Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-03-18 / 12. szám

MÁRCZIUS 25. 1880. VALIÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 109 lási és törvénykezési viszonyok, hogy ez eredményre bizton számú hatnánk. De előbb vadászati szempontból kell a dolgot megvizsgálnunk. S itt az a kérdés merül fel; exclusiv joggá akarjuk-e tenni a vadászatot néhány privilegiált osztály vagy egyes számára?, vagy óhajtandó, hogy az minél többnek, mondjuk, mindnyájának egyforma joga legyen ? A jogegyenlőség általános elvénél fogva ez utóbbira kellene szavazni. Törvényeink ma nem ismernek többé privilegiált osztályokat s igy kizárnunk valakit oly jog élvezetéből, mely másnak szabadságában áll, nem szabad. Azontúl, ha a vadászat csakugyan testedző és gyakorló hatással van, lia megtanít fegyverrel bánni, úgy közegésségi és honvédelmi szempontból ismét a mellett kellene szavaznunk, bogy a vadászat kedvelése minél szélesebb körökben terjedjen, hogy férfilakosságunk minél nagyobb része legyen vadászember s hogy ebben törvény vagy fiskalitási szempontok meg ne akadályozzák. Csakhogy ezek a végletek, az igazság pedig többnyire a középen fekszik. Igy vagyunk a vadászattal is. A föld népe s az iparos, munkás, meg hasonló minőségű lakos nem szorul a vadászat által nyújtandó edzésre. Megedzi azt életmódja, munkája, foglalkozása. Ezeknek szokásai inkább megszelidítést, fokozottabb mivelődést igényelnek, a vadászat ezekre nézve jó idomító hatással nincs, legalább szüksége entiek fenn nem forog. Épúgy nem áll rájok nézve a fegyverben való gyakorlás szüksége; mert az általános védkötelezettségnél fogva éigyis rá kerül minden ép emberre a sor, hogy fegyverforgatásban gyakoroltassák ; béna, suta, vak stb. meg vadászatra sem való. Igy tehát honvédelmi szempontból sem szükséges a vadászati jog túlságos kiterjesztése, s a pontos lövésre jobban gyakorolnák az ilyeket a lövész-egyletek és a czéllövészet, hol a nélkülözhetetlen fegyelem is inkább fentartható. Ez osztályból került kasza-kapakerülő pedig vadászott a nagy fegyveradó mellett s fog vadászni — újra csak ingyen — a netalán leszállított adó mellett is, ba a törvény nem lesz szigorúbban végrehajtva. Mert ezen múlik az egész. Ne ámítsuk ugyanis magunkat azzal, bogy a vadászati adó azért csökken folyvást megye- és országszerte, mert azt sokan magasnak tartják és inkább visszavonulnak a vadászattól; korántsem. Az adójövedelem azért csökken az első évekhez leégést, mert sok, a ki kezdetben vadászjegyet váltott, hogy a törvény ellen ne vétsen, látva, hoyy senki ellen nem őrizi, többé nem veti magát alá e tehernek, — de azért csak ugy vadász, jegy nélkül is, mint annak előtte. Ez pedig nemcsak paraszt-puskásokra áll, hanem tekinsen körűi bárki is ismerősei körében és kénytelen lesz bevallani, hogy számosat ismer, ki még ma is első évben váltott vadászjegyét tartogatja, más meg derűre-borúra puskázik, bár ilyet sohasem váltott. Ez az a lax becsületérzés, mely elharapózott társadalmunk számos osztályában, mely a törvénysértést s az állam megröviditését nem tartja társadalmi bűnnek., holott valamely meggondolatlan szóért véres elégtételt kénytelen adni; ba pedig magánszemélyt csalt vagy rövidített meg hasonló módon, kilöketik a tisztes társaságból. Csak ne lennénk oly elnézők egymás irányában; mondanánk ki, hogy ép oly „piszkos<" dolog meg nem fizetni a vadász-jegyet és vadászni, mint a minek tartjuk, ha valaki meg nem fizeti kártya-adósságát, és bátran le lesz szállítható az adó, mert nagyobb lesz az állam jövedelme, még sem