Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880
1880-01-08 / 2. szám
10 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JANUÁR 22. 1880. jaira, 15—20 generatio múlva bizton a legtökéletesebb arabbá válik. Hozzuk az angol televért Erdélybe, s a tartósság, szívósságra kedvezőek,, a cus viszonyainknál fogva, eme tulajdonait megtartja, fejleszti, de nemzedékről nemzedékre veszti sebességét. Az angol mint practicus nép, saját érdekét tartva mindenekfelett szem előtt, hamar átlátta, hogy a climaticus viszonyokkal, égalji eltérésekkel daczolni nem lehet; átlátta azt, hogy a ló sebességét fejleszteni első hely e földgömbön hazája, s climája e privilégiumát felhasználva, a tudomány adta miuden erejét összpontosítva: rövid idő alatt bámulatos eredményeket tudott felmutatni. Behozták Magyarországba az angol vért, s jelenben ugy kormányunk szakavatott eljárása, mint egyesek áldozatkészsége által Magyarország oly televér-anyaggal bír, melylyel Angliával szemben is büszke lehet; folyton méneket, kanczákat importálva, a faj gyarapszik, nemesből; de az, bogy ezeknek belföldi tenyésztmények után származó ivadékai meg fogják-e tartani importált őseiktől öröklött sebességüket, az kérdés tárgya. Kormányunk mindent elkövet, hogy sportsmaneink, a faj fentartására, belföldi tenyésztményünk kiváló példányait igénybe vegyék; látjuk ama rendkívüli kedvezményeket, melyekben belföldi ménekkel fedeztető kanczák tulajdonosait részesíti; mig Buccaneer. Cambuscan, importált mének 400 írtért fedeznek; addig Remény, Prince, Paris, Tápió, Bibor sat. belföldi tenyésztményünk e jelessei fedeznek belföldi kanczát ingyen, s mig amazoknál a jövő idény re minden hely be van töltve, ugy emezek versenyezélokra még ingyen sem kellenek. E körülmény azt látszik bizonyítani, miszerint sportsmuneink, telivér tenyésztéssel foglalkozó férfiúnk meg vannak győződve arról, hogy: belföldi te.nyésztményünk — importált apáitól öröklött sebességet — ivadé/caiban fentartani nem fogja. Igaz, hogy a világhirű Kincsem anyai ágon másodgeneratióbeli belföldi tenyésztmény, de minden valószínűség szerint: felíílmulbatlan sebességét — importált apjától öröklé. Tehát ha Magyarország — ti sebesség kifejtésére sokkal kedvezőbb climaticus viszonyok T A R C Z A. Jegyzetek a pisztráng-horgászat köréből. Közli : Sir John. III. Utána! a hid alatt át, ezombokig érő vizben átgázolva ki a partra jutni, pár pillanat müve volt. íme most már a téres zsombban szabadon fáraszthatom erős halamat; a gyönyörű izgalmas játék jó félóráig tartott; a pisztráng újra meg újra csak vissza a hid alá igyekezett, de mindig sikerült paríroznom, támogatott ebben a viz iránya is, s a hal nem birta az ár és botom együttes ellenállását legyőzni. A küzdés azonban szokatlanul hosszú s igen erőteljes volt, nem látszott még sem arányban állani a hal nagyságával ; sejteni kezdém, hogy nem száján, de valahol oldalán vag)- uszonyán akadt a horogra, hogy — „.hamisan akadt"*). _ Végre miután e zsombból lefelé egy másodikba iramlott, honnan újra le egy harmadikba vitt, sikerült nagy nehezen a sekély vizbe húznom, — a hidtól mintegy 80 lépésnyire; — József már ügyesen manövrirozik hálójával, most hirtelen alátolja, és egy „aus Leib und Seele" eredő „Ich hob' an schon! Ich hob' an schon!! — kiáltással szerencsésen kifogja, diadallal teszi ki a gyepes partra. — I me előttem fekszik a gyönyörű pisztráng sima zománezos testével, szép piros pettyeivel! Megvizsgáltuk, ugy volt mint sejtém; főlegycm a fark feletti kis uszonyba volt vágódva, s a selyinérszál egyszer a hal teste körül csava*) „hamisan akadt." „Falsch gehakt." „Hooked foul." E kifejezés azt jelenti, hogy a hal a szájon kivid akadt horogra, ez többnyire az