Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881

1881-12-22 / 51. szám

Deczember 22. 1881. VADÁSZ- ЁЗ VERSEXY-LAP. 483 12 Landstreicher 30 Venus 12 Schwarzkünstler 30 Woglinde 12 Tauras 40 Caprice de Lissa-mèn 15 Brocken 40 Fliegender Holländer 15 Bujdos 40 Fornari 15 Grand Buccaneer 40 Gauno 15 Nebenmann 40 Gottfried von Bouillo 15 Valerius 40 Grace Darling-mén 20 Attila 40 Hamar 20 Bona fide 40 Helen 20 Cambusier 40 Levin 20 Camilla 40 Me. Donald 20 Diamant 40 Metamorphose 20 Dictator 40 Montebello 20 Handwerksbursch 40 Mrs. Day-mén 20 II Fratello 40 Relice-mén 20 Presto 40 Rosa (ez. Good Hope) 20 Voltige 40 Tyche 25 Bengali 50 Conflagration 25 Bizarr 50 Crafton-Lass 25 Borbolya 50 Dauphin 25 Despina 50 Delaware 25 Erbprinz 50 Dido 25 Glückauf 50 Hochländer 25 James 50 Klebpflaster 25 Marie 50 Lady Harcourt-kaneza 25 Monarch 50 Midnight-kancza 25 Perdocz 50 Monolog 25 Pierrot 50 Pauline-kancza 25 Princcssin Tochter 100 Ada 25 Scbarfschütz 100 Aida 30 C'ooter 100 Bayard 30 Coquine 100 Foreighner 30 Dompfaffe 100 Ideal-mén 30 Engadin 100 Störtebecker 30 Favola 100 Tanzerin-mén 30 Halifax 200 Medea 30 Katzbach 200 Stephanie 30 La Giroflée-mén 200 Sixtina 30 Livingstone Németországi Derby 1883. 20 Nicolini 25 Kengyel 25 Milon 26 Nordkirchen 25 La Roussette 30 más lovakra Ménes- és gyepujdonságok. A telivérkanczák bejelentésének határideje a kisbéri törzsménekhez lejárván, következő számú kanczák lettek elfogadva: 1. Buccaneer-hoz bejelentetett 31 telivérkancza magántenyés.iők részéről, de csak 25 volt elfogadható. 2. Vemeuil-hoz elfogadtatott 23 telivérkancza 3. Cambuscan-hez „ 20 » 4. Kisbér bcscsi-hez „ 19 „ 5. Kalandor hoz „ 9 „ 6. Gonnersbury-\\oz „ 8 „ 7. Bois Koussel-hoz „ 3 „ 8. Harry Hali hoz „ 2 „ Hogy miféle magánkanczák lettek beosztva, azt jövő számunkban hozzuk. ORSZÁGOS LOTENYESZTES. Remonte-telep Bilakon. A hadsereg mérvadó köreinek egy régi obajtása teljesüli. Megalakíttatott az első katonai csikótelep Magyarország területén a Királyhágón tul, Besztercze mellett, Bilákon. Eme telep részére már jövő évben fognak vásárolni kétéves herélt és kanczacsikókat, melyek jó tartás és kellő idomítás mellett fölnevelve, 4

1/

a éves korukban a különböző ezredekhez mint charge-lovak és remonták fognak beosztatni. A bilaki csikótelep 400 csikóra lesz berendezve s igy évenkint valószinűleg 180—200 drb kétéves csikó fog vásároltatni. A bevásárlási ár ily kétéves csikókért 200—225 forintra volt eddig megszabva, mely ár mellett a tenyésztő hasonlitbatlanúl jobban jár, mint lia 4éves lovát a megszabott 250 forint átlag áron a hadsereg részére eladja. Országos lótenyésztésünk szempontjából csak annyiban örvendhetünk ez uj katonai lónevelő intézet megalapításának, a mennyiben az éhező megörül az elejtett darabka kenyérnek is, mindaddig mig megkapja az egész kenyeret, melyhez pedig igaz jussa van. — A jelenlegi túlságos csekély remonda-ár felemelésére 250 forintról 350—400 forintra, s ezzel karöltve a tenyésztőtől való közvetlen vásárlás : ez volna a kenyér, melyért lapunk is évek óta küzd — de mindeddig hiába! Az, bogy a bilaki te- i lepbe 150—200 darab kétéves csikó jobb áron be fog adatni, az csak morzsa. Azután egytől félüDk, még ; attól , hogy nagyon drága árba fognak kerülni a telepben felnevelt csikók ; s ez néhány év múlva talán lehetetlenné is fogná tenni a telep fentartását. Az első ilynemű telepet 3 év előtt alapították jStiriában Piberen, Ja feloszlatott állami ménes helyiségeiben. Az ottani tapasztalatok szerint minden onnan 4

