Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-03-18 / 12. szám

108 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. MÁRCZIUS 18. 1880. 1 — 1 — 1 1 1 1 1 1 1— 1 — - 1 1_ 1_ Gr. Henckel Hugo: Captain Nemo fek. m. Ill Nautilus p. m. 11 1— 1 Sogrodda p. k. 11111 Therry p. k. — 1— 1— Renata p. k. — 111

— Sara sga k. —— 1 1— Säkerhet p. k. 1 Die Muschel p. k. Everil p. k. Emancipation p. k. Surema sga k. Graditzi porosz kir. föménes: F. F. p. k. Nobel sga m. Burgund sga m. Waldmeister p. m. York p. m. Gr. Plessen: Kaleb sga m. 1 1— — sga m. 1 1 — Baltazzi Aristid: Florian p. m. 1 1 1 1 Hofwirthin sga k. 1 1 — 1 1 Baltazzi Aristid nev. Baltazzi Sándor: Isidor p. m. 1 1 1 1 Br. Oppenheim E.: Jan sga m. 1 J 1 Diplomatin sga k. — 1 1—• Schlenderban sga m. 1 1— Edeldarae sga k. 1 I-- 1 1 Fricka sga k. 1

— Gr. Festetics Pál: Grand Duke sga m. 11 1— 1 1—• — sga k. 1— 1 1 Gr. Festetics Pál nev. gr. Széchenyi Kálmán: Őrgrófnő p. k. 1111 Gr. Esterházy Mihály: Bajtárs p. m. 1 1 1—— 1 1 Sólyom p. m. 1 1 1 1 1 Vonzó p. k. 1111—11 Gr. Kinsley Octavian: Goldsammler vp. m. 1 1- 1 1— Gregor sp. m. 1 1—— 1 1 — Leopold sga m. 1 1 1— Cecilia vp. k. 1 1 1 Antoniette sga k. 1 1 1 Strasidlo fek. k. 1 1 1 Cameliendame sga k. 1 1 Anna p. k. 1 1 Hg Trauttmansdorff — gr. Festetics Tasziló: Buschklepper sga m. 1 1 1 1 1 Jupiter p. m. 1— Bosphorus fek. m. 1 1 1 1 Clementine sga k. 1 1 1 — Bertha p. k. 11 11 Gloriette sga k. — 1 1 1 — p. m. —— 1 Hg Hanau Mór: Valentine p. k. —111111 Honorance sga k. — 11 1— 1 — — sp. k. —— 1 Gr. Apponyi Antal: Prince Pinaud p. m. 111 11 Ifj. gr. Almásy Kálmán: Alma sp. k. 1 1— 1 Br. Podmaniczky Geiza: Gábor B. vd. m. 1— 1 Ifj. gr. Lónyay Menyhért: Coxcomb sga m. 1— 1 Gr. Hunyady Imre : Doll sga k. 1 — VADÁSZAT és LÜVISZET. Nevezések a Rákos-Csabai ?rárcz. 29-ki versenyekre. I. Hölgyek dija. Gátverseny. Tiszteletdíj. 2400 meter. 1. Gr. Teleki József óé. sg. k. Babám (fv.) 2. Beniczky Géza 4é. p. k. Elise (fv.) 3. Beniczky Ádám 4é. sz. h. Királyfi (fv.) 4. Br. Laffert Antal 4é. s m. Bíbor (fv.) II. Ponny-verseny (Nevezés egész az utolsó óráig az oszlopnál) neveztek eddig: Br. Podmaniczky Géza Miska. Lónyay Albert Miczi. Révay Gyula br. Cigarette. Beniczky Géza ur Csipke. III. Akadályverseny. Tiszteletdíj a Sport-egyesülettől. 3500 meter, 8 akadály. Karpeles Vilmos id. p. k. Ilka. Világhy Gyula 5é. sg. k. Melinda. Tatter Illés 6é. f. k. Confidence. Ugyanaz — — Kedves. Podmaniczky G. br. nev. Podmaniczky L. br. Gé. f. k. Superba, ap. Tatquin. Beniczky Á. id. sg. k. Pesztonka, ap. Bodkin Teleki Gyula gr, id. sz. k. Álmos, ap. Bolero. Podmaniczky G. br. 4é. p. k. Khemma, ap. Furioso. Újra a vadászati és fegyveradó. Bajos megérteni, mi indította meg legújabban ama mozgalmat, mely a vadászati és fegyveradó leszállítására irányul ? Vájjon állami pénzügyi tekintetek vezették-e ama tisztelt férfiakat, kik a képviselőház kebeléből küldöttségben jártak e czélból a pénzügyi miniszternél, avagy a vadászat kényelmetlenné vált