Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-01-29 / 5. szám

38 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JANUÁR 22. 1880. Még fontosabb taláu reánk nézve a juhtenyésztés s a párisi kiállítás e tekintetben is szolgált intő például, ha részben negativ tekintetben is. Juhászafunk eddigi főiránya ugyanis a gyapjutermelés volt. Vannak ugyan az anyaország felvidékén s Erdély több részében tejelő jubászataink, de ott sem veszt a gyapjú jelentőségéből, habár nem nemesített gyapjú az. Hústermelésre a birkáknál még nem tértünk át alig itt ott némi öntudattal. Nemes bundájú juh kevés volt Párisbau kiállítva s a mi legderekabb volt — bármennyire gyéren vala is képviselve — Magyarországból került. Igaz, hogy nem jelent meg a kiállitáson Németország, a hol még mindig elég terjedt és sok tekintetben nemes merinos juhtenyésztés dívik. A mi a kiállításban látható vala, az — talán az egy Olaszországot kivéve — mind többé-kevésbbé a hústermelés irányát mutatta, melyben ismét Angliát és talán már nem csekélyebb mérvben Francziaországot is illeti meg az elsőség. Látjuk tehát, hogy itt is a népesség szaporodásával s a jólét terjedésével mindinkább az élelmezés kérdése lép előtérbe. Annál fontosabb tért nyer pedig a hús, mert a fonó anyag szükségét részben az egyre terjedő gyapot s a mind több fajú rostnövéuyek, részben pedig, a gyapjút illetőleg, a tengeren túli országok egyre szaporodó juhászatai fedezik. Azért még sem szabad magunkat a helves úttól eltántoríttatni és magas fejlettségre vitt meriuos-tenyésztésünket netalán egyszerre és nemes anyagunk veszélyeztetésével, bústermelésre változtatni. A finom posztóanyagbeli szükséglet fedezeteért, szívesen fordul még mindig mihozzánk a külföld, sőt ez talán az egyedüli tér, melyen juhászatunk az ausztráliai tömegtermelés irányában képes megállani a versenyt. Egaljunkat kiálló, tömör, finom bundával fedett, idebent nemesített gyapjuállataink oly kincs, melyről lemondanunk nem szabad. De nem szabad elejtenünk eredeti havasi fajunkat a raczkát és czigáját sem, sőt épen az angoloktól s még inkább a skótoktól tannlhatjuk s a legutóbbi kiállításon láthattuk is, mivé tudták fejleszteni, eredetileg semmivel sem nemesebb belföldi fájukat. A meglevő anyagból kerülhet, okszerű kezelés mellett, a durva gyapjus ugvan, de annál jobban-tejelő vagy hústermelő állat. Finom megfigyelése annak, miként baladtak a francziák juliaik tenyésztésében odáig, hogy ma már ők is az angol legjobb liúsaló birkának méltó párját képesek több typikus fajban előállítani, minket is sokban felvilágosíthat, s e tekintetben is nyújt becses ujmutatásokat Tormay. úr korábban említett jelentése. Ugyancsak a hústermelés főiránya mutatkozott a kiállított sertésekben. Nem tagadhatni, hogy zsírtermelés tekintetében Európa egyik disznófaja sem versenyezhet a magyaréval. De az, a mi hajdan előnyünk volt, a minek óriási sertéskereskedésünk az előtt bőven fizető jövedelmezőségét köszöni, a változott Ízléssel, a határozottabban nyilvánult hússzükséglettel szemben ma már kárunkra kezd válni. Hiába dicsekszünk sertéseink hizékonyságával, ha vevőink több húst kivánnak s a mi diszuainkét túlküvérnek találják. Szomszédaink saját piaczaikon kezdenek megverni húsosabb, bár üsztövérebb állataikkal s igy nekünk is bizonyos mérvben irányt kell változtatnunk. Emlegetik az amerikai versenyt is és tagadhatatlan, liogy vannak konjunktúrák, melyek közt hazai piaczainkon se állhatjuk meg a versenyt. De ez nem rendesen van így s valamint nem kell attól tartanunk, hogy zsirtermelésUnk el talál fogyni, ha a (hústermelésre átmegyünk, úgy nem kell tarTanunk az amerikai verseny folytonos győzelmétől sem. Disznótenyésztésünk még jó sokáig gazdag zsirterinelő lesz s ez ne is változzék meg teljesen: saját és az európai piacz szükséglete folyton kivánja, igényli ezt. De tanulhatunk e tekintetben is az augoltól, ki jó számító levén, igen jól tudja, hogy a gyorsabban megforduló forgő tőke jobban jövedelmez. Azért is állattenyésztésüknek egyik főiránya, hogy tenyésztett állataik gyorsan készüljenek el, sertéseik nevezetesen rövid idő alatt fejlődjenek s gyorsan hízzanak meg. E téren még mi is sokat tehetünk saját sertésfajaink jó megválogatása által. A mellett meg bátran fordulhat tenyész tőink nagy része a hústermelés felé ott, hol a tenyésztési és takarmányozási viszonyok ezt megengedik. Egyre fejlődő közlekedési viszonyaink végül mégis csak biztosítani fogják az előnyt, melylyel a bolyben termeléssel és rövidebb távolságú kivitellel az oceánon túli országokkal szemben birnnk. De megérteni a kor intő szavát a szükséglet változása iránt, a termelés bármely terén, első szükség az okszerű termelőre nézve, s ezt nem szabad figyelmen kiv

