Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-03-06 / 10. szám

88 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. MÁRCZIDS 13. 1879. dők egyaránt jelenlkeztek, s a vásárlási kedv alig nyilvánult valaha élénkebben Olaszország részéről mint ezúttal. Az eladott lovak összes száma 450 darabra ment, melyből Bécsbe 28-at, Simmeringbe 19-et, Salzburgba 3-at, s a Fiume melletti Dorneba 18-at szállítottak el, — Sémetországba, és pedig Heilbronba 8 darabot vittek ki; Londonba 14-et,*) Olaszországba 60 darabot, Budapestre pedig 97-et szállítottak. A budapesti pótlovazósi bizottság 70 darabot vásárolt meg, és pedig a budapesti Deutschlander és társa czégtöl 40 darabot, a Binder és társa czégtől 30 darabot. Minden más előforduló vásárlást többnyire a mezei gazdák eszközöltek. Olasz kereskedők, mint pl. Srivose, 4—6 éves lovakat (l6o —170 centimeter magasságuakat) 300—550 írtjával vásároltak. Bécs és környéke számára többnyire teherszállító lovakat vásároltak 100 — 200 írtjával darabját. Németországiak 120—310 írtjával vették darabját. Kereskedők többnyire pótlovakat vettek, melyeket nagyságukhoz képest 180—300 írtjával fizettek. Londoniak 300—400 forintjával vásárolták darabját. Nemesebb fajú, úgynevezett fényűzési lovak teljesen hiányzottak. Azelőtt a Nádasdy, Cziráky, Zichy, Károlyi, Esterházy, Batthyány grófok, br. Trautenberg, Kégl, s több más urak szállíttattak vásárunkra eladó lovakat ; de egy idő óta egészen kimaradtak lovaikkal és igy vásárunk, fényűzési lovak tekintetében nagy hiányt mutatott. S. . . VADÁSZAT ÉS LÖVÉSZET. Felvidéki vadászlevelek. I. (Tilalom idő ; vadászév kezdete, tréfa.) Tisztelt Szerkesztőség ! Minden hasznos vadra beállott а törvényszabta tilalom idő ; őz és nyul nem zaklattatik többé vadász és kopó által, s ha nem volna kártékony dúvad, ugy szögre akaszthatnék fegyverünket s elmélkedhetnénk az elmúlt vadászidény eseményein vagy a jövendőnek biztatásain ! *) A mult havi tudósításunkban emiitett szállítmány, tegnap érkezett távirat szerint, oda szerencsésen megérkezett. Milyen volt hát ez utóbbi vadászati esztendő ? ' Nem csaltak-e reményeink, nem teljesedtek-e aggodalmaink a miket tán tápláltunk midőn a vadászatot mult nyáron megkezdettük?Ezeket minden vadkedvelőnek érdekes tudni, s hiszem hogy nagy részt meg is fogjuk tudni azon lőjegyzékekböl, mikkel az ország különböző vidékeiből, becses lapja hasábjaiban találkozni lesz szerencsénk ! Ezen lőjegyzékekre volna egy kis észrevételem. Azon számos lőjegyzék vagy vadkimutatás mellett, miket a vadászat barátja, ugy ezen »Vadász és Versenylapéban, valamint külföldi más sportlapokban, hol futólag áttekinteni, hol behatóbban tanulmányozni szokott : szembeötlő azon körülmény, hogy azokban különböző időben kezdődik a vadászesztendő számítása. Némelyik 1-sö januáriussal kezdi, s kivált olyan löjegyzékek, melyek egész évsorokra szóllnak, többnyire a naptári évet tekintik vadászati évnek is. Mások ismét 1 februárral, mig mások 1 mártiussal, azután 1 juliussal, majd 15 augustussal, sőt 1 septemberrel kezdik a számítást. Ezekről a múltkor itt egy nagyobb vadásztársaságban szó lévén, felmerült a kérdés, melyik hát a helyes számitás ? vagyis melyik nappal kezdjük helyesen számítani a vadászati esztendőt ? A kérdés, a löjegyzékek egyöntetűségét tekintve, nem látszik feleslegesnek s részemről nem késem véleményemet — mit egyébbiránt senkire sem szándékom rádisputálni — oda nyilvánítani, miszerint én csak azon vadászati esztendőt hiszem helyesen számítottnak, mely 1 marcziussal veszi kezdetét s február végével éri végét. Hiszem pedig helyesnek azért, mivel az egész év folyamatjában egyedül