Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-09-02 / 36. szám

AUGUSZTUS 26. 1880. VADÁSZ- ÉS VERSENY-I,AP. 335 lyázó jelentkezik, bejelentési határidő és hely 1880. évi szeptember hó 25 én déli 12 óráig Dr. Török Albert rendező tagnál Székely-Udvarhelyen. A II, III és IV számú versenyekre csak székelyföldön született, székely faj-jelleggel bíró 14 marok 3 hüvelyknél (156 czentimeter) nem magasabb lóval lehet pályázni. Az I. számú versenyre való bejelentéshez 10 frt banatpénz csatolandó, különben a bejelentés érvénytelen. Székely-Ud var hely tt 1880. aug. 26-án Dr. Török Albert. (Ajánljuk e szekérversenyek meglátogatását mindazoknak, kiknek idejök és közelségök engedi és jó lovakat szerezni akarnának hegyi használatra. E kis székely lovak a hegyes vidéki gyors menetekre mind nagyobb kedveitséget nyernek; ugy mennek 7 —8 órán át hegyen-völgyön ti abban és vágtatva könnyű szekérrel, mint egy kis gőzkocsi. . . Blaskovics Miklós urnák van egy ilyen „buml-zugja,"melyet a Vácz melletti, hegyes vidéken fekvő nézsai birtokán tart, s melyet az idei májusi lókiállitáson vett Erdélyből; gr. Károlyi Gyula ő méltósága pedig egy ötös fogatot vitt fel a salzkammerguti alpesekbe, hol távolabbi kirándulásokra szekérben együtt, hegymászásokra pedig nyereg alatt is igen használhatók. Ugy hiszszük, hogy e kiállítás ily vidéken, hol sok nagy úr fordul meg — messze el fogja vinni a székely lovak hirét Szerk.) VADÁSZAT és LÖVÉSZET. Folyó vadászatok. A zergevadászat. Jcra aug. 25-ig nem volt kedvező idő; tátrafüredi tudósításaink szerint ott egy párszor megkisérlették a felmenést, de a nagy köd miatt a vadászat eredménytelen lett. Dr. Szontagh Miklós ur azonban szeptember folytán, mikor a legjobb idő szokott ott fenn lenni, többször rendez vadászatokat, mint lapunk mai számának hirdetései közt olvasható. Hogy a fogarasi havasokra, vagy a Retyezátra felment-e valaki, nem tudjuk. Stájerországban és a salzburgi hegyekben is aug. 25-ig a legrosszabb idők voltak. A wengi vadászatokról érdekes ismertetést kaptunk, s egy levélből a következőket közöljük: „A lungaui vadászatokról nem sok érdekest irhatok. Mert eddig folytonosan a legrosszabb idővel küzdöttünk. Egész nap esik és a mi a legkellemetlenebb: a ködök és felhők oly alacsonyan járnak, hogy a legjobb hajtá sokat, melyek mind fent vannak a sziklák között, nem vehettük és csak az erdők aljában vadászgatunk. Ma volt (aug. 25.) egy kis jobb idő és szépen sikerült vadászatunk. Ezelőtt néhány évvel megvett mintegy 500 holdnyi Heiszen-alpot hajtattuk meg, és ebben és a mellette levő Pendlriedl erdő részben! 41 dbot lőttünk, ezek között 20 igen erős bak ; egy 70 fontos, két 60 fontos és két 58 fontos (régi font). Ez roppant eredmény, ha meggondolom, bogy mikor e birtokot pár év előtt megvettük, alig volt benne összesen 25—30 db, most pedig 200-on felül bizonyosan van már benne. A jobb pagonyokba azonban csak a jövő két hétben jutunk. * * * Dobsináról írják lapunknak, hogy ott ugyancsak dominálnak a medvék ; újra két medvére lőttek; az egyikre K. pap lesből, a másikra J. tanitó kutyák előtt, mind két 'lö vés talált (béllövés volt), de a medve nem maradt helyben és meg sem került. * * Ugyancsak Dobsináról irják, hogy ott az őz-állomány az idén igen jó A téli hideg idők és a meglehetős számú ragadozók daczára annyi őz van, hogy eddig még minden vadászat szép eredményuyel végződött. * • * • * Lőnntéről szinte kedvező híreket irnak az őz- és