Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881
1881-07-21 / 29. szám
276 VADÁSZ- ÉS VERSESY-LAP. Julius 21. 1881. oly vetélytársaink kpzdenek lenni lovaikkal Németországban és az európai piaczokon, mint gabonájukkal. Mióta a párisi kiállításon 1878ban szomszédságunkba estek, s látták ama gyakorlati gondolatát a „lótenyésztési társulat" akkori alelnökének — hogy az állam által kiállított törzslovak mellett — direct a nép áltat nevelt » olcsó használati lovakból mutatott be 30 darabot, s látták mily hamar kelt el az : ők is küldtek ily használati lovakat a Krímből via Odessa, Marseille, és a keleti tartományokból via Riga déli Francziaországba, Hamburgba és Amsterdamba. Ily körülmények közt érdekkel bir reánk nézve megismerkedni e nagy birodalom lótenyésztési és vásári viszonyaival, s e tekintetben legújabb adatokat nyújt Dr. Freytag, a hallei gazdászati egyetem egyik r. tanára, ki kormánya megbízásából 1879 és 80-ban részint beutazta e birodalom legjobb lótermő vidékeit és meglátogatta a hiresb méneseket, részint a hol személyesen nem volt, ily tartományok és vidékek lóállományai és fajtáiról — a legutóbbi években az orosz hatóságok utján közzé tett adatokat használta fel, s mindezt, egy épen megjelent igen érdekes müvében „Russland s Pferde-Racen" tette közzé, mely öt füzetben, s 20 képpel jelent meg, s igen gondos kőrajzban (modellek után) — az egyes lófajták typusát, s a nagyobb orosz ménesek kitűnőbb apalovait tünteti tel. — A füzetekhez európai Oroszországról egy térképe is van mellékelve, melyen a különböző fajtájú lovak vidékei, s a léállomány tömörsége rovátkolva tűnik ki. E térképből kitetszik, hogy bár a Gácsországgal határos Volhyuia és különösen Podolia a leggazdagabb lóállománynyal birnak, de a négyszer-ötször oly nagy területű és a legkitűnőbb méneseket és legerőteljesb paraszt lovakat termő vidékek (a tulai kormányzóság, a kalugai, oreli, pensai, kurki, woroneschi, tambowi és rjäsani kerületek) messze benn az ország szivében — távol a tengerpartoktól feküsznek. A woroneschi tartományban vannak a hires chrenoway és tshesmensky ménesek, s a rjäsani és tulai tartományokban az erősebb igás lovak ; ez utóbbiak a kelet-tengeri tartományokban (Curland és Lievland) is szép számmal vannak. A mi különös, az: hogy a doni kozákok és a kalmükök vidéke (a Don és Volga alsó folyása az azovi és kaspi tenger partjaihoz) igen szegény lóállományban ép ugy mint a a Moszkvától és Pétervártól észak felé eső vidékek. Mielőtt az egyes tartományok és ménések Jófajtáinak ismertetéséhez kezdene a szerző, érdekesen beszéli el az orosz lótenyésztés történetét, mire majd alkalmilag viszszatérhetünk ; most csak annyit az utolsó uralkodók idejéből röviden, hogy kitetszik, miszerint a jelentékenyebb egyéniségű czárok a lótenyésztés emelésére mindig kiváló gondot fordították ; s hogy a hires orlow-ügetőkön kivül az angol telivér ló bevitelét és a lóversenyeket már 1826-ban ők is megkezdték. A mi a lovak táj-fajtáit illeti, (értve alatta a tartományok közönséges és általános lótypusát) ezek a talaj szerint négy nagy vidékcsoportra oszlanak és pedig I. erdei lófajtákra II.) pusztaiakra, III.) a hegységiekre, IV.) a fekete föld vidékiekre. Ez utóbbi Moszkvától dél felé, a birodalom szivében fekszik, s itt vannak (a woroneschi kormányzóságban) a hires ménesek, melyeket külön-külön ismertet a szerző, kinek ez összeállításoknál legjobb vezérfentala volt az 1879 Den az orosz birodalmi uradalmak minisztere által kiadott, s orosz