Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881

1881-12-22 / 51. szám

484 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Deczember 22. 1881. hessük, lovainkat próbáknsk vetendjük alá, és csak a legjavát választandjuktenyésztésre. Mi azonban bámulatra ragadja az embert, az ama türelem és kitartás, melylyel az egyszer jónak és helyesnek elismert eszme évszázadokon át tántorithatlanul megtartatott, mi elvégre ama magaslat elérésére vezetett, melyen a mai Angolország lótenyésztése áll. Hogy a lóversenyek hasznos voltát megmagyarázzuk, szükséges a következőket megjegyezni. I. A jelenkor követelményeinek megfelelőleg berendezett lóversenyek főeredménye az, hogy bizonyos számú lovak közül képesek vagyunk azt a lovat kiismerni, mely képes a legrövidebb idő alatt bizonyos távolságot meghatározott teherrel befutni, — s ily , módon cálik a verseny kozeredménynyé в egyúttal nagyban és egészben ítéletet is képez a győztes ló j kitűnősége felett. Izomerő, a tüdő képessége, a testalkat szilárdsága, ügyesség, szóval a jó tulajdonságok egész tömege szükséges tehát, hogy a győztes lóban egyesiive legyen, és a dij megnyerésére képesítse. Jogoson feltehető ennélfogva, hogy ha az illető ló tulajdonainak csak egy részéi is utódaira átszármaztatja, már a tenyésztésben javítani fog. Példák e feltevésre mind ama hires nyerők, melyek szereplésük után ménesekbe kerülvén, ! hírneves családokat alakítottak, a sok közül pl. az 1789-ik február 20-án 26éves korában kimult Eclipse (a leghíresebb versenyló), mely nem kevesebbet mint 400 győztes versenylovat nemzett; — ez a ló, ha nem kerül a versenypályára, talán kimetszetik s lesz egyszerű hátas vagy kocsiló s ilyen esetek történhetnének egyéb jeles lovakkal versenyek nélkül. II. Eddig nem létezik más ismert mód a vér tisztaságáról meggyőződni, mint a verseny, ép oly kevéssé létezik más mód a tenyésztőt arról biztositani, hogy helyesen választott e lovai nemesítésére és szaporitására nézve. A külső jelek fölött a belső érték mindenkor előnyben van, ha nem is a használatnál, de feltétlenül a tenyésztésnél, amennyiben a vér tisztasága lényegesebb a csontok tisztaságánál, mert a párosításnál jóllehet vérközösülés történik, soha azonban csontközösülés. — A keveretlen vér tisztaságára nézve nincs külső jel ; bizonyítványok, tanúnyilatkozatok átruházhatók egyik lóról a másikra. Tévedések gyakran fordulhatnak elő, pl. egy telivérkancza vigyázatlanságból, egy nappal, héttel, később miután egy hozzávaló ménnel fedezve lett, véletlenül egy tisztátlanabb vérű mén által újra fedeztetik. (Ily utód versenyben alig fog nyerni ; verseny nélkül, lehet, hogy jó telivérnek tekintetnék.) III. A természet megköveteli a leggondosabb ápolást és szüntelen kiképzését legjelesebb tulajdonainak. A lélegzetszervezetek tökéletesbitése, az izmok aczélozása csakis a versenylovak begyakorlása (training) által nyerhető el. E kiképzés oly tulajdonokat eredményez, melyek az utódokra is átszármaznak; a training már a csikónál kezdődik, — ez képezi az oskolát, az oktatást a jövőbeli tettekre, a verseny csak a nyilvános vizsgát képezi. Minthogy ez oktatás a fáradságon kivül többféle költséggel jár, az, ha a lóversenynél elérhető nyeremények nem kecsegtetnének, valószinüleg elhanyagoltatnék vagy talán egészen meg is szűnnék. IV. Ugy, mint egy a természet által gazdag szellemi