lesz több gyakorló vadász, mint eddigelé. Ekkor aztán bátrabban és összhangzóbban fogunk eljárhatni ama jogbitorlók ellen is, kik most egész nyiltan bitangolnak egész batárokat, mert a ki véletlen felelősségre vonhatná, stricte véve, maga is bitorol. * * * Van azontúl egy korlátja a vadászhatási jognak, mely törvényben ugyan megirva sehol nincs, de, ugy hiszem, magából a vadászat természetéből foly. A vad, mint a vadászat objectuma, a természet ingyen-adománya ugyan, de jól tudjuk, hogy mai ezivilizált viszonyaink között, vajmi hamar elpusztul, ba óvására, ápolására, nevelésére gond nem fordittatik. Ha az államnak joga van, bogy a természet ez ingyen-adományának birtokba vételét (elejtés által) bizonyos önkényes föltételekhez kösse, minők a fegyveradó és vadászati jegy, ugy, szerintem, egy lépéssel tovább is mehetne, kikötvén, hogy vadászatra csakis az jogosult, ki a vad tenyésztéséhen is részt vesz, vagy ily tenyésztőnek meghívott vendége. Lehet ez birtokos, vadászbérlő, de lehet község is, ba az uj erdőtörvény analógiája szerint — mindazoknak a követelményeknek eleget tesz, melyek okszerű vadtenyésztésre felhozhatók s a melyeket implicite — legalább az óvásidő kijelölésével — a vadásztörvény is magában foglal. Ez elv kimondásával eldőlne ama másik, a vadásztörvény által megállapított, de vadászatilag okszerűen nem indokolható álliberális intézkedés, liogy már 100 holdon mindenki szabadon vadászhasson; de involválná ez ama harmadik intézkedést is, bogy a község vagy szabályszerűen űzze a vadászatot, vagy köteles legyen azt bérbe adni. Se község nem fog solia — a legritkább eseteket kivéve — se 100 holdon nem lehet okszerűen vadat tenyészteni. Egy ilyen kisebb birtokos könnyen egyesülhet azonban szomszédaival s igy megóvta vadászati jogát, de élvezetesebben is fogja azt gyakorolhatni; a község pedig oly jövedelemre tesz szert, mely a mai viszonyok közt, a legtöbbre nagyon is ráfér, s nem lesz kénytelen 2—3 ember kedvteléseért lemondani a vadászatból származó minden haszonról. Ez alapon könnyebben alakulhatnának kisebb társi/latok, melyek együvé működve lassan-lassan megszüntetnék ez ügy büntetlenül felburjánzó kinövéseit. Ha a község kénytelen lesz kiadni határát — pedig ebben nem jog-megszoritás van. hanem a jogok egyenlő élvezete, csakis igy lesz a községi lakosok összegére nézve lehetséges — akkor a valódi vadászok könvnyebben is pusztíthatják a sok nyúlfogó ebet és fogolypusztító macskát. Nyolcz éve, hogy törvény rendeli a kutyáknak mezőn kolonczczal ellátását, de hét megyét is be lehet utazni, mig véletlenül oly jámbor emberre akadunk, ki e törvényes követelménynek kutyájánál eleget tesz; nyúlhajkorászást azonban minden határban látni mindennap, s Még csak néhány szót a fegyveradóra s amaz érvekre nézve. Aelyekből a fegyveriparra való visszahatását szeretnék némelyek kimagyarázni, mig mások napilapjainkban a farkasok s medvék elszaporodásával ijesztgetnek. Az első nem áll, a másik mese. Azért a 2 frt adóért, mely egy puskára esik, senkinek eszébe sem jut ilyet nem venni, vagy nem rendelni. Fegyveriparunkat nem ez rontja, hanem rontja a sok belga, bécsi, cseh tuczatmunka, mely minden vasárusnál található, soknál liiteldepőtban fekszik. Saját iparosaink ezekkel nem birnak konkurrálni, pedig sok gányó fegyvere nem a rendes puskamivestől kerül. Mért ne lehetne itt némi ellenőrzést gyakorolni s megkövetelni, hogy a ki fegyvert vásárol, mu- j tassa jogosultságát és adó-levelét: az árus meg legyen köteles azt bejegyezri, ennek pedig jegyzeteit időnkint mért ne revideálhatná meg a hatóság, azt bajos megérteni. Igy lassan rászoknának a jogged visszaélői.