Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882
1882-01-05 / 1. szám
V ADASZ- ÊS V'EBSKNÏ-LAP. 5 czikk. » Minden verseny Ügyben hivatalos közlöny Ol az: Oeeterr.-ung. Wochen-Kenn-Kalender" tekintendő, es a г ausztr. Jockey-club és a pesti Lovaregyleti „Verseny-igazqatósa(•ok- egy-egy e czelra kijelölt tagja fogja azt ellenőrizni. 17. czikk. Ha két vagy több ló ugyanazon nevet kapott éa visel, akkor a később elnevezettek megfelelő (római számmal különösen megjelölendők a titkárság altal hivatalosan, ha a nevező azt elmulasztotta volna. 23. czikk. Ha valaki valamely versenyre álnév alatt, vagy egy más, nem eléggé ismert egyén neve alatt nevez vagy ir alá, akkor az illető minden tekintetben a nevezett ló tulajdonosának s valódi nevezőnek s aláírónak tekintetik, és azon esetben, ha a lóért a bánat be nem fizettetnék, az ő igazi neve iratik be a bánattal tartozók jegyzékébe. Az, ki lovait saját neve alatt nevezni nem akarja, más nevet vehet fel, e nevet azonban a versenyegylet titkárságánál bejelenteni köteles, de addig mig az ismételt változtatást be nem jelenti, nem vehet fel újból más Devet. Az álnév viselőjének joga van ugyananazon előnyöket követelni, melyek saját személyét megilletik. л névváltoztatás vagy álnév felvétele a versenyegylet hivatalos közlönyében közzéteendő. Nem szabad azonban valakinek nevét felvenni, ki saját neve alatt futtat lovakat. Az álnév bejegyzéseért 100 frt o. é. illeték fizetendő a lovar-egylet pénztárába. 37. czikk. Minden lovar köteles magát a verseny előtt az erre rendelt helyiségben megméretni s ha ezt tenni elmulasztja 100 írtig terjedő birságra Ítélhető, ha csak az intézőknél ezen mulasztását nem igazolja, mely igazolás a teher mérőnek is bejelentendő. Minden lovar, közvetlenül a verseny után, a nélkül hogy elébb leszállna, köteles a mérleghez lovagolni s magát visszaméretni, és mindaddig mig ez a tehermérő megelégedésére meg nem történt, máshoz mint lovaglószereihez nyúlnia nem szabad. Ha ezen szabály ellen vét, 50—250 forintra terjedhető birságra ítélhető, s a ló igényét veszti a nyereményhez. Ha a lovar ! súlyából ldánvzik valami, az általa lovagolt ló távolozottnak tekintetik; szintúgy ereszti idényét a ló a nverményhez vagy helyet a versenyben, ha a'lovar bárhol előbb leszáll, mint 'a mérlegnél, ha csak valami baleset nem gátolja abban hogy a mérleghez visszalovao-oljon, mely esetben magát a mérleghez vezettetheti vagy vitetheti. A lovar tetszese szerint kantárral v*gy a nélkül meretheti meg magát, mely utóbbi esetben rudas vagy ketTős zabiáért 1 2 kilogramm számittatik be ; csikózablaért azonban ily beszámításnak nincs helye. Ostort vagy azt pótló eszközt a mér- 1 legre vinni nem szabad. Ha a ló szem-ellenzővel fut, ugy ez is megmérhető. A mérlegelésnél egyúttal sorszámot is húz, mely szerint az indításnál helyeztetik. 38. czikk. Minden lovar lehet 1 kilogrammal nehezebb, mint a lovára szabott teher; de ha a tulteher több, ugy köteles azt V 4 órával a verseny előtt a teher-mérőnél bejelenteni. Ezen szabály elmulasztása esetében a lovar 50 frt büntetésre ítélhető, kivéve ha e mulasztásért magát kellőleg igazolhatná. A vitt tulteher egy külön jelző-táblára kiírandó s a hivatalos jelentésben közzéteendő. Ha valamely lovarnak súlya a visszamérésnél egy kilogrammal több, mint a melylyel a megméréskor bírt, akkor az általa lovagolt ló távolozottnak tekintendő. 