a márczius hó elseje azon egyetlen időpont, mely semminemű hasznos vadnak vadászatát nem osztja ketté, hanem mindegyiket befejezni engedi ; ellenkezőleg minden más számitás, egyik vagy másik vadnak idényét ketté fogná osztani, ugy hogy az két évben s igy két löjegyzdkbeu szerepelni fog. Ugyanis lia az év kezdetét, a fővadra nyiló vadászattal, azaz 1 juliussal veszszük : akkor az özvad vadászata szenved osztást. Ugyancsak osztás áll be augusztus 15-ével a fővadra és őrbakra ; September 1-ével a fővadra özbakra, nyulakra, foglyokra ; — január 1-ével a nyulakra, özekre, vadsertésre, rókára; — február 1-ével a vadsertésre és rókára. Mig viszont ha a január és febiuár havakban ejtett vadakat az előbbeni évnek rovására irjuk : akkor marczius 1-ével oly időpontot nyerünk, melylyel minden hasznos vagy ápolt vadnak (sok helyen a róka ápolt vad s csak deczembertöl február végéig lövetik) vadászatát befejezvén, uj esztendőt s uj számítást kezdhetünk ! Márcziusban várhatjuk először is a vizi s mocsárlakók sok faját, melyek vagy hazánk szülöttei s hazaérkeznek, vagy távoli éjszak gyermekei s nálunk átutazás közben mutatkoznak. Érkeznek a sárszalonkák s nemsokára utánuk a tavaszi jövevények egyik legkedvesebbike az erdei szalonka. Ez utóbbi, ha hazánk némely legdélibb vidékein a Száva vagy Dráva vizei mellett néha már februárban jelentkezik és lövetik is, az bennünket mint kivétel számításunkban ne zavarjon. Márcziusban nyilik a vadászat az emiitett vadnemekre, azonkívül az örvös galamb is itt van már s néhol már a nemes fajdkakas is kezdi csattogását. Áprilisban javában dörömböl, csattog és köszörül a hóbortos nyirfajd és siketfajd ; e hóban az országos törvény — de nem a nemes vadászszabály — az őzbaknak lövetését is megengedi. Julius elejével az agancsárok cserkészete veszi kezdetét, augusztus 15-ikével a sok apró vadra nyúlra s fogolyra nyilik meg a vadászat s végre oktober 15-ikével a rötvadnak suta nemére is rá kerül a sor. Én sok év óta márczius elejével szoktam a vadászévet kezdeni ; ezt akarom most is tenni s igy lőjegyzékemmel mely e hó végével fog elzáratni, csak a jövő hó folytán fogok a tisztelt Szerkesztőségnek szolgálhatni. Eleve róla csak annyit, hogy bár az ejtett vadak összege csekély, de a változatosság benne meglesz ! * * * E levél befejezéseül egy kis tréfás adatot még,fővárosi nimródjaiuk vadpecsenye ismereteihez ! Kérdezhetné a tisztelt Szerkesztőség, mi módon kerülhetnek a fővárosi nimródok a felvidéki levélbe ? Hát csak ugy, hogy e levélírója is bevetődik néha a fővárosba Asmodi módjára, s amazok is tudják a felvidéket méltányolni, ha másként nem is, de mint vadpecsenye forrást bizonyára ! Tehát urak, asszonyságok s bozzájok tartozó apróságok, összesen 16 személy, kiket barátság s szives ismeretség összehozott, kedélyes vacsora mellett ülnek. Az étkek közt egy tál vadpecsenye is kerül az asztalra s méltó elismerésben részesül. Midőn a tál kiürült, megszóllal К. K. ki mint szenvedélyes vadász ismeretes : »Régen Ízlett иду a nyúlpecsenye mint most.« Bábámul P. E. egy másik nimród : »Micsoda nyul? hisz ez özhus voltl« melyet lótól legröbbet várhatunk : egy perez alatt legfölebb 70—80-ra mehet. A munkaképesség nagyságának mérve-e szerint a lélekzetvétel gyorsasága, mely a horpasz sebes mozgásánál feltünöleg észrevehető, mit fárasztó munkánál kiváló figyelembe kell vennünk. Miután továbbá a lélzés és vérkeringés között mindig bizonyos öszhang uralkodik, az ütőerek fokozatos működése is biztos mérvül szolgál a tulerőtetés megítélésénél. Egészséges lónál perczenkint 30 — 40 érverést számítunk, mi ha hevesebb mozgáskor 40—50-re emelkedik, már