l/

a éves korában kikerült huszárló legalább is 700 forintba kerül, ha önámitás nélkül számitjuk a költséget. Nem jobb volna tehát a porosz mintára utánzott csikó-telepekkel való kisérletek helyett egyszerűen a remonda-árt 400 forintra felemelni ? ! Ily ár mellett — különösen ha a tenyésztőktől való közvetlen vásárlás által is legalább némileg megnyittathatnék a „generál- ] liferansok" jelenlegi monopoliuma által fentartott bástya — bizonyosan elég jobb vérű és meg nem rontott d'/^éves kész lovat kaphatna a hadsereg. Ez amaz ár, mely mellett még jóvérű ménesekből is akárhány lovat vehetne a hadsereg ; s ezen az áron a földmives tenyésztők istállóiból kikerült anyag legjavát — mely most többnyire külföldre megy, saját hadseregünk részére megtartani lehetne. — Ez volna tehát ama kenyér, melylyel jól lakkatnék a hadsereg is s az országos lótenyésztés is. Szilárd hitünk, hogy ennek is megjön nemsokára az ideje ; csakhogy addig még sok viz folyhat le a Dunán ; mert abban a bécsi szürke házban, hol egykor a cunctator „Hofkriegs-Rath" székelt, most is igen lassan készül minden haladás. Örvendünk tehát addig a morzsának — a bilaki csikótelepnek is, s különösen azon örülhetünk, hogy parancsnoka igen szorencséseu választatott meg Keönczöl őrnagy személyében, kiről tudjuk, hogy a hadsereg érdekei mellett az országos lótenyésztés érdekeit is szivén hordja. • • ' • •• •? A lóversenyek befolyása a tenyésztésre. Mai napság szokássá vált, hogy a politikai lapok oly dolgokról közölnek, melyek tulajdonképen a szaklapok keretébe tartoznak, — megtörtént, hogy ily czikkek irói az úgynevezett erkölcsszónoklók, hiányos nézetektől duzzadó dolgozataikkal, az illető szaklapok szerkesztőségeitől egvszer-máskor viszszautasitattak, vagy czikkeik nem közöltettek, képzelt sértésük érzetében tehát mérgüket és epéjüket más lapok hasábjaiba öntték, s néha sikerült a tájékozatlan közönségnél ellenszenvet ébreszteni oly intézmémények iránt is, melyeknek létezése tapasztalaton alapul s az elért eredmények által igazolva, már régen szentesítve vannak. Ez némileg a lóversenyre is vonatkozik; mert hányszor volt alkalmunk azt. a badarságot olvasni, sőt tekintélyes testületek tagjaitól pl. városi képviselőktől stb. hallani, hogy a lófuttatások tulajdonképen csak előkelő, pénzt, és időt egyaránt pazarló szenvedély, — nagyuraknak való mulatság, — bizonytalan nyerészkedés, — állatkínzás stb. — Legyen hát mulatság, — még akkor is minden elfogulatlan el fogja ismerni, hogy lovagias, szép érdekfeszítő, senkinek nem ártalmas és nemes szórakozás, nemcsak egyeseknek, de a nagyobb közönségnek is, teliát még ez oldalról is tekintve, inkább pártolásra, mint kícsinylésre méltó intézmény ; — de a dolog veleje egészen másban, mint szórakozás vagy nyerészkedés élvezetében rejlik. A lóversenyek czélja első sorban is a lótenyésztés emelése iránti törekvés és amaz állampolgárok, kik a futtatásokban részt vesznek, s a lóversenyek részére lovakat tenyésztenek, gáncs és szemrehányások helyett hálát, dicséretet és elismerést érdemelnek, amaz áldozatokért, melyeket a hazai lótenyésztés érdekében fáradozásuk és anyagi költségük által a nemzetnek hoznak. 1вУ f°gj