41. czikk. Az indítónak (starter) joga van a lovasokat az inditó oszlop mögé visszarendelni, és minden lovas, ki parancsának nem egedelmeskedik, vagy valamely meg nem engedett fogással él, birsággal vagy a lovaglástól való felfüggesztéssel büntethető. Az indító nem engedheti meg, hogy a lovak nyargalva menjenek az inditó oszlophoz, hanem mindig lépésből kell a lovakat indulni hagyni, és az inditónak semmi esetre sem szabad az indítóoszlopon innen indítani ; ha ez mégis megtörténnék, az indítás érvénytelelen, valamint akkor is, ha az indítás 50 meterrel az inditóoszlopon tul történt volna. Ha valamely ló a kiszabott időre nem jelennék meg az inditó-oszlopnál, akkor az inditó tartozik 10 perczig, de nem tovább, az indítással reá várakozni. TebertöbWet és teherkönnyebbség. 61. czikk. Ha egy verseny feltételei azt rendelik, hogy oly lovak, melyek az illető év lefolyása alatt bizonyos számú dijat nyertek —• ezekért külön terhet vigyenek; vagy pedig liogy oly lovak, melyek az év folytán versenyt nem nyertek és ezáltal tekerleengedésben részesülnének : ez esetekben az ily nyeremények és veszteségek mindig az illető év január 1-től számittatnak, ha csak a feltét elekben más intézkedések nem foglaltatnak, és a Wochen -Rennkalenderben közzétett értékek irányadók mind a viendő tulterhek vagy leengedésekre, mindaddig, mig csak hivatalosan helyre nem igazittatnak. A második és harmadik dijak után semmi poenalitás nem számittatik. 65. czikk. Valamely verseny pénzértékének meghatározásánál az adott dij, a tételek és bánatok összeadandók ; s az összeadás eredményéből a következő levonások tétetnek: a) a nyertes tétele ; b) a feltételek (Propositions) értelmében más lovakat illető részek ; c) oly összegek, melyek a verseny feltételei, vagy az illető verseny-gyep általános határozatai szerint egyébb czélokra a nyertestől levonatnak. Kivétetnek azonban a verseny pénztár javára történendő levonások, u. m. nyeremény-százalékok, indítás-, gyep-, handicap-pénzek és más ilyen illetékek, melyek figyelembe nem veendők. Tiszteletdijak nem tekintendők pénznyereménynek, kivéve ha értékök a feltételekben kitétetett, a midőn a kitett érték teljesen számittatik. A második harmadik stb. lovak nyereményeinek kiszámításánál szintén a fentebbi szabályok szerint kell eljárni. 69. czikk. Panaszok, keresztezés vagy nem a helyes pályán való futásért, s egyátalában minden szabályellenes esetekért, melyek a verseny lefolyása alatt történnek : a ló tulajdonosa, idomárja vagy lovarja által az intézőknél, a biró-, tehermérő- vagy verseny titkárnál, és pedig a versenyt követő első negyedóra lefolyása alatt nyújtandók be ; minden más minőségűek — kivéve a 67. czikk alatt megjelölteket — négy hét leforgása előtt T Á R С Z A. Caroussel. E megnevezés egy szót idéz emlékezetünkbe, mely a szivben mint a csaták érczszava viszhangot ád, — egy szót mely őseink minden régi dicsőségére, és erényére visszaemlékeztet, — egy szót, melynek hangja hat évszázadon át a világot vakitó fénynyel kápráztatá, — mely szó még ma is gyönyörködtető fényt vet a jelenkor megváltozott társadalmára. A lovagkort, — melynek czélja a honszeretet s egyéb erények, de főként a dicsőség ápolása vala, — mely a szépségnek hódolt, s telve részvéttel a szerencsétlenség iránt, erős kézzel megoltalmazta a gyengét. — A lovagok intézménye a legszebb, legnemesebb, legmagasztosabb