Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-06-17 / 25. szám

240 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JUNIUS 10. 1880. többnyire beáll a túlerőtetés esete; ily esetekben legczélszerűbb a szokottnál hosszabb szünetelés. Azzal hogy a csikót oda trainirozzuk, miszerint képes legyen három éves korában mértföldnyi versenyekben működni, mindig veszélynek teszszük ki magunkat, s bizonvos vagyok benne, hogy azon lovak, melyek három vagy négy éves korukban kiváló sebességükkel tűntek ki, még kiválóbbak lettek volna pár évvel utóbb, ha nem kellett volna keresztül menniük azon kemény iskolán, mely szükséges volt ahhoz, hogy emiitett hőstetteiket véghez vihessék. Ebből nem következik az, hogy a ló a hozzákötött várakozásnak azért nem felelt meg, mert korán lett trainirozva. A lovak a szokásos bajoknak minden körülmény között alá vannak vetve; s elpusztulhatnak anélkül hogy erre a korai munka befolyással lett volna. Mégis inkább feltehető az, hogy az esetben midőn a csikó ép akkor áll ki, midőn gyarapodnia kellene, ez a túlerőtetés kifolyása; s ha van is sokat igérő háromévesem, nem bocsátanám match-re, ha csak bizonyos nem volnék benne, hogy könnyű szerrel győzhetek. Nem a sebes ügetés, ami megárt a csikónak, hauem a munka nagysága, mely szükséges ahhoz, hogy a ló az egymást gyorsan követő futamokat kibírhassa. Vannak azonban lovak, melyek bárom vagy négy éves korukban szép dolgokat mutattak be a közönségnek, s mégis derék lovakká nőtték ki magukat. Az eddig mondottakból kivehető, hogy az én rendszerem oda irányul, hogy nagy sebességet tudjunk előidézni sok munka nélkül. Vannak kik azt mondják, hogy ez lehetetlen; én ugy tapasztaltam, hogy lehetséges. A kétéves irányában gyakorolt rendszer, melyet eddigelé kifejtettem, általában a háromévesnél is követendő, természetesen azon módosításokkal, melyeket a nagyobb kor igényel. Ha történik hiba, történjen az inkább a szelídebb bánásmód folytán, mint az által hogy túlságos munkaterhelés által okozunk kárt. Háromévesek közötti versenyt elsőször, Philadelphiában láttam — most 34 éve. Whelan Péter győzött „ Gipsy "-vei két futamban. A verseny három perczig s hét másodperczig tartott. Abban* az időben ezt kitűnőnek tartottuk. Ha összehasonlítjuk mostani sebességünkkel, nem szabad felejtenünk, hogy azóta a pályák, a lovak s minden ahhoz tartozó egyéb tárgyak tökéletesbültek. Mostani pályáink olyanok mint a kuglipályák. — Ethan Alleen és Rose ot Washington, négy éves mindakettő, nemsokára ezután küzdöttek egymással. Ez volt az első eset, hogy egy mén ló ily fiatal korában lépett fel nyilvánosan. Köztük a verseny két perczig és harminczhat másodperczig tartott. Ezeken kivül fiatal korukban futottak Lady Emma, Sheperd Knapp, Jessie, Cora. Ezen lovak daczára, hogy fiatal korukban már versenyeztek, nem romlottak el — hanem hiszem, hogy e nélkül még jobhalc lettek volna, s tanácsom mindig csak az, liogy különös körülmények beálltán kivül, ne erőltessük lovainkat. Teszem ha az által, hogy háromévesgünkkel feltűnünk, azt 8— 11 ezer dollárért eladhatjuk — ez mindenesetre fontolóra veendő, s megérdemli, hogy koczkáztassunk valamit. Némelyek még arra is használják a versenyeket, hogy mentől korábban bemutathassák fiatal niénlovaikat. Nem hagyhatjuk figyelmen kivül azon körülményt, hogy vannak kiváló ügetőlovak, melyek hat — tíz éves korúiéig a sebességnek semmi jelét sem mutatták. Ezekről majd akkor mondok el egyet mást ha a tökéletesen kifejlett ügetőló trainirozásáról szóiandok. Ameddig azonban a sebes három — négyévesek is magas áron kelnek, bizonyára trainiroztatni fognak. Ha valaki rászánja magat, hogy oda állitsa fiatal lovát, ahol valószínűleg minden ereje