adamányokkal megáldott fiú előnyeit gondos cskolázás és tanulmányozás által fokozni kell, tekintettel anyagi tehetségeire (mens sana in corpore sano) és ezek hibás tanmód, túlságos megerőltetés által elrontathatnak, a trainingnél is tapasztalat, tudományos képesség a csikó értékét magasabbra emelheti, — csakis ügyetlen, czélszerütlen bánásmód, a túlságos megerőltetés a trainingben, (mely soba sem képes a győzelmet elősegíteni, — minthogy nem a kimerült ló, hanem az nyer, mely a legjobb erőben marad) okozhatja azt, hogy a kivánt czélt el nem érhetik. E mellett szólnak az angolok 250 éves tapasztalatai. V. A trainer-ek versenyzése következtében, kik mindig oda igyekeznek, bogy lovaiknak a legnagyobb keletet szerezzék, valamint ama ténynél fogva, mely szerint azok a lovak, melyek a legjobb conditióban vannak, rendesen győznek, az istálói ápolás a legnagyobb fokra emeltetik. Ennek következése az, hogy a nagy közönség részére is nagyobb számú istáló-Bzemélyzet neveltetik, miáltal általában jobb lótenyésztésnek vettetik meg az alapja. VI. A versenyek által minden társadalmi osztályban nagyobb részvét ébresztetik a lótenyésztés iránt. VII. Ama vásárokban , hol a versenyek tartatnak a mesteremberek, iparosok, fogadósok, kereskedők, fuvarosok sat. keresetet kapnak s anyagi haszonban részesülnek. VIII. A futtatások vig benyomást tesznek a kedélyre, nagyobb számú közönségnek olcsó, nemesebb szórakozást, élvezetet nyújtanak. A néptömegek tolakodása, a fényes fogatok hosszú sora, a tarka libériák s ide s tova száguldó lovasok, a feldiszitett erkélyek, az azokat elfoglaló hölgykoszorúkkal, a jelesebb honfiak tömeges együttléte, a lobogó zászlók, a lelkesítő zene hangjai, a nyergeikkel és súlyaikkal lomhán mászkáló jockey-k tarka csoportjai, az ide-oda vonszolt, betakart versenylovak fokozzák az érdeket és a kíváncsiságot. Végre a súlyok igazítva és mérlegelve vannak; a csengetyű legelőször szólal meg; a mérlegsátorból az egyleti tagok csoportja eloszlik, minden egyes a maga helyére siet, a zene elhallgat, a versenylovaknak nemes, gyönyörű alakjai lelepleztetnek, a tarka jockey-k nyeregbe emeltetnek, kik még mindig ügyetleneknek és mogorváknak látszanak, nyugodtan helyet foglalnak a nyeregben, a lovászok a kengyelvasba helyezik előbbieknek lábait és közönyösen rendezik a kantárszárakat. A váró közönség türelmetlensége egyre nő, a jockey-k megindítják lovaikat, s a páholyok előtt kezdődik a próba-galopp, hova a versenylovak hátaikon a jockey-kal libériás lovászok által vezettetnek s néhány forduló után szabadon eresztetnek, végre nagy ügygyel-bajjal az induló pontnál soroztatnak. A vihar előtti szélcsend uralkodik; végre elhangzik a start (indulj), a csengetyű másodszor megszólal és fékezett röptében elhalad a versenyzők csoportja, az állványok alatt ajockey ktarkaszinvegyülékkel együtt, aztán egyszerre meglassitja gyorsaságát, és a nagyobb távolban azt látszólag még jobban meglassítván, a csoport lassankint kifejleszti az egyes lovasok szineit. Nemsokára a legelső helyet cserél a másodikkal, a harmadik az utolsóval, a belső odalért való küzdelem kezdődik, és különféle lovasok fej fej mellett, heveder, heveder mellett futnak, az utolsó szögletet is elhagyják, a távoszlop közeleg, a csengetyű harmadszor megszólal, a futás repüléssé válik, ostorok czikáznak a levegőben, a sarkantyúk működnek a lovak