Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-01-08 / 2. szám

10 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JANUÁR 22. 1880. jaira, 15—20 generatio múlva bizton a leg­tökéletesebb arabbá válik. Hozzuk az angol tele­vért Erdélybe, s a tartósság, szívósságra kedvezőek,, a ­cus viszonyainknál fogva, eme tulajdonait megtartja, fejleszti, de nemzedékről nemzedékre veszti sebességét. Az angol mint practicus nép, saját ér­dekét tartva mindenekfelett szem előtt, hamar átlátta, hogy a climaticus viszonyokkal, égalji eltérésekkel daczolni nem lehet; átlátta azt, hogy a ló sebességét fejleszteni első hely e földgömbön hazája, s climája e privilégiumát felhasználva, a tudomány adta miuden erejét összpontosítva: rövid idő alatt bámulatos ered­ményeket tudott felmutatni. Behozták Magyarországba az angol vért, s jelenben ugy kormányunk szakavatott el­járása, mint egyesek áldozatkészsége által Magyarország oly televér-anyaggal bír, mely­lyel Angliával szemben is büszke lehet; foly­ton méneket, kanczákat importálva, a faj gyarapszik, nemesből; de az, bogy ezeknek belföldi tenyésztmények után származó iva­dékai meg fogják-e tartani importált őseiktől öröklött sebességüket, az kérdés tárgya. Kormányunk mindent elkövet, hogy sportsmaneink, a faj fentartására, belföldi tenyészt­ményünk kiváló példányait igénybe vegyék; lát­juk ama rendkívüli kedvezményeket, melyek­ben belföldi ménekkel fedeztető kanczák tulajdo­nosait részesíti; mig Buccaneer. Cambuscan, importált mének 400 írtért fedeznek; addig Remény, Prince, Paris, Tápió, Bibor sat. belföldi tenyésztményünk e jelessei fedeznek belföldi kan­czát ingyen, s mig amazoknál a jövő idény re minden hely be van töltve, ugy emezek ver­senyezélokra még ingyen sem kellenek. E körülmény azt látszik bizonyítani, misze­rint sportsmuneink, telivér tenyésztéssel foglalkozó fér­fiúnk meg vannak győződve arról, hogy: belföldi te­.nyésztményünk — importált apáitól öröklött sebessé­get — ivadé/caiban fentartani nem fogja. Igaz, hogy a világhirű Kincsem anyai ágon másodgeneratióbeli belföldi tenyésztmény, de minden valószínűség szerint: felíílmulbatlan sebességét — importált apjától öröklé. Tehát ha Magyarország — ti sebesség kifejtésére sokkal kedvezőbb climaticus viszonyok T A R C Z A. Jegyzetek a pisztráng-horgászat köréből. Közli : Sir John. III. Utána! a hid alatt át, ezombokig érő vizben át­gázolva ki a partra jutni, pár pillanat müve volt. íme most már a téres zsombban szabadon fáraszthatom erős halamat; a gyönyörű izgalmas játék jó fél­óráig tartott; a pisztráng újra meg újra csak vissza a hid alá igyekezett, de mindig sikerült paríroznom, tá­mogatott ebben a viz iránya is, s a hal nem birta az ár és botom együttes ellenállását legyőzni. A küzdés azonban szokatlanul hosszú s igen erőteljes volt, nem látszott még sem arányban állani a hal nagyságával ; sejteni kezdém, hogy nem száján, de valahol oldalán vag)- uszonyán akadt a horogra, hogy — „.hamisan akadt"*). _ Végre miután e zsombból lefelé egy má­sodikba iramlott, honnan újra le egy harmadikba vitt, sikerült nagy nehezen a sekély vizbe húznom, — a hidtól mintegy 80 lépésnyire; — József már ügyesen manövrirozik hálójával, most hirtelen alátolja, és egy „aus Leib und Seele" eredő „Ich hob' an schon! Ich hob' an schon!! — kiáltással szerencsésen kifogja, diadallal teszi ki a gyepes partra. — I me előttem fek­szik a gyönyörű pisztráng sima zománezos testével, szép piros pettyeivel! Megvizsgáltuk, ugy volt mint sejtém; főlegycm a fark feletti kis uszonyba volt vá­gódva, s a selyinérszál egyszer a hal teste körül csava­*) „hamisan akadt." „Falsch gehakt." „Hooked foul." E kifejezés azt jelenti, hogy a hal a szájon kivid akadt horogra, ez többnyire az oldalakon, ritkán a fark