Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-06-17 / 25. szám

JUNIUS 17. 1880. VADÁSZ- ÉS VERSENY-J.AP. 241 galma a különbféle sajátságok összehozásából áll, és mennyiben a másik fél oly sajátságok­kal bir, melyek nem állnak ellentétben a nemesítésre használt fél tulajdonságaival. Rég divatos a legjobb tenyészintézeteknél az ugyanazon faj közötti keresztezésről, sőt még ugyanazon családhoz tartozó egyedek közti keresztezésről beszélni, szűkebb értelembe véve. Ily körben egyes egyedeknél, melyek felüleges vizsgálás folytán ugyanazon sajátsá­gokkal birnak, mindig létezik bizonyos különb­ség. Igy igazolva van az is, ha keresztezés­ről szólunk akkor, ha egy eddig egy maga körében tenyésztett családba más családból hozunk vért, habár ez amazzal faj és tulaj­donságokra nézve egyenrangú. Itt a keresz­tezés a rokonsági fokok ellentéte által fel­tételeztetik. Első sorban tehát keresztezés alatt a különbözb fajhoz tartozó egyedek párosítását értjük, de e fo­galat és szót akkor is alkalmazzuk, ha a nem egy­formaság más dolgokra is vonatkozik az egy fajhoz való tartozáson kivül. Ezért a keresztezés fogal­mával teljességgel nincsen szükségképen a káros vérfertőzés fogalma összekötve. Rokonsági tenyésztés az, ha oly egyedeket párosítunk, melyek belizonyithatólag egymással bizonyos fokú rokonságban állanak, tehát akkor is, ha azok nem eredtek tisztatenyész­tésből. Különböző fajból eredő keresztezések egymás között szaporíthatok a nélkül, hogy vérrokon egyedek használtatnának, ha t. i. több családban eszközöltetett egyidejűleg a keresztezés. — Ez esetet beltenyésztésnek mondjuk. E szerint minden tisztatenyésztés egyszersmind beltenyésztés, de nem minden beltenyésztés tisztatenyésztés. Á tiszta és bel­tenyésztés fogalmai nem függnek a rokonsági tenyésztéstől. A beltenyésztést gyakran hasz­nálják ugy a tiszla, mint a rokonsági tenyésztés fogalmának kifejezésére, néha pláne arra használják, hogy a családban való tenyésztést fejezzék ki vele. — E szokás ellen bajos küzdeni; de meg kell értenünk, hogy alkal­mazhatunk oly párositási módot, mely sem tisztatenyésztés, vagy annak ellentéte a keresztezés, sem pedig rokonsági tenyésztés az épen használt értelemben. Gyakran jutunk oly állatok párosításához, melyek nem tartoznak tiszta fajhoz, vagy mivel nem tartoznak valamely határozottan körülirt fajhoz, vagy mivel szándékos ke­resztezés eredményei, melyek azonban szintén nem vérrokonok. Ha tehát sem fajtisztaság­gal, sem vérrokonsággal nincs szükségképeni feltétel gyanánt dolgunk, de egyúttal a keresztezést kizárjuk, — megvan, az mit mi beltenyésztésnek mondunk. A beltenyésztést korlátozó feltételek közt a vérrokonság és fajtisztaság szerepelhetnek, — a keresztezés azonban ki van abból zárva; de csak közvetlen alkalmazásban, mert keresztezési productumok is szaporíthatok beltenyésztésileg. A beltenyész­tés eredeti jelentése kétségtelenül a család­ban való tenyésztésre vonatkozik. Először akkor jött alkalmazásba, midőn a telivérlovak tenyésztése jött divatba. Angolúl „breeding in and in." A beltenyésztést néha a családban való te­nyésztés és rokonsági tenyésztés kísérik, de ezek nem követelnek okvetlen beltenyésztést, ez utóbbi nélkül meglehetnek. Sokféle értés és tévedés elkerültetnék, ha ez mindig tisztán értetnék. Egy fajnál, egy törzs, egy családi i vagy egy tulajdonsági öszszegnél való mara­dás nem feltételezi szükségkép a beltenyészté, nagyobb eredményét, mert ez űzethetik akár egy első vagy nem jól sikerült