szarvas-állományról, annál kevesebb azonban a kisvad. * * * Veszprémből is rosz hirek érkeznek a kisvad-állományról s azonfelül panaszkodnak, hogy a sok orvvadász kíméletlenül pusztítja az ugy is megfogyatkozott vadállományt. * * * A „Sport-Egyesület" több tagja a mult vasárnap és hétfőn a Mátra hegységbe, különösen a tari és hasznosi erdőkbe rándult ki vaddisznókra. A vadászterület mintegy 6000— 8000 hold, gyönyörű, szálas és felváltva sürü erdőket tartalmaz, az aljaktól egész fel 1800 — 2000 láb magasságig, mely mindenféle vadnak alkalmas, mert friss vize sőt savanyu forrásai is vannak. Egyedüli szükséglete a nyugalom volna, mert itt is sok a vadorzó. — Ámbár a vadsertésnek kétségte'en nyomait találta a társaság a fris túrásokban, a kedvezőtlen szél miatt még is eredménytelen volt reájok a vadászat, s korán neszt fogva — el illantak. Csak két-három elmaradt darab fordult meg a hajtásban. Az őznek is rendes tartózkodása van ott, de vadászatuk, a nagy kiterjedésű, sűrűségekben kopók hiánya miatt, nem igen sikerült, mert a hajtók előtt nem jöttek ki, s csak eg> szép hatos bak lövetett. Ha a vadnak pár évig e területeken csak annyi nyugalma is lenne, hogy más időben nem zaklattatnék és lövetnék — mint csak rendes vadászidényben, azonkivül lennének sózó helyei, hogy oda édesgettetnék, ugy pár év alatt nagyban elszaporodhatnék.Mint azonban halljuk, eddig kivált télen, a nagy hóban — igen sok őzet elpusztítottak a favágók és csőszök, s bizonyára a róka és néha talán a farkas is. A terület vadász -intézőjétől, a fáradhatlan és igazi vadásztól, Kolozsvári L. úrtól azonban reménylhetjük, hogy felügyelete alatt ily vadpusztitások nem fognak történni. * . * A Sport Egyesület szőri erdeiben is próbált szerencsét a mult napokban egy kis társaság, valamint R. B. ur közeli vadászterületén, hol 4—5 db szarvas és őz is fordult meg a hajtásban, lövésre is került egy pár, de eredmény nélkül. Néhány szó a fogolytenyésztésröl. Sajó-Kaza, 1880 augusztus 29 én. Miután a mult évben több izben olvastam a Vadász- és Versenylap-ban kérdéseket, hogy miként kell a foglyokat táplálni, ha házilag neveltetnek ?, ennélfogva ezen a téren szerzett tapasztalataimat kívánom a vadtenyésztés barátaival közleni. Az elmúlt I879ik év tavaszán báró Radvánszky Béla ur ő méltósága rendeletéből 100 db. fogolytojást hozattunk Exingertől, hogy a sajó-kazai uradalomban nagyon megfogyott fogoly-állományt ismét felszaporítsuk. A tojásokat három házi tyúk alá osztottam el, és kikelt belőlök 92 fogoly csibe, de a tyúkokat kénytelen voltam eltávolítani már az első 24 órában, mert néhány csibét agyon tapostak. Nyolcz napig hangya tojást adtam nékiek és addig mind egészségesek voltak. Kilenczedik napon kölest és keményre főzött tojást apróra vagdalva adtam elébük, e percztől fogva fogoly-csibéim elkezdtek betegeskedni és egyik a másik után mult ki görcsökben, és oly hamarosan, hogy 16 napos korukban már csak hét darab maradt meg ; ezeket azután kibocsátottam. A tenyésztés tehát, mely szép reménynyel kecsegtetett, nem sikerült. Ez azonban nem csüggesztett el és ez évben ismét rendeltünk Exingertől fogolylojásokat. A kivánt mennyiséget ugyan nem kaptuk meg, mert a szokatlan esős tavasz megrontotta a tojásokat, csak 150 dbot küldhetett. Ezeket 6 tyúk alá osztottam el, mert mult évben azt tapasztaltam, hogy bármily nagy legyen is a tyúk, 25 tojásnál többet nem tanácsos egy alá rakni. 