Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-04-22 / 17. szám

ÁPRILIS 15. 1880. nyi akadály. Tét. 150 frank. Bánat a tét fele, ha május 1-től lesz bejelentve. Első dij egy ő fensége által adott műtárgyat nyer. 2-dik 500 frank. 2. A Société d'Encouragement dija. Sikverseny. Három és négyévesek számára, melyek Romániában ellettek és neveltettek s a román Jockey-Club törzskönyvébe be vannak véve. Táv. 2000 méter körül. Tét. 150 frank. Bánat a tét fele, ha május l-ig lesz bejelentve. 1. dij 3000 frank, 2. dij 500 frank. 3. A Jockey-Club alelnökeinek dija. Sikverseny ménlovak és kanczák számára, bárhonnét származzanak s bármely korúak legyenek, ha a tulajdonos romániai vagy ha idegen is, de a romániai JockeyClub tagja. (A nyertes ló 1000 frankért követelhető, ha tulajdonosa, ki idegen is, de nem lakik Romániában. Ha több vevő jelentkezik, egy negyedórával a verseny után a ló árverés alá bocsáttatik, s a többlet a versenyalaphoz csatoltatik. A ló tulajdonosa is részt vehet az árverésen.) Táv. 2500 méter körül. Tét. 150 frank. Bánat a tét fele, ha május 1-je előtt lesz bejelentve. 1. dij 2000 frank; adják Eloresco János és Mano György tábornok urak. A 2 dik nyeri a téteket egész 500 frankig. 3. A Jockey-Club nagy dija. Nemzetközi verseny. Futhatnak telivér m£nek és kanczák, bármely kornak legyenek, és bárhonnét származzanak. (A nyertes, ha tulajdonosa külföldi — 4000 frankért követelhető). Táv. 3000 méter körül. Tét. 200 frank. Bánat a tét fele, ha május 1-je előtt lesz bejelentve. 1-ső nyer 3500 frankot, 2-dik 500 frankot, 3-dik 200 frankot. 5. Katonák versenye. Sikverseny. Táv. 1500 méter körül. Tét nincs. Csak katonalovak futhatnak. Telivér kizárva. 1. dij 500 frank, adja Armis Petrovich István úr, 2. dij 200 frank, 3. dij 100 frank. Megjegyzések. A második dijak csak akkor adatnak ki, ha három, — a harmadik dijak pedig, ha öt ló indul. Egy ló is indulhat, s ha a 2000 méternyi távolságot 2 p, és 45 m. p. alatt, — a 3000 méternyit pedig 4 p. 50 m. p. alatt befutja, nyertesnek tekintetik. Az idegen lovak, melyek 4000 frankért küvetelhetők, korukhoz mérten terheltetnek. Minden 1000 franknyi többletért egy és fél kilogrammal s a Román vers. szab. 21. §. szerinti súlylyal több. A nevezéseket átveszi a társaság titkárja a Club helyiségeiben (Rue de la Victoire, 100 sz. a.) márczius 25-től kezdve ápril 25-ig bezárólag, naponta délutáni 3-tól 6-ig. Nevezni levél utján is lehet; a tét lefizetése nélkül tett nevezés érvénytelen. ŐSZI VERSENYEK. 1880. Vasárnap szeptember 28-án. 1. 0 fensége az uralkodó herczeg dija. Tiszteletdj. 2. Román nagy Derby-dij (fiatal lovak számára) 1. 5000 frank; 2. 1000 frank. 3. Alelnökök dija 2000 frank. 4. A Jockey Club nagy dija (Nemzetközi dij) 1. 8000 frank, 2. 1500 fr. 3. 250 frank. A részletes programm annak idején fog közzététetni. Galamb- és gömblövészet. PROGRAMM. A pozsonyi galamblövész Club a pozsonyi versenyek alatt május 3-án délelőtt galamblövészetet tartand, melyhez a pozsonyi g. I. club által egy tiszteletdíj is fog adatni. Pozsony, 1880. ápril hó 19-én. a pozs. galamblöv.-club nevében: Báró Vay Dénes. A pesti versenyek alatt (május 7-én) a közbeneső napon, a régi versenytéren galamb- és gömb-lövészet lesz, — ha résztvevők lesznek. Sárkány mlc. A Sportegyesület ápril 25-én Hatvanban, d. u. 3 órakor gömblövészetet rendez. Tisztelettdij az egyesülettől. 