keresztezésses A tapasztalás mutat fel tökéletesen sikertelen beltenyésztést is sikerült keresztezés folytán. Ténylegesen fordultak elő a legtisztább fájnál különböző egyedeknél különböző sajátságok­Ugyanazért tenyészczélokra szigorú válasz­tást kell az egyedek között tenni. Az u. n. kulturfajoknál az egyéni sajátságoknak sokkal fontosabb szerepe van, mint a földrajzi ere­detnek ; minél jobban terjednek ezek, s minél nagyobb figyelemben részesülnek, annál inkább kell ezekhez alkalmaznunk a tiszta tenyésztés fogalmát. Rokonnak nevezzük az állatokat akkor, ha anyai vagy apai ágon, ugyanazon elődnek a vére többször, mint egyszer fordul elő. Az ál­talános, — mint az embernél mondani szo­kás, Ádámról való — rokonságnak az állatte­nyésztésnél értelme nincsen, mivel a háziálla­tok eredete egy párra nem vezethető vissza. Rokonságról csak akkor szóihalunk, ha eme viszony valóban bebizonyítható. Az ember egynejüségéből levont fogalmak nem alkal­mazhatók, mivel az állatoknál a házassághoz hasonló viszony nem létezik. Általánosságban minden egyes állat utódjait egy család tag­jainak mondhatjuk ; — de ama különös kö­rülmény, hogy a himteny'észállatok bizonyos értelemben a tenyészetuél nagyobb szerepet játszanak, mint a nőstények, — arra ad alkalmat. hogy a család fogalmát csak az anyára alkalmazzuk. Rendszerint egy himet több nősténynél alkalmazunk; ugyanezért ez anyától egyes családok világosabb hatá­rolásokkal származnak. Nem volna értelme, ha az apaállatokat tiszta tenyésztésre és egyút­tal keresztezésre alkalmaznék, és ugyanak kor a keresztezés eredményeit és a tiszta te­nyésztésből származottakat testvéreknek ne­veznők. Tehát igazolva vau és a gyakorlatra nézve kényelmes az, ha a családot szűkebb körben egy anyára vezetjük vissza, még ha több apáról lenne is a szó. Családi tenyésztés oly állatok párosítása, melyek legalább egy vonalba — ugyanazon apa vagy anyától származnak; mindegy akár egész, akár féltestvérek legyenek a párosított állatok. Szűkebb értelemben még lehet csa­ládban való tenyésztésről aszó ott, ha ama meg­határozást ugy állítjuk fel, bogy a párositott állatok közel .bb vagy távolabb ugyanazon anyától származzanak. De tenyésztünk a szüléknek szaporodá­sukkal vagy unokáikkal és testvéreikkel való párositása utján. E mód: incest-tenyésztésnek neveztetik. A családi — rokonsági és incest-te­nyésztésről különböző nézetek vannak, melyek ellentétességükben tapasztalatokon vélnek nyu­godni ; egyértelműség e téren annál kevésbé nehéz, mert az ellenmondások legtöbbnyire az épen megbeszélt fogalmak összezavarásá­ból erednek. Hanvay Zoltán. (Folyt, köv.) VADÁSZAT és LÖVÉSZÉT. Felvidéki vadászlevelek. IV. (Fajdvadászat, fattyufajd.) Dobsina, 1880. junius 1. Tisztelt Szerkesztő ur! — A fajd vadá­szat nálunk is végét érte. A siketfajd a már­cziusi szép napokat már felhasználva, már ezen hó vége felé kezdett jelentkezni, hason­lóan a nyirfajd. Az első elhallgatott május ele­jén, az utóbbi azonban — bár lövéshez esélyt nem nyújtva — még néhány nap előtt is lá­togatta íióbortozva a hollák tetőit. Lövetett hegyeinken 2 siketfajd és 2 nyirfajd, mely csekély eredménynek oka az, hogy koczapus­kásaink magok rontva esélyeiket, többnyire hibás lövésekkel számoltak be, különben fajd annyi van, sőt több, mint más években! Legnevezetesebb eseménye vidékünknek a tavaszi vadászatok köréből, hogy gróf And­rássy Manó ur szulovai holláin most május kö­zepén egyik alerdész által egy valóságos fattyu­fajd (tetrao