Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-01-29 / 5. szám

JANUÁR 15. 1880. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 37 követőjük elég — és a közönség nem fogja Piri szenvedélynek tartani a versenyt s nem fényűzésnek a telivér-tenyésztést, amint azt látja, hogy ez nem szórványosan és nem elvétve egyesek részéről, de úgy főúri mint egyébb körök fórfiai által melegen pártoltatik. Főurainké tehát a feladat, az ügy fejlesztését legelsőben kézbe venni. Övék a feladat közeledés által az ügynek más köröket is megnyerni; de ezzel övék egyszersmind első sorban az érdem, s övék leeiul a bála is, melylyel azok iránt, Icilc a közügy egyik / ontos érdekét megmentették — a haza tartozik. Kozma Ferencz. A pót-Iovazás ügyében. Tekintetes Szerkesztő Úr! Örömömre szolgált több lapban olvashatni, hogy a kormány talán valahára még is fog valamit tenni a lótenyésztés előmozdítására és a kisebb tenyésztők előnyére, a pótlovaknak első kézből való megvétele által. Csakhogy félek, hogy.ez is ngy, mint nálunk minden dolog, félszegűl lesz elintézve, amint már a kezdeményezés alkalmával eddig is történt; mert ha a kormány azt fogja követelni, hogy a tenyesztö eladó lovait Budapestre küldje, ugy a csel bizonyára nem lesz ele'rve, mert aki ismeri népünk indolentiáját, és kocsisaink mcgbizhallanságát, az tudhatja előre, hogy vajmi kevés lesz ama lovak szánta, melyeket a pótlovazáskor tenyésztőink Budapestre fognak küldeni. Ajánlatom tehát ujolag is az volna, mit a mult évben már egyszer a V. és V. lapok 4-ik számában tettem,*) ama hozzáadással, liogy Icgczélszerííbbnck látnám, ha az általam ajánlott vándor-bizottság működését az évenkint megtartani szokott lóvizsgálatok alkalmával kezdene' meg; és ha a lóvizsgáló bizottság által alkalmasnak talált lovakat a legközelebbi városokban összegyűlt vegyes vándor-bizottság felülvizsgálná és az alkalmasoknak talált s eladó lovakat ott helyben megvenné; és pedig talán szintén az általam a V. és V. lapok 4-ik számában ajánlott módozat szerint. Ez alkalommal talán az 1 és 3 éves mének ir megvásárolhatók volnának. Rhéde, 1880. jan. 11. Brezovay Sándor. Magyarország állattenyésztésének jelen állása. (Folyt, és vége.) Bővebben időztünk egyébiránt máris, a kiállításnak emez, összes viszonyainknál fogva nem kevéssé kecsegtető anyagánál; illő tehát, hogy szintén ez osztályba tartozó más állatok tanulmányozására is induljunk s ezúttal a szanasmarha szemléletébe merüljünk. **) A már régebben is elég gonddal rendezett állatkiállítások után a párisi ezúttal amaz előnynyel járt, hogy az eddigelé kevésbbé ismert franczia marbafajokat is megismerhettük. Ez annál fontosabb, mert a franczia tenyésztésben az angol eredeti jó példa alkalmazását és eredményeit szemlélhettük több fajban, mi a hazai tenyésztőre is biztatólag hathat. Láttuk például, bogy a hazai fajunkhoz némileg hasonló salersi faj hogyan nemesbült mint kitűnő igás faj; mint változott át okszerű keresztezés és következetes belnemesítés folytán az angol Durham-fajjal immár méltán versenyző könnyen hízó fajjá a charolaise-i; láttuk a hires lemousinei-\, a derék bazasi-1. Végig tekinthettünk a gazdagon tejelő hollandi, a szintén kitűnő dán fajokon. Volt alkalmunk bámulni a tej mennyiségére és még inkább minőségére nézve eddigelé sem utol*) „A lótenyésztés jövedelmének emeléséhez" czím alatt. Szerk. **) Az értekezés jelenrésze ugyan kissé eliit szakirányunktól, de alig van hazánkban lókedvelő gazda, kit az állattenyésztés e másik ága is ne