Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881

1881-12-29 / 52. szám

Deczember 29. 1881. VADÁSZ- ÉS VEBSEXYLAP. 491 köhögési epidemia reá is ráragadván, az, az ez évi versenycarrierjének egészen véget vetett. Veronika, Vederemo ez édes testvérje, a nyertes kétévesek között 5875 frt respecta­bilis összeggel van feljegyezve mindjárt a harmadik helyen és ez összeget a sopronyi Széchenyi-dij és a pardubiczi Critérium meg­nyerésének köszönheti. Veronica egyike a leg­szebb és racinglike kétéveseknek és istállójá­ban, melynek ez évben oly sok balszerencsé­vel kellett megküzdeni, szintén nagyon sokat tartottak reá. Első versenyében, a sopronyi Polgárok-dijábaD, azonban a harmadik helyen érkezhetett csak be, de ba e versenyt meg sem is nyerte volna, a második hely mégis bizonyára övé lett volna, ha Madden őt, a helyett hogy elejétől ment vele, várásra lo­vagolja. Másnap aztán a Széchenyi-dijat köny­Dyen nyeré meg Voltige, Pierot, Borbolya és más hat kétéves ellen. E versenyben ő na­gyon szép sebességet fejtett ki : várásra lo­vagolva az utolsó pár ölön könnyen elment a többiek mellett és canterben nyert is. Par­dubitzban a Criteriumban még könnyebb dolga volt, és itt a szó szoros értelmében megsza­ladt gr. Henckel Camillájától. Utolsó futása a pesti kétévesek versenyében volt, s ebben mi őt Gyöngyvirág után még is jobb he­lyen képzeltük bejönni, mint amint azt tette; e versenyben ő azonban, ugy látszik, nem akart küzdeni s midőn az első ostort kapá, füleit hátravetette s nemhogy helyzetén javí­tott volna, de talán rnég inkább visszaesett, mi arra mutat, hogy nincs elég szive a küzdelemre, s ebben testvérbátyjára Vedere­mora emlékeztet, mely már az ősz folytán any­nyira elveszté szivét, hogy minden versenyé­ben megbizhatlanabbul és megbizbatlanabbul szalad. Nagyon sajnálnék, ha a jövő évi ver­senyekben eme rosz tulajdon bebizonyulna e valóban szép és jól alkotott kanczánál, mert különben kivált a Nemzeti és Hazafi-dijban a legjobb esélyeket szeretnénk jósobi neki. A miut Bujdost és Pancaket képzeljük magunknak egymás mellett mindjárt egy sor­ban állani jóságokra nézve, és a köztök való kü­lönbséget alig volnánk hajlandók pár fontra tenni : azt hiszszük, épen ugy állanak egymás­hoz Cambusier, Bizar és The Caliph, mely három közül, habár utóbbi nem található is a nyertes kétévesek sorában, mégis neki vol­nánk hajlandók a három között az első he­lyet adni. — A nagy-szalánczi ménesben .1 levő La Calonnenek mostanáig bizonyára ô a legsikerültebb productumaés atyjához Kettle­drumhoz nagyon sokat hasonlít ; nagvon szép sárga mén ez, erős derékkal, szép rézsútos vállapokkal, könnyű nyakkal. Általában a jól alkotott versenyló benyomását teszi reánk. Első debutje a bécsi őszi versenyek alkalmá­val a Trial Stakesben volt, melyben azon­ban az anDyira sebes Donna Christine és a kétéves Kitty által is megveretett s csakis a harmadik helyen érkezhetett be Taurus, Bizar és Kisbaba előtt. Második versenye a sopronyi Polgárok dija volt, és a distantiáig nagyon szépen bent is volt abban de innen nem birta tovább a pacet Gyöngyvirág es Veronicával tartani; hanem azértVeronicaután, mely egészen ki lett lovagolva, csak egy fél hoszszal érke­zett meg negyediknek. Sopronyban négyszer próbáltak véle szerencsét a megyei dij han­dicapban; de e versenyben nem tudott helyre futni sem a handicapban, a második legna­gyobb terhet kapván; ugy látszik az nyomta őt. О Sopronyból egyenesen visszaküldetett Megyerre s ez évben többé nem jelent mog nyilvánosan. — A gr. Esterházy, br. Majthé­nyi versenyszövetség bizonyára nagyon hasz­nálható háromévest