Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-01-26 / 4. szám

32 VADÁSZ- ÉS VE RSENY-LAP. értékű Ville Franche gátversenj-dijért szin­tén csak két ló indult, melyet egy hoszszal Tournament-Mathilde fia, az óéves pej mén Marehtur Mns. A. Stripp tulajdona) nyert meg a 4éves pej kancza Musical ellen. * * . — A Versenyszabályok változtatása iraDt a pesti Lo­varegylet — legutóbbi választm. gyűléséből, a lapunk homlokán közlött Jegyzőkönyvi kivonat 4-dik pont­jának megérthetése végett az Egylet vidéki tagjai részére szolgáljanak felvilágosításul a következők. A 61. tj-us végén az ausztriai Jockey-club azon javaslatot tette, bogy a „Wochen Reenkalenderben közzétett értékek legyenek irányadók mindaddig, mig csak a hivatalos helyre-igazitás (ha t. i. sajtó hiba történnék) meg nem történt." Ennek ellenében felhozatott, hogy ez eljárás ké­sedelmes és h :ányos is lehet, és se Angliában se Fran­cziaországban nem gyakoroltatik. — Késedelmes, mert a Wocheu-Rennkalender hetenkint csak egyszer jele­nik meg; miután pedig gyakran megesik hogy р. o. a bécsi április vagy májusi versenyek utolsó napjain futott lovak harmad vagy negyed nap múlva már Po­zsonyban, Pesten vagy Berlinben futnak, ily esetekre a Wochen-Rennkalenderugy sem használ; gyorsabban és biztosabban láthatná el magát az illető ló gondo­zója talán a 65. §-us végső pontjaként (mult számunk­ban közöltük) br. Majthényi Izidor által javasolt ver­seny-ér téki bizonyitványnyal, melyet az illető titkárság­nál, tehát a közvetlen forrásból, s akár mindjárt a verseny-estéjén megkaphatná, s a tulajdonosnak nem kellene attól tartani, hogy ebbe, mint a nyomtatott W. R.-be tán sajtó hiba csúszik be, s ennek rectifi­catiójáig, hibás terhet kell fölvenni lovának, a miből az óvások egész sora keletkezhetik ; — mert hisz ha a 61. §. javasolt végszakasza törvénynyé lenne, akkor azt alkalmazni is kellene? lia mindjárt az értéket jól kiszá­mított s jelen levő tulajdonos protestálna is az eliá­rés ellen ; de mily gyakran megesik, hogy a tulajdo­nos nincs jelen, sokszor csak egy jockey küldetik hamarjában a lóval, — ki nem ismervén a lovára mé­rendő terhet (s a bécsi íél-bánat kedvezmények miatt complicált számadás mellett kiszámítani sem tudván) — hagyja azt a hibás-terhet (mely talán az ez alatt megjelent Wochen Rennkalenderben van) szó nélkül lovára kimérni, — megnyeri a versenyt, — de mi­helyt a rectificatio megjelent, akár többet akár keve­sebbet vitt — megprotestáltatik s elveszti a dijat. Miután az a hir, hogy a bécsi Jockey-club e! akarja törülni a fele-bánat és kisbánat fele kedvez­ményt — ennek eldőltéig a pesti választmány sem akart határozott véleményt adni a 61. v. 65. alkal­mazhatósága iránt. ff 4f * Odaát Angliában a ló-árverezők, de különösen azok ellen, kik versenylovakkal kereskednek s kik ugy nevezett fentartás nélküli eladásokat — unreserved sales — hir­detnek, a Field legutóbbi számában igen erő­sen kikel, eljárásukat a venni szándékozók irányában „Boy-cotting"-nek nevezvén. A Field e támadására a newbridge-hill-i ménesben nem rég tartott vásár szolgáltatta az okot. E vásárra, mely nevezett lapban és több más lapban is már három vagy négy héttel előbb, mint „unreserved" hirdette­tett, a vevők az ország részeiből, de még a eontinensről is összesereglettek. Midőn azon­ban a vásártérre értek, azt tapasztalták, hogy csuful megcsalattak, mert a legkiválóbb kan­czák és csikók, és majdnem minden mén, a tulajdonos részére vásároltatott vissza. Az árverező, mondja nevezett lap, alkal­mazója iránt már loyalitási tekintetből is kö­teles, minden egyes darabért a lehető legma­gasabb árt elérni ; de másrészt hasonlóan kö­teles arra tekinteni, hogy a felek irányában becsületesen járjanak el, mi akkor azonban nem