oldalain, végre győztes egy fejboszszal győzve érkezik meg. Eljen-kiáltások és zene üdvözlik. Ugy mint az első, kezdődik a második, és a többi futam is hasonlóan végződik. Az akadályverseny fokozza az érdeket; itt-ott egy-egy lovas megsokalja az anyaföldet, vevés, alku, uj ismeretségkötések, — régi ismeretségek megújítása töltik be az időközöket, végre eloszlik az egész, hogy a jövő verseny alkalmával ismét talélkozzék. Ez hű leírása a versenyeknek és amaz elveknek, melyek lételét szentesitették, hogy van e azoknak kárhoztatni való, vagy pártolásra nem érdemes ügye, ezt tovább fejtegetnünk szükségtelen és ha egyeseknél szenvedély is, az mindenkor pártolni való, mert oly szenvedélyek, melyek az egész államra a hazára haszon háramlik, mindenesetre nem megvetendők. Bányafy Frigyes, ménesmester. VADÁSZAT és LÖVÉSZET. Folyó vadászatok. О kir. fensége Coburg Fülöp hg és öcscse Ágoston hg decz. 9-től 12-ig gömörmegyei baloghi uradalmukban vadásztak ; fő vadászati tárgy a sörtevad volt, a mi igen szépen sikerült is. Lövetett összesen : 48 darab vaddisznó 25 darab gim-vad 2 darab dámvad 9 darab nyul és 11 darab róka. Az összes zsákmányt jóformán csak a herczegek lőtték, kik biztos, erős lövéseikkel igen kitűntek. — A gim-vad lelövése azért húzódott ily későre, mert a felesleges 6 agancsáron kivül 19 meddő sutát kellett kimustrálni. Vadászat közben egy ritka eset fordult elő. Ágoston hg ugyanis egy emsére lőtt, mely a tüzelésre össze is rogyott ; de azután csülökre kapott és elment. Midőn a hg vadászlegénye a lövés helyére ment — talált ugyan, de nem öreg sörtevadat, hanem egy piczi kis malaczot (körülb. 18 cent. hosszút) melynek feje volt ellőve ; néhány lépéssel távolabb pedig az emsét is feltalálta elterülve, Ugy kellett lenni, hogy az emse épen malaezozni készült, midőn a lövés érte. Ritka eset, hogy decz. közepén ily kifejlődött vad-malacz lehessen.*) Nyulakra az idén nem vadásztak, mert az utóbbi években többször mutatkozott ragály anélkül is megtizedelte őket. A fentebbi jegyzékben felszámlált nyulakat és rókákat 13-án délelőtt lőtték — mielőtt Murányra utaztak volna a herczegek, időtöltésből. Két rókát még a sörtevadászat alatt lőtt Fülöp hg nagy távolságról és golyóval. Deczember 13-án a murányi uradalomba utaztak a herczegek medve-vadászatra. * * * Gr. Berchtold László surányi uradalmában deczember 12—16-ig tartattak meg az évenkint szokásos vadászatok. Lövetett mintegy 850 db nyul — nyolcz vadász által, kik közt a házi uron kivül Salamon Géza, br. Vay Aladár, br. Révay Gyula, hg Odescalchi Géza stb. vettek részt. * * * Nagy-Lévárdon (gr. Wenckheim István, azelőtt Kollonics Huberta grófnő birtokán) az idei vadászatokon lövetett az uradalmi területen : 3 agancsár 1 szarvastebén 7 őzbak 562 nyul 51 fáczány 510 fogoly 18 erdei szalonka; összesen 1151 drb vad. * * Ugyancsak a nagy-lévárdi községi földeken

t és a kis-lévárdi határban, melyeket Boschan Károly lovag bir, az év folyamában elejtett : 4 őzbak 1050 nyul 44 fáczány 64 fürj 1200 fogoly; összeseD 2358 drb vad. Az elejtett vadak számából kivehető, hogy ama vidéken a vadállomány kielégitő. *) Valóban, miután az erdei-sertés nagyobbára csak egyszer évenkint, deczember vége felé, szokott búgni és május végén julius elején malaczozni. Ez esetben az emse valószinüleg augusztusban ejtetett meg valamelyik búgó kan által. Szerk.