Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881

1881-07-07 / 27. szám

A

u

g

us

ztu

s 1

1. 1881. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 253 az elsőnek, 100 £ a nyertes tenyésztőjének, 50 £ a i második ló tenyésztőjének, 50 £ a harmadik tenyésztőjének. Táv 6 furl. Mr. Loder Bonnie Rose a Adventurer a Bonny Leith 8-2 Fagan 1 Lord Zetland Amalfi 8-4 J. Snowden 2 Mr. Jardine Lucifer 8-5 Kellet 3 Mr. Bowes Tarry Woo 8'2 Bruckshaw 0 Mr. J. Osborne Bell Tower 8-5 J. Osborne 0 Mr. R. Osborne Duchess of Connaugt 8-1 W. Piatt 0 Marquis Talon Silber Horn 8-5 Horan 0 Duke of Portland Maeinlosh 8-5 Morgan 0 Mr. R. C. Vyner Sophist 8-5 Giffiiths J Fogadások 7 : 4 Amalfi, 6 : 1 Bonnie Rose és Bell Tower, 10 : 1 a többi ellen. Szépjkiizdés után egy fejjel nyerve; két hossz a második és harmadik között. Sophist negyedik volt, Bell Tower ötödik. Ménes- és gyepujdonságok. Birtokváltozás. Br. Jósika Andor megvette br. Wesselényi Bélától Jezabel id fek к ap Turnus a Rosabel Newminstertől. (0. G. B. Vol. X. p. 309.) Nevezési zámapok, Julius. 20. Kolozsvár. 3000 franc arany államdij nevezés. Bartha Lajos 4000 franc arany államdij — — titkár. 2000 franc arany államdij — — Verseny-napok. Budapest, (Progr. a 3. számban) 20, 21. Augusztus. Bécs, (Progr. 8. sz.) 8, 11. Szeptember. Kolozsvár, 30. „ 2. Octóber. Debreczen, 8, 9. „ Pardubitz 9. л Budapest, (Progr. a 3. számban) 16, 18. „ ORSZÁGOS LOTENYESZTES. Hivatalos közlemény. Az álladalmi méntelepok. anyagának osztályozása Kozma Ferencz min. tanácsos vezetése mellett a következő napokon fog eszközöltetni u. m. a) Fehérvári méntelep : Bajnán f. é. julius hó 14 én. Bábolnán „ „ „ „ 17-én. Fehérváron „ „ „ „ 21-én, Ozorán „ „ „ „ 23-án. b) Nagykőrösi méntelep : Nagykőrösön f. é. julius hó 30-áu. Baján f. é. augusztus hó l-én. Verseczen „ „ „ „ Mezőhegyesen „ „ „ „ c) Sepsi-szt.-györgyi méntelep : Deésen „ „ Homoródon „ „ S. Szt.-György ön „ n n я 4 én. 6-án. 9 én. 12-én. 13-án. d) Debreczeni méntelep : Debreczenben „ „ „ Turia-Remetén „ „ „ Eperjesen „ „ „ földmivelés-, ipar- és keresked. ш. k. min lótenyésztésügyi osztálya. 23 án 26-án. 29 én. Mezőhegyesen semmi baj sincs ! Ez örvendetes helyreigazítást vettük illetékes helyről ama mult számunkban közölt liirre vonatkozólag, mely szerint a mezőhegyesi ménesben és szomszédságában veszedelmes lóbetegségek uralkodnának. Eme múltkori — szerencsére — téves közleményünk teljesen félreértésből származott. A dolog ugy áll, hogy a mezőhegyesi uradalomban dolgozó aratók, kukoricza-telesek és számos más gazdasági szegődményes munkások, a jelegi legnagyobb munkaidény alatt sok vidékről saját kocsijukkal oda gyűlvén, gyakran 1200 — 1500 idegen ló van a ménesfbirtok területén. Hogy ennyi többnyire rosz euvaros és munkás ló között mindig akad gy pár gyanús, sőt némelykor egy-egy taknyo

