Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-03-04 / 10. szám

FEBRUÁR 19. 1880. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 85 k. ellen; a Hons. Blanc 5é. sg. k. „Echelle" egy hoszszal hátrább érkezett be. — A „Prix du Cédre" 2000 frankos eladó gátversenyén (3000 meter) szintén hármas mezőny küzdött s a Möns. Macksey 5é. p. m. „King of Launde" lett győztes két hoszszal, a Mr. Robinson id. p. k. „Bonüa" ellen, mely a fogadásokban 2 : 1 állt, mig győztes ellenfele ellen 3 : 1 jegyeztetett. — A „Prix lie la Butte" 4500 frankjáért (3800 meter) hét versenytársától a Mr. T. Wigginton 6é. sga m. „ Quémandeur" (a. Marksman, a. Queen Anne) vitatta el a babért 5 kilo tehertöbblettol, a Möns. Del­homme 4é. p. m. „Gavroche"-tól szép küz­delem után fél hoszszal. — A „Prix du Lac" 2500 frankos gátversenyében (3600 meter) a Möns. E. Balensi 5é. p. m. „Pa&sedix" (ap. Wingrave, a. Pastille), e kedvencz csak erős harcz után győzhetett egy nyakkal a hat kiloval több teherrel futott versenytárs, br. Seilliere 6é. p. m. vDoublon u ellen. * * * Gr. Zichy Béla és Gyürky Béla ur, kik jelenleg Angliában időznek, — mint a „Sporn" irja — meglátogatták Newmarketben az öreg Hayhoe idomitó intézetét s megszemlélték „Elemér"-t és „Kisbér testvérjét". Utóbbi ménnek munkája nagyon kielégitő, de kér­dés : az epsomi halmon nem lesz-e neki nehéz a küzdelem? * * * A délafrikai vadászatokra vonatkozólag dr. Holub Emil kitől mostanában jelent meg a Pester Lloyd mellett egy melléklet, művei kiadásáról, a „Royal Geographical Society"-ben mult hó 26-án tartott felolvasásában felemliti, hogy Transvaaltól éjszakra a Hollandiából származó vadászok sok vadat: szarvast, gnut, zebrát, zsiráfot és struczot lőnek; minthogy azonban csak az állatok bőreit viszik el, a húst pedig ott hagyják a ragadozó madarak­nak: Khama király, ezen terület ura, elren­delte, hogy elefántra és struczra egyáltalában nem szabad vadászni, — egyéb állatokból pedig csak annyit szabad lőni, a mennyi az utasok élelmezésére elegendő. Dr. Holub figyelmezteti az utazókat, hogy a Masarwák (vö rös-barna szinü benszülöttek) a hatalmas koodu­boekot (Strepiceros capensis) ugy kerítik hatalmukba, hogy a cselgödrökbe mérgezett assigay-t alkalmaznak. Ez eljárás az utazókra nézve is veszélylyel jár. Úgyszintén inti az utazókat, hogy óvatosak legyenek a Matabelek­kel (zulufaj) szemben, kik évenként egyszer a Nata folyamot felkeresik a só kedveért. Ezek leginkább az utazók kísérőit szeretik elfogni, hogy érettök minden féléből álló váltságdijat követelhessenek. * * * Vízi sport. Az oxfordi és cambridgei egye­temek versenyevezési előgyakorlatai, nyolcz evezős outriggereken, teljes folyamatban van­nak a f. hó 2 -án tartandó nagy küzdelemre, mely a Themse-pályán, reggeli háromnegyed nyolczkor fog végbemenni. Eddigelé Camb­bridgenek mutatkozik nagyobb esélye. — A hanley-i regattára a Themsén legközelébb a frankfurti csónak-egylet is részt fog venni négyevezős csónakával. — A hires uszó, Captain Webb egy hatvan órára terjedő úszási kísérletre késziti magát elő a londoni aquarium bálna-medenczéjében. VABASZAT és LÖVÉSZÉT. !! Itt vannak ők!! Lapunk egy jó barátja tudósít bennün­ket. hogy márczius 2-án a budai lipótmezőn látták az elsőket; s ugyané napról táviratoz­zák Zalából, Lenek Ö. úrtól, hogy ott is lát­tak már néhányat szórványosan. A Mouflon-vad Ghymesen. Tisztelt Szerkesztő úr! Becses lapjának 7-dik száma azon czikkében, mely a kőszáli kecske honosítását Svajczban tárgyalja, a követ­kező megjegyzését olvasom: „Egyideig azt hittük hogy Ghymesen e birtok