Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-04-15 / 16. szám

ÁPRILIS 15. 1880. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 147 Minden egyes csikónak kikiáltási ára, becsértéke alapján, bizottságilag meg fog határoztatni, s ezen áron alul egy csikó sem adatik el. A megvett csikók, ingyentartás mellett még nyolcz napig a ménesben maradhatnak; ezen idő alatt azonban minden eshetőség a vevőt terheli. Az árverést a földmivelésügyi m. kir. minisztérium biztosának felügyelete mellett Cavaliero Ferencz ur fogja vezetni. Ugyanekkor árverés alá bocsáttatnak Festetics Pál gróf úr tulajdonát képező 1. kancza sárga ap.'

Buccaneer a. Csillag. 2. „ sárga ap. Buccaneer a. Bimbó 3. mén pej ap. Remény a. Florican. 4. „ pej ap. Labancz a. Miss Ellis. Ezekre azonban megjegyeztetik, hogy külföldi kivitelre is megvásárolhatók. Budapesten, 1880, április hó 5-én. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumtól. fáDÁSláT és LÖVÉSZÉT, Siketfajd-dürgés. Az uj Tátrafüred feletti erdőkben lövetett tegnap az első siketfajd kakas dürgésen hg Windischgrätz által. További közleményt küld legközelebb az öreg Bl. b. Felka, 1880. ápril 4. Dobsináról apr. 10 iki kelettel vettük a következő sorokat: „A szalonkák pár nap előtt jöttek meg, de oly kevés, hogy kimenni sem érdemes rájuk, — tudtommal vidékünkön még egyet sem lőttek; ily rosz búzásról értesítenek egész Gömörből. A fajdok még nem kezdték meg rendes dürgésüket, — legfelebb is napfelkelte után 8—9 óra között szólal meg a nyirfajd-kakas a fán; tehát mintegy előjátéka a valódi dürgésnek. Nálunk a siket- és nyir-fajd dürgé-. sének fő-idénye rendesen ápril hó második felére esik, — lehet, hogy ez idén jól fog kiütni." Szalonkák, Igen tisztelt Szerkesztő ur! — Vidékünkön a szalonka-idény nem volt oly siláuy, mint minőről az ország egyébb részeiből közölt tudósításokban olvastam. Bárha ap»-. 1—7-ike között betegeskedésem miatt csak egyszer vadászhattunk s ez időben volt legtöbb, összesen mégis 57 drb hosszucsőrüt és 5 rókát ejtettünk el e tavaszon. Vendégeim voltak Veszter Imre orsz. képviselő, Bessenyei György kir. ügyész Zala-Egerszegről, Bezerédy Elek, Horváth László és fia Győző továbbá Isoó F. helybeli ügyvéd. — Legtöbbet vadásztunk márcz. 15. és 26-dika körül; azonban az esteli húzás csakis márcz. 12-dike körül és ápril 1-je után ért valamit, mert azon időben melegebb napok voltak. A zöme csak 2 nap volt itt, 2 és 3-ikán; de mindenkor csakis az igen nedves helyeken, mint a minő a dobronaki erdő (Zala megye). A Mura-erdőben sok szalonka volt, de ott a nagy-vad miatt nem vadásztunk. L. Ó. Alsó-Lendva ápril 7. 