nyelven megjelent „kimutatás az orosz ménesekről", továbbá Moerder J-nek, az ismeretes hyppolognak, több rendbeli munkái, különösen „Übersiehtliche Zussammenstelliing des Pferdehandels und der Gestüte in Russland 1871," és ugy anattól „Der Pferdehandel in Russland 1880." — Itt e fekete földön vannak Oroszország tulajdonképi igás és nehéz munkát biró lovai, az erősebb katonai és traber lovak, és ezek legkitűnőbbjei, a chräno- woy-ügetők. Nem közölhetvén az egész nagy kiterjedésű művet, még is áttekintést szeretnénk adni annak gazdagságáról, mielőtt a ránk és tenyésztőinkre nézve legfontosb részre: a fekete föld méneseinek és közönséges lovainak ismertetésére átmenuénk. * * * A már emiitett történeti részen kivül, következik egy hosszú sora a statistikai adatoknak. / A sz.-pétervári központi statistikai hivatal legutóbbi kimutatása szerint van mostanában európai Oroszországban közel 18.000,000 db ló, 24 1/ a m. szarvasmarha, 48 1/ 2 m. birka, 1.400.000 kecske és 10 l/ 2 m. sertés, nem is említve a bivalyokat, tevéket, iramszarvasokat, öszvéreket és szamarakat — melyek e nagy birodalom némely részeiben mint házi állatok nem kis számmal vanDak. De hogy a lótenyésztésre térjünk, kétségkívüli, hogy Oroszország — bár a jobbágyság felszabadítása óta mennyiségre nézve lótenyésztése valamivel kevesbedett, de jobbult — még mindig a leggazdagabb, mert kétszer-háromszor annyi lóval bir mint Anglia, Ausztria, Franczia- vagy Németország; e tekintetben az arány következőleg állna: Oroszországban minden 3'5-dik lélekre esik 1 ló Ausztriában minden 10-1-dikre. Poroszországban 11*1 Nagybritánniában 11*3 Francziaországban 12'1 Olaszországban 27'0 Ázsiában is meglehetős nagy a lóállomány, sőt mert a népesség gyér—még több százalék esik a lélekmenyiségre mint európai Oroszországban ; a kettőt összevéve, Wilson 1872-ik évi kimutatása szerint az, orosz birodalom Európában és Ázsiában 21,570,000 lóval birna. Ebből esik : 1. Európai Oroszországra 16,134,000 ló 2. Finn-országra 26,300 ló 3. A Kaukásusra 532,000 ló 4. Siberiára 2,318,000 ló 5. Közép Ázsiára 2,323,000 ló Európai Oroszország déli és délkeleti tartományai — hol pár évtized óta a mezei gazdászat is nagy haladást tett: legkedvezőbbek a ló és mindenféle állattenyésztésre ; s ez ott nagy számmal is található, s a vagyonosodás nagy előmozditója. Az északi tartományokban, hol a föld csak erős trágyázás mellett használható gabonatermelésre — még meglehetős a marha- és lóállomány, és quJitásra nézve is jó ; de a nyugati és délnyugati tartományokban — hol jó legelők és rétek hiányoznak — mindenféle 1 asznos állat is kevesebb. Közép Oroszország némely tartományaiban — hol az utóbbi évtizedekben sok rétet és legelőt szántottak fel: a ménesek és gulyák igen megfogyatkoztak, s husz év óta 8—10 százalékkal kevesebb lovat tenyésztenek mint azelőtt. A kormány azonban figyelmes lett e körülményre, s miután e kerületeket különösen alkalmasoknak tartja (különböző okokból) a lótenyésztésre, — ennélfogva komolyan igyekszik azt ismét emelni, s terjeszti a tenyésztésre alkalmas méneket. A közép és déli kormányzóságekban az előtt mezei muükára nagyban felhasználták a lovakat is, most azonban már többnyire ökrökkel szántanak, sőt hosszabb távolságokra és teherszállításra is azokat használják. * * * Mint már emiitettük, a birodalom roppant távolságokra kiterjedő, s éghajlat, talaj, mivelés, lejt-magasság szerint igen különböző vidékein — ló-typusai is igen változók; egészben azonban lótörzseit