Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-03-04 / 10. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-DAIL MÁRCZIUS 4. 1880. makk terem; — továbbá a vár-rom körül, valószínűleg a vár felépítője Forgách András által IV Béla király idejében 1242 évben, — nagyobb gesztenyés kert lett kiültetve, (ezt állítja a hagyomány és gyanittatják a roppant átmérőjű, máris korbadásnak induló számos gesztenye fák,) melyek évenkint nagy mennyiségű édes gesztenyével ajándékozzák meg a vadat, — a növényzet a fiatal vágásokban buja, - e szerint a liszt tartalmú, és fű nemű táplálék bőven meg van, — hozzá számítva a fiatal rügyeket és mindenféle elvadult gyümölcsöt, mint alma, körte, cseresznye, som s' a többit, választéka is van a vadnak. — A Moufflon vad azon különcz Ízlését ínegemliteudőnek vélem, hogy a bodzát (Sambucus) és a békatejet (Euphorbina) a mihez semmi egyébb vad nem nyul, kiválóan kedveli, és ezen két növényt folytonos lerágás által máiki is irtá a vadaskertben. A mindennemű vad állománynál elkerülhetlenül szükséges sónyalók jó rendben tartatnak, valamint té.en jó minőségű mezei sarjú kellő mennyiségben adatik. Mai napig egyetlen nőstény sem, két éven felüli kos összesen 37 lövetett; ezekből a Vadászúr 13 at, a többit vendégei lőtték; — az összes számból 28 hajtók előtt; 9 lesjáraton, lesből egy sem lövetett, — mert a Moufflon forgóját soha sem tartja, és egész nap kóborolván, napokig kellene lesbe ülni. — A hajtás, és lesjárati eredmény közt feltűnő aránytalanság oka, — a Moufflon vad rendkivüli óvatosságában kereshető, hozzá számítva kiválóan finom érzékeit, nevezetesen a hallást, és szimatolást, csakis véletlen találkozás alkalmával lehet lesjáraton lövéshez jutni; — mert ha a vadász esetleg nagy vigyázattal lőtávolba néha meg is közeliti, azon kellemetlen szokása van ezen vadnak, ha zörejt hall vagy vészélyt érez: nem hogy más vadak módjára pár pillanatig neszelne, hanem rögtön fejét felkapva, bokor vagy fák mögött fedve, — megszökik; ily helyzetben a legügyesebb gyors lövész igen gyakran hibáz, a kevékbé ügyes és lassúbb rendesen lövést sem tesz. A hajtás czélszerüen rendezve biztosabb sikert ígér; — ismeretes lévén a Moufflon vad túlzott óvatossága, 100—200 holdnyi területet szükséges egy hajtásba foglalni, szironyos hónál még nagyobb tért; ily módon ha van Moufflon a hajtásban, az rendesen a hajtás megkezdése után rövid idő múlva a lövészek sorához érkezik, és ha ezek természetesen jó széllel felállítva csendesen és mozdulatlanul állanak, a vonalon ügetve mennek át; ha azonban a lövészek valamelyikét észrevették, roppant, néha két meter magas ugrásokkal távoznak. A lövésre sokkal keményebb az őznél, a legjobb lövéssel régi golyó fegyvereinkből, jó tova elmegy; sőt béllövóssel napokig is elél ; az express riflle sújtó hatásának azonban nem bir ellentállani. A juhfajt általjában alárendelt tehetségű állatnak ecsetelik, — a Moufflonnál e nézetet nem oszthatom. Ugyanis egy alkalommal September hó végén dámbakot akarván lőni, lesjáraton kifáradva, egy kényelmes üléssel kínálkozó tuskón megpihentem ; negyed órai várakozás után neszt hallva, látok két erős kost közeledni, és az éppen hullani kezdő makkot szedegetni, egy bokron különösen sok termett; ez alatt mind két kos kezdett hátulsó lábain állva ágaskodni, de mivel a makkot el nem érhették, az egyik kos egy párszor homlokával neki ugrik a fiatal tölgynek, mire a makk egy része lehullott, melyet a másik kos szedegetni kezd, ezt azonban a kos mely a makkot lerázta, nem tűrte, neki ment társának, erősebb lévén elűzte, és maga gyönyörködött fáradságának gyümölcsén. Ezen érdekes