-, hogy van rend ez országban s hogy itt a törvényeket nem pusztán a jóhiszeműek zaklatására hozzák, hanem tudnak a törvény ellen cselekvőkkel is elbánni. * * Ugyané szempontból bátran elfogadható a „Vadász- és Versenylap" ez idei 11. számában foglalt javaslata a puskapor drágább eladására nézve, mihez még csak némi ellenőrzési javaslatot is szeretnénk csatolni; sőt elfogadható az annyit híresztelt duvadak pusztítása ellenében a régi lődiják (taglia) visszaállítása is, mi bizonyára üdvösebb hatással lenne, mint a duvad elleni fegyvertartási engedély mellett széltében gyakorolt pusztítása a hasznos vadnak. Ám karolja fel ez ügyet az uj Sporttársadat s vegye kezébe egyúttal a vadásztörvény hiányos paragrafusainak javitását. Szívesen üdvözölnők e téren s a mennyiben hozzájárulhat, szívesen ajánlja föl csekély tapasztalatait a vasárnapi puskás. Szalonkavadászatok Tarnóczán! Már itt csakugyan kezdetét vette a vadászat, s bárha a közbejött erős hidegek miatt talán egy kis pausát is tartunk: az eddigi erfdmény, 18 drb hosszuesőrű 2 vadászaton. — megérdemli, hogy egy kissé beszéljünk felőle. Az első szalonkák már febr. végén jelentkeztek nálunk, bárha csak szórványosan; — azonban e hó 11. és 12-én már vadásztunk rájuk s az első napon felvert 8 drbból 6-ot, a második napon felvert 15 drbból 12-őt s igy összesen eddigelé 18 drb hosszuesőrűt fűztünk aggatékra: mindezt azonban nagyon is csekély eredménynek kell tartanunk. A remélhető időváltozástól várva az idény szebb részét, reményiem, he<ry egy későbbi tudósításomban szebb eredményt közölhetek a t. szerkesztőséggel. Tarnócza, 1880. márcz. 13. IL B , erdész. A lözíonti Kárpátok m\\ részéről, Javörina, január végén. Tisztelt Szerkesztő Ur! Közösen szeretett Tátránk erdőségeinek nemes vaddal való benépesítésére vonatkozólag alkalmat veszek magamnak eme soraimban, rég táplált s immár teljesülendő óhajaimat közölni, melyeknek, mielőtt kifejezést adnék, meg nem állhatom, hogy egvetmást az általam itt talált vadállomány felől előzetesen el ne mondjak. Talán egyetlenegy vidék sem kedvező annyira a közép és nagy vadászatra, mint a magas Tátrának északi oldala, erdős gerinczekben kifutó nyúlványaival s az ezek közt terülő szép, védett völgyekkel, és mégis nyolcz év előtt a zergéket csaknem kiirtva találtam, s az őzállományt kipusztítva ; az előbbieket orvvadászok által, utóbbit pedig elődömnek s vadászaimnak minden rendszer nélkül való vadászatai miatt. Az orvvadászok műveleteinek azáltal vetettem véget, hogy vadászszemélyzetemmel együtt iparkodtam őket minden lépten-nyomon ernyedetlenűl szemmel tartani. A kevés bbé szenvedélyes orvvadászok csakhamar föl is hagytak a vadá.szással, miután nem érezték magokat többé teljes biztosságban; a fő-orvvadászt azonban, két fiával egyetemben, megfogtam, bepanaszoltam, s minthogy ellenállott és több rendbeli súlyosbító körülmények merültek ellene föl, oly kemény büntetés sújtotta, hogv nős fiaival együtt koldusbotra vala jutandó, mivel házacskája s némi földecskéje kótyavetyének vala kitéve. Ép erre alapítottam tervemet. Három családot egyszerre szerencsétlenné tenni, bizonynyal oly megtorlás, mely minden családapát gondolkozóba ejt s szánalomra gerjeszt. annyival is inkább, mert ezek az emberek a vadorzást a vadászati törvények életbelépése előtt háborítatlanéi űzték, a honnan aztán ugy tekintették azokat, mint régi jogaikban való megbáboríttatást. Az ügy következőleg ért véget: