Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-02-27 / 9. szám

80 VADÁSZ- ÉS VERSENY-I.AP. FEBRUÁR 13. 1879. Katonai mind vadászati és czéllövészeti használatra szólókat. Rendszerük a »Martini« fegyver mellett egyike a legkitűnőbbeknek; mechanizmusa egyszerű, kezelése könnyű és minden segédeszköz nélkül gyorsan szétszedhető. Knecht Henrik kizárólag »Martini Henry«-féle czéllövő fegyvereket állított, melyek 500—1000 méter távolra szólanak. A rendszer előnyei és hátrányai már előbb megemlittetvéu, elég itt anynyit megjegyeznünk, hogy a tárgyak jó Ízléssel voltak dolgozva. (Vége következik.) A vadászati és fegyveradó kérdése.*) A képviselőház fehr. 15-diki ülésén: Csongrád és Heves megyék, Sopron szab. kir. és SzathmárNéraeti városoknak a fegyveradó és vadászati jegy-;.dó s egyátalán a fényűzési adó eltörlése iránt beadott kérvénye levén a szőnyegen, a kérvényt ; ártolólag Istóczy Győző, a rumi kerület orsz. képviselője tartott beszédet, melyet miután az napi lapjaink mindenikéből — csodálatosképen — kimaradt, holott már maga a tárgy hazánk egy nagy közönségét közelről érdekli : közöljük egész terjedelmében, s majd utólag elmondjuk reá véleményünket. Istóczy Győző: Annak kijelentése mellett, hogy ha pénzügyi helyzetünk megengedné, én az 1875. évi 26 t. cz. behozott u. n. fényűzési adóknak is eltörlését vagy legalább is nagymérvű leszállítását kívánatosnak tartanám. Tisztelt ház! Felszólalásomban a fősúlyt az 1871. évi 21 t. cz. által behozott fegyver- és vadászati adóra fogom fektetni. Mindezen adónemek az 1874. évig folytatott szerencsétlen állami gazdálkodás által teremtett helyzetnek voltak szüleményei, a midőn fühöz-fához kapkodtunk, hogy a börze-szédelgéssel parallel űzött fiuanczialis szédelgésnek ne legyen ugyanazon eredménye, mint a mely eredmény a nemzetgazdászati téren 187 3ban beállott a krach alakjában. — Akkoriban a fegyver- és vadászati-adó jövedelmeihez is kissé vérmes reményeket kötöttünk, a mely remények azonban az azóta lefolyt 4 év tapasztalatai szerint vajmi csekély mértékben teljesültek. — Ugyanis a zárszámadási eredmények szerint befolyt tény j leg a fegyveradó után 1875-ben 119,325 forint., j 1876-ban 268,135 és 1877-ben 238,321 forint. A vadászjegyek után befolyt 187 5-ben 182,942, 1876-ban 170,793, 1877-ben 177,530 forint. Az 187 7-dik év zárszámadási eredményét még nem ismerjük ugyan, de feltehetjük, hogy az sem nagyobb a korábbi években voltaknál, s a mindinkább növekvő elszegényedés mellett a jövedelmi forrás is jövőre mindinkább apadni fog. (Ugy van.) Ezen mintegy 400,000 frtra menő állami bevétellel szemben állanak azon nagy nemzetgazdászati károk, melyeket az elszaporodott ragadozó vadak, emberekben (?) s állatokban s a sok helyt elszaporodott egyéb vadak az ültetvényekben és veteményekben tesznek. (Igaz, ugy vau !) Azon esetleges ellenvetésre pedig, hogy a ragadozó vadak el! cn intézendő hivatalból való vadászatok iránt a törvény intézkedik, a válasz az : hogy e vadászatok rendszerint csak akkor szoktak elrendeltetni, a midőn már nevezetes kártételek fordultak elő s az állapotok az egyes vidékeken már már türhetlenné lettek. De a fegyveradó, azonkívül hogy a fegyvergyártási ipart is érzékenyen sújtja, még azt is eredményezi, hogy a fegyveradót el nem viselhető polgárok személyes biztonsága is veszélyeztetik, a mi a mi közbiztonsági állapotaink mellett szintén nagyon fontolóra veendő körülmény. Eu a kinek a nép hangulatát e tekintetben is alkalmam volt megismerhetni, bátran állithatom, hogy nincs egyetlenegy adónem, a mely gyűlöletesebb lenne a nép előtt, mint éppen a fegyverés vadászati adó.