érdekelne. Szerk. ért alpesi fajokat a hires svájczialeat. Szemlélhettük a hitvány portugálit s a mienkkel fajrokon romagnai marhát. Mindez pusztán csak szemlélve is, érdeket kelthetett a nézőben, értékessé hazánkra nézve csak ugy lesz, ha a látottakat tanulmányozzuk, a különféle marhafajok mikénti létesülését s ennek okait kutatjuk s fürkészszük. Azt mondtuk, e fejezet bevezető soraiban, hogy az illető ország gazdaságának színvonalát ismerhetjük fel a kiállított állatok minőségében. Es ez csakugyan áll, bárba egy ország sem vonhatja ki magát egészen természeti viszonyai befolyása alól. Az éjszakon vagy délen, hegyes vidéken vagy síkon, nedvdús legelőn vagy sivár homokon nevelt marba közt fenn fog maradni mindenkor a jellegző különbség. De bogy e természetes határokon belől mivé tudta meglevő marhafajtáit nevelni valamely ország, mennyire tudott minőségük által az öntudatosan kijelölt ezél felé közeledni, az az illető tenyésztőknek érdeme. Minél fejlettebb gazdasági kultúrával, minél intensivebb földmiveléssel s gazdagabb iparral bír valamely ország, annál inkább látjuk háttérbe nyomulni az igavonó marhát, mely a mívelendő terület csekélyebb terjedelménél fogva veszt fontosságában, s látjuk helyébe lépni a gazdagabban fizető tejelő marhát, melylyel becsben versenyez a szintén élelmezésre nevelt hasadó marha. Ez utóbbira láttunk legtöbb súlyt fektetve Angliában, mely óriási hízó állataival első helyen áll. Tejelés tekintetében ott látjuk versenyezni a sík, de nedvdús legelőkben bővelkedő Hollandiát a hegyes de növénydús Svájczczal; mindkét irányban pedig — bogy a kisebbeket ne említsük — ott küzd ernyedetlenűl s teremt, hogy ugy mondjuk, uj marhafajokat Francziaország, melyek szintúgy tejbőségre, mint sok és ízletes húsra nézve már-már első sorban kezdenek felkiizködni. És mi a tanulság mindebből hazánkra nézve, mely marhákat ezúttal Párisban ki sem állított s talán helyesen is tette. Magyarországnak ezúttal inkább tanulni kellett s hasznára fordítani a kiállításon tapasztaltakat. Kiállíthatott volna ugyan néhány dicső példányt, hazánkra nézve megbecsülhetetlen értékű gulyamarháinkból; de egy kis czifra elismerő okmányon vagy érmen kivül, aligha nyerhet egyebet a világversenyben. Ez az igásfaj, mely extensiv gazdálkodásunk mellett, izmos, csontos testével, gyors járásával, silány takarmány mellett is meglehetős erőben tartható szerény voltával, reánk nézve megbecsülhetetlen: annak Párisban legfeljebb kajla szarvait, értelmes homlokát, szép fehér szőrét bámulták volna; de csekélyebb testsúlyánál fogva húsállatnak, még csekélyebb tejelő képességénél fogva tejelő állatnak el nem fogadják vala. De nemcsak a világpiacz igényeit vagyunk mi hivatva kielégíteni. Oda csak akkor menjünk és azzal, a mikor és a miből itthon feleslegünk van. Igás marhánkra egyelőre még magunknak van szükségünk. A mi belőle hizlalás alá kerül, még mind jó piaezra talál közelünkben. E faj megváltoztatására a világért sem, csakis nemesítésére gondoljunk ; még pedig belső tenyésztés, egyre válogatott s egyre tisztábban tenyésztett nemes atyaállatok minél terjedtebb alkalmazása által. De Magyarország földje nemcsak síkságból áll, valamint a hosszúszarvú, fehérszőrű szarvasmarha sem egyedüli, bár speciális faja ez országnak. Az alföldi medenczét soha sem fogjuk hollandi vizenyős legelőkké változtatni, melyeken hasig érő fűben' gázolhatna egész nap a marha; s a mely után mennyiségileg ugyan sokkal, de szintannyira vizenyős tejjel is szolgál a hollandi tehén. Majd ha évtizedek