5 gömb. 3 hiba kimaraszt. Tétel: egyleti tag 1 frt. — Vendég 2 frt. Elnöki megbízásból Sárkány mlc. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. VADÁSZÁT és LÖVÉSZET, Siket-fajd. Tekintetes Szerkesztő ur! — Örömmel hozom köztudomásul becses lapjában, miszerint hatalmas süket-fajd kakast sikerűit elejtenünk 18-án reggeli 4 és fél órakor. — Ezen szép madárnak dürgése tehát most következett nálunk be, s ha lehet még meglepjük őket egy-kétszer. Ugyanazon éjjel azaz hajnalban, egy hiuzt is volt szerencsénk láthatni, v. jobban mondva lőhetni reá, de biz ő, az egyszer szépen megmenekült. Znióvárallya, 1880. ápril 18. A. R., kir. erdőmester. t Gr. LAMBERG RUDOLF, cs. kir. kamarás és alezredes, a Szt.-István-rend lovagja stb. stb. 1802 —1880. Alig van az országban szenvedélyesebb vadász, mint Ö volt. Egy-két adat, mit életéből alább elmondunk, találóbban fogja jellemezni minden szónál. 1802-ben február hó 11-én született Moórott. Tanulmányai bevégezte után, a katonai pályára lépett, honnét nagykorúsága elértével, mint százados lépett ki. 1825-ben átvette csákberényi uradalmát, melynek nagy része erdőségből áll; e birtok már akkor is dúsgazdag volt fővad, őzvad és sertevadakban. Ez erdőség a Vértesnek egyik részét foglalja magában s az egész vidék, északtól délkelet felé lejtős. Sok mély völgvgyel és bosszú hegygerinczekkel áthasítva; talaja átalában mészköves és száraz; a meredek begyoldalakat kősziklák és görgetegek és felváltva sovány sekély agyag fedi, forrás-ér ez erdőségben egyátalán nem található. A legmagasabb pont a tenger szine fölött 500 métert tesz, meglehetős kiteijedt fensikkal; az uralkodó ta-nem a mélyebben fekvő területeken a cser és tölgy vegyest. A keleti lejtőkön és az észak felé nyúló magas latokon a bükk. Az egész erdővidék gyönyörű, vadregényes képet nyújt a szemlélőnek. Ilyen az a vadásztér, melynek gondozója már nincs az élők között. 1826-tól kezdődik élete — mint vadászé. 1830-ban szerencsétlenül járt; egy este Moórról hazaszánkózott, — iszonyú hózivataros idő volt; Moórról nem is akarták elereszteni, de ö négyes fogatán elindult. Csákberényhez közel, csak egynegyed órányira — megakadtak a nagy hófuvatokban; fák, akkori időben az ut mentén még nem voltak ültetve, sötét is volt s a szél azon a ponton határtalanul dühöngött és hordta a havat, — nem volt mit tenni, mint a lovakat kifogni és gyalogolni. Kocsisával — mindegyikük egy pár lovat a zabiánál fogva vezetve útnak indultak, gondolom-formán hazafelé Csákberénybe. — Á nagy szélben és sötétségben egymástól elváltak. A kocsis szerencsésen haza talált, de a gróf eltévesztette az irányt, Csákberénytől egy órányira fekvő faluba (Zámolyra) ért be. Ott a helyett, hogy a hóba dugta volna ujjait, bement a meleg szobába, minek az lett a következése, hogy mindkét kezéről a hüvelyk ujját kivéve — ujjait az orvosok levették. Vadász - szenvedélyét eme baleset azonban nem csökkentette. Csak a lőfegyverek konstruktióján tétetett annyiból változtatást, hogy a kengyelvasra (Bügl) kampót csináltatott, melyet az amputált négy ujjával meg159 markolván, hüvelykujjával nyomta el a ravaszt; — csakhamar begyakorolta magát és kitűnően lőtt. 1831-ben Hoyos Teréz grófnőt vette nőül Bécsben, onnét Harmba (egy birtoka Hoyos grófnak Ausztriában), költözött s hosszabb ideig ott laktak, mert azon időben Magyarországban nagyon uralkodott a cholerajárvány. A járvány megszűnte után Csákberénybe jött lakni és boldog családi életet élt s folytonosan kijárt vadászni. 