Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881
1881-07-21 / 29. szám
A u g us ztu s 1 1. 1881. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 275 tek közül, egynehány kivételével, mind erőteljesen néztek ki, csak a paták ápolására fordittatik kevés gond, mely körülmény az ügyes vasalók nagyon érezhető hiányát tünteti elő. A muraközi lótenyésztés. I. Alig lesz Magyarországon lótörzs, melyről országszerte annyit beszélnének, s melyet valójában mégis oly kevéssé ismernének, mint épen a muraközi ló. Többnyire elfogult Ítéletet hallunk ez anyagról. Sokan túlbecsülik, még többen érdemén alúl becsmérlik e lovat, ugy ahogy egyes használt jobb vagy roszabb példányok után megismerték ; de általános jellege, képességei, tenyésztési és felnevelési módja, a Muraközben található anyag minősége és mennyisége, a beszerzési források csak igen szúk körben ismertesek ; s mindezekről a nézetek, tenyésztőink és gazdáink körében, igen eltérők. Nem vélek tehát telesleges munkát végezni, midőn e lapok t. Szerkesztőségének szives felszólitása folytán a muraközi lótenyésztés viszonyainak, múltjának és jelen állapotának leirásával kissé részletesebben foglalkozom. Általános leírásom, valamint az elősorolandó adatok talán abból az okból tarthatnak igényt teljes alaposságra, miután néhány hó előtt helységről-helységre beutaztam ama vidéket, hol a muraközi ló tenyésztetik. Hivatalos feladatom volt ugyanis megismerni a muraközi lótenyésztés jelen állapo tát, s magukkal a lótenyésztőkkel tárgyalni a hanyatlás okait és a sikeres fejlesztés módjait. Végig néztük s összeírtuk tehát az öszszes muraközi jellegű tenyészanyagot, s igy a jelenről saját észleléseim alapján, a múltról pedig maguknak a muraközi tenyésztőknek illetékes felvilágosításai alapján szólhatok. Fontosnak és gazdasági haladásunkkal szorosan egybefüggőnek tartom én a nyugati úgynevezett „nori" ló kérdését hazánkban; mert minél belterjesebbé válik gazdálkodásunk, annál inkább lesz reá szükségünk. Akár „pinzgaui" vagy „stájer", akár „muraközi" vagy „hienez" lóról szóluakgazdáink, mindig ama nehezebb súlyú, puhább szervezetű, de korán fejlődő, nyugodt vérmérsékletű és nagyobb teher előtt lépésben kitűnő szolgálatot tevő lovakat értik, melyeknek különböző válfajtái és törzsei az occidentalis vagy „nori" fajta fogalma alatt egyesithetők. Az e fajta, hazánk igen kevés vidékén találja természetszerű fejlődésének alapteltételeit, s azért könnyelműség, sőt bűn volna oly vidékeken terjeszteni, hová nem való; de nézetem szerint ép oly könnyelműség is volna ez értékes anyagot ott elhanyagolni, hol a természet annak tenyésztésére utal. E fontos, de sokak által kicsinyelt kérdéssel legközelebb egész általánosságban kívánok foglalkozni e lapok hasábjain. Egyelőre azonban maradjunk a „muraközi" lónál. A muraközi elnevezés alatt ismert ló jelenleg Zalamegye területén a Mura -és Dráva folyók között a csáktornyai és perlaki járásokban, valamint a lendvai járásnak a stájer határtól egészen a Kerka völgyéig terjedő Mura melléki vidékén s igy összesen 26Q] mfd kiterjedésű és mintegy 100,000 lakos mellettmajdnem 9000 lóval biró vidéken tenyésztetik általánosan ; ugy hogy e vidéken csak igen szórványosan található más anyag a tenyésztők kezében. — E muraközi anyag határozottan a Salzburgban és Stiriában honos nori fajtától származik, s eredetileg bizonyára a határos Stiriából került át a muraközi két járás horvát lakosságának istállóiba, valamint a Mura balpartján lakó belatinczvidéki