szövetség volt, melyet az emberiség valaha alapított, e szövetség felszabadná a világot a barbarság rablánczaiból, és találta fel a becsület fogalmát, emez, az ókor előtt ismeretlen érzelmet, mely még ma is minden nemes gondolkozású ember keblében él. A lőpor feltalálása megsemmisíté a lovagi intézményt régi magasztos alakjában ; alapelvei azonban túlélték az idő rohamait és évszázadok multán minden müveit ember közös tulajdonává váltak, mert igazi műveltség, lovagias érzület és gondolkozás mód nélkül mai nap nem képzelhető. E két fogalom ép oly szorosan van egymással ösz- ' szekötve, mint egykor a lovag elválaszthatlan volt harczi paripájától. A ló eszköze, jelképe és leglényegesebb feltétele vala a lovagi intézménynek ; lovak Délkiil lovagok sem létezhettek volna. Magától érthető dolog tehát, hogy a lovag teljes figyelme és gondja minden előtt a lótenyésztésére, ápolására, gondozására és idomitására irányult. És e nemes foglalkozást a mai napig még mindig hazánk ama családai űzik, melyeknek nemes ősei századok előtt lovagokká lettek avatva. Es valóban a ló, a teremtés e legnemesebb állata, meg is érdemli a legnagyobb figyelmet az ember részéről, mert tagadhatatlanul egyike a leghasznosabb házi állatoknak. — Pusztítsd ki a lovat a teremtésből és elveszed a földtől életét és érzelmét, elveszed a teremtés gépezetéből a hajtó erőt. — Vedd ki a lovat a világtörténelemből, és az nyolez évszázaddal kevesebbet fog számlálni, — ezt mondja és irja a hires német tudós dr. Löffier Károly, és mi legbensőbb meggyőződésből osztozunk nézetében. Azonban lelkesedésünk az állatvilág legszebb, legnemesebb, leghasznosabb teremtménye iránt elvont tulajdonképeni tárgyunktól, térjünk tehát ahhoz vissza. Ugyanis e lapok 1879-iki évfolyamának 24-ik számában bátorkodtunk már a lótenyésztő urak figyelmét a lovaglás, különösen az iskolalovaglás szükségességére és fontosságára vonni és történelmi adatokra támaszkodva be is bizonyítottuk a lovaglás és verseny-sport ápolásának üdvös befolyását a lótenyésztésre; — most 3 év letelte után ismét visszatérünk e tárgyra, és pedig amaz okból, mert valósággal látjuk, hogy egy téren sem terjedt el oly nagy mértékben a féltudás, középszerűség, felületesség és müvészetfitogtatás, mint a lovaglás mezején, különösen pedig az iskolalovaglás (emez alapköve minden lovaglási módnak) iránti érzék végkép kihalni látszik fiatal uraink kebléből. — Mindamellett azonban, hogy mi az iskolalovaglás (mert müvészetünk) iránt а legnagyobb előszeretettel viseltetünk, nem akarunk annyira elfogultak lenni és azt állítani, hogy kizárólag benne keresendő a kulcs, mely a lovaglás minden titkába vezet ; sőt szívesen megengedjük, elismerjük, sőt tapasztalásból tudjuk, hogy a lovaglás tere sokkal terjedelmesebb, semhogy lehetséges volna azt a lovarda négy falai közt elsajátítani; tudjuk továbbá azt is, hogy az elsajátitott ügyesség lélek jelenlétét a gyakorlati élet küzdterére átvinni, s ha a jó lovas hírnevére szert akarunk tenni, azt tapasztalatokkal gazdagítanunk kell, és csak is ily módon érhetjük el a tökély fokát. Azonban azt is tudjuk és naponta látjuk, hogy legjobb lovasaink, kik vadászatokon a vad üldözésénél, vagy a versenypályán minden akadályt játszva és biztosan legyőznek, azok, kik első kiképzésüket a lovardában nyerték. Megengedjük továbbá, bogy egyes természetes lovasok kivételesen