erőszakosan és hosszasan igénybe fog vétetni, akkor legjobb ha csikainak nevelésében és etetésében a galopp-futtatásra szánt versenylovakkal követett erőltető rendszerre tér át. Hogy a csikó kibírhassa az öregebb lovaknál alkalmazandó kezelést, mentől előbb siettetni kell megérését, s ennek az a módja: hogy azon pillanattól fogva, amikor beveszi a zabot, folyton erősen zabozzuk; koraérő ugyan lesz ez által, de igazi érettségének, és minden bizonnyal tartósságának rovására. Amint már emlitém: a koraérés szüli a korahanyatlást, s ennek főemeltyüje a csikókorban alkalmazott erős etetés (highfeeding). Figyelembe veendő azon körülmény is, hogy a fiatal futtató ló korához mérve nyeri a tehert, ami az ügetőlónál nem fordul elő. A futtató kétévesre könnyű gyereket ültetnek, a háromévesre rótt teher pedig 90, illetőleg 87 font; — mig ellenben a fiatalabb ügetőnek a kocsiversenyben ép annyit kell húznia mint bármely kipróbált öreg lónak. Ezenfelül a kétéves futtatónak a versenye egy kurta rohamból áll, holutt a három és négyéves ügető mértföldnyi utat kénytelen tenni. Mindezek daczára, ha trainirozzuk és versenyre bocsátjuk is sokat ígérő háromévesünket, még akkor is ügyeljünk rá, bogy a kezelés ne legyen túlkemény. Bizzuuk inkább csikónk jóságában és sebességében, nemkülönben pedig a kocsisnak ügyességében, semhogy annyira felcsavarjuk csikónk képességeit, hogy ezáltal tönkretétele előidéztessék. A tulidomitás (overtraining) ilyenkor oly bajokat szülhet, melyek nem múlékonyak, hanem állandóak maradnak. Lábai, természete, constitutiója oda lehetnek mindörökké. Vannak csikók is, öreg lovak is, melyeken nem fog semmi s melyeket sem a legnagyobb mérvű tudatlanság s legvétkesebb gondatlanság sem képes tönkre tenni. Ezek kivételes esetek, melyeket kerülnünk kell, nem pedig utánoznunk. A legnagyobb gond és óvatosság mellett is elég gyakran megesik rajtunk, hogy a legjobbat igérő csikainkban csalódunk, hát még lia ezt azáltal is elősegitjük, hogy oly feladatokat róvunk reájok, melyeket alkatuk Ízetlen volta folytán meg nem birnak. Megengedem, hogy nagyon csábitó dolog látni gyorslábú csikónkat, miként aratja, a nagy közönség szemeláttára a babérokat, hanem ha tehetjük, álljunk ellent, mert ezen korai élvezet hasonlit az egyszeri vadember történetéhez, ki levágta a fát, hogy leszedhesse a gyümölcsöt. (Folyt, köv.) Néhány szó a tenyésztésről. Némely — aránylag kevés esetben az unoka bizonyos tulajdonságaira nézve nagyszüleire, vagv valamely távolabbi elődjére jobban hasonlit, mint szüléire; ezt visszaütésnek nevezik. Ujabb időben ezt atavis musnak liivják. Ha azt állitottam, hogy az átöröklésről szóló tan, a nagyszámú kivétel által a gyakorlat számára elhomályosittatik, ugy ez kiválóan áll az atavismusra nézve. Legelőször megjegyzendő, hogy a nagyszülék befolyása az unokákra lényegileg és általában csak közvetett. A szülék tulajdonságaikat a nagyszüléktől és igy tovább örökölték. Minél több jeles elődje van egy állatnak, annál nagyobb a valószínűség arra, hogy bizonyos czélra szükséges tulajdonok tekintetében káros visszaütés nem jön létre. — Hangsúlyozni kell azonban, hogy mindig csak oly tulajdonokról lehet szó, melyek nem az egyénben, mint olyanban fejlődnek, hogy például korai fejlődés és hasonló dolog soha sem válliatik constans tulajdonná. Minél több kiváló elődje volt tehát egy állatnak, anDál nagyobb a valósziniiség arra, hogy tőle kiváló utódok származnak. Ez a telivér valódi fogalma, ha azt tényleges jelenségekre akarjuk visszavezetni. A telivérség nem függ a faj tisztaságától. A telivérség és tisztafaj fogalmának összezavarása az úgynevezett állandósági tan meghaladott álláspontja volt. Minél régebben voltak