medius, Rakelhahn) lövetett. A fő­erdész e ritkaságot kitömte, s ha idáig méltó­ságos urának be nem küldte Budapestre, ugy az most is nála Olaszpatakon látható. Nagy­sága e korcsnak megközelíti a gyenge siket­fajdét, feje nyirfajdkakasé, farka kerek mint a siketfajddá, de két farktolla némi sarlóforma görbiilést mutat. Ezen fattyufajd előtünte itt annál neve­zetesebb, minthogy ezen hollákon a tulajdo­nos nemes gróf nagy sajnálatára siketfajd nincs s emberemlékezet óta nem is volt; el­lenben van és pedig- szép számmal nyirfajd­dal vegyest az ezen hollákkal párhuzamosan vonuló s csak a Göllnitz vize által válasz­tott szepesmegyei iglói fenyvesekben. Hihető tehát, hogy ezen korcs ott született s ezen igló' oldalakból, hol a szakadatlan szálas feny­vesek miatt nyirfajdnak való dürgtér nem lé­tezik, mint vendég került ide az átelleni gö­möri hollákra, melyeknek kopasz tetői s há­tai Dobsinától Szomolnokig a legkedvezőbb fekvésű dürgterekkel birnak, melyeken né­hol egy-egy reggel 15—20 hóbortozó kakas is szemlélhető. Más lehetőség az, hogy az iglói hegyek­ről egy magányos siketfajdtyúk jöhetett ide, mely nyirfajdkakassal párosodván, a fattyu­fajdot eredményezte. Ez utóbbi nézet való­színűségét támogatja azon körülmény, hogy mmtegy két hét előtt találtak az erdőültető munkások egy tojáson ülő siketfajdtyúkot ugyanazon a hegyen, melyen néhány nappal elébb a fattyufajd került lövésre. Különben ugy hallom, hogy fadöntés vagy taposás vagy egyéb véletlenség következtében ezen fészek tojásostul elpusztíttatott, mi annál sajnosabb, minthogy belőle siketfajd vagy tán újra faty­tyufajd kelhetett volna ki! Az olaszpataki erdőkben ez idén a sza­lonkahúzás sem volt rosz, s ellenkezőleg a felvidék snepftelenségével ott némely estve igen is szép húzások voltak. Mennyi lövetett a hosszucsőrüekből, mennyi a nyirfaj dókból, (a főerdész egy reggel maga egy s ugyana­zon lesből 3 kakast puskázott le) mennyi az egyéb érdekes vadakból, medve, farkas, hiúz, vaddisznóból ? azzal a tisztelt szerkesztő ur­nák ezúttal nem szolgálhatok, nem lévén al­kalmam az uradalmi igazgatóval találkozhatni. A főerdészt megkerestem ugyan ez iránt, de ennek könnyebb háromszor a Stromis hollára felszaladni, mint 3 sor irást papírra tenni — választ nem kaptam. Ha tehát a t. szerkesztő ur birni óhajtja ezeti változatosságra nézve egyik legelső liazai revier lőjegyzékét, ugy szíveskedjék egyenesen a tulajdonos gr. And­rássy Manó ur ő méltóságához fordulni, mi­hez, azt hiszem, Budapesten naponta alkalma u vilik! Hegyeinkben az őzvad májusban rend­szerint ki nem heverte még a tél sanyarusá­gát s lövését nem is engedjük; a cserkésze­tet őzbakra tehát csak junius közepén kezd­jük meg, a midőn: ein Junisclmss dem Bock auf's Blatt, der findet auch schon gute Statt! Midőn még megemlíteném, bogy a vad­sertések határunkban elég kiméletesen viselik magokat s még csak csekély gyeptúrással je­lentkeztek, vadászüdvözlettel maradok Csetneki. A bécsi galamblövész-club tagjainak talá­lási százaléka a galamblőversenyek saisonjá­ban, (ápr. 17-től máj. 24 ig)a következő volt. <D n bD o> "c3 n -cí n 1. Hg Trauttmansdorff K. 250 57 2. Gr. Esterházy Mihály 135 33 3. Br. Vay Dénes ' 82 24 4. Gr. Esterházy Feri 23 7 5. Sehawel I. ur 179 60 6. Gr. Apponyi Antal 142 49 7. Gr. Festeties T. 104 39 8. Br. Mecklenburg K. 212 91 9. Gr. Trauttmansdorff F. 111 49 10. Hg Czetvertynski B. 210 99 307 81 168 80 106 77 30 76 239 75 191 74 143 73 303 70 160 69 309 68

Next

/
Thumbnails
Contents