Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-07-27 / 30. szám

VADÁSZ- ÉS VERSE.VY-LAP. 264 Ulmatz — szabad tran*latióbao circa következői» langzik: A korteher a lóversenyeken. „Több évvel ezelőtt kérdések merültek fel a mai éa régibb idők versenylovainak viszonylagos tehetségét illetőleg. Azt bitték észreveheti) i, hogy a körülbelől hu«zonöt év óta felme> ülő lovak nem oly kitartók, mint azok, melyeket negyven évvel azelőtt ismertek a gyepeit. Az elhunyt Rous tengernagy ugyan ily kérdésekre több ízben válaszolta (mint ismeretes), hogy az б nézete szerint a lovak nem váltak selejtesebbekké, de a versenyek formája változott; a régi álmos futtatások helyett tokkal nagyobb gyorsaságot követelnek ; természetes, hogy ily gőzkocsi-sebesség mellett rövidebbekké kellett szabni a távolságokat; de azért nem kell hinni, hogy a jelenlegi versenylovak nem oly kitartók, miot a régiek. Az akkor divó sebesség mellett könnyen megtehettek a lovak 3—4 mfdet egy délután 2—3 izben, mert bátmely gebe is megtehet tiz mértföldet az ő megszokott menése szerint, — szokta mondani ilyenkor az admiral. Az igaz, hogy a veterán sportsman állításainak mindig volt valami magva a felvetett kérdésre nézve, de sohasem szokott mélyebben kutatásba bocsátkozni, hogy felfedezzen vagy orvosoljon oly bajt, melynek létezését hébe-hóba maga a tengernagy sem tagadta, s csak mint természetes következményt tünteté fel, összhangzásban a mai kor nyughatatlanabb vérével. — Hogy azonban ily eszmék (még p°dig hatványozott mérvben) ma is fenállanak, az átalánosan ismert tény mindenki előtt ; minthogy e vélemény kifejezése óta valóban nagy változások állottak be, és Anglia semmi esetre sem egyedül szenved e látszólagos bajban, mely fenállot.t és fenáll még ma is oly mértékben, hogy méltán figyelmet, sőt tán tényleges reformot igényel. Nehéz dolog ugyan az angol gyep legrégibb verseny-rendszerének és lovainak vizsgálatába, mérlegelésébe bocsátkozni, miután az akkori gontleman-nemzedék az utóbbi évek alatt sajnosan megritkult, s a mostani versenyek rendes látogatói alig tudják méltányolni az akkori lovak tehetségét. — De emlékezhetni Francziaországra, miután én magam is utalhatok rá, hogy huszonöt év előtt egészen mások voltak a viszonyok abban az országban mindarra nézve, a mik versenytérein mai napság átalában észlelhetők. Az ötvenes évek elején még alig volt féltuczat kétévesek versenye az egész országban, u. m. három Chantillyben, (melyek közül ugy hiszem, csak egy esett a tavaszt futtatásokra), továbbá egy Párisban és egy Moulinsban, a kétévesek hatodik versenyét pedig Baden-Badenben rendezték be. Ez időben volt az, hogy a franczia lovak egyre-másra diadalokat arattak Angliában, hol nagy lárma lett e miatt. — „íme az eredetileg saját magunk által szolgáltatott anyaggal vernek meg bennünket a külföldiek!" „Igen, mert rendszerük jobb !" Ez volt a refrain. — Sőt némelyek annyira mentek, hogy azt állították, miszerint a franczia éghajlat kedvezőbb a versenylovak tenyésztésére, s hogy a késői trainingbe vétel mellett csontosabbak és húsosabbak lévén, természetesen több kitartással (Stamina) is birnak. Én más álláspontot foglalván el, válaszoltam e nézetekre a „Bell's Life" hasábjain, ezelőtt mintegy husz évvel ; s az argumentum, melylyel felléptem, helyesnek bizonyult; nevezetesen, hogy egyátalában semmi különbség sincs egyik vagy másik ország versenyanyaga közt, ha ugyan a feltételek, melyek közt elletnek, felneveltetnek és futnak, ugyanazok. — Ugy emlékszem, hogy akkor egy kissé messzebb is