bármely részében is megkövetelt, tartás és gondozás mellett Erdélyben ép oly előnynyel ne tenyészhessék, mint Közép-Európa bármely vidékén ; s ha az anyag ott talán kissé később fejlődik is, eme hátrányt dúsan pótolják ama tényezők, melyek az ottani lónak légző szerveire s egész valója aczélositá sára olyannyira kedvezők. Meghiszem, hogy az erdélyi talaj nem nyújt oly alkalmas idomító tereket, mint a minőt a Duna t&ján Gödön, Megyeren stb. lelhetni ; sem oly versenytért, mint a minőnek a debreczenit ismerjük; de midőu megjegyezni vagyok bátor, hogy hiszen ilyen tereket a Királyhágón innen sem lehet minden lépten s nyomon találni, s mikor emlékeztetem Méltóságodat, hogy Magyarország kétharmadán egy gondolattal sem dicsekedhetnek kedvezőbb 0>