Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-03-06 / 10. szám

FEBRUAR 20. 187 9. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 89 »De bizony nyul volt,« viszonozza a harmadik és »derék jágerek, meg sem ismerik az őzhust« belevág a negyedik. Ke'sz volt tehát a vita s végre is a szépnem fejezte be, K. K.-hez fordulva : »Ugyan lelkem férjem, furcsa hogy fel nem ismered az őzhust, hiszen igy elkészítve gyakran találkoztál vele saját asztalodon« ; K. K. elhallgatott ugyan, de csak e szavak után : »Igazán nem tudom, ébren vagyok-e vagy álmodom .'« A megfejtést nem titkolom el. A háziasszony H. J.-né, néhány nappal elébb a felvidékről őzhust és egy nyulat kapott s midőn szivesen látott vendégei meglepték, ugy látta, hogy az özhus 16 személynek kevés lesz, a nyul detto, tehát legyen egy tálban commassatió ! s igy is történt. Az urak helyesen ismerték ugyan fel a falatokat, mindegyik azokat miket evett, de a hamis menyecske a vitatkozásban mulatságot találván a felvilágosítással adós maradott s az illetők ugylehet csak ezen levélből fogják a valót megtudni. Mert ez igaz történet s a résztvevők : néhány magasabb rangú ministerialis tisztviselő ; a helyszin : Buda, viziváros, nem messze a lánczhidhoz; idő: 1878. Sylvester estéje. Dobsina február 13-án 187 9. Vadászüdvvel maradtam Csetneky B. A fegyver-ipar az 1878 évi párisi világkiállításon (Vége.) A 40-dik szakosztály tartalmának eme részletes bemutatása után, még néhány, különösen Magyarországot érdeklő kérdés merül föl, melyeket következőleg lehet formulázni : 1. Mért maradt el Magyarország fegyveripara — ha ott ugyanis ilyen létezik a párisi közkiállitásról ? 2. Bir-e ez ipar Magyarországon oly terjedelemmel, hogy elmaradása az illető gyárosokra nézve hátránynyal járhatott ? 3. Bevált-e ez iparág máskor vagy más alkalmakkor oly országokkal szemben, mint Anglia és Belgium ? S ha nem, miért haladták meg az emiitett országok Magyarországot ? Az első kérdésre könnyű a válasz, ha tekintettel vagyunk arra, hogy a fegyvergyártás ipara Magyarországban majd teljesen hiányzik és számbaveszszük a kiállítás előtt, de még most is létező szomorú üzletviszonyokat. A Budapest melletti országos fegyvergyár megszüntetése óta, mely a honvédség fegyverszükségletét volt fedezendő s átlag mégis 150—200 munkást foglalkoztatott, hasonló telep nem létezik többé az egész országban sem. Fényűzési fegyverek csak a fővárosban készülnek s gyártásuk néhány műves kezében vaD, a ki nem akarta magát a kiállítás által okvetlenül reá háramlandó költségekbe verni. Ezen tapasztalatból kerül a válasz a második kérdésre is, mely az esetleg elérendő eredményekre vonatkozik. Miután a gyártás igen csekély s kizárólag a belszükséglet fedezésére szorítkozik, a netalán reméllhető siker nem állhat arányban a kiállító által hozandó áldozatokkal Eredményről ugyanis csak akkor lehetne szó, ha a kiállítónak sikerülne tárgyai szépsége, szolidsága és olcsósága által az irántuk érdeklődő külföldi közönségnek tetszését is megnyerni s ezáltal uj vevőket teremteni magának a külföldön. E törekvést növelhetné a belföldi verseny. A hol ez nincs, mint a hogy Magyarországon tényleg hiányzik, nem is fejlődhetnek oly gyártási és munkásviszonyok, melyek a külfölddel való versenyzésre vezethetnének. Itt csak áldozatokat várhat az illető, melyek annál