mentem, és azt állítottam, hogy Angolország oly kiválóan alkalmas mind éghajlatánál, mind száraz takarmányozásánál, mind pedig lakosainak előszereteténél fogva a lógondozásra, hogy versenylova' sokkal több fáradalmat kiállhatnak, mint a más országok versenylovai. Azóta aránylag rövid időköz alatt Francziaország nagy mérvben eltért régi rendszerétől, a hossza távolsárú és nagy teher alatti versenyektől; s helyükbe adoptálta az egész modern angol verseny-rendszert, mely nem csupán a tenyésztők mérkőzése többé, hanem egy pénzszerzési rendszer, a mennyiben a lóversenyek hemzsegnek minden irányban, a kétévesek versenye tömérdek, s a hossznak helyett rövid futamok rendeztetnek mindenféle korú lovak számára ; szere-száma nincs a handicapeknek, sőt még a vadászversenyeknek sem (persze sik-pályán !) ugy bogy a vadászatnak még csak nevét sem pretendálbatják maguknak. A következés megmutatta, hogy Franeziaország évről-évre hanyatlott versenylovai minőségében, és e pillanatban nem versenyezhet velünk lovainak erejére nézye. De ki jósolhatta volna meg ezt a változást, midőn az Angliában támadt lárma, még inkább raegerősité a franczia Jockey Club vezérférfiait amaz eszmében, bogy az ő versenyzési rendszerük a belyesb, s melyet mi magunk is a legjobbnak ismertünk el, s a melynek hiányát szembeszökő gyengeségünk okának tartottuk. Jól emlékszem rá, midőn eltörölték a kétévesek tavaszi versenyét, a „Prix du Premier Pas-t" Chantillyben, s egy rondelet megtiltotta a kétévesek versenyét egész juliusig. Ugyanekkor több nagy távolságú versenyeket is rendeztek be, s a handicapek száma megfogyott a Jockey Club programmján. — Igaz, hogy a Société de Encouragement protectoratusa alatt álló versenyek nagy részben ebben az állapotban is maradtak meg, és mai napság is alig van pompásabb versenyprogramul a világon, mint a melyet Párisban adnak ki. Hogy azonban a franczia verseny-anyag selejteeedik, az onnan van, mert nagy számmal használják fel bele azt a rozzant versenyanyagot, melyet a gombaként nőtt tömérdek versenyző helyeken — a nem tenyésztő csak versenyző egyének egész az elsatnyitásig kihecczelnek. E baj azonban a Jockey-Club juT A R С Z A. A balatoni versenyúszás. Füred, 1882. julius 24. Szombaton délután erős vihar tört ki és tartósnak Ígérkező eső állott be; a propositiók 11-ik czikkelyének határozata szerint elhalasztatott tehát a nemzetközi versenyúszás s arról a Füreden magukat idomitók és nevezettek épugy, miként a távollevők táviralag értesíttettek. Miután azonban az esti gyorsvonattal és másnap igen számosan érkeztek a verseny kedvéért, gondoskodott a bizottság, hogy legalább kisebb versenyuszást láthassanak a nemes sport iránt érdeklődők. A bizottság: Asbóth Ede elnök, Grabovszky Szilárd első alelnök, Szekrényessy Kálmán másodalelnök, Berger Lajos pénztárnok, Czifra Imre és Nagy Sándor ver»enybírák, és a bizottsági tagok—12-en a vendégek soraiból választva — tehát a tihanyi foktól a füredi uszodáig terjedő pályán — 5-25 kilométer — versenyuszást rendezett. — Öten neveztek ; s a fogadások különféle kombinácziói szép összegre rúgtak. Délután 3% órakor számos érdeklődő kivánt a tihanyi fok felé indult hajóknak szerencsét. A bajókban a versenybírák egyike, Czifra Imre kir. ügyész, az indítót helyettesitő Bóka Kálmán nagykőrösi tiszti ügyész, az orvos Weiss Miksa tudor s a versenyzőkön kivül több sportbarát foglalt helyet. Csaknem egy órai evezés után partra jutottak a hajók. A Balaton nagyon háborgott; Dehéz hullámok tornyosultak tükrén, s erős nyugati szél keresztezte a