oldalakon, ritkán a fark uszonyon történik. Ily esetben a hal szokatlan hevesen küzd. Kifárasztani nehéz. között, kellő ruganyos homoktalajon — folytonos importtal kénytelen telivér-állományának sebességét fentartani : akkor mit szóljunk mi erdélyiek ! Mint te is emlitéd, nálunk a lovak előkészítése verseny czélok.ra a legnagyobb nehézségekkel jár; késő tavaszunk, kora telünkből kifolyólag lovaink fejlődésükben gátolva vannak; idomitásba jőve, velők karán tavaszszal a munkát megkezdeni képesek vem, vagyunk; egész Erdélyben oly homoktalajunk, mely száraz időben is ruganyosságát megtartaná, nincsen; kötött, agyagos földünk az első hevet sütő naptól vagy széltől meghasadozva, kőkeménységűvé válik; ezek mind oly tényezők, melyek a lovat csak is sebessége kellő kifejtésében hátráltatják. Tény az, hogy a ló legsebesebb fiatal korában, és csak az oly ló sebes, mely kora ifjúságától — táplálék és kellő gyakorlat által — fejlődésében elősegítve: az idomitásra megkivántató munkát, minél hamarább képes megkezdeni. Ama ló, mely ebben bármelyik körülménynél fogva gátolva volt, kellő sebessége megnyeréséhez soha többé igényt nem tarthat: mig ellenben kitartóságára, gyözösségére ezek befolyással nincsenek. A ló legsebesebb 2—3 éves korában, leggyőzősebb 4 éven tul. Sikversenyek, rövid distauce-ok a lónak sebességét, akadály-versenyek, azaz bosszú distance-on, változatos talajon, a lónak kitartó szívósságát, győzősségét kipróbáló eszközök. Eme két eszköz párhuzamos fejlesztésével éretik el versenyeink ezé/ja, országos lótenyésztéslink minden ágának emelése, javítása. Midőn mi erdélyiek, az elsőt legnagyobb erőfeszítéssel alig vagyunk képesek elérni, akkor Anglia példájából kiindulva, a természet, clima, talaj nyújtotta előnyöket felhasználva- a fősúlyt okvetlen a másodikra kel! fektetnünk. Jó testalkatú, magas vérű angol telivérek, erdélyi égaljunk alatt, nagy távolságú menetekre, bosszú versenyekre változatos talajon, s ez által akadály-versenyekre vannak hivatva ; az államdijak czélja nézetem szerint is a lónemesités előmozditása, a versenylovak képességének kipróbálása által lévén elérendő : nálunk teli vér-lótenyésztésünk érdekében — rodott, azonban ott volt a fris seb szájában is, ugy hogy nem maradt kétség, miszerint elébb a felső legyet a Soldiert kapta el, ugrálása közben ettől megszabadult, de másik legyemen akadt véletlenül. Nyelve alatt is volt egy régi sebhely, mely „elmúlt csatákról" beszélt; és tanúság is, hogy csakugyan „az én vén kópém" került incg s nem más. Pisztráng-horgásznak el kell lenni készülve, Hogy vízbe is gázoljon, gyakran csak lg)- férhetünk a jó helyekhez, máskor a túlpartra kell jutnunk, majd meg a kifárasztás kivánja, hogy a vizbe gázoljunk he. Legczélszerííbb magas vizhatlan szál-harisnyákat, használni,*) Regélnek egy nagy halról, mely a Göllnitzben az Oltár nevti szikla alatt, egy igen tág zsombban tartózkodnék, s 15—20 fontot nyomna (?!) Ily regék minden nagyobb víznél el vannak terjedve; nekem több fuvaros, kerülő s pásztorember, mi nt szemtanú beszélt e halról, s ha nagyságának egy harmadát is elegendőnek tartottam, elég ok volt, hogy e helyen minden alkalommal a legóvatosabb kísérletet tegybk; — minden módot é3 csalétket,minden időben megpróbáltam, — siker nélkül; csak egy este fogtam ott két jókora halat. Köt év előtt azonban magam is láttam a Göllnitzben, a Palzmangyár gátjában egy pisztrángot, mely 70 centin, hosszú bizonyosan volt. Hasztalan próbáltam horogra kapni ; egy nagy halász — K—1 egy hétig horgászott uti'mna hiába. De nem is egy könnyen megy ily vén ravasz horogra, ritka szerencse kell hozzá, hogy megejtsük, akkor fs legfeljebb este vagy éjjel, midőn az ily nagy hal vadászni szokott. *) Minden e nembe