uszonyon történik. Ily esetben a hal szokatlan heve­sen küzd. Kifárasztani nehéz. között, kellő ruganyos homoktalajon — foly­tonos importtal kénytelen telivér-állományá­nak sebességét fentartani : akkor mit szól­junk mi erdélyiek ! Mint te is emlitéd, nálunk a lovak előké­szítése verseny czélok.ra a legnagyobb nehézségekkel jár; késő tavaszunk, kora telünkből kifolyólag lovaink fejlődésükben gátolva vannak; idomitásba jőve, velők karán tavaszszal a munkát megkezdeni képesek vem, vagyunk; egész Erdélyben oly homoktalajunk, mely száraz időben is ruganyosságát megtar­taná, nincsen; kötött, agyagos földünk az első hevet sütő naptól vagy széltől meghasadozva, kőkeménységűvé válik; ezek mind oly ténye­zők, melyek a lovat csak is sebessége kellő ki­fejtésében hátráltatják. Tény az, hogy a ló legsebesebb fiatal korában, és csak az oly ló sebes, mely kora ifjúságától — táplálék és kellő gyakorlat ál­tal — fejlődésében elősegítve: az idomitásra megkivántató munkát, minél hamarább képes megkezdeni. Ama ló, mely ebben bármelyik körülménynél fogva gátolva volt, kellő sebessége megnyerésé­hez soha többé igényt nem tarthat: mig el­lenben kitartóságára, gyözösségére ezek befolyással nincsenek. A ló legsebesebb 2—3 éves korában, leggyőzősebb 4 éven tul. Sikversenyek, rövid distauce-ok a ló­nak sebességét, akadály-versenyek, azaz bosszú distance-on, változatos talajon, a lónak kitartó szí­vósságát, győzősségét kipróbáló eszközök. Eme két eszköz párhuzamos fejlesztésével éretik el versenyeink ezé/ja, országos lótenyésztéslink minden ágának emelése, javítása. Midőn mi erdélyiek, az elsőt legnagyobb erőfeszítéssel alig vagyunk képesek elérni, akkor Anglia példájából kiindulva, a termé­szet, clima, talaj nyújtotta előnyöket felhasz­nálva- a fősúlyt okvetlen a másodikra kel! fektetnünk. Jó testalkatú, magas vérű angol telivé­rek, erdélyi égaljunk alatt, nagy távolságú menetekre, bosszú versenyekre változatos ta­lajon, s ez által akadály-versenyekre vannak hivatva ; az államdijak czélja nézetem szerint is a lónemesités előmozditása, a versenylovak képességének kipróbálása által lévén elérendő : nálunk teli vér-lótenyésztésünk érdekében — rodott, azonban ott volt a fris seb szájában is, ugy hogy nem maradt kétség, miszerint elébb a felső legyet a Soldiert kapta el, ugrálása közben ettől megszabadult, de másik legyemen akadt véletlenül. Nyelve alatt is volt egy régi sebhely, mely „elmúlt csatákról" beszélt; és tanúság is, hogy csakugyan „az én vén kópém" ke­rült incg s nem más. Pisztráng-horgásznak el kell lenni készülve, Hogy vízbe is gázoljon, gyakran csak lg)- férhetünk a jó he­lyekhez, máskor a túlpartra kell jutnunk, majd meg a kifárasztás kivánja, hogy a vizbe gázoljunk he. Leg­czélszerííbb magas vizhatlan szál-harisnyákat, használni,*) Regélnek egy nagy halról, mely a Göllnitzben az Oltár nevti szikla alatt, egy igen tág zsombban tartóz­kodnék, s 15—20 fontot nyomna (?!) Ily regék minden nagyobb víznél el vannak terjedve; nekem több fuvaros, kerülő s pásztorember, mi nt szemtanú beszélt e halról, s ha nagyságának egy harmadát is elegendőnek tartot­tam, elég ok volt, hogy e helyen minden alkalommal a legóvatosabb kísérletet tegybk; — minden módot é3 csalétket,minden időben megpróbáltam, — siker nélkül; csak egy este fogtam ott két jókora halat. Köt év előtt azonban magam is láttam a Göllnitzben, a Palzmangyár gátjában egy pisztrángot, mely 70 centin, hosszú bizo­nyosan volt. Hasztalan próbáltam horogra kapni ; egy nagy halász — K—1 egy hétig horgászott uti'mna hiába. De nem is egy könnyen megy ily vén ravasz horogra, ritka szerencse kell hozzá, hogy megejtsük, akkor fs legfeljebb este vagy éjjel, midőn az ily nagy hal va­dászni szokott. *) Minden e nembe tartozó öltözék és a