nagyobbak lesznek, minél távolabb esik az illető kiállítási ország. Mindamellett a fényűzési fegyverek gyártása Magyarországban jó hirnévnek örvend s gyártmányai, minőség tekintetében петсзак Ausztriával, de a külfölddel is bátran kiállhatják az öszszehasonlitást. A gyártásnál felhasznált eszközök s az egész gyártási eljàràâ, egy áttekinthető műhelyben összpontosítva, ez iparág fejlődését s fölvirágzását lehetővé is tennék. Láttuk például, hogy a belga puskamüvesek, kiknek hirök még a régi időből való, évtizedről évtizedre vesztenek belőle, s alig alig tarthatják már fen magukat. Náluk a gyártás, az egyes részek egyszerű összerakására szállt alá. Ott nem is kell, hogy a termelő gyáros legyen, nagy telepet, drága eszközöket számos személyzetet stb. tartson, vagyis azzal bírjon, a mi jól berendezett üzlettelepnél a legfontosabb. Egy kis iroda, megtöltve a fegyver egyes alkotó részeivel, elegendő ott, hogy százával készüljön a fegyver. A csőkovács beszolgáltatja a magát gyárosnak nevező üzletember irodájába a csövet, ott átveszi az úgynevezett »garnisseur«, hogy otthon azokat összeforrasztván duplacsövekké alakítsa. Az ő kezéből veszi át a »basculeur«, ki a závárt késziti. Igy lassan alakot nyer a fegyver. Most a szerszámkészítő által már eleve beszolgáltatott két szerszámmal együtt elviszi az »entailleur«, illesztő. Utánna egy darab nyers fával elküldetik az agyazó házába, a ki az agyat faragja s ismét az irodába szolgáltaíja, honnan az idomitóhoz kerül. A csavarok, kápák, felszerelési tárgyak szijtartók stb., már mind külön készültek egyes munkások által, kik e darabokat saját házuknál csinálták s tuczatszámra szállítják az irodába, hogy az egész fegyver összeállítása és elkészítése lehetségessé váljék. Ha a munka eddig hâladt, a puska még egyszer áthaladja a »polisseur« csiszoló, féuyesitő, a »graveur« vésnök, a »brunisseur« barnító stb. lakásait s igy aztán kész a csomagolásra és szállításra. Mind e munkás saját szállásán dolgozik, függetlenül egymástól, minden határozott mérték s a nélkülözhetetlen egymás alá rendele'3 nélkül. E módon természetesen csakis hiányos fegyverek készülhetnek, melyek örökké egyenlőtlenekké lesznek mind mérte'kben mind kivitelben. Egyszerre több főnök által foglalkoztatva, lehetetlen hogy a munkások egyöntetűt alkossanak. A mely jiuskamüves csak ily fegyvereket hozathat : vizsgálhatja, idomíthatja, azokat a mint tetszik, cserélhet ki részleteket, mindig csak hiányos fegyver marad az ily készítmény. Az angolok épen az általuk elfogadott gyártási módszer által aratnak sikert. Náluk műhelyeket vagy gyárakat épitnek az illetők, az üzlet terjedelme szerint azokat gyakorlatilag berendezik és ebben alkalmazzák a munkásokat, a kik mind egy vezetés alatt összbangzóan működnek és főnökeik kívánságát s rendeleteit pontosan teljesitik. A mennyire lehet gépeket alkalmaznak és számos alkatrészt szebben s jobban gyártanak gépileg, mint szabad kézzel lehetne ; viszont, annál több gondot fordítanak a kézmüre s ennek köszönik a haladást. Angliában évről évre nagy ünnepélyességgel rendeznek versenyeket, melyeken a legjobb puskamüvesek részt vesznek. A nyerő fegyver értékes dijban részesül. Ezt azon fegyver nyeri, mely legjobban hord s a legnagyobb átcsapó erővel bir. A győztes nevét széthordják a lapok, a mi azután az illetőnek hisznot is