tartozó öltözék és a horgász minden szükségletei kitllnő minőségben kaphatók Midinél- Károlynál, Bécs, Praterstrasse 40, utján. — Kitűnő firma George Cording Wfttöl'proo for. London 125 Regent Street. miután sebességének kipróbálása alig elérhető •—• a nagy távolsóm változatos talajú versenyeket, teliát az akadály-versenyt az államnak is fejlesztenie kell. Ok nélkül teszszük mi azt privatim, hiába teszik azt egyesek: buzditva, jó példával előlmenni, az állam van hivatva. '. Ez csak szerény tényekből meritett magánvéleményem ; nagyon sokat lehetne még e tárgyban felhozni; de czélunk mindkettőnknek, és az összes erdélyi lótenyésztőknek egy : telivér lótenyésztésünk emelése, ennek elérésében, előmozdításában — bármely irányban is — mint eme nemes ügy egy igénytelen harezosát, mindig- oldalad mellett fogsz találni. Hived : B. Bánjfy Adóm. Hozzunk lótenyésztésünkbe helyes arányokat. A „ Vadász és versenylap u t. szerkesz tősége már több ízben egész pontossággá közölte az állami fedező méneknek községenkint való beosztását, valószínűleg ama dicséretreméltó szándékból, hogv a tenyésztők tájékozódásán könnyítsen, másrészt meg azért, hogy bizonyságot tegyen arról, mily pompás tenyészanyag és megbecsülhetlen nemzeti vagyon rejlik méntelepeinkben; tenvészanyag, melynek a fajok különfélesége, kitűnősége s vértisztaságára nézve keresve kell keresni párját — és mely a versenyt kiállja oly országokkal is, a melyek pénzügyi tekintetben nálunknál kedvezőbb bel vzetben vannak. Eme kimutatás szemlélésénél a fontolgató tenyésztő elméjében önkénytelenül fölmerül az a kérdés: mily czélt vélnek azáltal elérhetni, hogy egy és ugyanabban a községben 3—5 példány különféle fajt osztanak be? liogv pl. olvassuk, hogy egy községben (norfolki) Confidence, (uormandi) Nonins, (angol telivér) Saturnns, (angol-arab) Chief Justice, (arab) Seb agya van. Tiszta tenyésztés? — nem lehetséges. Tehát valószínűleg egy keresztezés, — A legnagyobb hal, mely ez évben horgomon volt, elszabadult; már negyed óráig, tartottam horgomon, midőn a kelleténél hosszabbra eresztett zsinór egy galyra csavarodott, halam a sebesbe iramlott, most már nem parírozhattam ; — hiába ugrott utána József mint a vidra, a halnak vége volt. Kétszeresen desperáltam azért, mert ügyetlenségem volt a catastropha oka. De igy van az ; legnagyobb halainkat rendesen elveszítjük, és ezen több az ok búsulni, boszankodni, mint a vadásznak, ki az ügető rókát vagy áz álló őzbakot elhibázza a kopasz réten, mert egy halat, melyet már zsinóron tartottunk, sokkal inkább képzeltünk sajátunknak, mint a vadat, mely szabadon futott. A hiba többnyire a heveskedés, a türelmetlenségben fekszik, mely a kifdrágításnál legszembetűnőbben nyilvánul. Oly fontos része ez a horgászatnak, hogy e helyen való közelebbi méltánylása nekem indokoltnak látszik. A kifárasztás a horoghalászatnak kétségkívül legérdekesebb s lcgélvczetesebb része. Egy élethalál-kiizdclem folyik le előttünk, melynek remény, félelem s kétség közepette vagyunk szemtanúi, s valódi vadászláz fog cl. 15 nehéz és elkeseredett tusában vagy mint győztesek partra emeljük halunkat, vagy egy fájdalmas mély sóhajjal kell tőle búcsút vennünk, ha a horogról elszabadul s talán a zsinór egy részét, meg mölegyeinket is magával viszi emlékűi a mélybe. „Farewell!" A kifárasztásnál a hal sokkal kevésbé izom-munka, mint a légzés megnehezítése folytán meriil ki. Tudjuk ugyan is, hogy a légzés akként történik, miszerint a hal a szájába vett vizet az ajkak tökéletes zárása mellett, hátúi kopoltyúin át löki; midőn most a szájiirben vagy az ajkakon akadt a horog, s a zsinór némikép feszesen tart-itik, a száj tökéletes zárása lehetetlenné vált, a midőn igy a légzés is csak tökélet-