vendek és lendvavidéki magyarok birtokába. Emez eredetileg nóri jellegű anyagra i e század első évtizedeitől kezdve egészen 1849-ig nemesebb, de vegyes arabs, spanyol, nápolyi és angol vérű mének alkalmaztattak jelentékeny számban. Zalamegye közönsége ugyanis 60--70 mént tartott állandóan, mely létszámból mintegy 30 mén jutott a csáktornyai, perlaki és j lendvai járásokra, hol azok a megye által ingyen a tenyésztő közönség rendelkezésére bocsáttattak. — E mének, a még élő idősebb megyei tisztviselők és tenyésztők nyilatkozata szerint, túlnyomóan nemesebb eredetűek és tetszetősebb alakúak voltak. Miután az akkor általánosan divott hibás keresztezési elvnek hódolván Zalamegye intéző körei is. rendszerűi fogadták el : hogy a muraközi zömök, csontos, de durva anyag jóvérű és nemes, bár vékonyabb csontú apalovak által javittassék. — Ez elv alapján a Muraközbe szánt apalovak többnyire a Jankovies-féle terezováczi, az Inkey-féle pallini, a Festetics-féle keszthelyi ménesekből vétettek, hol túlnyomóan keleti arab, nápolyi, spanyol és erdélyi vér tenyésztetett s azonkívül egyes kisebb tenyésztőktől többnyire szintén hasonló nemesebb és tetszetősebb jellegű, de kevésbbé csontos mének vásároltattak a Muraköz részére. — Legtöbb hasznot tettek ez időszak alatt a Jankovich féle therezováczi mének, mert legtöbb csonttal birtak. A keleti vérnek eme vegyüléke, az eredeti nori-fajtával adta azután első generatióban azt az anyagot, mely vesztett ugyan némileg a nori ló nagyságából, súlyából, vastag csontozatából, de nye. t idomokban, tetszetősségben, mozgékonyságban, szívósságban s mi egyik előnye : sokkal tömörebb szövetű csontokat és szilárdabb, jobb alakú patákat kapott, mint a minők a tiszta nori lovat jellegzik. Eme keresztezés folyt szakadatlanúl a jelen évszázad közepéig, s az utána első generatióban származott lovak közül sok bevált hintós lónak nehéz kocsi elé jó úton. 1849-ben a zalamegyei méntelep feloszlattatván (illetőleg a Novakoveczen tartott megyei méntelep csődörei az osztrák hadsereg által confiseáltatván) a Muraköz apalovak nélkül maradt. — Az ötvenes években még igen vagyonos földmives tenyésztők ekkor részint a közel alpesi tartományokból hoztak maguknak nori fajú mén csikókat, részint pedig saját nevelésű ménesikaik fedezték a nagyszámú kancza-anyagot. Talán szerencsének volt mondható a véletlen sors által okozott emez irányváltozás; mert valószínű, hogy az esetben, ha a keleti származású nemes megyei mének használata tovább folytattatik, a muraközi ló elveszítette volna csontosságát, zömökségét, mélységét, szélességét, öblösségét és csöndesebb vérmérsékletét; egyszersmind ama tulajdonságait, melyek az ottani helyi viszonyoknak megfelelnek s a muraközi lovat, ugy Magyarország nagyobb uradalmaiban, mint a külföldöD s különösen Olaszországban, mint igás lovat, igen keresetté teszik. A mintegy másfél évtizeden át űzött nori vér-fellrisités és beltenyésztés után a hatvanas évek derekán állami mének is adattak a Muraközbe. Azonban az akkori intéző körök igen helytelenül csupa angol és arabs állami méneket küldöttek. Igy még 1869-ben a lótenyészintézetek átvétele után többnyire Syglavi, Koreisan, Leightfoot, Abugress, Obayan, Samhan és egyéb arabs és angol nemes, de finom csontú mének voltak alkalmazásban. A muraközi nép helyes ösztönét követve, igen csekély mérvben használta eme, kanczáira nem alkalmas méneket; úgyhogy ma már azok ivadékait alig lehet találni, s ha elvétve találtatik is egy-egy ily alkalmazású anyakancza, annak alkata és minősége inkább elrettentő, mint bnzditó példa a nemes vérnek e vidéken való alkalmazására. A lótenyészintézetek átvétele után a ma gyar földmivelési ministerium azonnal belátta ennek szükségét, hogy a Muraközbe erősebb, csontosabb apalovak szükségesek s azért az akkor fenállott c-áktornyai, perlaki és lendvai állomásokra, fajtára való tekintet nélkül, erős csontú mének küldettek. 