fog jövő évre benne birni, mely Horace-Vernet, Voltige és Vale­Royale mellett jól fogja helyét megállani, an­nál is inkább, hogy őt még nagyon javulásra képesnek hiszszük. — Sokkal szerencsésebb volt nálánál ez évi verseny-carrierjében Bizar, Buccaneerünk e derék unokája már a pesti nyári versenyeken első debutje alkalmával szép futásával nagyon feltűnt, melyben na­gyon szép versenyt futott a második helyért Jaquittával és ez az ő előnyére ütött is ki. A pesti május 20-iki versenyeken azonban a két csikó megfordítva érkezett be s itt elég könnyen lett Jaquittától megverve az első helyért. Első versenyét a pesti juliusi mee­ting alkalmával nyerte, melyben Briczit, Ja­quittát és Vale-Royalt egy hoszszal elég könnyen nyerte meg, tulajdonosának majd­nem 1700 frtot szerezvén. Ezután még több helyen ötször futott váltakozó szerencsével. Legroszabb versenye a bécsi őszi Kladrubi­dij, legszebb pedig a pardubiczi Kladrubi-dij volt; előbbeniben egy pillanatig sem volt bent a versenyben, s itt az indulásnál nagyon csö­küDösnek is mutatkozott, úgyannyira, hogy az indulás miatta körűlbelől nyolez izben meg is hiusúlt. Igaz ugyan, hogy eme rosz szokását későbbi futásaiban egészen elhagyá, de első dijat többé nem tudott nyerni. Ű Sop­ronyban a megyei dijban Cambusiernek, mely e versenyt nyeré, nyolez kilót adott s általa egészen könnyen veretett is meg; Pardubicz­ban aztán a Kladrubi-dijban Cambusier adott neki négy kilót, s itt 5 veré meg emezt egy hoszszal a második helyért, mig a pesti Trial Stakesben aztán egyenlő teher alatt neki kel­lett újra Cambusiertől vereséget szenvedni. Véleményünk szerint igy a két csikó között a különbséget körűlbelől másfél kiloval ki­egyenlítettnek képzeljük. — A Cambuscan­Crisis-mén szintén csak egy nyereséget tud felmutatni, a sopronymegyei dijat, mely ver­senyben nagyon jó terhet kapván, könnyen is nyeré azt. — E szépen alkotott sárga mén, valószinüleg sokat fog meg erősödni a nyár foly­tán s ha nem is hiszszük, hogy egy Derby vagy Nemzeti-dij nyerője rejlenék benne, istállója mégis bizonyára nagyon használható lovat fog benne birni jövőre, melyre nézve édes testvérje Kisbaba ez évi sikeres verseny-car­rierje bátran feljogosítja azt. A Buccaneer Voltella-kancza, Voltige, a nyáron, midőn még Gödön Hesp idomárnál volt trainingben, már nagyon sokat hallatott magáról. Reggeli galopjai nagyon biztatók voltak s már akkor sok szépet vártak tőle őszre. A kancza azonban a beléje vetett bi­zalmat őszi campagneja alatt sehogy sem igazolá, s csak is egy versenyben, a sopronyi Széchenyi-dijban, tudott helyre futni, elég jó másodiknak érkezvén be abban Veronica után. Tulajdonosa őt a télre Angliába küldte idomítás végett s valószinüleg ez előnyt ő jól fel fogja használni és jövőre sokkal szebb for­mát fog mutatni, mint ez őszszel ; ő nagyon sokat emlékeztet Falsacapára, csakhogy ennél erősebb és nagyobb lesz, s lia futási képes­ségét is oly mértékben örökülte szüleitől, mint annak idejében Falsacapa, akkor nagy meg­lepetéseket fog a versenypályán előidézni, mit szívből óhajtanánk neki. (Folytatása következik.) Mindenkit, lei lapunkban valamit közölni akar, tisztelettel kértlnk, hogy küldemé­nyét legkésőbb kedden délutánig beküldeni szíveskedjék. Távirati tudósítások szerdán délig még értékesíthetők. A Szerk. ­Kétségkívüli dolog, hogy e franczia ere­detű kalandor vadászok részegesek, házsár­tosak, sőt ha ugy tetszik, mondjuk, gaz, süp : redék nép, de ogyszersmind szives vendég­látó is. Miután e vadász-táborban, — melyet ők eléggé helytelenül „mission"-nek neveztek el, noha községükben egy franczia lelkész