multával, a Duna- és Tiszaszabályozás harmadik stadiumában, terjedelmesen berendezett irrigationalis munkálatok folytán, kezünkben lesz a most annyiszor hiányzó eső, akkor majd szólhatunk az e téreken is netalán megváltoztatandó marhafajre 1. Addig azonban adjunk hálát az égnek, mely sovány legelőnkön is megélő, kitartó, derék marbafajt adott, s neveljük azt egyre nemesbítve. Hanem ott van az éjszaknyugatról keletdélnek nyúló s éjszakkeletről délnek kanyarodó hosszú kárpáti begylánczolat gazdag előhegyeivel s dombsoraival. E nagy vidék némely részein megközelítjük Svájczot zamatos gazdag fűnövényzetével; akárhány megyénk van, melynek domborzati viszonyai versenyezhetnek Francziaországnak marhatenyésztésben legkiválóbb departementjaival. E hegységeken más az eredeti marhafaj, mely lehet, rokon az alföldivel s csak a térrajzi viszonyok befolyása alatt változott meg vagy tért el amattól; de melyben minden előföltétel megvan arra, hogy szintoly nemes tejelő állatokká fejleszszíik, minőkkel Francziaország, hogy e példa mellett megmaradjunk, ma már dicsekedhetik. Ide sem importálni kell az anyagot, csak nemesíteni. Sok helyen már is megváltozott Magyarországon egész vidékek marhatipusa, úgynevezett svájcziakkal való keresztezés által. —• Csakhogy e faj változtatás, kevés kivétellel, kellő öntudat nélkül s a véletlen túlnagy befolyása alatt jött létre. De e változások, még inkább pedig az okszerűen eszközölt nemesbítések tanúsítják, hogy sikerrel történhetik a fajfejlesztés. Kellő megválasztásával az anyagnak, a svájeziak által is oly kitűnően javított tenyészállatok közül szerzett bikákkal, s folytonos gonddal űzött beltenyésztéssel oly fajra tehetünk szert, mely az ország és vidék klimatikus viszonyaihoz simulva s ezek behatása alatt meg fogja adni felvidékünknek is a konstans s a hozzákötött igényeknek megfelelő amaz állatfajt, milyennel más országok oly méltán dicsekedhetnek. Es ép annyiban fordíthatjuk hasznunkra a párisi kiállításon szerzett tapasztalatokat, hogy az ott bemutatott példákat követjük. Nem azzal, hogy a legkiválóbb angol húsállatokat behozzuk s egészen eltérő viszonyok között, óriás pénzáldozatokkal itt korcsállatokká neveljük. Hanem azzal, hogy szem előtt tartsuk egyrészt a franczia eljárást, mely lassabban, de biztosan vezet czélhoz; másrészt megtanulva a svájcziaktól, kik már is kitűnő marha-anyagukat az utolsó évtizedekben csodálatosan magas fokra fejlesztették. Mindkettő pedig! a fajtenyésztés általánosan ismert s immár lovaknál, szarvasmarhánál, juhnál stb. egyaránt helyesnek bizonyult elveket alkalmazza. A francziák is c>ak elvétve hoztak be Angliából, Svájczból egy pár kitűnő atyaállatot, melyekkel a lehetőleg megfelelő anyák után folytonos szigorú megválasztás mellett, de egyúttal beltenyésztés alapján több határozott és állandó marbafajt létesítettek. A svájeziak is nem az anyagot változtatták meg; hanem szintén okszerű beltenyésztés által iparkodtak, sikertől koronázva, a marhafajaikon méltán megróvott csontidomokat nemesíteni s a létező hibákat elenyésztetni. Ez út áll előttünk is. Okszerű tenyésztők, kik kellő takarmánynyal rendelkeznek, épugy fogják néhány nemzedéken keresztül oda vinni, hogy állataik testi súlya és húsanyaga a jelenleginél jóval nagyobb legyen ; valamint, hogy szarvasmarha állományunk jó egyharmada, okszerű vezetés mellett derék tejelő- anyaggá váljék. Tormay Béla úr jelentése e tekintetben kitiinő útmutatásúl szolgálhat tenyésztőinknek s arra befolyással biró szakiéi-fiainknak.