8 ló is, azon nem lehet csodálkozni. IgY volt ez minden évben, s igy van most is ! Minden idegen ló, midőn Mezőhegyes területére lép, szigorú állatorvosi vizsgálat alá vétetik, s azonkívül napról-napra kivétel nélkül minden idegen ló újra megvizsgáltatik ; még pedig a leglelkiismeretesebben, miről a parancsnok és főorvos ösmert ügybuzgósága legjobban kezeskedik. Ily vizsgálatok alkalmával utóbbi időben egy pár taknyos idegen ló találtatván, rögtön leszuraratott. Ennyiből áll az egész. — A mezőhegyesi ménes létszámában pedig évek óta egyetlen egy taknyos ló sem fordult elő ! Miután múltkori közleményünket több napilap is átvette, tenyésztő közönségünk megnyugtatása végett kérjük e t. laptársainkat annak közlésére, miszerint sem Mezőhegyesen sem környékén semminemű lójárvány nem uralkodik. Zemplénből irják nekünk e hó 3-áról : S.-A. Ujbelyen május hó 30-án rendezett gazdasági stb. kiállítás alkalmával tartatott meg a lótenyésztésijutalmak kiosztása, kapcsolatban az lé méncsikók, szemléjével s esetleg az állam részére vásárlásával. Kocaurek F. megyei állatorvos ur tollából a „Gazdasági lapok 8 a Magyar Föld" czimű gazdasági lapban megjelent, Zemplénmegye lótenyésztési viszonyait szellőztető közlemények után némi várakozással néztünk e dijosztás és csikóvásárlás eredménye elé. Ismerve e megyében a tenyésztés iránti közönyt, nem is gondolhattunk arra, hogy a netáni siker cáfolatául szolgáljon Kocourek ur állításaira, s azt annál kevésbbé hiszszük, mivel a csalódás veszélye nélkül előre feltehető volt, hogy a gazdasági és egyéb kiállitás, szemben a lótenyésztés irányában kifejlett közönynyel, inkább, sőt túlnyomóan igénybe veendi a közönség figyelmét, s igy absorbeálja a dijosztás iránti csekélyebb érdeklődést is. Feltevésünkben nem csalatkoztunk, noha teljesen igazoltnak sem mondhatjuk azt, mert az elővezetett, soknak épen nem, azonban igen kevésnek sem mondható számú, mégis arról tesz tanúságot, hogy egyes tenyésztők érdekkel viseltetnek e tenyésztési ág iránt, s az általuk bemutatott sikerültebb példányok látása azt a hitet kelték fel bennünk, hogy a közönség részéről egy kis jóakarat, a megye értelmesbjeinek buzdítása, szövetkezve a tenyésztést intéző központi hatóság mindenütt jelen levő, éber figyelme szülte törekvésével, nem oly igen sokára megteremtenék a talajt, melyből az okszerű lótenyésztés iránti általános érdeklődés melege csakhamar vegetatiót idézne elő a mostani „tabula rasán". — Egyébiránt eme futólagosan tett megjegyzésünk mellett e megye lótenyésztését illetőleg reménynyel nézhetünk a jövő elé ama leiratok után, melyeket a foldmivelési stb. minisztérium országos lótenyésztésügyi osztályának főnöke Zemplénmegye lótenyészbizottmányi elnökeihez intézett. Egyelőre sceptikusok akarunk lenni, s tehát nem akarjuk az ottani tenyésztést oly setét színűnek látni, mint olvastuk, nem akarjuk az ottani tenyésztés hanyatlásának okául a minden fáradozást semmivé tevő közönyt jelelni ki, bizni kivánuuk a jövőben, s igy vádként azt hozzuk fel a megyei tenyésztők zöme ellen, hogy náluk az önérdek józan felfogása hiányzik. Nehéz e vád, de könnyen megsemmisíthető, és hamar alaptalanná tehetik ezt ama helybeli egyének, kik az értelmi tehetség magasabb fokán állva, ennek nyilvánulásait s szerzett tapasztalataikat segé'yül hiván, majd utmutatólag, majd tanácsadólag hathatnak az alvó önérdek felébresztésére. Fe lebarátiés hazafiúi kötelességet teljesítenek, ha ezt teszik, mert közvetlenül embertársaik, közvetve pedig az állam jólétének emeléséhez járulnak fáradozásaikkal. Jutalmul érette az illetők háláját, elismerést s erkölcsi öntudatuk nyugodtságát nyereudik. A dijosztásra elővezettetek 29 darab csikós kancza; 26 nak csikója állami méntől származott. 