1848-ban egy nagyon szomorú esemény folytán elutazott Olaszországba. Ott belépett a hadseregbe, gróf Radetzky tábornagy mellé szárnysegédnek, de már 1851. végével mint alezredes ismét kilépett és haza ment csákberényi birtokára lakni. Uj erővel és szenvedélvlyel fogott ismét a vadászathoz s folytatta szakadatlanúl egész 1877. november hó 24-ig. E napon lőtte — a hintésen — az utolsó vadkant. Másnap roszul lett s folyton gyengélkedvén, nem ment ki többé vadászni. Halála, a derék vadásznak széles körökben kelt nagy részvétet. Áldás emlékére. Vadászati elmélkedés az alföldről. Nekem barátom — panaszolja egyszer társának egy hozzám hasonló vasárnapi puskás, — minden nyúl melyet lövök, benne van 10 forintomban. —Csak az a szerencséd, mondja rá a másik, hogy oly keveset lősz Ilyen szerencsénk volt nekünk vadásztársulati tagoknak itt Debrec enben, az elmúlt idény alatt, mert kétlem, hogy a 60 tag átlag 10—15 drb nyulat lőtt volna, pedig itt a vadászat mondhatni csak is erre szorítkozik. Foglyunk ugyanis annyira kipusztult, hogy egy tagtársunkat, ki is egy vig társaságban azt merészelte mondani, hogy ő ez évben 3 darabot mégis lőtt, hamarosan egy pohár vizzel kináltuk meg, nehogy felhevülése ártalmára legyen, s ő bár tiltakozott, általános kaczagás közt, kénytelen volt a fogoly-állomány felszaporodására mondott felköszöntője után, azt ki is üríteni. Meggyőző bizonyítéka a fogoly teljes kipusztulásának, hogy az egész idény alatt egyetlen egyet sem hoztak a piaczra, pedig ha a mi „Bőszármeniereink" hozzá nem juthattak, szeretném látni azt a halandót, a ki csak egyet is elejteni tudna. Tagadhatlan, hogy e kesergéseimbe egy kis vadász irigység is vegyül, mert ez emlitett uraságok megmutatták, bogy a vadászengedély, a vadászati bérlet, s a vadászeb tartása mind csak chimiira, mert mig a társulat a 2 lábnyi kérges hó miatt az egész tél folyamán, november elejétől január 31-eig, még csak baj tó vadászatot sem tarthatott, kopózni, cserkézni pedig physical lehetlenség volt, piaczunk 60—70 kros nyulakkal a szó szoros értelmében el volt árasztva, pedig megjegyzendő, hogy társulati tagoknak, vagy is mindazoknak kik e 170,000 holdas határban vadászni jogosultak, vadat eladni nem szabad. Mit vadász engedély, mit bérlet, mit vizsla, mit kopó, elméletileg lehetnek ezek a vadászat kellékei, gyakorlatilag elég a vaskereskedőnél vett 12 forintos puska, egy ásó a gödörhányáshoz, s egy porczio széna. A vadász lesbe a gödörbe ül, a nyúl a szénára megy, a mordály agyon durrantja, az ember pedig heti számláját 10—15 írttal nettó zárja le, s még nevethet azok felett, kik adót s bérletet fizetnek. Szalonkánk az őszön mesés mennyiségű volt; bizonyítanák ezt, ha meg kérdeztetnének, az emiitett lesiek is, mert a vizivásra itéltetés veszélye nélkül mondhatom, hogy októberben egy vasárnap reggel a Király vendéglője előtt füzérével árulták darabját 20, mondd husz krajczárért. Néhány tagtárs is, kik elégszerencsések jó vizslával birni, naponkint 12—15 drbot biztosan lőttek, sőt magam is, bár csak kopózás czéljából jártam ki, 5—8 drbot rendesen aggatékra kerítettem. Vízivadunk szintén nagy számban volt,