a f

0' a szakember e kérdést és azok, kik a dologhoz némileg értenek, — a kik pedig nem értenek, jobban tesznek, ha hallgatnak. — Egy „nehez idők" czimű színdarabban a modern sajtóirodalom elvei képeznek hosszú fejtegetések tárgyát. A szerző a darab hősével amaz állítást mondatja el, hogy egy hirlapiró annál többet tud irni egy dologról, mennél kevesebbet ért belőle. Ez álláspontról kiindulva, nem vonhatjuk meg senkitől sem, esetleg egy városi képviselőtől sem, azt a jogot, hogy a lóversenyekről ne Írhasson vagy szónokolhasson s ezeket mindenféleképen ne alázza; de ezek az urak ne felejtkezzenek meg egy régi közmondásról, mely azt tartja — hogy a csizmadia ne terjeszkedjék tul a kaptafán. (Schuster bleib' bei dei- nen Leisten.) Jeles uralkodók, nagy hazafiak a lóversenyek ügyére kiváló figyelmet fordítottak, — igy I. Napoleon, ez ismert nagy takarékoskodó az államháztartásban, ki tudvalevőleg épen sem barátja sem előmozdítója nem volt az úgynevezett előkelő kedvteléseknek és egyátaljában nem nagy lóismerő, lángeszével, mely minden nagy eszmét azonnal megismert és magáévá tett, a lótenyésztés mélyen gyökerező fontosságát is sejté, minek következtében 1805-ben a boulogne-i táborban kelt rendelettel megparancsolta a forradalom által elpusztított állam-ménesek azonnal való helyreállítását s a lóversenyek megtartását. Ő a lóversenyeket alapjául tekintette a lótenyésztés megjavításának és nemesitósénok, s nagy dijakkal látta el azokat állami költségen. Gr. Széchenyi István, kit a közvélemény a legnagyobb magyarnak nevezett, ki telve lángoló honszeretettől, hazája s nemzete boldogságán oly ernyedetlenül fáradozott, kinek eszméit, terveit az idő hasznosoknak bizonyitá, a lóversenyek eszméjét felkarolta és hazánkban meghonosította; pedig gr. Széchenyi Istvántól épen fel nem tehető, hogy ő káros vagy haszontalan eszmékkel foglalkozott légyen. A nagy közönség a lófuttatásokat egy ujabb angol szórakozásnak tekinti, mint azt sok erkölcsszónokló állítja, pedig létezésük kezdete meg sem határozható, az — az őskor homályába vész el. Mindama népek, melyek a lótenyésztés nemes foglalkozását a tökély fokára vitték vala, mindenkor — és a történelem minden korszakában a lófuttatásokat legczélszerübb eszköznek tartották a lótenyésztés előnyös fejlesztésére, és a magasabb mivelődés fokáról letévedt nemzetek, mint pl. a perzsák,' arabok stb., a többi iparág tökéletes mellőzése és elhanyagolása mellett a műveletlenség posványában elmerülvén, — mindamellett a lóversenyek hasznosságát elismerték, és a tiszta tenyésztés próbaköve gyanánt a lóversenyek gyakorlati szabályzatát (training) apáról fiúra átszármaztatták. Az izlám híveinek pedig a lóversenyeket a vallás (korán) is szentesíté. Jelenleg lótenyésztés dolgában még mindig Anglia az első ország a világon, mely a legbuzgóbb igyekezet daczára is, sem Francziaország, sem inás nemzet által tul nem szárnyaltatott. Angolországban, hasonlóan mint Arábiában, a ló képességére nézve csak egy mérvadó létezik : a lótenyésztés. Tenyésztésre alkalmasaknak csak ama lovak ismertetnek el, melyek nem csupán maguk megfelelnek és szolgálatképesek, hanem melyeknek szülői is jeleseknek bizonyultak. Az angolok az elsők voltak, kik ama tényt helyesen felfogták, mely szerint az, ki a természet felett uralkodni akar, ezt csak is a természet törvényeinek segélyével teheti. Ők, félretéve minden ideiglenes divatot, és üres elméleti tanokat, egyszerűen azt mondták: mi javitani akarjuk lótenyésztésünket, é» jó lovakat akarunk. Hogy ezt a czélt elér-