2 drb egyéves kauczacsikó 1 4 „ kétéves 2 „ méncsikó я kauczacsikó 8 „ hároméves „ 1 „ négyéves mén. Hét tenyésztő jutalmaztatott szopós csikójú anyakanczájéért. Windischgriitz berezeg 6 db hároméves kaDCzájáért, valamint a leleszi apátság 4 anyakanczájáért arany diplomát nyert. Ezek mind állami mének ivadékai. A jutalmazott csikók Hasbeja, Schagya, No- nius és Gidrán ivadékok. Miután csak egy db egyéves méncsikó jelent meg, s az is rosz volt, a kiküldött vásárló-biztos feladatának meg sem felelhetett. Feleletek, Koczaurek F. állatorvos czikkeire. I. Zemplénmegye felvidéki lótenyésztési bizottságnak idl: Elnökétől. A nagyméltóságú m. kir. foldmivelési-, ipar- és kereskedelmi minisztériumnak! Folyó évi junius 9-én 20446 sz. leiratra, melyet a lótenyésztés megyénkben való hanyatlásának kérdésében a nméltóságú minisztérium hozzám intézni méltóztatott, következőkben vau sze rencsém válaszomat beterjeszteni. A fent tisztelt leirat indokául szolgáló Koczaurek Ferencz állatorvosnak hirlapilag közre bocsátott amaz állítása, hogy Zeraplénmegyében a lóállomány minőség és mennyiségileg alább szállott, felfogásom, de a tényleges állapot szerint is csupán a földnépére, egykori úrbéresekre vonatkozik, s e tekintetben elvitázhatatlan igazság. A lótenyésztést általában tekintve, hogy különösen uradalmak és még egészeu el nem szegényedett birtokosok, ide tartozván csekély számmal egynémely volt-urbéresek is, — jobbra törekvést tanusitanak s némi haladást is tüntetnek fel, az szinte kétségtelen. Mindenek előtt ki kell jelentenem, hogy a lóállomány fogyása a nép körében nem speciális s csak Zemplén-megyére szoritkozó állapot, mert szomszéd megyékben s azt hiszem mindenütt, hol hasonló hanyatlás látható. Nem lévén tehát localis a baj, okai is nem egészen localis hiányoknak tulajdonithatók. A főbb és lényegesebb okok, melyek nemzetgazdászati, közigazgatási, adóügyi а különösen adókezelési s más hiányokból erednek s az általános elszegényedést vonták magulc után, ide nem tartozván, azok részletezésébe nem bocsátkozom ; de szükségesnek vélem némely mellékes s népünket közelről érintő s károsan ható körülményeket megemlíteni. Ezek következők : A telkeknek osztályok általi végnélküli eldarabolása. A legelő tereknek, az egykor létezőkhöz képest megszüklílése. A vasutak hatása, amennyiben a fuvarkeresetet a néptől elvonták. Népünk ama hátrányos tulajdonsága, hogy ön javát is csak akkor eszközli, ha arra hatóságilag erőszakoltatik ; hogy takarékos ság, munkásság nem lévén hajlama, ellenben az iszákosság, könnyelműség gyenge oldalát képezvén, néhány terméketlen esztendő hozzájárulásával azt eredményezték, hogy lelket len uzsorások által kizsákmányoltatott s ezekhez méltán hozz á tehető az : hogy a számnélküli adózási ez im alatt hozzá férhetGközzegek igen gyakori visszaélései ellen magát megvédeni, sérelmeit orvosolni nem képes ;