1880. Gr. Széchenyi Ferencz tarnóczai uradalmában (Somogy-m.) szintén meglehetős eredménynyel fejezték be a szalonka-vadászatokat, 102 darabot lőttek e tavaszon; azonban ezen eredmény csak alig egy harmadrésze annak, a mit Tarnóczán majd minden idényben lőni szoktak. Mint nekünk irják, itt még mindig találnak szalonkát, bárha csak szórványosan egy-kettőt. Iharos-Berényben nagyon kevés szalonka volt, s — mint halljuk — az eredmény is nagyon gyér e tavaszon. íb Hasonló tudósítást vettünk Szarvaskendről is Vas-megyéből. S: K. ur, kinek leveléből idézünk, panaszosan mondja el, hogy ily rosz idényre alig emlékezik, — minden szál tollát meg kellett szolgálni ee tavaszon ! h • i? Igen tisztelt Szerkesztő ur! — El nem mulaszthatom a f. hó 4-én a Mátrán tartott szalonka-vadászatunk eredményéről tudósítani, már csak azért is, mert az általunk bevadászott s az ezzel szomszédságban levő két erdő-terület Kolozsváry László ur fáradozásai folytán a Sport-Egyesűletnek haszonbérlet utján vadászterületévé fog válni, mely nem megvetendő terület lesz rőt vad és őzre, szalonkára ; no de erről a terület megszerzője majd bővebb értesítést adand, én pedig visszatérek tárgyamhoz a megejtett szalonka-vadászathoz, mely nem valami fényes eredményű, de ha időnk nem változik és ilyen meleg marad, talán nagyobb számú szalonka állományról értesíthetem. Hat hajtást tettünk, láttunk valami 16 drbot, 2 drbot lőttünk közülök, a többi, nem tudom, mi isten csodája volt velünk, mind elhibáztatott. Este búzáson maradtunk s láttunk vagy 8-at, szólott is a puska, de ismét a fátum mindanynyiunk csövén,... egy drb sem esett! K. B. Hatvan, ápril 7. 1880. Tekintetes Szerkesztő Ur! —Van szerencsém az idei tavaszi szalonka-húzásr >1 értesíteni. Az első szalonka márcz. 27-én került aggatékre; e naptól kezdve lehetett nálunk a legtöbbet látni, egy húzáson 10—12-őt egész ápril l-ig, és e naptól kezdve miudig kevesebbet, mig a napokban teljesen elvonultak vidékünkről. Az eredmény — az előbbeni évekhez képest — nagyon csekély volt. — Kiváló tisztelettel L. J. főerdész. Lengyeltóti, ápril 6-án, 1880. r. <1, .i -—-irtrr Gács 1880. ápril 9-én. Igen tisztelt Szerkesztő ur! — A szalonkák ezen évi tavaszi felvonulása roszabb, mintsem hittük,csakis 1867. és 1871-ben volt hasonló. Márczius 27-én jeleztetett esti lesen az első, s jóllehet márcz. 15 óta kivéve az ünnepeket és azon estéket, melyeken a hideg 6 foknyi volt, naponta a számos személyzet és magam is járjuk az esti lest: eddig csak 8 darab ejtetett és amint látszik, az igen csekély számban megjelent hosszucsőrüek is már tova vonultak. Vadászüdvvel az egy öreg vadász. Gács, 1880. ápril 9. Nemes Oroszi, 1880. ápril 11. Tisztelt Szerkesztő Ur! — Szalonka, ugy mint mindenütt — itt is igen gyéren mutatkozik ; e hó 5-ik, 6-dik és 7-kén, tehát 3 nap alatt összesen 7 darabot lőttünk; négyet húzáson, hármat hajtók előtt. Ide mellékelve van szerencsém beküldeni, az 1879. évben, Nemes-Orosziban lőtt vadak jegyzékét. (Barsmegye) Nemes-Oroszi lőjegyzék. 1879. Hasznos vad: Kártékony vad : Őzbak 2 Kutya 10 Nyúl 94 Macska 5 Fáczány 130 Róka 2 Fogoly 158 Vércse 35 Fürj 140 Varjú 38 Erdei szalonka 10 Szarka 30 Vad kacsa 12 Görény 2 Haris 12 Menyét 5 Vizi csibe 6 Kánya 8 Mocsári szalonka 10 Bagoly 4 Vadgalamb 48 Összesen 612 Összesen 142 Kazy Lázár. Felvidéki vadászlevelek. III. (Lőjegyzék, vitás kérdés.) palmarum vasárnapja 1880. Időjárásunk kemény, többnyire napos és tiszta ugyan, de szeles s a talaj árnyékos helyen csontkemény. Az erdei szalonkához,' daczára, hogy az alsóbb bérczeken alig látni havat — nem nagy reményem van s ha a déli vagy nyugoti légáramnál eg) hamar meg nem lágyul az idő, ugy a föld még betek múlva is fagyos marad, und so geht mit palmarum, der ganze Strich trallarum ! A mult vadászidényben t. i. 1879. márcz. 