Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-07-27 / 30. szám

A

u

g

us

ztus 10. 1882. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 267 risdictióján kivül gyökerezik, bár e nagy klub több tagjának ép annyi része lehet benne mint másoknak. Emlékszem rá, midőn a franczia Jockeyclub tagjai alig akartak résztvenni a la m arche i versenyeken, még a gátversenyeken sem, mint a melyre nem terjedt ki clubjuk tekintélye ; és emez illegitime versenyek első sikfuttatásai tökéletesen a legközepesebb néposztály paripáinak voltak átengedve. Ezek az apró futtatások és dijak azonban egyre növekedtek a néző közönség növekedésével. Lehetett hallani, hogy közönséges paripák több ezer frankos dijakat nyernek, s a császárság sok pénzt consummáló napjaiban megszokták a fiatal urak egész kedvteléssel átengedni magokat e mulatságnak, s naponkint lehetett hallani, hogy egy volt akadály versenyló Chantillyban bukkant fel rövid futamokon ; valamint azt sem volt ritkaság hallani, hogy 20,000 frankot nyert egyik-másik urlovar, félmértföldnyi távolságú versenyen. Ez időtől kezdve roppant mérveket öltöttek a napi futtatások s a rövid távolságok, melyekhez a Jockey-clubnak igaz, bogy semmi köze nem volt, se Páris körül, se Francziaország más tájain ; de innentől kezdődik az, bogy nem csak az ép, kitartó lovak nyerhettek versenydijakat, de a selejtesebb anyag is képes lett megfelelni a hat-nyolczad mértföldes rendszereknek, a vadászversenyeknek stb. Ez és a franczia kétévesek folytonos korai áthozatala az angol gyepre, (mert Francziaországban még mindig nem volt szabad julius előtt két évest futtatni) a franczia versenyanyagot arra a színvonalra szállitottale, a melyen rosszabb angol rokonaik állottak, sőt talán még azon is alul. És e nagy változás e néhány év alatt bizonyára megtanitliatott mindenkit, mi módon állott be az elkorcsulás, s egyúttal, hogy miképeu lehet az ily bajokat orvosolni. Pénzbeli indokok sohasem idéznek elő kívánatos eredményeket, még azoknál sem, a kik különben a legjobb szándékkal vamiak eltelve az ügy iránt, minthogy miDtegy észrevétlenül magukkal sodorja őket a kor áradata. A lóidomár, a kiDek csak néhány kétéves csikóra kell figyelmét forditani, természetesen nem nagyon bánja, ba Dem adnak sok ilyen csikót gondozása alá, s feltéve, bogy azokat gondozásba vették és kellő kezelésben részesítették, nem valószinű, hogy nehéz dolguk lenne, ba nem állanának kötelezettségek előttök, melyek azt megkövetelik. Egy még korábbi időszakra térve vissza, ha nem volnának| rövid távolságú futamok, s minden nevezetesebb eredmény legalább is két mértföldnyi távolsághoz lenne kötve, sok mainapság használatban levő tenyészcsődör nem lett volna soha ismeretes; miután igen ritkán esik meg, hogy hirre kapjon valamely apaló, ha dijnyerés által hírnévre nem tett szert, és ha mégis megtörténik, az csak évek múlva lehetséges, midőn érdemeit felfedezték. A tenyészkanczák szintén a szerint vergődnek hiroévre, a minő eredményt mutattak fel, és igy épül fel folytouos munkálkodással minden rendszer, mely itt vagy ott átalános érvényt szerzett magának. Nagy okunk van tehát felszólalni a к é t éves versenyek rendszere és a rövid távolságú futtatások túlságos felkarolása ellen; az előbbi visszaélés azért, mert egy sereg kétéves csikót hoz a gyepre, a melyek sokkal jobb és erősebb lovakká