drágasága? Hogy ez utóbbi bekövetkezett, senki sem tagadhatja, mert 12 frt a vadászati jegyért, 50 kr bélyegre, legalább két fegyver után 4 frt már magában és 16 frt 50 kr évi kiadás. Ehhez járul annál, kinek nincs saját vadászterülete a vadászati bérlet, meg, ha nem lakik birtokában vagy a bérlett terület közvetlen közelében, — mint a fővárosi vadászok mindegyike például — a vadászatra rándulás költsége; végűi pedig, a mai Lefaucheux, Lancaster, Choke-bore és Express-Riffle mellett szintén nem megvetendő költség a töltényekre, legvégül pedig a fővárosba hozandó lelövött vad exorbitáns megadóztatása stb. stb. Szóval tény, bogy a vadászat költséggel jár. Másik szintoly elvitázhatatlan tény, bog) a vadászat elég jó objectumúl kínálkozik a megadóztatására, mert — kenyérkeresetnek ma már, czivilizált államban nem tekintethetvén —• csupán élvezetnek vehető, melyre az állam számos egyéb adózási jogezim analógiájánál fogva, bátran rá teheti a kezét. Tisztán pénzügyi szempontból tekintve pedig az ügyet, itt is bátran állitható, hogy alacsonyabb adókulcs mellett, nagyobb összeg folyhat be, mert számilag nem korlátolt, hanem önkényt szaporítható cselekvény megadóztatásáról van szó. Ez utóbbi, t. i. a pénzügyi szempontra nézve tehát tisztában lehetnénk a kérdésre nézve s egyszerűen a leszállitás mellett szavazhatnánk. Alább azonban látni fogjuk, vájjon tehetjük-e ezt egész nyugodt lélekkel s olyanok-e nálunk a társadalmi, közigazgamagamhoz hivtam és elvettem tőle, megsimogattam, megdicsértem és ismételtem ezt mindaddig, mig nem tudta, s később pedig az apport eldobása után való szeles rohanásban a kezemben lévő zsineggel folyvást mérsékelve őt. Ötödik, és utána való napokon egész a nyolezadik napig folytonosan a fentebb leirt gyakorlatokat tartva — minden zsinegvezetés nélkül tudta, habár a zsineget soha, egy pillanatra sem eresztettem ki kezemből. Nyolezadik nap az apport elhúzásánál nem vettem el tőle mindjárt, hanem fel s alá vezetve, magam mellett, hozattam vele, s miutén elvettem: megsimogattam, megdicsértem, és újra ismételtem eljárásomat. Kilenczedik nap ismét elől kezdve az apportirozásnál, midőn a tárgyat elhozta, megfogtam hátulsó keresztcsontja felett a bőrt, leülni vezényeltem s miután vonakodott azt tenni, egyet szorítottam a megmarkolt bőrön, mire letilt s ekkor ültében vettem el tőle az apportot azért, hogy szokjék hozzá annak akképeni átadásához. Később más tárgyakat löktem el neki, de az apportoknak elhozására csak akkor eresztettem, midőn a vezényszót „hozd el" elkiáltottam ; addig neki kötelessége volt csendesen ülni, és figyelni; — ha pedig sebesen ment, iramát mérsékeltem a kezemben tartott zsineggel, közbe közbe „lassan," „csöndesen" szavakat vezényeltem, hogy ez által hozzá szokjék ezek értelméhez. Idővel azután kenyeret,búst löktem el neki, majd tojást tettem le, s annak elbozását parancsoltam, s mig ő a két előbbi bántatlanul elhozta, melyekkel azután meg is jutalmaztam — addig az utóbbiaknál kivételesen