Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-02-27 / 9. szám

FEBRUÁR 27. 1879. VAD ^SZ- ÉS VERSENY-LAP. 81 azelőtt igen ritkán, csak elvétve jött elő, néhány é V óta nagyon megszaporodott. Igy főleg Csetnek, Jólsva, s Rozsnyó vidékén ez idény alatt igen sok lövetett. Mult napokon Csetneken valék, ott vadásztársaim beszélték, hogy csaknem naponként tartanak most vaddisznó-vadászatokat. Hajtásban mindig van disznó, néha 20 — 30 darab is egy kondában, s többnyire lövetik is. Mult napokban 3 vadász egy alkalommal 5 darab serte-vadat lőtt. Sz . . . . y G . . . ur, liczei birtokos, mult évben 40 disznónál többet lőtt egymaga. Érdekes az is, hogy legjobban boldogulnak, ha kutyákkal vadásznak disznókra. Hajtókkal legkevesebb az eredmény. Eleinte Zahnából s más helyekről Németországból hozattak hirhedt kutyákat, de nem sokat értek. Legjobbnak bizonyult a közönséges kopó- jól idomitható a fehér juhászkutya, sőt a szelindek is. Csetnekeu most mindig ily kutyákkal vadász nak ; 3'—4 bocsáttatik el, ezek a disznót megállít ják, sokszor szó szerint le is fülelik. A vadásza nagyon érdekes. Fogadja e sorokat addig is, mig érdekesebb közölni valóm lesz. Yadászüdvvel S. J. Egész éves löjegyzék gr. Schönborn Erwin Munkács-Bereg Szt.-Miklósi uradalmaiban 1878-ban elejtett vadakról. Vadászterület H a s agancsár 20|16|14|12|10| 8 ágas suta I borjú 60 Özvad Sertevad öreg = a К á r t é к аз -M -О Й « 1 — й ад t-, S5 vad о Urasági 2 15 Szolyva 3 8 4 8 6 3 2 1 2 1 9 1 7 4 6 — 36 — — — 1 1 1 3* 3 9* 7 3 2 2 5 — — 4 41 8 — 208 Volocz — — — — — — — — — — 1 — 3 — — — — 8 — — — 1 — — — 4 1 1 — 1 9 — — — — — — 29 Zsdenyova — 2 3 — — — — — — — 4 — — — 1 1 — — — — 12 Vicznitza 22 Nagy-Lucska és Isnyete 2 — 7 9 5 58 — 6 — 1 — — — — — 12 7 — — — — — — 14 33 20 4 182 Beregujfalu 2 — 1 2 2 2 44 — 4 3 1 — — — 1 — 13 4 — 3 1 — 1 — 1 2 — — — 86 3 12* Összesen 3 8 4 8 6 3 2 l| 2 1 18 1 19 15 13 113 38 21 3 2 1 2 2| 3* 3 52 19 4 5 4 15 2 4 5 57 41 20 4 539 Bérleti 1 1 Zsdenyova 1 1 1 2 — H — — — — _ — — 20 — — 2 1 1] J 3* 1 2 J| 38 Nagy-Gyil -1 7 Összesen 1 1 1 2 — — 1 — 4 — — — — — 20 -1 — 2 1| Ili —-1 — «1 1| —1 2 3 2 — 1 — — — -1 45 Főösszeg : 4 9 5 10 6 3|| 2 l| 2| 1||18| 1 19|15|13|| 113 38|41| 3| 2 3 3' s 3| fi! 3|| 72|20j 4| 5; 6| 18 4| 4 5| 57|4l|20| 584 *) jegy alattiak megmérgeztettek. A fenti löjegyzék kiegészítéséül megemlitem ez alkalommal, hogy a mult őszön tartott nagy vadászaton -— melyen gr. Schönborn Erwin ő msága, gr. Andrássy Géza, gr. Hoyos József és gr. Trauttmansdorff Ferdinánd vettek részt — ritka szép eredményt értünk el : gr. Schönborn Erwin ő mga lőtt egy nőstény medvét 120 kilogramm sulyut, 2 rókát, 2 vadsertést és egy szarvassutát ; gr. Andrássy Géza egy hiuzt, mely 30 kii. sulyu hatalmas állat volt és egy szarvassutát ; gr. Trauttmansdorff F. egy aganesárt. A vadászat ugyan medvékre terveztetett, de ezek már akkor a magasabb hegységekbe vonultak. Az idei medvevadászatokról — melyek márcziusban remélhetőleg megkezdődnek, az eredményt és az érdekesebb részleteket annak idején közölni fogom. Főerdészeti hivatal, Szt.-Miklós, decz. 31. 1878 Polifka Alajos t fő-vadászmester. Miért pusztulnak az erdők ? Örömmel olvastam a » V. és Versenylap« ez évi 3-ik és 7-ik számaiban megjelent ama czikkeket, melyek a mi szegény erdőinkkel foglalkoznak s noba ily értekezések talán e sportlap nem minden olvasójának érdekeltségével találkoznak,*) mindamellett én is koczkáztatok ez ügyben néhány szót, hogy a Nyulasy Farkas ur általában véve találó czikkét kiegészítsem s itt-ott némely pontokat megvilágosítsak. Mint erdész tökéletesen értem, mit akar mondani Nyulasy Farkas ur, de némely olvasó öt talán félreértheti. Laikusokkal