jelenet, melynek tanuja 60 lépésnyi távolban valék, ugy hiszem a Moufflon combinativ tehetségét nagy mérvben bizonyítja. Alig lévén a Moufflonról több mondani való, közlöm még a ghymesi, ezzel némileg rikapcsolatban lévő mult évi lőjeyyzéket. E szent 1879 évi mártius 1-től 1880 év martius l-ig lövetett nagyobb vad számszerint: vaddisznó 31 darab, dámvad 88 darab, Moufflon kos 8 darab, őzbak 65 darab — összesen 192 darab. Megjegyzendőnek vélem, hogy a dámvad fele vadaskertben, fele szabadon, a vaddisznó és őzbak kivétel nélkül a szabadban lövetett. — A Vadászurat e télen szent Hubert ritka szerencsébeu részesité. Ugyanis az elejtett 31 darab vaddisznóból nekie 22 darab jutott, ezeket, igen gyakran ujj hó lévén, mind csapán járva lőtte; — legszerencsésebb napja volt deczember lö-ike, e napon, szintén nyomon járva 4 vadmalaczot, egy süldőt, és egy sovány ugyan, de mindamellett 100 kilo súlyú erős kant lőtt; — én részemről egész télen betegeskedvén, ez idényben vaddisznóra lövést nem tettem. A fentebbi lőjegyzékben fővad azért nem fordul elő, mert az a vadaskertből 1877 és 1878 években szabadon bocsájtatott, és hogy kint szaporodhassék, három évig nem lövetik; — a ghymesi birtokkal határos erdő tulajdonosok, és azok szomszédai öt mértföldnyi távolságra nagylelkűen önkényt ajánlkoztak a fővadat szintén három évig kímélni, és ígéretüket hiven meg is tartják. Befejezésül még egyszer visszatérek a Moufflon vadra, és azon igénytelen nézetemet fejezem ki, hogy miután egy nagyobb kiterjedésű vadaskertben ezen vad, a leirt eredménynyel tenyésztetett, nincs ok reá, bogy a szabadban ne gyarapodjék ; — de váljon meg marad-e vidékünkön? és nem vándorol-e a liptói és szepesi havasokba? — ez a jövő titka. Kelt, Ghymesen 1880 mártius 1-én. Bacskády Károly. Az én vadászidényem 1879-ben.*) Azon kell kezdenem e tudósításomat, hogy az idei eredmény nálam rendkívüli volt. Az egész idény alatt csak egy vadnemet említve : 70 drb őzet ejtettünk el a szőczei, nádasdi és döbörhegyi pagonyokban; — oly nagy eredmény ez, a minőt én egész vadász-életemben nem jegyezhettem föl, pedig csakis másod vagy harmad magammal vadásztain az egész idény alatt, inkább bajtókkal, mint kópékkal. Vadászataim eme rendkívüli sikerét azon eljárásnak tulajdonítom, inely szerint mi nem a hajtók vonala előtt — miként ez rendesen történik — foglaltunk állást, hanem megállva a kiszemelt helyeken, onnan küldöttük őket előre, egyúttal azon utasitást adva nekik, hogy minél nagyobb lármával törjenek előre a hajtás végéig. Ugy őszszel a fekete földön, mint télen a búban, oly biztosnak találtam e módot, hogy 20 őz közül egyet lehet számítani, mely előre tör, a többi mind a „visszá"-t kiáltozó hajtók közt, ezen kiáltás által már figyelmessé tett vadászra jön, még szél ellen is! Ezen szép eredményből magam 42 drbot ejtettem el. — Bakok rendkivfil erősek jöttek teritékre, nagyszerű agancsokkal és testsulylyal. Egy általam elejtett bak, a rég ismert „Hanzi", kizsigerelve 56 vámfontot nyomott; 50—54 fontosat pedig néhányat lőttem. Ezen eredmény olvasásánál talán nem fogja a t. olvasót untatni, ha leirom, hogy tulajdonképpen miféle löveget használtunk. Sokszor hallottam beszélni a beöntött ficzkó ós sörétről; de mint hiszem, sokan mások, ugy én is kevés figyelemre méltattam *) Vasmegye egyik legkitűnőbb vadászának eme sorai, kiváló figyelemre tarthatnak igényt. Nemcsak a legpracticusabb vadászok egyike szóll itt, de a lövészet egyik mestere is, a ki mint czéllövő a korábbi években : hazai, ausztriai és németországi lóversenyeken több mint 200 dijat sepert be. — Köszönjük a szives megemlékezést s minél gyakrabban