megtörtént, hogy el is tört, a mi Lordnál szokatlan rémületre adott okot, s lehúzva magát földig, lábaimhoz csúszva kérte hangtalan rimánkodással a bocsánatot ügyetlenségeért. Ez apportirozásoknál különösen szükséges a gyöngéd bánásmód. Egy apportirozni nem akaró vizslakölyök megverése, vagy bántalmazása azt eredményezheti, hogy soha sem fog apportirozni a vizsla. Mert meg kell jegyeznem, hogy a vizslaidomításnál különös figyelmet kell forditani az activ és passiv cselekményére a kölyöknek. Ugyanis ha én oly dolgot rendelek meg neki, a mi passivitással jár, mint p. a lefekvést, lapulást s ha ez esetben nem találna engedelmeskedni, büntethetem — de oly esetben, midőn activ kell magát viselni, mint előre-menés, keresés, apportirozás — ily esetekben engedetlenségeit veréssel nem törhetem meg — hanem csak akaratomnak következetes türelemmel való keresztülvitelével. Általában a büntetés kiosztása annak idején, és helyesen legyen alkalmazva, minden kegyetlenség nélküt — s a megbüntetett állat a büntetés után kitartott egy-két pereznyi szünet után, mely idő alatt folytonosan földre lapulva van, néhány jó szóval megvigasztalandó és megsimogatandó. Persze angol telivér vizsláknál a büntetés mennél ritkább és gyöngédebb legyen. Ez a finom, nemes állat oly annyira érzékeny és nervózus, hogy sokszor a kemény hangra elsivalkodik. Második héten Lordot a passiv dolgokra tanítottam, vezényeltem „lapulj" s ezzel fejét, és derekát csendesen lenyomtam a földre, két első lábait kinyújtva, orrát reá fektettem, s egy kis ideig igy tartottam; ha nyugtalankodott, ráütöttem és rákiáltottam, hogy „vigyázz", és ezt mindaddig gyakoroltam, mig meg nem tanulta, mi majdnem 10 napig folyvást tartott. Majdnem elvesztettem a türelmemet, hogy e lapulást és csendes fekvést oly nehezen tanulta meg — lehet az volt oka, mert a tégla-padlat igen hideg volt, és ez igen valószinű is, annyit azonban állithatok, hogy ugy az ülés valamint a lelapulás igen terhesen esett szegény kutyámnak. Tanitottam még hason csúszni, melyet akép eszközöltem, hogy lelapult helyzetében a zsineget a szemben lévő falon alkalmazott csigába alkalmazva, a másik végével csendesen húztam a mikor másik kezemmel a kutyát letartottam. Meg is tanulta, de ennek semmi gyakorlati hasznát nem tapasztaltam. — Láttam ugyan egyszer-kétszer sebesen futó fogoly után ily módon lopakodni, de ezt, ugy látszik, nem a tanítás, mint inkább a benne rejlett ösztönnél fogva tette. Ennyi az alapja egy vizsla szobai idomításának; a többi csak ennek elágazása; azonban az alap ez. Mint kell megtanitani arra, hogy prre felkeljen, miként arra, hogy a letett fegyver vagy ruhánál megmaradjon még akkor is, midőn gazdája eltávozik — ezek az engedelmeség kifolyásából származnak. — Hogy pedig elveszett tárgyat felkeressen és elhozzon, bármi messziről — ebbe az engedelmesség és ösztön egyesülnek s bárom nap alatt csak némileg tanulékony vizslát, ha már a fentebb leirt szobai idomítása megvan, meg lehet rája tanítani. T. (Vége köv.)