1870 és 1871ben a Kisbéren akkor még nevelt Percheronok (Atlas) norfolkiak (Pride, Ripus) Noniusok stb. állottak ott. 1872-ben kisérlet tétetett nori származású apalovakkal. — Ez évben ugyanis Jankó vies József öreglaki ménesmestere Kégl küldetett ki Styriába s hozott onnan 9 mént (Evius, Beloua, Mylan, Acis, Almo, Mato, Nestor, Abbas, Gracioso.) Eme nori mének; néhány Percheronnal és norfolkival vegyesen 3 évig vagyis 1872-től 1875-ig alkalmaz tattak a Muraközben — de általánosan igen kevéssé vétettek igénybe a tenyésztők által ugy hogy átlag 1 ménre alig esett több 20 kanczánál. A fölmivelési ministérium ennek okát kutatván, a zalamegyei lótenyész-bizottmány elnökétől ama nyilatkozatot vette, miszerint, a csekély használatnak oka abban rejlik; hogy a muraközi nép a nori jellegű apaíovakat nem kedveli ; — és hogy muraközi kanczákra Nonius és norfolkimének kívántatnak. — Eme nyilatkozat alapján a fentemi itet 9 styriai mén a kisbéri és bábolnai gazdaságnak mint igáslovak adattak át, hol egyrésze, herélve, még most is dolgozik. 1876-tól 1880 ig ismét többnyire erős csontú Nonius, norfolki és angol félvér apalovak, valamint a hajdan Kisbéren tenyésztett, de csekély szaporaság miatt megszűnt Percheron törzs néhány ménje az Atlasok alkalmaztattak a Muraközben. Mind eme különböző fajtájú állami mének még csekélyebb mérvben vétettek igénybe a tenyésztők által, mint annak idejében a nori származásúak. S igy kitiint, bogy a zalamegyei lótenyész:bizottmány eme javaslatával tévedett, mert nem azért hanyagolták volt el a muraköziek a nori méneket, mintha a fajtát nem kedvelték volna, hanem azért, mert fe deztetési dijuk aránylag magas volt ; s igy az ottani nép saját előnyeiről addig senki által fel nein világosítva, inkább az olcsó, de rosz magánméneket vette igénybe. Az utolsó évtizedek alatt, mint láttuk, folytonosan magánmének használtattak ; többnyire idétlen D/2—2éves gyakran öröklő hibás méncsikók fedezték a muraközi kanezák legnagyobb részét. A muraközi lótenyésztés rákfenéje ugyanis az, hogy a jobb kanezák tulajdonosai sikerültebb ménesikaikat már az anya alól 6—8 hónapos korukban eladták a számos ilyent kereső belf. és külföldi lókereskedő ágenseinek s igy csupán ama méncsikók maradtak meg, melyekért roszabb minőségük miatt jó ár nem kináltatott; s ezekből váltak azután már 2éves korukban a magánosok által tartott apalovak. — Szerencse volt azonban még, hogy a vevők főleg csak a méncsikókat exportálták és fizették meg jobban s igy a kan cza-anyag nem pusztult el annyira a Muraközből ; — de az idétlen és rosz apalovak használata folytán a sarjadék minősége ma már szintén rohamosan hanyatlik, ugy hogy legfőbb szükség volt a rögtöni erélyes segélyre, megfelelő jó apalovak által, mert különben talán már egy évtized múlva a régi jó „muraközi" ló csak hirben és emlékezetben létezett volna. Tanfi (Folyt, köv.) Az orosz-birodalom lótörzsei és tenyész-vidékei. (A legújabb hivatalos adatok szerint.) Az orosz lovak már évek óta fokozott figyelmet keltenek Európában, s kivitelük mind nagyobb mérveket őlt. Az oroszok ép »