meg bizonyos sajátságok az elődöknél, annál v ilószinűbben meglesznek azok az utódoknál is —- és ez az állandóság — constantia. Ha mégis ily tenyésztéseknél mutatkoznak visszaütődések — azok a fajtenyésztésre nézre kevés jelentőséggel birnak. Ha az elődök egyenlőtlen sajátságokkal birtak, ha tehát keresztezés történt egyenlőtlen sajátságokkal biró állatok között; az esetben a visszaütések gyakrabban, sőt rendesen történnek. Azok jelentőségéről áltáljában bajos tüzetesen szólni, mivel minden esetnél külön kellene az illető sajátságokat tekintetbe venni. Ha a párosításnál nem hoztunk össze oly tulajdonságokat, melyek belső lényegükben nem egyesithetők, akkor a visszaütődés lényeges jelentőséggel nem bir. A párosítás eredménye 1. annak helyes felismerésén: mely tulajdonságok szükségesek bizonyos czélra, 2. eme tulajdonságok átöröklésén — alapszik. Itt tulajdonkép ama sajátságokról van szó — melyek a nemek egymáshoz való visszonyára a párosítandó állatok rokonsági fokát illetőleg vonatkoznak. Rokonság alatt, két állat egy bizonyos egységhez való tartó zását értjük; hogy t. i. ugyanazon, vagy külön fajhoz, vagy egy avagy külön családhoz tartoznak-e? Ez által jutunk a beltenyésztés és keresztezés fontos fogalmához, melyeket általánosságban nem mindenki értelmez helyesen. Kétségtelen, hogy egy és ugyanazon fajhoz tartozó állatokat bátran párosíthatunk a nélkül, hogy köztük rokonság léteznék, mert bármi lett légyen bizonyos faj eredete az ősidőben, nem lehet családi rokonságról ott szó, hol az bebizonyítva nincs. Bizonyos fajban való párosítást, tekintet nélkül a rokonságra, tiszta tenyésztésnek nevezünk. A tiszta tenyésztés fogalma tágabb, vagy szűkebb korlátok közé zárúl a szerint, a mint a fajfogalma tágabb, vagy szűkebb. — A meddig a faj fogalmának bizonyos földrajzi alapja van, mig tehát különösen oly fajok jönnek tekintetbe, melyeket természetesnek hivnak: addig a tiszta tenyésztés is eme nézletponthoz van kötve. Ha azonban a fajfogalom az állatok lényeges tulajdonságaira állapittatik, tehát melyeknél az állatok képességei jönnek tekintetbe, akkor a tiszta tenyésztés fogalma is a faj eme megváltozott fogalmához-kell, hogy alkalmazkodjék. Mi eme szempontból indulván ki, csak abban az esetben fogunk tiszta tenyésztésről szólni, lia oly állatokat párositunk, melyek lényegileg egyenlő sajátságokkal birnak, tekiutet nélkül amaz országra, melyből az illetők valók — tekintet nélkül bizonyos eltérésekre, melyek nem vonatkoznak az állatok lényeges képességeire. Nem szólhatnánk többé az esetben tiszta tenyésztésről, ha különböző sajátságokkal biró állatokat párosítanánk csak azért, mivel talán ugyanazon fajhoz tartoznak. Keresztezésnek oly állatok párosítását Devezziik, melyek külön fajhoz tartoznak. A tisztatenyésztés és keresztezés határa tehát azonos a faj határával. Ha a faj külső ismérvei, hazája vétetik tekintetbe, akkor a keresztezés mást jelent, mint ha az állat czéljainklioz viszonyított képességeit tekintjük. Nem lehet tehát keresztezésről helyesen szó akkor, midőn egy angol telivérlovat oly lóval párositunk, mely bir rudimentumaival ama képességeknek, melyek által az angol telivér kitűnik; mely azonban, közönséges szólásmód szerint, nem ama csoporthoz tartozik, melyet közönségesen iajnak hivnak. Ellenben keresztezünk akkor, midőn egy nehéz csontú, durva szőrű, közönféges kanczát: könnyű csontú, finom szőrű, tüzvérű csődőrrel bágatunk; akár egy fajhoz tartozzanak ezek, akár nem. Tehát egy himnemű tenyészállatnak mely bizonyos czél eszményének megfelel, mit közönségesen nemesítésnek nevezünk, felhasználása bizonyos korlátok között, nem nevezhető keresztezésnek, legalább anyiban nem, mennyiben a keresztezés fo-