1-től a folyó 1880. év febr. 29-éig lövetett a dobsinai vadászterületeken: 61 Haris 54 Fenyves 4 Róka 2 Borz 1 Nemes nyest 6 20 8 1 3 Őzvad Nyúl Vaddisznó Siketfajd Nyirfajd Császármadár 22 Görény 12 Erdei szalonka 26 Sas 1 Vadgalamb 2 Sólyom, héja, ölyv 9 Fogoly 3 Erdei bagoly 2 mely vadnemekből 30 őz, 16 nyúl, 2 vad disznó, 8 császármadár, és 4 szalonka a bányászok által bérlett kis pagonyra, a többi vad az én s társaim nagy pagonyára számítandó. Hogy őzvadunk mily kevéssé sinylette meg a tél sanyaruságát, bizonyltja az, hogy az utolsó 2 őzbak, miket január közepén ejtettünk s melyek épen nem rendkivül öregek vagy erősek voltak, mégis temérdek fejévet s kizsigerelten 22 és fél és 25 kilo súlyt mutattak. A nagy hideg is, hogy mily kevéssé ártott e rőtvadnak, bizonyítja az épen most nálam jelentkezett csuntavai erdő véd (Csöntör Jóri) ki a telgánti és pusztapolói berezegi revierekkel határos erdőközben 4 különböző helyen tartózkodó 17 db őzet tegnap és tegnap előtt figyelte meg s azokat a lehető legjobb conditióban levőknek találta, daczára annak, hogy ott a kérges hó még 1—2 láb magasan fekszik s a szánút még oly jó, mint karácsony táján. Vadászkörökben a múltkor ama kérdés hozatott szóba, hogy erdészeknél a vadászpas sió kárára van-e erdőgazdaságnak, s mennyire? s ez alkalommal az a merész állítás is védelmezőre talált — még pedig egy szélesebb körökben ismert jeles erdészeti főtiszt, de gyenge vadász részéről hogy szenvedélyes vadász, jó erdőliszt nem lehet! Nekem nem czélom itt vitatkozni, vagy ellennézetet nyilvánitani, döntsék el a kérdést — ha ugyan el nem döntötték volna, még — az illetékes körök; én itt, nem a kezelő tisztség, hanem csak a szolgaszemélyzetre nézve csupán azt akarom bét eleven példával megmutatni, mily szánandó és szomorú szerepet játszanak azok az erdővédek, kiket a vad nem érdekel. Egy távoli pagonyban székelő ily fajta erdővéd parancsot kap őzeket kicsapázni, bogy a holnaputáni úri vadászat sikeres lehessen. Az illető napon s órán oda érkezik tőtisztje uri vendégeivel s kérdezi: „No Mátyás! hát hol állanak az őzek?" Mátyás uram meg a legártatlanabb s együgyüséges pofával válaszolja: „Hát az erdőben, tekintetes erdőmester úr!" Nos, kedves barátom, emlékszel-e még zavart arczodra s vendégeid kitörő kaczagására ?! Egy másik jeles erdővéd mesterfogása is jellemző. Ez 1878. tavaszán történt. Elmegy ez az irhás begyre, természetesen puska nélkül, mert a vad nem érdekli, pedig a mindennemű s rangú káros vadak után fizettetni szokott nagy lődij bizony érdekelhetné — ott gondozza gyönyörű faiskoláját s réteket tisztító szomszédoktól megtudja, hogy közelben egy jókora barlang létezik, melyben hihetőleg borz lakozik. Bevezetteti magát a szűk