is volt, — három napig időztünk, mig tovább folytathatók utunkat nyugat felé. A tél immár ugyancsak beállott ; a szé­les Saskatsevan-folyón nagy darab jegek úsz­tak ; a tájat mindenfelé hó borította s a szél élesen sivított a prairien át. Lovaink gyakran kiálltak ez útban s az a kalauz, kit a Red Rivertől hoztam magam­mal, előnyösebbnek vélte a szolgálatot ne­künk fölmondaui s a vadásztáborban vissza­maradni, semmint kitenni magát a nagy hózi­vatar esetlegességeinek. No de, vállalkozott helyette más. Szereztünk három fris lovat is s fölfogadtunk egy fiatal vadászt, ki kalauzo­lásaért nem kért többet, mint naponkint öt sillingnyi szerény összeget. A South-Saskatse­van mentén folytattuk utunkat a nagy prai- rie felé. Batoche Xavier, — az uj kalauz — eredeti egyéniség volt a maga nemében. Négy nemzetségnek a vére folyt ereiben. Nagyapja canadai franczia, nagyanyja erow-squaw volt, mig anyai részről angol és szerecseny leszár­mazással dicsekedhetett. Tisztességtudó, jó­kedélyű, geniális ficzkó volt ez. Az azelőtti évben egesz csorda buffaló jelenkezett a Sas­katsevan prairiein s az általa elejtett vadak bőrét, húsát jó áron értékesitette, és igy jó módban, kényelemben élhetett Batoche. Kétnapi utazás után a nagy prairie szé­léhez jutottunk Xavier vezetése mellett. Csön­des, kietlen, zord volt a beláthatlan terület ; a hó csak gyéren lepte be a sárga avart s a novemberi csipős szél komoran sivitott át a nyári tenyészet romjain az ezernyi mértföld­re terjedő síkságon. Áz utolsó jegenyék és törpefűzfáknál egy napig vesztegeltünk-, kenyeret sütve s fát vágva, hogy egy hétre elegendő élelmünk és tüzelőszerünk legyen s aztán bemélyedtünk oczeánunkba — az óriási sivatagba. * Л A „prairie" kifejezés alatt általában véve a nyilt előhegyek nagy változatosságát értik. Ilyenek Illinois lapos, alluviális prairiei, me­lyeken már régóta telepítettek és gyarmato­kat alkottak; ilyenek a Red River lapályos, termékeny prairiei, bol a termékeny fekete talaj öt hónapig áll ugaron a hó alatt, feles­legessé téve a trágyázást e féltropikus égalj alatt ; ilyenek az assineboinei és qu'appellei homokos prairiek, hol elvétve itt-ott egy-egy csoport nyárfát meg fűzfát láthatni s közben­közben mocsarakat és szikes tavakat ; de va­lamennyi prairie közt a legzordonabb, legoczeán- , szerűbb, terjedelmében legói'i ísibb : t y</ prairie. " A minő az irfölói tenger, a csatorna, a balti és földközi tenger iz atlanti oczeánhoz képest, ép olyan a többi vabweuryi sivatag, a központi kontinens eme t .»ernyi, végte­len síkságához viszonyítva A mérhetlen ég és nv vő látványa, a ködös távolság, az örökké változó láthatár, a nap keltének s nyugtának hatása, az éji látványt legkevésbbé sem csökkenti. Reggel alaktalan fehérséget lát a szem; a szellő bá­natos sóhajjal kel föl és oson tova, mintha szomorkodni látszanék e nagy magánosságban, hol csupán az ő saját hangja hallik. Hát még az utazót, mily érzés fogja el, ha nap nap után, éjszaka éjszaka után mú­lik el s a hajnal keltével ugyanazt a látha­tárt s ugyauazt a végtelen mezőt látja maga előtt ! Csak két vad teremtmény találja magát otthon ezen a rengeteg nagy síkságon. Ősidőktől fogva, — emberi gyanitás sze­rint jóval előbb, mint a mikor az arabok Jemenben avagy a kirghizek Turkestan ban uralkodtak, — lakta e roppant sivatagot a vöroeböru vadember ; eredete a régmúlt idők sötét éjében vesz el ; muhja a történelem­előtti időké, még mielőtt a fehér emberek Amerika földére léptek. A prairie már meg­volt, mikor még a pyramisok köveit ki sem vágták s Babylon környéke még csak puszta

Next

/
Thumbnails
Contents