**) (Ugy van 1) S ennek okai nem*) Mult számunkból térszüke miatt kimaradt. S z e r k. *'*) Hát a dohány? Szerk. csak a most emiitett körülményekben, hanem a szerfelett boszantó ellenőrzési rendszabályokban is keresendők, a melyek végrehajtásánál a közönség, a hivatalos alattas közegek önkényének, zaklatásainak és helylyel-közzel zsarolásainak is túlságos mértékben kitéve van. Óhajtásom tehát az lenne, hogy e két adónem mielőbb teljesen megszüntessék, de ha ez pénzügyeink jelen állapota mellett absolut lehetetlenség lenne, ugy azok nevezetes mértékben leszállittassanik. S e tekintetben osztom a pénzügyi bizottságnak a folyó évi költségvetési előirányzathoz készített jelentésében foglalt azon nézetet : bogy a vadászjegyek után fizetendő bélyegilleték leszállításával szaporodnék a vadászjegyek vétele. (Ugy van !) S igy az állam nemcsak hogy rövidséget nem szenvedne, de sőt több jövedelemre is tehetne szert. Csakhogy nézetem szerint ezen leszállítás, a vadászatra szolgáló fegyverek adójára is kiterjesztendő lenne. Ezen körülményeket a pénzügyminiszter távollétében az igen t. miniszterelnök ur figyelmébe ajánlva, elfogadom a kérvényi bizottság véleményét. (Helyeslés.) Kiadatott a pénzügyminiszternek. $ * * A mi a tiszt, képviselő ur érveléseit illeti, azok nem látszanak oly erőseknek, hogy miatta az orsz. jövedelem egy oly forrásáról lemondjunk, mely ha egyelőre csak 3—400.000 frtot hoz is, de jobb idő beálltával — könnyen liárom-uégyanynyira szaporodhatik ; azután a vadász it — csak valljuk meg az igazat — oly luxus, melyet a ki gyakorolni kiván, fizesse is meg. A mi a dúvadak elszaporodását illeti, azt csak oly állitásnak tartjuk, amely nincs bebizonyítva; a napi lapok rémséges hirei farkasokról, medvékről, gyerek mesék ; — erre nézve lapunk t. levelezői tudnának legtöbbet mondani, ha igaz volna ; már pedig ellenkezőleg épen ezek tagadják azt. A mi a személyes biztonságot illeti, hisz a fegyvertartás oly csekély — 1 és 2 frtnyi fegyveradó oly csekélység, hogy ez senkit sem hátráltathat annak tartásában ; — s ez a fegyveripart sem sújthatja; a ki csak 30 frtot is adhat ki egy puskáért, az azt a csekély adót is elviselheti, de különbpn is a személyes biztonságra elég egyver a revolver is. Ha ellenben mind a fegyver, mind a vadászati adó eltöröltetnék — nem kétkedünk ugyan, hogy sokkal több pecsenye-vadász akadna, de arról is meg vagyunk győződve, hogy ily esetben a községeknek azon jövedelme, melyet most a vadászati jog haszonbérbe adásából vesz be : csakhamar elenyésznék ; vadászna — boldog, boldogtalan, s maholnap odajutnánk, ahova Olasz- és Francziaország jutott, hogy még a hasznos mezei madarakat is kiirtanák. Azután se vadászat, se jövedelem. Nem az a baj nálunk, hogy vadász- és fegyveradó van, hanem az, hogy az ezekre kivetett adó nem hajtatik be elég szigorúan. Erre kellene módot találni. Egyébiránt szóljanak hozzá mások is, mi — illő korlátok közt — szabadtért hagyunk. Szerk. Vadászati viszonyok Zalamegyében.*) T. Szerk. ur ! Sok minden elfoglaltságom miatt s azért is hallgattam eddig, bogy a vadászati év zárlatán teljes szomorú képét közölhessem önökkel — minden gond és felügyelet daczára — a vad fogyásának. Adatokkal szolgálhatok, hogy a vad náluuk *) E becses sorokat Zalamegyc egyik kiváló földbirtokosától vettük s annál szivesebben nyitunk nekik tért, minthogy ezek egy igazi vadász és buzgó tenyésztő tollából erednek. A levélben felsorolt bajok és mulasztások különben előttünk sem ismeretlenek s két évvel ezelőtt »Zalamegyei vadászrajzok« czimü értekezésünkben tüzetesebben rámutattunk