fejlődnének, lia lassabban, de egy évvel tovább idomítanák őket; a második pedig, mert könnyű győzelem által számtalan lovat érdemetlenûl jó hirbe hoz, s teoyésztésre fo.dit. Emlékszem rá, hogy az a néhány kétéves franczia csikó, mely az 1859—60-as években futott, nem ért el nagyobb eredményeket, mint a minőkkel napjainkban is találkozhatunk; pedig az islálók, melyekből e csikók kikerültek, ép annyi telivér lóval birtak, mint ma. Egy picziny állat, nem nagyobb mint egy jól megtermett pony, nyert Chantillyben a hétévesek tavaszi versenyén 1859-ben, s ez az a faj, melyet az idomitónak választania kell, lia korán akar félmértföldes versenyeket futni, nem pedig a nagyobb csikók, melyeket a korai vagy gyorsan befejezett idomítás egészen elronthat. Az idomító tehát bizonyos körülmények között óvatos lehet ; de most, azok mellett, a miket mi itt Angliában véghez viszünk, s a mit a franeziák elkövetnek, szükségképen minden a körül fordul meg, mi a legjobb a korai versenyekre, ezek gyakorta a leg'übbre becsült viadalok. Az ily kétéves futtatások számos esetben okvetlenül megakasztják a csikó növését, de ha tüzetesebben vizegáljuk a dolgot, mint én tettem jul. l-én az Alexandra Parkban tartott lóversenyen, ugy találjuk, hogy a romboló processus még sem egészen következetes, a mennyiben számos kifogástalan növésű csikót láthatunk, melyek hat-nyolczad mértföldes handicapeken még mindig megállják a sarat. Láttam ugyan több ily növésében meggátolt fajcsikót, a mely nem nagyon játszva végezte még ezt a rövid futamot sem, de mégis bámulatos a siker, melyet igy is felmutattak, ha meggondolja az ember, mi mindent elkövettek velők egyéves koruktól fogva, s mennyit liurczolták őket egyik lóversenyről a másikra. A rendszer, melyről itt említést tettem, sokkal inkább el van terjedve Angliában mintFrancziaországban, mint ezt anewmarketi ezidei juliusi lóversenyen bárki is észrevehette, hol a futtatások báromnegyed része egy mértföldet meg nem haladt pályán történt, s hogy a két évesek versenye jellemezte az e heti sport igazi képét. Ез ez a mi jockeyclubunk saját lóversenyein történik. Jól tudom, hogy e nemes társaság számos tagja épugy gondolkozik mint én, hogy t. i. a rövid pályájú versenyek, a handicapek és a kétévesek sűrű versenyfutásai a legnagyobb akadályai az erős versenylovak nevelésének. Nem könnyű eltalálni minderre a gyógyszert. Különböző kifogásokat .lehetne tenni pl. az ellen, hogy törölje el a jockey-klub a kétévesek versenyét egészen vagy részben, mert a közönség annyira hozzá van már szokva a versenyek bizonyos stylusához, hogy nem lenne tanácsos a handicapeket vagy a rövidpályájú futtatásokat megcsonkítani. (Kár hogy értekező nem meri kimondani, miszerint az egész rövid-távolságú systemának a játék az oka, melyből a futtatók, trainerek, jockeyk, farmerek s börzianerek egész serege él.) A versenykedv azonban oly erősen ki van fejlődve s a versenyfuttató tekintélyeknek átalában rendelkezésökre álló segélyforrások oly tekintélyesek, melyek minden pénzbeli indokot távol tarthatnának egyuj állapot teremtésétől. Nekünk hosszú pályájú versenyekre van szükségünk, melyekre sokkal nagyobb suly legyen fektetve, mint eddig történt; és oly futtatási feltételekre, melyek fölébe emeljék ezeket a versenylovak közönséges futtatásainál mainapság divatban levő feltételeknek. — H a 5—