horgász minden szükségletei kitllnő minőségben kaphatók Midi­nél- Károlynál, Bécs, Praterstrasse 40, utján. — Kitűnő firma George Cording Wfttöl'proo for. London 125 Re­gent Street. miután sebességének kipróbálása alig elér­hető •—• a nagy távolsóm változatos talajú verse­nyeket, teliát az akadály-versenyt az államnak is fej­lesztenie kell. Ok nélkül teszszük mi azt privatim, hiába teszik azt egyesek: buzditva, jó pél­dával előlmenni, az állam van hivatva. '. Ez csak szerény tényekből meritett ma­gánvéleményem ; nagyon sokat lehetne még e tárgyban felhozni; de czélunk mindkettőnk­nek, és az összes erdélyi lótenyésztőknek egy : telivér lótenyésztésünk emelése, ennek elérésében, előmozdításában — bármely irányban is — mint eme nemes ügy egy igénytelen harezosát, mindig- oldalad mellett fogsz találni. Hived : B. Bánjfy Adóm. Hozzunk lótenyésztésünkbe he­lyes arányokat. A „ Vadász és versenylap u t. szerkesz tősége már több ízben egész pontossággá közölte az állami fedező méneknek közsé­genkint való beosztását, valószínűleg ama dicséretreméltó szándékból, hogv a tenyész­tők tájékozódásán könnyítsen, másrészt meg azért, hogy bizonyságot tegyen arról, mily pompás tenyészanyag és megbecsülhetlen nem­zeti vagyon rejlik méntelepeinkben; tenvész­anyag, melynek a fajok különfélesége, kitű­nősége s vértisztaságára nézve keresve kell keresni párját — és mely a versenyt kiállja oly országokkal is, a melyek pénzügyi tekin­tetben nálunknál kedvezőbb bel vzetben vannak. Eme kimutatás szemlélésénél a fontol­gató tenyésztő elméjében önkénytelenül föl­merül az a kérdés: mily czélt vélnek azáltal elérhetni, hogy egy és ugyanabban a köz­ségben 3—5 példány különféle fajt osztanak be? liogv pl. olvassuk, hogy egy községben (norfolki) Confidence, (uormandi) Nonins, (angol telivér) Saturnns, (angol-arab) Chief Justice, (arab) Seb agya van. Tiszta tenyésztés? — nem lehetséges. Tehát valószínűleg egy keresztezés, — A legnagyobb hal, mely ez évben horgomon volt, elszabadult; már negyed óráig, tartottam horgomon, midőn a kelleténél hosszabbra eresztett zsinór egy galyra csavarodott, halam a sebesbe iramlott, most már nem parírozhattam ; — hiába ugrott utána József mint a vidra, a halnak vége volt. Kétszeresen desperáltam azért, mert ügyetlenségem volt a catastropha oka. De igy van az ; legnagyobb halainkat rendesen elve­szítjük, és ezen több az ok búsulni, boszankod­ni, mint a vadásznak, ki az ügető rókát vagy áz álló őzbakot elhibázza a kopasz réten, mert egy halat, melyet már zsinóron tartottunk, sokkal inkább kép­zeltünk sajátunknak, mint a vadat, mely szabadon futott. A hiba többnyire a heveskedés, a türelmetlen­ségben fekszik, mely a kifdrágításnál legszembetűnőb­ben nyilvánul. Oly fontos része ez a horgászatnak, hogy e helyen való közelebbi méltánylása nekem in­dokoltnak látszik. A kifárasztás a horoghalászatnak kétségkívül leg­érdekesebb s lcgélvczetesebb része. Egy élethalál-kiiz­dclem folyik le előttünk, melynek remény, félelem s kétség közepette vagyunk szemtanúi, s valódi vadász­láz fog cl. 15 nehéz és elkeseredett tusában vagy mint győztesek partra emeljük halunkat, vagy egy fájdal­mas mély sóhajjal kell tőle búcsút vennünk, ha a horogról elszabadul s talán a zsinór egy részét, meg mölegyeinket is magával viszi emlékűi a mélybe. „Farewell!" A kifárasztásnál a hal sokkal kevésbé izom-munka, mint a légzés megnehezítése folytán meriil ki. Tudjuk ugyan is, hogy a légzés akként történik, miszerint a hal a szájába vett vizet az ajkak tökéletes zárása mellett, hátúi kopoltyúin át löki; midőn most a száj­iirben vagy az ajkakon akadt a horog, s a zsinór né­mikép feszesen tart-itik, a száj tökéletes zárása lehe­tetlenné vált, a midőn igy a légzés is csak tökélet-

Next

/
Thumbnails
Contents