1880-dik évben tehát 150 fogoly-tojásból (egy tyúk alja 25 tojással egészen elromlott, mert megdöglött a rajta ülő tyúk is, mire ezt észre vettük, a fészek ki volt hűlve). Maradt 125 tojás, ebből kikelt 88 fogoly-csibe, ebben az esős évben nem rossz arány. Minden egyes kikelt fogolycsibét a tyúk alól elvéve, 24 óráig kosárba téve, meleg flanell között tartottam. Egynapos korukban apró lungyatojást adtam nekik, és nappal keritett helyen a napon, éjjel pedig flanelt között tartottam nyolcz napig. Negyedik nap az apró hangyatojáson kivül kerti salátát is adtam nekik, és azt igen kedvelték. Kilenczedik napon áttettem őket a fogoly-házba, az előtte lévő kis kertbe gyepdarabokat raktam, zöld gályákból árnyékos bűvé helyeket készítettem, saláta- és kelkáposzta-bokrokat szurkáltam a földbe, és homokdombokat helyeztem el fürdőhelyűi. Éjjelre 14 napos korukig azonban folytonosan kosárba raktam őket, hogy jobban melegítsék egymást s a kosár tetejét lekötöttem ritka vászonnal. A hangya tojás csak három-napos korukig adandó, tisztán kiválogatva; ettől fogva hangyástúl földestűi kell adni, ugy mint a hangya-bolyban van, azért hogy a hangyatojás meg ne savanyodjék, hogy a hangyát is megegyék, és hogy a bolyból hátramaradt földet is használják fürdőül. Megjegyzendő hogy sem vörös, sem pedig király-liangyatojást nem lehet nekik adni, mert ezektől hasmenést kapnak, sőt az erdei hangyaboly sem ajánlható, hanem csak a közönséges kicsi mezei fekete hangya. Tizennégy-napos korukban megkínáltam őket megmosott tiszta búzával, de egy sem nyúlt hozzá, és legjobb tápszernek bizonyult a hangyatojás földestűi hangyástúl, kerti saláta és kelkáposzta, és folytonosan fris kút • viz lapos edényekben, hogy a fogoly bele is mehessen. Búzát csak aratáskor kell nekik adni körülbelül kéthónapos korukban, még pedig eleintén kalászostól, mert igy jobban hozzá szoknak. Veszedelmes idő a fogolycsibékre nézve az az idő midőn szárnytollaik kezdenek nőni; ez alatt 4 darab hullott el. Ez évi tenyésztésünk eredménye röviden összefoglalva következő : 125 fogoly tojásból kikelt 88 csibe, 4 darab elhullott, megmaradt 84 fogoly, ezeket kéthónapos korukban bocsátottam ki a réten való nagy remisebe, azonban jelenleg is folytonosan pásztor felügyelete alatt kell tartani, mert oly szelidek, hogy a pásztor vezeti s ugy hajtja őket egyik helyről a másikra; néha-néha nagyobb távolságra is elrepülnek, de a pásztor lóvására visszajönnek, vagy ha igen messze repültek el, utánok megy a pásztor, hogy helyükre hajtsa. Most már nem is akarom őket elvadítani, hogy annál könynyebben kamarázhassam be télre, hogy jövő tavaszszal aztán páx-onkiut kibocsátva, megvethessük fogoly-állományunk alapját. Mióta kibocsátottam őket, azóta csak reggel és este kapnak egy kevés tiszta búzát, napközben a réten és tarlókon legelve keresik táplálékukat. Késérletképen 50 fáczány-tojást is hozattunk, ebből 20 darab kelt csak ki. Ezeket együtt neveltem a foglyokkal és jelenleg a szabadban is együtt vannak, nagyon elevenek, és fejlettek, ugy hogy reményem van a fáczányokat az uradalomban meghonosítani. A foglyok és fáczány ok, mint mondám, jó barátságban élnek egymással, és játszanak is együtt, de más idegen madarat nem tűrnek meg maguk között. A foglyok már többször összekeveredtek a vad csapatokkal, de mindannyiszor rövid idő alatt kiválnak. Tegnapelőtt ily alkalommal egy vadfogoly is elrepült velük etető helyükre, ezt azonban a fáezányok segítségével azonnal kiverték. Hrebenda Pál erdész.