6Ô00 souveraines vers enydijak tűzetnének ki négy-öt éves lovak számára, korteherr e 1 s több mint három angol mértföldnyi pályával, feltételül tűzetvén e mellett, hogy olyan ló nem indulhat, mely valaha két éves versenyben avagy handicapen futott, ugy a versenylovak, ahelyett, hogy már kétévesek versenyére idomíttatnának, inkább mint háromévesek jönnének ki először a nagy klassikus versenyekre, s következésképen még Derby- és St. Leger nverőink is kitűnőbb lovak lennének, mint a mult években voltak. Ha a Jockey-Club maga menne elől a példával, melyet emiitettem, könnyen hatalmas befolyást gyakorolhatna számos versenyre, melyek eDgedé'y tekintetében most tőle függenek. Ily versenydijak egy néhány versenyen okvetlenül arra bírnák a tulajdonosokat, hogy kiválóan ezek számára neveljék lovaikat, valamint a tenyészállatok tulajdonosait is, hogy erőre s szilárdságra nézzenek, s ne a jelennek, de a jövőnek neveljenek versenylovakat. * * « Az egész értekezés, (melynek valédi értelmét az angol irók igen rezervált kifejezései miatt csak nehezen lehet kiérezni, s melynek cziméül talán jobban illett volna, ha azt mondja : „A verseny-aDyag reformálása — a verseny-rendszer változtatása által", •— abban központosul, hogy perhorrescálja a rövid distanceokat és handicapeket, mert azt hiszi, hogy ezek mellett sok selejtes ló is jó hir. e kap s a ménesbe adatik. — Ebben van némi igaze; s nem is uj dolog; e théma első része többször és behatóan tárgyaltatott már e lapokban, s a pesti Jockey-club kerülte is mind ez ideig, bogy a fentemiitett bűnökbe essék. — Ellenben ami a második részt illeti, tagadhatatlan, hogy előfordult többször a monarchiában, hogy oly lovak is felhasználtattak a telivér tenyésztésre, melyek saját physicai tehetetlenségüknél fogva*) a trai- ning kemény munkáját ki nem állották, és soha versenyben nem is futottak. Mi azt hinnők, hogy az ily gyenge satnyadékot nem szabad volna fölhasználni teli vér-tenyésztésre; mert hiszen ha azt valljuk, hogy a versenyzés nem czél, csak eszköz arra, hogy ki lehessen választani a legsebesebb és legkitartóbb anyagot ; ha jelmondatunk az, hogy csak az „erős nemzhet erőst"; s hogy az a ló, melynek tüdeje lábai kiállották azt a sok sebes, kemény mun kát a training pályán, s azt a viharszerű sebességet, mely a versenyhen divik, s nem törik le, nem lesz beteg: ugy annak csontjai aczélból, izmai drótból és tüdeje kaucsukból vannak : akkorcsakazilylóután kellene tenyészteni telivért. Miután azoDban a szabad magán jog értelmében senkit sem lehet arra bényszeriteni, hogy kanczáját vagy csődörét ménesbe ne adja, s utána csikókat neveljen, melyekben hibák lappangnak s velők számos gyengeség lopódzik a versenyanyagba, (mert a jövőkor már megfelejtkezik e hibákról) — tán jó lenne a ménes-könyvekben az ily gyengeség miatt kimaradt lovaknál megjegyezni: „nem állotta ki a traininget." A jockeyclubok ezt megtehetnék s vele óvnák a jö vőbeli tenyésztőt, — hogy az ily anyagot versenyló-tenyésztésre meg ne vegye. Igy purificálni lehetne a verseny-anyagot, s akkor valóban az lenne, — minek most csak egy kis része az, tudnillik a legaczélosb csontú, jó gyomrú és sebes vérű, kitartó lovak nemzedéke. — Szerk. * S * Olaszország lóversenyei évről-évre szaporodnak. Nápolyban apr. 12 és 14-én tartattak meg. A Premio del Vezuvio 1000 liras dijában (kizárólag déli Olaszországban neveltjovak számára, telivérek kizárva, távolság 1700 meter), öt versenyző indíttatott és Delmonte ur Lampo-ja győzött. A Partenope 3000 lira diját (minden országbeli kanczák számára, távolság 2400 meter) gróf Calderoni *) Megkülönböztetésül olyaktól, melyek sebes munkában és rossz talajon véletlen letörés á'tal maradtak ki — de szemlátomást Dagy tehetségek. Szerk