ill hagyni hazai állattenyésztőinknek sem. Görvély az emberek és lovakban. A „Sporn

1

1 állatorvosi rovatában igen érdekes kiiz- | k-ményt olvasunk a skrophulosa felől egy neuhrandénburgi orvos tollából, melyet rövidsége folytán egész terjedelmében közlünk. „Nem olvashattam — úgymond — részvét nélkül, liogy a berlini lakosságnak egy hatodrésze tüdőgümőkórban hal el. Ha még oda számítjuk az életben maradókat; kik e kór folytán különböző bajokban sinylenck, akkor remélem, nem veszik tőlem rosz néven, ha én állatorvosi lag az összehasonlító pathologist oly megjegyzéssel tárgyalom, hogy a Skrophulos<• habár modificált alakban, a mi házi állatainknál sem mutat föl kedvezőbb eredményt. Ha fontolóra veszszük átörökölhetőségét bus- és tejélvezet által különösen, el kell borzadnunk, hogy az efféle állati kóranyagnak az emberi testbe átvitele megakadályozását illetőleg oly kevés történik. Ugy a tudománynak, mint a törvényhozásnak méltán lehet ÍÖIróvni, hogy az állattenyésztésnél átalános semlegesítési rendszabály (Kör-Ordnung) nem létezik, hogy az öröklött hibában levő' állatokat a tenyésztés teréről elvonhassuk; úgyszintén megrovandó, hogy legalább sok helyen, átalános állatorvosi szemle a vágóházaknál nem alkalmaztatik, csak ekkép vehetvén elejét annak, miszerint az egészségre káros hatású luis ne kerüljön eladásra. A mi trichin-szemlénk, a hiányos intézkedés miatt, szintén nem ellenőriztetik eléggé. Nem roszalható eléggé, hogy a skrophulában szenvedő tehenek tejét — mely az emberek számára sorvasztó anyagot rejt — gondtalan árulhatják. Ha még figyelembe veszszük a lakásokban és baromistállókban átalában hiányzó üde levegőt, mely hiány miatt a skrophulára való hajlam kórképződésre hatványozódik, elcsodálkozunk ama közönyösség felett, a melylyel az e kórban való nagyszámú halálozásokról ámbár nagy sajnálkozással értesülnek, de az ellen ínindezáltal nem intézkednek behatóan. Tiszta, egészséges levegő nélkül a belélzési gyógymód hatásának sincs semmi legkisebb hatása. Ez a levegő azonban, a mai fűtésrendszer mellett, az úgynevezett légmentes kájhaajtók kai el nem érhető; de igen akkor, ha a lakóhelyiségek a kéménynycl a kályha utján kölcsönhatásban nincsenek, vagyis ha a kályha a szobán kívül fűttetik. De csitt! itt darázsfészekbe markolok s óvnom kell magamat, nehogy halálos csípést kapjak. Először is nyíltan be kell vallanom, hogy én a gümb'södést, zkrophulát vagy tubercle