pályát. Az öt evező közül 5 óra 1 perczkor indultak : Komlódy Gyula, Schwarz Vilmos és Szekrényessy Kálmán urak. Ez utóbbi csakis azért indult, mert a verseoy föltétele volt: báron induló, vagy nincs verseny. Az indulásnál Schwarz vezetett, utána Komlódy úszott, mig utolsó Szekrényessy volt. Egy harmadpercz után azonban a sorrend már meg volt fordítva; a legnagyobb pontosság kedvéért közöljük, hogy Szekrényessy két lábbal hosszabb pályát választott mint Schwarz 3 egygyel hosszabbal Komlódynál. Az úszás szerfölött gyors volt, és noha az erős hullámzás csaknem folytonosan habbal borította az úszókat, Szekrényessy 6 óra 42 perez 53 másodperczkor a czélhoz ért. Nyílt állóvízben ez mostanig a legjobb record A partokon százan meg százan várták az érdekes verseny végét ; a női és férfi-uszoda tömve volt érdeklődőkkel; s igy érthető, hogy a győztest meleg éljenzés fogadta. Schwarz kitűnő coüditióban érkezett be 6 óra 58 perez 47 másodperczkor. Komlódy 6 óra 25 perczkor, mint teljesen reménytelen utolsó, lábgörcs miatt ladikba szállott ; előbb útközben csaknem egy s egynegyed palaczk vörös bort iván ki — ismételve ivott — erősítőül. A viz hőfoka 20'5 fok volt Reaumur szerint. Schwarzot szintén élénken megéljenezték szép úszásáért. Az el-ő diszokmányt és aranyérmet, a második ezüstérmet kapott tiszteletdijul. A verseny szakszerű méltatására áttérve, mindenelőtt Schwarcz Vilmos] urat emeljük ki, mint a legjobb magyar „amateur"-uszók egyikét. Gyönyörű izomzatú athléta-alak, époly magas, mint győztes ellenfele, de azt még csak hasonlitani sem lehet hozzá nyers erőre nézve. De Schwarz ur nemcsak kitűnő uszó (már ismételve 4—5 órát úszott ladikkiséret nélkül), hanem az úszás nemes sportjáért kiválóan hevülő, értelmes sportsman is, akivel ezentúl ismételje fogunk az úszóversenyeken találkozni. Persze ! még sokat kell tanulnia ; például, ő folytonosan baloldalán úszott — kivált az erős hullámverés miatt — s igy nem pihentethetett fölváltva egyes testrészeket. Háton meg épen nem tud úszni ; persze ! ezala't ama hátúszást értjük, hogy megtartja az egyenes irányt. A nagy vereenyuszásban azonban igen sok reménye lehet, hogy leveri győztes ellenfelét. Pécsi bankház tulajdonosa. Komlódy nagyon csinosan úszik és csak valamivel alacsonyabb, mint versenytársai. О mindenféle úszásnemet használt ; s igy remélheté, hogy beuszsza a pályát. A nevezettek sapkában úsztak. Szekrényessy több mint felét a távnak háton úszta meg; a félúton lett csak biztos nyerővé ; az utolsó negyedet a minél jobb „record" kiszorítása miatt rendkivül sebesen úszta meg. Miután a női uszoda előtt kellett a czélhoz jutnia, készakarva mintegy két pereznyi kerülőt tett; s igy voltakép az 5.25 kilométernyi pályát 1 óra 40 p=Tcz alatt úszta meg. Noha sok tekintetből érdekes volt a szép verseny, attól tarthatni, liogy annak „record"-ja a nemzetközire nevezők közül nem egyet fog visszariasztani az indulástól. Miután annak föltétei Szekrényessy Kálmán urat szerfölött terhelnék, tehát jelenthetjük, hogy arra a nevezési záridő meghosszabitása daczára S nem fog nevezni. Egyébiránt 5 ezt már ismételve kijelentette hírlapok utján is, csakis ama megjegyzést téve akkor : „nevezek, ha Bachmayr Manó ur is nevez." Persze ! amit a szakadatlan hírlapok a bécsi baj nok egy Órával való tulterhelteiéséröl — Sz. ellenében mesélnek, azt hozzáértő egyén bohókás mesének tartja. A szép tó tükre a verseny lefolyása alatt pompás, élénk képet tárt elénk, mert számos vitorlás-yacht, evedzősladik és csónak indult az úszók elé. Spectator.