nagy vadásza, tulajdonosa, ily czélra tenyészti a szintén hasonló minőségű Moufflonokat." Erre vonatkozólag biztosithatom, hogy hitében nem csalódott, — mert Forgách Károly gróf csakugyan e czélból szerzett Moufflon vadat, és mihelyt a kellő számra felszaporodik, egy része szabadon fog bocsáj­tatni. Harmincz év óta a nevezett grófnak szives barátságával dicsekedhetvén, mint birtokának tőszomszédja, és szintén szenvedélyes vadász, ily hosszas időszak leforgása alatt a ghymesi mindennemű vadászatokban, szakadatlanul részt vettem; — ezen viszony folytán elég­séges alkalmam nyilt a Moufflon vad termé­szetét, szokásait, és szükségeit észlelhetni, és ezen alapon törekszem — ezen vad tenyész­tése iránt érdeklődők számára — szerzett tapasztalataimat a következőkben hi ven vázolni. A Ghymesre hozatott Moufflonok, (Ovis Musimon) a frankfurti, és brüsseli állatkertek­ből erednek, illetőleg szereztettek; nevezete­sen : 1868 év nyarán Frankfurtból egy kos és egy nőstény bárány, ugyanazon évben Brüssflből szintén egy kos és egy nőstény bá­rány, 1869 évbeD Frankfurtból egy kos, és két nőstény bárány végre 1871 évben Frank­furtból két nőstény bárány érkezett; megér­keztük után rövid ideig kisebb bekerített téren tartva, utóbb a vadaskertbe áthelyez­tettek. Valamennyi, rövid idő múlva tökéle­tesen elvadult, kivéve a Brüsselből eredőket; ezek késő őszszel kerültek Ghymesre, e sze­rint hosszabb ideig élvén emberi társaságban szelídek maradtak, — a kost három éves korában meg kellett lőni, mert mint minden szeliditett vad, bizonyos időben gonosz termé­szetű lett, és hatalmas szarvaival a legerő­sebb embert térden sújtva, földre teritette; nőstény társa mult őszszel, 11 éves korában bekövetkezett vesztéig, szelid maradt ugyan, de szarvai nem lévén, nem árthatott sőt azon becses tulajdonnal birt, hogy minden évben rendesen egy egészséges bárányt ellett. Eredetükre nézve a fentjelzett két állat­kertből szerzett Moufflonok, Sardinia és Corsica szigetekből származnak, a hol a havasokban, a zerge helyét pótolják, és csakis annyiban külömböznek egymástól, hogy a corsikai világosabb szin, rövidebb csülök és tömöttebb testalkattal bir, mint a sardiniai, mely észre­vehetőleg magasabb, nyúlánkabb testű, és sötétebb szinezetü; - ezen külömbözet da­czára eredménynyel párosodnak, bárányaik azonban eredetük jellegét megtartják. Üí-ekedési idejük deczember hó folytán tart; ilyenkor a nőstények birka módra me­kegnek, a kosok pedig szerelmi párbajokat vivnak, és aránytalanul erős szarvaikat összekoczantva, tompa, az erdőkben messzire hallatszó morajt idéznek elő; igen gyakran egyik vagy másik verekedési ingerét életével fizeti, ez okból tanácsos, a szükségelt számon felüli kosokat az üzekedés beállta előtt lelőni. Fogamzás esetében 21 hét múlva, tehát april hó folytán a nőstény megellik, báránya rögtön igen fürge; harmad, negyed napra gummi elasticum lapta szökéseihez hasonlítható ugrásokat könnyűséggel visz véghez. — Brehm állitása szerint a nőstény rendesen minden ellésnél két bárányt hoz a világra, itt azon­ban ily eset nem fordult elő, egynél többet kivételesen sem tapasztaltam. Betöltve harmadik évét, a Moufflon tel­jesen ki van fejlődve, ekkor a kos hossza 125—130 centimeter, ebből 10 cm. a farkára számitható; magassága a nyakszirten 70—-80 centimeter, súlya teljesen kizsigerelve 30—38 kilogramm, a nőstény súly és nagyságra ne­gyedrészszel csekélyebb. Szinezetre nézve kos és nőstény egyaránt nyáron vörhenyes, hát­gerinezén a farka végéig fekete keskeny vo­nal nyúlik, feje sötét szürke, az orra felé világosabb; torka, hasaalja a czombok közt és a far'.a-alja hófehér, mind két faj télre sötét-gesztenye szint vált (a corsikai faj ek­kor is világosabb); a kifejlődött kos oldalbor­dáin nyereg alakú szürkés-fehér foltot kap, és ilyenkor a fehér szinezet a sötéttől kirí­vóan elválván, a szemlélőre igen czifra, tarka benyomást tesz, nyári szőre ritkább rövidebb, télen jóval hosszabb és sűrűbb, mely simán testéhez lapul. A kos báránynak három hónapos korá­ban kezd a szarva nőni, és pedig homlokától mind két oldalon hátrafelé, innen köralakban a végét előre hajtva; a kinőtt kos szarva fe­kete, ránczos, körülete hosszában 65—70 centi­meter, a tövénél körületben 22—25 centime­ter vastag. A corsikai faj szarva rövidebb és vastagabb, a sardiniai szarva hosszabb és vékonyabb, súlyra nézve külömbség nem léte zik. — A nőstényeknél mindeddig a legki­sebb korcs szarv sem mutatkozott. r Életmódjára nézve a Moufflon-vad a társaságot kedveli, kisebb nagyobb csapa­tokban, — egészen eltérőleg más vadak szokásaitól, nemcsak az esti és reggeli órák­ban, hanein egész napokon át — barangol, és ezen nyughatatlan természete végett a hason természetű dámvadat kivéve, minden más vad kerüli, és pusztul előle; — a csa­patot rendes körülmények közt, annak leg­vénebb nősténye vezeti, mint ez a rőt-, dám-, őz • és sertevadnál történik, nem pedig a vén kos mint ezt Brehm állítja; rendkiviili körül­mények közt, például ha a csapatból egy két darab kilövetik, vagy egyébb okból zavar támad, megengedem, hogy ily esetben bárány is vezetheti a csapatot. Tizenkét évi szorgos ápolás és gondozás által sikerült ezen hazánkban első izben hono­sítani kísérlett vadat, körülbelül 70 darabra felszaporitani. — Az idei zordon tél ugy­liiszem fényes bizonyítékul szolgál, hogy ezen melegebb éghajlatról eredő állat továbbra is sikeresen tenyészthető, miután egész télen át mai napig csakis egyetlen gyöngébb da­rab veszett el, — de hiszen ez bármilyen más, aránylag erősebb és nálunk honos vad nál is megesik; valamint e télen meg is tör­tént, miután a közel mult szokatlan, tartós hideg időjárásnak aránylag is, több őz és vadmalacz esett áldozatul. Jelenleg megközelitőleg 70 darab Moufflon, és 100 darab dám-vad, egy 1260 hold kiter­jedésű, a földön felül három meter magas, fe­lül vesszővel befont tölgyfakarókkal bekerített vadaskertben tartatik; — 1869 évben a be­kerítés alkalmával mintegy 80 darab őzvad a kertbe került, és egy pár évig diszlett is, mire azonban a Moufflon és dámvad elsza­porodott, valószínűleg ezeknek már elébb em­iitett nyughatatlan természete miatt, végle­gesen kiveszett. Ezen vadaskert egy magán álló, a tenger szine felett 1800 láb magas hegyet foglal magában, melynek szikla-csucsát, a történel­mileg nevezetes ghymesi vár-rom koronázza, ez és még néhány más, közelében lévő szikla­csoport, a Moufflonokat havasi hazájukre emlé­keztetheti, — mert nyáron a legtikkasztóbb hőségben, ezen sziklák sőt maga a vár rom, legkedvesebb tartózkodási helyük; — a már emiitett szelíden maradt nőstény, itt nagyon otthonosan érezte magát, és ha va­laki közeledett, a második emelet ablakából tekintett rá; ily helyzetben találta egy izben a Vadász ur, alulról szivar darabot, — mely után igen nyalánk volt, — mutatva e nevén szóllitá (a vadász személyzet Ancsá-nak elnevezte.) mire ez [a második emeletből egy ugrással lábainál termett és a szivart mohón felfalta. Eledelükre nézve hiányt nem érezhetnek, mert az egész vadaskerti tért, erdészetileg helyesen kezelt korosabb és fiatalabb tölgyfa erdő fedi, melyben évről évre több kevesebb

Next

/
Thumbnails
Contents