Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-01-19 / 3. szám

22 elbírni látszik, a legfárasztóbb munka daczára ;s épen oly frisnek mutatkozott utolsó pesti futása alkalmával, mint volt az april 18-diki bécsi versenyeken, midó'n először kihozatott. — Ama szép formája után, melyet tavasz és nyár lolytán a kurtább távolságokon mutatott e kancza, idomárja, nyári pihenését, midőn a hamburgi versenyekről hazaérkezett, arra használta fel, hogy megkísérelje vele, nem volna-e épen oly jó a nagyobb távolságokra is, mint minőnek a kurta távolságokon bizonyult, s daczára hogy a nagyobb távolságra való idomítás egészen más rendszert igényel, midőn az nem sikerült és ő nagyobb távolságokra nem bizonyult be elég jónak, e rendszer-változás nem hatott zavarólag reá legkevésbbé som, és sebességéből sem vesztett a legcsekélyebbet sem. Kár, hogy az indulásnál oly rosz temperamentummal bir, mely majdnem minden versenye után fokozódott nála, mert ez által az indulásnál gyakran sok tért vészit, mit aztán, kivált ha jobb társaságban indul, mig behoz, nagyon sokat kell, hogy kiadjon magából, s mi a rvarwicki es Manchesterben való megveretését is inkább az indulásnál való eme szeszélyességének volnánk hajlandók tulajdonítani ; bár viszont nem lehet tagadni, hogy ha aztán elindult, a legjobb szivből szalad és ostor alatt is a legjobban áll s készséggel tud a felhívásnak megfelelni, a mig van benne valami ; mit legfényesebben bebizonyított a junius másodiki bécsi 2000 frtos államdijban való futása alkalmával, melyben Dombrovával majdnem a távoszloptól kezdve ostor alatt a legerősebb versenyt futotta. Mint már fentebb emiitők, Donna Christine tavalyi versenyét Bécsben april 18-án futá, mely alkalommal a 800 írt értékű ban dicapet a Camelia-kancza, Gogo, Sogrodda és Nil Desperandum ellen a legkönnyebb stílusban nyeré meg. E versenyben legveszedelmesebb ellenfele Nil Desperandum volt, de e mént kissé nyomta a teher, már a távoszlopnál meg volt verve. Második versenye az 1000 frtos Krieaui-dijban volt, hol a lovak azonban első izben Ordeal nélkül eresztetvén el az inditó által, a verseny semmisnek lett nyilvánitva, és uj futás rendeltetett el ; Donna Christine azonban sem e versenyben, sem a reá következett ujabbikban nem birta magát érvényesíteni és másodszori futása alkalmával aztán már a távoszlopnál fel is lett artva. A bécsi tavaszi versenyek alkalmával a kancza aztán még april 2 8-án a Rondeaudijat nyeré Orient. Miss Albrook, a Clcmantismén és Lehet ellenében, szintén egészen könynyen. Május 3-án Pozsonyban az Engerauidijat nyeré meg Vezér, Piz-Lauguard és Lehet ellen; ugyanott azonban másnap a handicapben, daczára 50 kilo kis terhének, még helyet sem kapott ; természetesen a verseny másfél mértföldre lett futva, és itt tünt ki legjobban, miszerint az ő távolsága legfeljebb egy mértföldig terjed. A pesti nyári versenyeken május 14-én a kétezer méter távolságú 3000 francos államdijban Miss Pleydell és Csapodár után csak a harmadik helyre birt felszaladni. Legközelebbi nyereségét a bécsi május 22-iki megnyitó versenyben aratá, melyben Orientet, Balatont, Cavalierot és más három lovat újra nag;, on könnyen vert meg, a távolság azonban e versenyben csak egy mértföld volt. A Trial-Stakesben vereséget kellett szenvednie La Gondolától, egy (hoszszal veretvén meg általa ; igaz, hogy egy és fél kilót adott neki e versenyben, de valószínűleg ha ezt nem is tette volna, abban az esetben is megveretett volna általa, mert hiszen La Gondola a versenyt