kérünk találkozást. Szerk. ezen methodusokat; pedig mily jó mindent megpróbálni! Azt tapasztaltam, hogy 10—13 szem apróbb ficzkó, közönséges milli-gyertyával leöntve, oly löveget ád: melyei jó lövő 80 lépésre minden őzet agyon lő, rouliroz; de egész biztosan lő 100 lépésig is, habár mindenkor nem is fog a vad a tűzben lerogyni; — az öntött „dupla nulla" sörét nem kevésbé biztos. Tettem kisérletet tiszta viaszk beöntéssel is, ez azonban nem sikerült, mert a viaszk az egész löveget együtt tartja és igy mintegy szabálytalan alakú tömeg, rendetlen repülésü ; hogy egy ily csomó viaszkos fíczkót egy szép baknak az oldalába lőttem, csupa véletlennek tulajdonítom, — mert idehaza tett kísérleteim nem voltak kecsegtetők. — Lőttem az „Express Kiffle"-lel is öt bakot, néhány rókát és több nyulat; az őzeket mind 100 lépésen túl, mindannyi a tűzben rogyott össze; és itt azt tapasztaltam, hogy a legyet erősen venni nem szabad, ily távolságnál, mert a golyó okvetlen magasabban fog bevágni a czélpontnál; de ha valakinek már szokássá vált a czélgomb erősebb vétele: ajánlom, hogy egy keveset (a mint t. i. a kísérletek jónak mutatják) czélozzon a vad alá. A szarvaskendi, karátföldi és döröskei határokban tartott nyulvadászataimon, összesen több mint 300 drb lövetett; egyéb vadászataimról és tapasztalataimról majd egy későbbi tudósításomban szóiandok. Sibrilc Kálmán. Az uj Sport-Egyesület, melyről már szóltunk, mult vasárnap megalakult Hatvanban. A rövid idő alatt 160 tagra felszaporodott társaságnak jó formán fele megjelent, oly nagy volt az érdekeltség. Nem akarunk itt hosszasan az egylet czéljairól beszélni, majd lesz alkalmunk azt még kifejteni, s ennek folytán most röviden csak az alakuló-gyülésnap folyamát vázoljuk. A tanácskozás vezetésére ideigl. elnökül felkért br. Podmaniczky, több rendbeli felvilágositásai után*) az egyleti alapszabály-tervezet olvastatott fel, s csekély változtatással elfogadtatott. Előbb azonban a székhely miatt Pest és Hatvau közt élénk eszmecsere fejlődött ki; azonban az általános bizalmat élvező elnök tapintatos eljárása, továbbá I. I., B. I. és E. F. K. urak közvetítéseire a pestiek legnagyobb része is végre kibékült az eszmével, bár némelyek által — némi strátegiai megkerüléssel — újra szóba hozatott ez, azon indítvány alakjában: hogy alakuljon a társaság — mint orsz. egylet; s ragadja meg a vezérzászlót minden-, a sport és vadászat körében szükséges reformok kezdeményezésére. A kilátás csalogató volt; azonban anélkül, hogy ez eszméktől a társaság idegenkednék: több idei«- tartó élénk debatte után — sikerült ° , ... . azon általános nézetet ervenyesitem ; miszerint szükséges, hogy az Egyesület először maga alakuljon meg, s a maga ügyeit hozza rendbe; lia majd a vadtenyészet, halászat emelésével, s a vadászat rendszerezésével — egy egész vidéknek mintául szolgálhat, akkor bontsa ki orsz. Sport-Egylet vezetésére a vezér-zászlót, s bizonyára hozzá csatlakoznak más vidéki társulatok is a közös érdek kivívásában ; addig azonban magát egy országos egylet szerepére feltolni — nem harmóniái e társaság gondolkozás-módjával. Mit a jelenlevők nagyobb része helyesléssel fogadott. Megjegyezzük még, hogy a tagsági dij maradt 10 frt. Kötelez-'ttség 6 év. — Tagokul Eőry Farkas Kálmán ur indítványára — *) Ezek egyike, hogy a feloszlott Galgavölgyi Agarász társaság — megmaradt vagyonát és a nagy Széchenyitől nyert emlékeket (egy serleg, egy remek inivii elnöki csengetyü) az uj Sport-egyesületre hagyja; a másika az eddig bériéit, részint pedig egyleti tagok munifioentiájából nyert vadászterületek felsorolása, Síkről majd legközelebb többet.)