hajt. Azonkívül számos »gun club« alakul, melyeknek tagjai egyre versenylövészeteket rendeznek s a melyeknek tagjaiból a legszenvedélyesebb lövészek kerülnek. Mindez összevéve hat is azután az illető iparra és fejlődésére. Anglián kivül még Amerika az, mely ez uton halad ; mi által e két országban óriási versenygés támadt, mi évről évre kihívásokat eredményez az egyes clubok részéről, minek megint érdekes czél- és galamblövészetek a következményei. Ez alkalmakkor ugyan Amerika mindig angol fegyvereket használ, de a sport e neme azért virágzik. Magyarországon ugy mint Ausztriában a puskamüvesek közötti e versenyzés teljesen hiányzik. Mindamellett műhelyeik nem kevésbbé gyakorlatilag vannak berendezve s szintúgy jó gyártást engednek meg. A munkaerő olcsóbb, mint Francziaországban és Angliában, de valamivel drágább mint Belgiumban. Nálunk átlag egy és fél egész 4.5 frtot keres a munkás naponkint, mig Lüttichben és St. Etienneben ez ritkán halad meg 4 4.5 frankot. Az anyag s a fegyver bizonyos részei — az agyakat kivéve — Magyarországba külföldről hozatnak. Damas csövek Angliából meg Belgiumból, öntött aczélcsövek Németországból, a kovácsolt részek Ausztriából kerülnek. Kardok, török és hasonlók pengéi, nagyrészt Németországból és Ausztriából hozatnak s belföldi munkások által csak felszereltetnek. S ezzel befejeztük volna szerény kísérletünket, hogy a mult évi világkiállításon, a fegyver ipar terén észlelteket megismertessük. Seenger Ferencz. * Midőn a fentebbi sorok írójának sokszorosan köszönetet mondanánk ezen nagy érdekű munkálatnak lapunk részére való átengedéseért, ugy hiszszük tiszt, olvasóink s a hazai vadászközönség elismerését fejezzük ki azon önzetlenségért, hogy ő is, mint a Kimerek mindannyian — hazai fegyver iparunk javára, becses tapasztalaikat köztudomásra juttatják. — Egyúttal szabadjon hasonló érzelmünket kifejeznünk К. K. min. tan. urnák is, ki e mü át-magyaroeitásánál — tekintve nyelvünknek a fegyver technikában szegénységét — nagy feladattal s szerencsésen birkózott meg, mi csakis a nemes vadászat oly valódi hivének sikerülhetett mint ő, ki egyenlő könnyűséggel kezeli a fegyvert és tollat. — Kiléte iránt több oldalról hozzánk intézett kérdésre csak annyit szabad felelnünk, hogy ő azon »Tiz év egy vasárnapi puskás életéből« czimü eziksorozat szerzője, melynek minden sorából Diana istennő egy ihletett hive tűnik ki. Szerk. Löjegyzékek. Az ungvári kincstári uradalom radvánczi, ökörmezei, t. remetei, lyuttai és sztavnai pagonyaiban az 1877 és 1878-dik években, a következő vadak lövettek : Vadnemek : 1877 1878 összesen. Medve 6 10 16 Farkas 4 1 5 Hiúz 1 — 1 Kóka 25 31 56 Vaddisznó 40 42 82 Nyest 1 — 1 Szarvas 5 10 15 Ozvad 46 52 98 Nyul 100 191 291 Borz — 5 5 Császármadár 22 87 109 Szalonka 27 42 69 Vadkacsa 1 11 12 Haris — 2 2 Fürj — 4 4 Összesen 278 488 766 M. kir. főerdészetihivatal Ungvár, február hó 1879. Ruttner Antal, erdőmester. * * * Gr. Széchenyi Ferencz tarnóczai uradalmában, az 1878-dik idényben következő vadmennyiség ejtetett el : Hasznos vad : Kártékony vad : Őzbak 54 Róka 53 Őzkecske 6 Vadmacska 13 Nyul 137 Vidra 4 Fogoly 105 Nyest 2 Fürj 130 Görény 3 Erdei szalonka 378 Sas l Sár szalonka 2 Vércse 26 Vad kacsa 21 Karvaly 14 Fenyves 62 Varjú, szarka 109 Vad galamb 8 Különféle 12 Összesen 903 Összesen 237 Főösszeg: 1140 darab.