meglehetős könnyen nyeré ; Donna Christine maga után hagyá azonban No Surpriset, Miss Pleydellt, Kisbabát és Pistát. Hogy ő milyen sebes ló 1000 meterig, azt legjobban bebizonyitá máj. 31-én Bécsben, hol a handicapet 986 meter távolságon 58 kilo teher alatt három hoszszal meg tudta nyerni Kisbaba, Wallenrod, Sogrodda és más 3 ló ellen s ez utóbbinak egy és fél kilót és az évet adá e versenyben. A nyár folytán legszebb versenye jun. 2-án Bécsben a kétezer frtos államdijban volt, melyben Dombrowát, Theoristet és Vezért verte meg. A nyár folytán a kancza kivitetett Németországba, bol Hamburgban való szereplése eléggé ismeretes; hiszen lehet mondani, miszerint az ő ottani esete szolgáltatott alkalmat ama sok üdvös javításra, mik ez idő szerint a bécsi Jockey club kebelében versenyügyeket illetőleg kezdeményezésüket veszik. Hamburgban első izben jun. 26-án a Serleg-dijban indult és nyert, megvervén abban Valeriust, Németország általában egyik legjobb kétévesét Jaquittát, az ötéves Molt, két-két és a hároméves Locaturet. Nagyon szép formát mutatott a kancza a Renard-dijban, mely versenyt Aaron ellenében valószínűleg meg is Dyerte volna, ha általa a távoszlopon belül már helyéből ki nem nyomaT Á R С Z A. Egy vadászati esemény a távol nyugaton. (A „Chasse lllu3trée"-ből.) A mult ev október havának derekán a Rio Grande mellett tartózkodtam, Tagle Pass-ben, egy határszéli kis városban, mely csupa viskókból és játékházakból áll, oly lakossággal, minőt csak az amerikai Far-Westen találhatni. En egy, Illinoisban született egyénnel ismerkedtem ott meg, ki carriére-jét a NordWest rengetegeiben mint favágó kezdte,majd ügyvéd lett a szülővárosában ; de a városi életet nagyon egyhangúnak tartván, Kansasba költözött, azzal a szándékkal, hogy ott mint ültetvényes telepedjék le. Kétévi ernyedetlen munkásság után birtoka mindinkább lakhatóvá kezdett válni, midőn az indiánok mindent földúltak s elpusztítottak ott, a mi kezök ügyébe került. Ő maga hármat ölt meg közülök. De ő nem csüggedt el annyira, hogy a prairie-től végkép megváljon. Ott maradt a lovával és karabinjával, egyedül, s még boldognak tartotta magát, hogy dus, hosszú haja, melyre igen büszke volt, az indiánoktól érintetlen maradt. Üzleti vadász lett belőle s számtalan kaland után, mint kalauz és tolmács szolgált, egyik határszéli állomáson. Meghagyjuk neki vadonban nyert nevét, az Antilope-Bill-t. Szinte példátlan az a türelem, melyet ő órák hosszán tanúsított, hanyatt heveredve, lábával a légbe ezerféle fantasztikus mozdulatokat rajzolva, csupán abból a czélból, hogy az ő kedves vadjainak a kíváncsiságát fölébreszsze s azokat puskahegyre csalja. Alkalmam nyilván neki némi csekély szívességet tehetni, hálásan köszönte azt nekem meg s fölkért, vennék részt egy általa rendezendő vadászaton, melyre a San-Antonióban tartandó vásárt megelőzőleg szándékozott indulni. Mielőtt a tervezett vadászatra indultunk volna, első dolgunk volt, kellő élelmi- és lőszerrel látni el magunkat. Vásároltunk lisztet, kávét, theát, czukrot, füstölt szalonnát s többféle konzervet. Nem feledkeztünk meg a dohányból és gyufáról sem. Szereztünk a többi közt kávéfőzőt, csészéket, kaszrolyokat, gyapot- és kaucsuk takarókat, lőport, golyót. Magammal vittem kétcsövű fegyveremet, sátorkészletemet s egyéb, utazás közben kényelemnyujtó és hasznos eszközöket, főleg oly utakon, hol fogadók nincsenek. Kikölcsönöztünk aztán egy öszvért, málháink hordására. tik; ő e versenyben távolozva lett, mert egy és, fél kiloval több terhet vitt, mintsem kellett volna. Az ősz folytán aztán ő még nálunk hatszor futott és egy versenyét kivéve mindet meg is nyeré a legközönségesebb canterben vervén meg azokban minden lovat, mi elejébe került; természetesen e versenyek mind az ő távolságán lettek futva. Megveretése a bécsi 5000 frtos államdijban voit, melyben a 2800 meter távolságon Bayonne és Pista által is megveretett, úgyhogy a távoszlop előtt már feltartatott Butters által. A pesti őszi Kladrubi-dijban Donna Christine a kétéves méneknek, melyek vele futottak, 14

1/» kilót, a kanczáknak meg 16 kilót adott s eme vele futott lovak, melyek bizonyosan kétéveseink középső classisába tartoznak, már kétszáz meter után meg voltak általa verve, ugy hogy alig lehet megítélni, hogy a fontok mennyi összegével még kezében nyeré meg e versenyt. Donna Christine Pest után egyenesen Angliába vitetett ki, hol novemberben az Alexandra-park-meetingen az Alexandra Gold Cup handicapet nyeré meg Liliputian, Chameleon és kilencz más ló ellen négy hoszszal. Még Warwickban és Manchesterben kísérlettek vele egyszer-egyszer szerencsét, de mindkét versenyében csak a második helyre birt felfutni. О a telet odaát tölti, és már is több nagyobb versenyre van ott engagirozva. Dombrowa ez évi nyereményei 17129 frtra rúgnak és e kancza a hároméves nyertes loyak között La Gondola és Donna Christine után közvetlenül a harmadik helyen következik. Ritkán szerzett ló nagyobb meglepetéseket, mint eme Digby-Grand-Flora-kancza. Tavaszi első debutjei az egész sport-világot ugy szólván ámulatba ejtették és senki sem, talán még istállójában sem gyanitották benne ama sebes és többi társai felett oly nagy felényt gyakorló lovat rejleni, mint a milyennek ő magát a tavasz folytán mutatá. A bécsi tavaszi és a pesti nyári versenyek alkalmával úgyszólván uralta a pályát s mindent megvert, mi elejébe került, s még mindenki előtt jó emlékben lehet ama meglepetés, melyet april 24-én a másodosztályú államdij megnyerésével okozott, melyben először találkozott az 1880-dik évi kétéves crackok egyikével Bayonne-nal, s ugy ezt, mint a többi vele futott lovakat, a legkönnyebben megverte és a versenyt már a távoszlopnál biztositá magának. A kancza azonban amaz általa muBill egy a caliensi hegyekből származott kis mexikói paripát lovagolt, amaz arab mének egyikékek ivadékát, melyeket a fraucziák hagytak hátra a mexieói hadjárat után. Én pedig egy virgoncz, erőteljes pony-t lovagoltam, melyet San-Antonióban vettem 80 franknyi szerény összegért. Meg kell még emlitenem Bilinek elválhatatlan társát és barátját. Ez egy szuka kutya volt s a Whiskey édesen hangzó névre hallgatott. Nevezetes állat volt ez, noha semmiféle törzsfajhoz nem tartozott. Bajos volna megmondanom, mire volt legnagyobb hivatottsága, de megrohanta a medvét és pumát, hallatva szép, mély hangját ; kihúzta a lelőtt vadkacsát a vizből, állta a fürjet és szalonkát s oly szimatja volt, hogy a vadat három kilométernyiről megérezte. Előkészületeinket bevégezvén, egy szép reggel útnak indultunk. A nap sugárai már égetően kezdtek alátűzni a kora reggeli órák daczára is, élénken megvilágítva a Piedros Negras házacskáit, mely falu a Rio Grande túlsó partján terült. Elhatároztuk, hogy a folyó mentét fogjuk követni egészen Tagle Pass és Loredo fele útjáig. Bili ismerte a határ túlsó részén is a mocsárokat, hol a szárnyas vad bőven tanyázott s hol minden este nagy szarvasfalkák jártak inni és pihenni az egész környékből. E helyeken szándékoztunk mi vadászni. Min-