lehetséges, ha a tulajdonos ügynökei a hátuk mögött dolgoznak. Az eladókat illető­leg figyelmezteti, hogy a vevők türelmének is megvan a határa ; és igy végzi : ha még több ily vásárunk lesz mint a newbridge­hill-i a mult héten és a middle-park-i egy évvel ezelőtt, ugy a „without reserve" phra­sisnak megjelenése egy hirdetményben az azt olvasók intelligenciája elleni fitymálás­nak, megvetésnek tog vétetni. A lo megítélése a tenyésztés szempontjából a) Telivér-anyag. (Folytatás.) A mi a telivértenyésztésnél a cardinális punkt, a miáltal az folyvást az erő és egészség fentartója és ujitója lesz, s a mi által az min­den más fajtabeli lónál biztosabban örökli át tehetségét, az : hogy a telivérnél épen a tenyész­tésre szánt állatok próbáltatnak /«, mig ellenben a félvérnél csak a tenyésztésre nem szánt állatok használtatnak ki. Félvérnél a tenyészállatok, különösen a mének, elletésiiktől kezdve ki­múlásokig henye életet élnek, s pedig minden ivadékon át a kanczák. Bár a parasztgazdá­nál mezei munkára használtatnak is, s igy nem egészen henyén foly le életük, de valódi erőpróbára még sem tétetnek, s ha valame­lyik mint munkabíró kitűnnék is — e miatt ritkán veszik be a ménesbe, vagy oly későn, hogy tenyésztésre nem igen alkalmas. — Vájjon mivé lenne lovasságunk, ha folyvást nem aczélositnók félvér anyagunkat a kemény küzdelemben megedzett telivér mének által ? léssel biró, tudományosan müveit emberek­nek is. A kastély mellett egy folyócska höm­pölygött tova, a halak és rákokban bővel­kedő Tasna vize, melyben vidra, sőt hód is található. — Ön teljesen itthon van, kedves Frédé, — mondá nekem Ivánnak az ipa, — s ha kül­detése megengedi, nagyon természetes, hogy nemcsak egy hétig, de tovább is nálunk marad; mi csak szerencséseknek érezzük ez által magunkat. Mi már rég óta ismerjük önt. Iván gyakran emlegette önt, mint leg­kedvesebb iskolatársát. Embereink rendelke­zésére, az istállók szolgálatára lesznek önnek, ha kissé a környéket be akarja futni. Mi ti­zenegy órakor reggelizünk s hatkor ebéde­lünk. Reggel mindenki a saját szobájában iszszamega theáját; este, kilencz órakor, mind­nyájan a játékteremben gyűlünk össze, hol ki-ki a saját inye-kedve szerint tölti az időt. Mi holnap barátokat várunk, szomszé­dokat, szép, fiatal leányaikkal, kikkel majd járhatja ön a keringőt. Ezalatt elküldöm Yegort a medvék kinyomozására s mihelyt ő jelenti, hogy a maczkókat hol kell keresnünk, igyekezni fogunk rajta, hogy azokat meg is keríthessük. Pár nappal később, este felé, Yegor visz­szatért kirándulásából, ama biztos meggyőző­déssel, hogy a medvék az erdő-tisztáson levő árpa- és zabföldekre látogatnak el esténkiut. Petrovitsch Iván azt indítványozta, bogy mézzel fogjuk meg a medvéket. •—Máskép lesre kellene mennünk,— mondá s egész nap s az éj nagy részében künt kel­lene lennünk, némaságban s meglehet, hiába vá­rakozva. A medve nagyon okos, óvatos állat s nehéz puskaliegyre keríteni. Aztán Frédé­nek sem igen lenne talán kedve több órán át gyalog kóborogni s kitenni magát az éj átható, nyirkos hidegének. — Mézzel fogni medvét, — viszonzám — újság rám nézve s nagyon kíváncsi va­gyok látni. Nem is tudtam, hogy is csalé­tekkel is tőrbe lehet a maczkót ejteni. — Nagyon nyalánk állat az, — foly tatá Iván. — Erdeinkben, hol igen sok a hársfa, odvas fákban tömérdek a vadméh-köpű, me­lyek 50—60 kilót nyômnak, méz és sonkoly együtt, a szerint, a minő nagy az odvas fa ürege. A medve már jó messziről megérzi a köpü szagát s daczára annak, hogy a méhek az ő tömött, vastag bundáján át fulánkjukat az eleven húsba ereszteni iparkodnak, mindent kiszed a fa odvából, a meddig karmai elér­nek. A méz után nagy előszeretettel viselte­tik még a hangyaboly iránt, melyet föltárva, egész élvezettel csemegézi meg a hangya­tojást. Petrovitsch Iván a kertből három méli­kaptárt választatott ki s ezeknek mézét vagy három liter borszeszei vegyittette össze. A telivér tenyésztése nincs annyira hely­hez kötve, mint a félvéré vagy a különböző nehéz igás-fajtáké; ellenkezőleg, a telivér vi­lágra szóló műalkotás, mely minden éghajlat befolyásának ellentáll, és tovább terjeszthető — anélkül hogy külső és belső tulajdonsá­gait vesztené, az az degenerálna, mindaddig, mig ivadékai ugyanazon elvek szerint nevel­tetnek fel, azaz: mig ivadékaik képességé­nek próbára tétele folytattatik, s közülök első sorban a tehetségesebbek használtatnak tovább­tenyésztésre. A telivér és félvér e sajátsága olyké­pen áll egymáshoz, mint a növényiskolából vett fáé a vadon felnőttéhez; az előbbi min­den vidéken tovább tenyész, melyben fa nő­het; az erdei azonban nem tud gyarapodni idegen földben, mert azelőtt soha sem lévén átültetve — hiányzik gyökereinek ama ter­jedtsége, melylyel magát az uj földben tovább táplálhatná. Hogy a telivér-kancza szaporaságára más világrész és éghajlat alá vitel épen ne lenne befolyással, azt nem lehet állítni ; ellenkező­leg azt hiszem, hogy a hol már meghonoso­dott a telivér, ott mindig biztosb a benszü­lött kanczák után nevelni és alakitni ménest, mint a frissen importált kanczákból ; az előb­biekkel csak azt akartam mondani, hogy a telivér természete jobban ellentáll az éghaj­lat változtatásnak, mint a félvéré. Ez okból könnyebb is a telivér- mint a félvér-tenyésztést megkezdeni, csak a he­lyiség legyen hozzá alkalmas és a szükséges tőkepénz felett rendelkezhessünk. Ezzel nem akarom ugyan állítani, mintha könnyű lenne Angliában első rendű telivér anyakanczá­kat — melyeknek valami titkos bibéje nincs, vásárolni, de ezen nem is lehet csodálkozni, mert a telivér értéke gyakran 10-szerte ma­ga sbra rug fel az által, hogy egyik vagy másik csikaja szerencsés es jó összeget hozand­hat haza ama milliókból, mik a gyepen nyer­hetők, s tízszerte több az olyan ember, ki ha volt egy ily valamire való verseny-kanczája, nem adja el, ha magának nines is birtoka, hanem közös ménesbe teszi, s tenyészt utána*) ; *) Nálunk az ilyenek teljesen hiányzanak, egye­düli kivételként lehetne tán állítni, hol az egyik fél a versenytéren kiszolgált kanczát — a másik a tanyát és legelőt szolgáltatja, mint ez egy komárom­megyei associatiónál létezik. Szerk. Este, kilencz óra tájban, noha még vilá­gos volt, egy négykerekű, négyüléses alacsony kis kocsin kiindultunk egy kosár méz^s le­pényt vive magunkkal, melynek csalétkül kellett szolgálnia. A mezőn keresztül, huszonöt pereznyi erős ügetés után, megérkeztünk egy nagy darab müveit föld széléhez, melyen már az aratás megtörtént, de még néhány száz kéve nem volt behordva a csűrbe. Útközben fölrebbenténk néhány foglyot, a bokrok közül. Yegor egy csomó kacsapelyhet bocsá­tott légnek, mely igen hasznos kalauz a lég­irány felől való tájékozódásnál. A szél észak­kelet és délnyugat felől fujt, mely minket arra késztett, mikép erősen jobbra tartsunk, liogy szél ellenében lehessünk. Az ő előér­zete azt sugalta, bogy a medvék, bocsaikkal együtt, észak felől jőnek ki az erdőből. Éjfél után egy fél órával, abban az időben, mikor a nap az északsark széléhez közel [néhány pilla­natra letűnik, mindnyájan egy-egy, bokorhoz támasztott kéve mögött huzódtuuk meg. A két paraszt, a kik kíséretünket képezték, elhelyez­ték a mézes edényekot egy rakás kéve mellé, gondoskodva arról is, hogy onnan jó távol­ságnyira mézeskalács, illetőleg lepény dara­bok legyenek itt-ott eldobva. Yegor, ki nagyon ügyes vadász hirében állott s a sas éles tekintetével volt megáldva, a legnagyobb óvatossággal tartotta szemmel az egész mezőt.

Next

/
Thumbnails
Contents