t lényegében egynek tartom s e tekintetben osztozom Gurlt tanárnak a nézetében. Egyátalában nem tévedés avagy helytelen következtetés, a lovak csontpókját (Späth) és az emberek tüdőgümőkóiját mint meglehetősen cgyjelentőségüt tekinteni s én részemről amaz eszmékből indulok ki, a melyeket „Bevezetés az országos lótenyésztéshez" czimü müvemben a csikók öröklött ideghénaságával részletesen kifejeztem. Ott azt mondtam: „Ugyanegy időben két lovat láttam liátgerincz-rokkantságban. melyeknek egyike pókbénaságban is szenvedett s a másiknál a hátulsó egyik láb forgócsontja hallhatólag mozgott. Én ez állapotot is ama kóresotek rovatába sorozom. Az én említett patienseim tehát mindnyá jan ugyanannak a kórfajnak a tagjai s azt bizonyítják, hogy ha az ivadék megél, a csontozat az a szövedék, melyen az anyagcsere leglassabban történik s legtartósabban szenved; egyszersmind arról is tanúságot tesznek, liogy a szenvedésnek lényege costitutiohiba, mely a vegetatív élet-sphürában gyökeredzik. Tulajdonképen aránytalanság létezik a fenforgó képződési- és visszaszorított működési életben, a hiányos conditio miatt. (Folyt köv.) Körültekintés a sport mezején. A bécsi Jockey-club — mint a „Sport"-ból látjuk, január 23-án tartá évi közgyűlését, melyre 38 tag jelent meg, gr. Hunyady Kálmán ő exja elnöksége mellett. Ez a club 13-dik éve mióta megalakult, mióta az Adelige Casinötöl egy szerencsés inspiratio által elválasztva, fölöslegeit a versenyügy emelésére fordíthatja. — Különféle mellékérdekű tárgyak közül kiemeljük, hogy az egylet bevételei a mult évben 34,326 frttal haladják meg a kiadást; s hogy tartalék-alapja tJSF'J útra szaporodott. — Igen jól jövedelmezőnek mondja az elnöki jelentés a tavaly felállított mellék-tribunet, melynek költsége 5059 frtra rúgott, miután ennek segítségével az állványok évi bevétele — mely 1878-ban még csak 9911 frtot tett, már 1879-ben a kedvezőtlen idő daczára 13,553 frtra emelkedett, tehát közel negyedfél ezer frttal több lett. — A totalisateureket — mint magán uton is értesültünk — az egylet a berlini és hamburgiak mintájára nagyszerűen fogja berendeztetni, s e ezélra mintegy 10,000 frt ára építkezéseket tétet még a tavaszszal. — Az egyleti tagok száma a mult évben 429 volt. — Ezután a választmány szokásos évi megujitása fordült elő. s a kilépés a következő választmányi tagokat értté: gr. Pejacsevicli Miklós exe., Baltazzi Aristide, hg. Bamberg Gusztáv, gr. Esterházy Miklós, Baltazzi Hector, br. Mundy Henrik, gr. Larisch János exc., gr. Sztáray János és ifj. gr. Kinsky Rudolf; a kisorsoltak mind megválaszthatok levén — újra megválasztattak, kivéve Baltazzi Hektor urat, ki a választás előtt kijelenté, hogy netáni u jabb megválasztatását el nem fogadhatja, mire helyette gr. Podstatzky-Lichtenstein Lipót választatott meg. — Egy csomó változtatás is szándékoltatott az alapszabályokban, de ennek megvitatása — mert a választmány még többet is szándékszik hozzáadni — a májusi közgyűlésre halasztatott. * * * A bécsi „ReiterClub" választmánya ujabb három évre megalakulván, tagjaivá választattak: ifj. gr. Ahnássy Kálmán, Baltazzi Aristid ur, gr. Ratthyány Elemér,Bochner Edmund ur, gr. Korinsky Károly százados, Fischer Károly dragonyos-ezredes, Galgóczy Tivadar huszár-ezredes, br. Hühner Sándor alezredes, Jékey Albert főhadnagy, gr. Kálnoky Hugó százados, Katin János főhadnagy, ifj. gr. Kinsky Rudolf, br. Kotz Vilmos, Leddihn Adolf drag, ezredes, hg. Lobkovitz Ferdinánd, Rott József dzsidás ezredes, hg. Starhemberg Oamilló, Tucsynsky Kázmér lovag, gr. üxkiill S. dragonyos-ezredes, br. Wesselényi Béla. — A titkári ügyek vezetésével Homolaez Móricz százados bizatott meg. (I., Opemring 9.) * # * A Reiter Club programja 1880-ra. A „Reiter-Club" uj választmányának névsorát közölvén, kapcsolatban ezzel adjuk c clubnak f. hó 14-én tartott közgyűléséből a következő határozatot: A közgyűlés elhatározta, alábbirt versenytéreket egy-egy ReiterClub akadályversenynyel, a rendes propositiók szerint dotálni, jelesen: a bécsi versenytórt (ápril), Sopront (tavasz), Prágát Pozsonyt (május), Pest, Baden, Lemberg, Gmunden, Kolozsvár és Bécset (ősz) összesen 3000 frttal. Továbbá magán-meetingek számára megszavazott a közgyűlés : 1. A nagyobb lovassági csapat-öszpontositások alkalmával tartandó versenyekre 500 frt. 2. Ama versenyekre, melyek a falkavadászati idény alkalmával vadásztársulatok által tartatnak, 500 frt.