szemben, — kik az erdőt csupán eszményi szempontból s nem gazdaság tárgyául és jövedelmeztetö tőkéül tekintik, — óvakodnunk kell a téves nézeteket megéró'siteni, mintha pl. valamely erdőnek letarolása (Abstockung) által már valóságos devastáczió követtetnék el. Még maga a tulhasználás sem idéz pusztulást elő, ha a megtörtént vágatások után, a területek ujra-erdősitésére kellő gond fordittatik. Magyarországon egyébiránt az erdők pusztítása igen gyakran egészen más és sokkal gonoszabb alakban tűnik föl, mely a közönség figyelmét nagyon sokszor kikerüli. Minden fejszecsapás nél*) Tiszt, olvasóink nagyobb része maga is erdőtulajdonos levén, vagy egy és más okból az erdő iránt érdeklődvén : ez általános érdekű tárgyat, azt hiszszük, szívesen veendik néha-néha. Szerk. kül sok ezer hold erdő, csupán marhalegeltetés által elpusztult, mert a kinőtt, vagy túlélt (rothadni kezdő) fának idejében való letárolásává és újraerdősítésére semmi gond nem fordittatik, s e haldoklásnak indult erdők folytonos legeltetésnek vannak alávetve, mignem minden humus fölemésztése s valamennyi használható magfáknak kiveszése után a természetes ujbólitásra való minden remény meghiusul, s az egykori erdőből csupán nyomorúságos cserjés marad főn, mely, távolról tekintve még hasonlít kissé az erdőhöz, amennyiben minden holdon fönmaradt néhány rendes törzs, melynek eladása által azonban a mesterséges újraerdősítés költségét nem lehetne fedezni, minélfogva a hajdani erdő örökre megsemmisül. Az erdőpusztitás e gyakori módja itt-ott a konzerválási elvből történik, mi által némely tulajdonos magát és másokat csalódásba visz. A laikusnak tehát óvakodnia kell minden vágatásnál erdőpusztitást látni, mely gyakran ép ott fordul elöj ahol nem vágatnak, s a hol a laikus korántsem gyanitja. Erdőirtásokat, — szántóföldekké való átalakítás czéljából — nem kell egyáltalában összetévesztenünk az erdöpusztitással, még akkor sem, ha azok a jövedelmezőség szempontjából elhibázottak és hátrányosak lennének. Én sem nem a túlságos mérvű vágatásoknak, sem nem az irtásoknak tulajdonítom a mi magyarországi szomorú erdőviszonyainkat, hanem főképen a mértéktelen marhalegeltetésnek és különösen a juhlegeltetésnek. A szegény juhokat persze nem szabad vádolnunk, mert hát ezek csak juhok, — de annál nagyobb hibát követnek el a gazdatisztek, kik nem tudnak vagy nem akarnak számítani ; kik, hogy egy forint ára trágyát nyerhessenek, három forint értékű faszaporulatot tesznek semmivé. Még inkább hibáznak azonban az erdőtulajdonosok maguk, kik erdésztisztjeik hangsúlyozott figyelmeztetéseire nem is hederitenek, hanem erdeiket erdészeikkel együtt a gazdatisztek önkényének áldozzák föl. Vájjon jobbra fordul-e a dolog valamikor ? . . . Bizonyára akkor, ha majd a fahiány keservesen érezhetővé válik. Némely vidékeken persze még most tagadhatlanul fafeleslegnek örvendhetni, s a ki nem áll a nemzetgazdaság magasabb színvonalán, azzal szemben a Ny. F. ur parodikus tétele »fa van elég«, sok helyen jogosult, mig másfelé persze a legérezhetöbb fahiány mutatkozik. Ez aránytalan viszonyok kiegyenlítése gondolkozó gazdászpolitikusra nézve nem volna lehetetlen, s mindenelőtt azáltal lenne elérhető, ha a mi képtelenségig magas vasúti tarifáinkat (a fa-szállítást illetőleg) alább szállitanák s azonkivül a faszegény vidékeken államköltségen is eszközöltetnének az erdősítések. Mi azonban semmi hasznot sem akarunk vonni a példákból, melyeket nekünk Németország nyújt államerdeinek gondozása és szaporítása által, s ama figyelemből, meljet Francziaország az erdőkre fordít ugy saját területén mint Algirban, — vagy Angolország amaz áldozatából, melyet India erdőségeire tesz s végre Észak-Amerika ernyedetlen