négy különböző jellegre osztják az ezt tanulmányozott hyppologusok, melyek ismertetését majd később külön-külön megbeszéljük, és pedig : I. Az erdei jellegű lovak hazái részben északkeletre fekszenek, a Kama, Obwa folyamok partjain húzódó őserdőségekben, a tshuwasz-cépség által lakott földeken, Simbirsk körül, va'amint Kasanka táján ; részben nagy Oroszország északi kerületeiben, továbbá Finn és Estland hegyes vidékein, hol a poroszka lovak is találhatók. Nyugati Oroszországban a semgalli és samogiziai lovak is az erdei jellegűekhez tartoznak, valamint Lengyelország egy részéé. II. A pusztai lovak hazája a doni sikság, továbbá a kalmükek, bashkirek és kirgizek által lakott vidékek az astrachani, orenburgi és samarai kormányzóságokban ; az uráli kozákok, a nógai és krími tatárok, továbbá Bessarabia, Cherson, Kis-Oioszország,Wolhynia és Podolia lovai átlag mind ily jelleggel birnak. III. A hegységi törzshez tartoznak a lovak a Kaukazusban, melynek egyes typusai a karabaghi, schirwai, daghestani, a cserkesz és georgiai lovak — csak kevés eltérést mutatnak. IV. A fekete földön nevelt lovak ; ide tartoznak— mint már röviden emiitettük,—aWoroneschi kormáayzóságbeli igás és nehéz teher vonólovak, az úgynevezett bitjugok ; a hátas és ügető lovak; melyek legkitűnőbbjei, az Orlow törzsbo iek, a chränowai állam ménesben találhatók; azonban el vannak terjedve a szomszéd tambowi, pensai, nishnij-nowgorodi és moszkvai kormányzóságokban, hol a birodalom legszámosb és kitűnőbb ménesei vannak, számra nézve mintegy 2500. A mi igen érdekessé teszi még az ismertetett művet, az a különböző jellegű lovak jól ké szitett portraitjei, eredeti rajzok után, és a jelesebb ménesek fő-fő apalovai. Ezek közül Wadim, Prawnuk, Jachitnik, (fő apaló Chränowayban). Polkán eredeti Orlow ugyanott, Plottny (az Orlow herczegi ménesben) és Udar — mind a traber törzshez tartozó, jól alkotott jeles mének — a szemnek igen gyönyörködtető látványt nyújtanak. — Ezenkivül bemutatvák még egy finnlandi csődör, Lubesny esthlandi poroszka, Ártót lengyel tenyész-kancza, a doni kozák ló typusa, a kaukazus hegyiló, a cserkesz és pusztai ló, Bayazet karabagli-törzsbeli csődör, egy nehéz igás (Bitjug-törzsbeli) fedező mén, és a streletzki és chränowoy Dobry és Jasny koronái ménesből az elegáns és erőteljes arab csődörök, mint a hátas lovak tenyésztésére kiválogatott törzsménesek fő-apalovai. Mint szerző mondja : e rajzokon kivül még szobrászatilag is készíttetett 10 alakot Oroszország legjelesb lótörzseiről. E mintákat az állat-formák jeles mintázója Peissler készítette 1/ 1 0 eredeti nagyságban, s szerző igen ajánlja lókedvelőknek, különösen állattenyésztanintézeteknek ; ezekről a mintákról —• mondja ő — könyebben tanulhatók a fajjellegek, mint képekről. Meg kell még emiitünk, hogy szerző két külön fejezetben ismerteti az oroszországi és kaukazusi lóvásárok főbb helyeit, s az átlagos árakat a ménesbeli és parasztlovakról. Miután igy átlagos rajzát adtuk volna e nagy műnek, s vele némileg a nagy orosz birodalom — sokféle ló-törzseinek, térjünk át annak legfontosb részére, a fekete föld regióján tenyésztett lovak és ménesek ismertetésére. (Folyt, köv.) Agarászat, kopászat. Királyné ő felsége vadászlovainak egy része megérkezett Káp.-Megyerre. * Egy uj agarász-egylet. Tisztelt Szerkesztő Ur! — F. hó 10-én, Kis-Czellben végre egy régebben pengetett eszme valósult meg; ugyanis a „Kemenesaljái Agar ász-Egyesület" véglegesen megalakult. Számosan a vidéki és szomszédm . gy'