azokra. Sajnos, hogy azokra újból vissza kell térnünk. Szerk. nemhogy szaporodnék, de fogy s fogy vele a látható sikertelenség folytán a kedv is ; mert lehetetlenséggel volna talán határos Zalában, — a hol különben oly kedvező természeti viszonyok volnának a vad szaporulatra — a vad-mennyiséget felemelni ama fokra is, mely a szomszéd Vasmegyében örömmel tapasztalható. S mi mindennek oka ! — Vasmegyébeu mind a közigazgatási, mind a törvénykezési tisztviselők buzognak hivatalaik betöltésénél s a vadászati kihágások sem tekintetnek oly csekélységnek, melyeknek szigorú elbirálása a bírói tekintély rovására esnék. S mit tapasztalunk ezzel ellenkezőleg nálunk ? Alispánunk maga a buzgalom, a jóakarat ; körrendeleteiben megtesz mindent, rámutat a sebekre s felhívja közegeit, hogy azokat iparkodjanak megszüntetni s tekintsék elmulaszthatlan kötelességül mindenben, ugy a vadászati törvények végrehajtásánál is, a botrányos napirenden levő üzelmeket, a vadászati engedély nélküli vadászás s másrészt az orvvadászat meggátlására. S mégis mi a szomorú, lehangoló eredmény. — Szolgabírói hivatalok, közbiztonsági közegek részéről e téren nem történik semmi, vagy ha mégis elvétve, mégis édes kevés. — S akkor is a törvénykezési hivatalok kevés kivétellel oly végtelen lanyhán járnak el, hogy az nem annyira a kihágások elfojtására, de sőt inkább annak felbátoritására vezet. A leghajmeresztöbb rablógyilkosságok megyénkben napirenden vannak, a nélkül hogy valaha egy is napfényre jönne és plane a vadászati kihágások egymást érik éjjel-nappal, nem múlik el 10 perez fegyverdörgés nélkül ; pedig a fegyver engedélyek száma a vidéken szép kevés s mégis a kihágások megfenyitése oly ritka s csak oly mérvű, hogy a vétkes a büntetést inkább jutalomnak veheti. Hogy példát idézzek, elmondok egy esetet, mely az én vadász-területemen még oct. 6-án történt. — Embereim egy vadász-kártya nélküli embert rajtakapnak egy nyul lövésén ; — ez ember négy év óta egy szomszéd község vadászatát birja, vadászkártyája nem volt s nincs is. — Megesküdött nyolez emberem reá, hogy ez embert kapták rajta; saját tanúi bizonyiták, hogy a szomszéd község vadászatát birja s maga beismerte a pártatlan és érdemes aljárásbiró P ü ur efo'tt, hogy vadász-kártyája nem volt és nincs, s midőn a flagrans cselekményt a megátalkodott gonosztevő tagadásba venné, a körültekintő érdemdús albiró ur bizonyítékok elégtelensége czimén jónak látta őt felmenteni. Hová vezetnek ilyesek ? Nem rontja-e meg ily eset az egész vidék lakosságánál a törvénytiszteletet ? És még inkább ott, hol az oly kevéssé van meg, mint nálunk, hová vezet ez ? Elsülyedésére a közerkölcsnek, megrontására a rendnek. És ezzel feltártam megyénk szomorú állapotát a vadászat köréből. — Alig van máskülönben orvoslása a bajnak, mint a folytonos ostoroztatás, s ez hivatása a sajtónak, mely körül a »Vadász és Verseny «-lapnak annyi kiváló erdeme van. Legyen szives t. Szerkesztő ur ez okból a jelen soroknak is tért engedni, s fogadja előre is minden jók és igazak köszönetét s elismerését e téren való működéséért. Egy a sok közül. Vaddisznók Gömörben. Igen tisztelt Szerkesztő ur ! — A vadászati idény elmúlt, s legjobb akaratom mellett sincs önt miről tudósítanom. Különös, érdekesebb epizódjaink nem voltak; — a lefolyt idény alatt elejtett vadak minősége s mennyisége birna érdekkel ; mivel azonban tudora, hogy ezt Csetneky ur szándékozik önökkel — talán kissé körülményesebben tárgyalva tudatni : ennek összeállításáról is lc akarok mondani. Érdekesnek tartom azonban megemlíteni azon körülményt, hogy a scrlevad itt a felvidéken, hol