gyuladásos állapot következik be, a nélkül hogy ez a lovakra még hátrányos volna ; ba azonban az ütőér még magasabbra emelkedik, ez már meggondolandó jelenség, melyből a keletkezésben levő lobos baj következtethető. A lovak nagyobb megerötetésénél az étvágyra különösebb figyelmet kell forditnunk, mert ez a mérve annak, vájjon a megerőtetés jelentékeny volt-e. Túlságosan megerötetett ló nem eszik s annálfogva az elhasznált erőt sem pótolhatja ki ; igy aztán a folytonos erőtetés miatt csakhamar egészen tönkre megy. Rendkívüli befolyással van a ló képességénél a suly, a melyet visz. Ha a teher a 150—180 font meghaladja, nemcsak 40—50 fontnyi, de 4—5 font többlet is nagy hatást gyakorol. Hiszen köztudomású tény, hogy versenylovak, melyek bizonyos sulylyal mindig győztesek voltak a pályán, gyöngébb állatok által mindig legyőzettek, ba csak 4—5 fonttal többet vittek a megszokott tehernél. Nagyobb távolságok hátrahagyásánál tiz perczig tartó ügetés (2500 — 3000 lépés) és 3 pereznyi lépve-menés (1000 — 1200 lépés) a legajánlhatóbb ; ily beosztásnál egy mértföld 41 — 54 perez alatt hagyható hátra. A talaj nagy befolyással van a lélzésre s a ló erőkifejtésére a mozgásnál. Miután már magában a talaj emelkedése és mélyedése, különösen előbbi, a lélekzetvételt jelentékenyen fokozza, ily helyeken lehetőleg kerülnünk kell a gyorsabb menetet. Ugyanez áll a lágy talajra, mocsáros, vagy fölszántott földekre nézve is, minthogy olyankor a lélzési szervek nagy megerötetésénél nagy lankadtság szokott bekövetkezni. Kemény, köves talaj pedig a patákat sértheti meg könnyen ; egyenetlen, hepehupás talaj a lábakat renditi meg hátrányosan. Nagy munka végzésénél az időjárásra is különösen kiváló figyelemmel kell lenni ; túlságos hőség ép ugy megnehezíti a lélekzetvételt, mint a rendkívül nagy hideg, s tüdögyuladást idézhet elé ; erős széllel szemben, hosszabb távolságra gyorsan lovagolni mindig veszedelmes ; nedves, vagy hideg nyirkos idő szintén kedvezőtlen hatású, ha nem is annyira mozgás közben, mint inkább akkor, ba az átnedvesedett ló a mozgás után szárazra nem töröltetik meg, minthogy a test ebben az esetben hirtelen sok meleget vészit s az ily melegvesztés az életszerekre bágyasztóan hat ; különösen a tüdőre és lábakra van káros következéssel. Tüdőlob, mirigyeeskék (influenza) és nátha gyakori következmények. Valahányszor erős tempóban lovagolunk, mihelyt a lankadtság első jelét tapasztaljuk a lónál, azonnal engedjük, hogy kifújhassa magát s mindaddig lépésben haladjunk, mig a lélekzetvétel rendessé nem válik újra. Ha az első kimerültség jelét észreveszszük, t. i. a gyors és mély lélekzetvételt, a gyakori zablába-kapaszkodást, mintha a ló támaszt akarna keresni : akkor néhány pereznyi pihenést engedünk, megcsöndesitjük a menetet, mely után a lélzés és a szívműködés csakhamar ismét rendes lesz. Ha azonban amaz első jeleket nem vesszük figyelembe, s csak akkor mérsékeljük a menetet, ha a lélekzetvétel sohajtásszerüvé válik ; ha a tüdő túlságosan megtelik léggel s a miatt a lónál elfogultság, szorongás mutatkozik, ekkor, hogy a lovat újra rendes lélekzésre hozhassuk, sokkal tovább kell vele vesztegelni, mert a lélző szerv többé-kevésbbé meg van támadva. A kipriiszköltetésre is ügyelnünk kell gyors futtatás után, mert ez elébb be nem következik, mig csak a lónak lélekzetvétele nem könnyebbül ; annál később történik ez, mennél inkább megnehezült a ló lélekzete. Annálfogva ha a ló a megállásnál rögtön prüszkölni kezd, jele hogy a futtatásban nem lett nagyon megorötetve. Ha ellenben egy-két perczig áll, mielőtt prüszkölne, ez esetben veszedelmes módon meg van erőtetve. (Folyt, köv.)