Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-02-13 / 7. szám

60 VA-OASZ- ÉS YXRSENY-LAP. FEBRUÁR 13. 187 9. T. olvasóink figyelmébe. A kiadóhivatalnak lapunk előfizetőiről vezetett j egyzékét, nagy elfoglaltatásunk miatt csak a legutóbbi időben vizsgálhatván át, most vehettük észre ama tévedést, hogy lapunk eddig megjelent számai üérnely előfizetőinkhez kétszer is megküldve lettek. Felkérjük ennélfogva mindazokat, a kikhez lapunk eddig megjelent számaiból több példáDy küldetett, — szíveskedjenek a fölösleges példányokat visszaküldeni. Budapesten 18/9. február 3. Tisztelettel А „ Vadász- és Verseny-lap " szerkesztősége. VADÁSZAT ÉS LÖVÉSZET. Gróf Breuner Ágoston zelizi uradalmában a lefolyt év alatt összesen 603 drb vadat lőttek, és pedig 402 nyulat, 109 fáczányt, 39 foglyot és 36 rókát; ezt az erdészeti személyzet lőtte az egész idény alatt ; továbbá a tulajdonos és hg. Katibor Viktor a juniusi és augusztusi cserkészetben 17 özbakot lőttek. * * * Szily Dezső ur zalamegyei vadászterületein — mint azt egy hozzánk irt levelében mondja — a kis vad nemcsak liogy nem szaporodott, de az látszólagosan fogy évről-évre, s ezzel együtt a vadászat iránti érdeklődés és kedv is. Ennek okai részben ismeretesek olvasóink előtt, részben pedig az időviszontagságának tulajdonithatók. — A botfai revierben a mult évben összesen 1 őzbak, 7 0 nyul, 42 fogoly és fürj, 6 róka, s némi kártékony vad lövetett. A fegyver-ipar az 1878. évi párisi világkiállításon. Irta : Seenger Ferencz. (Folytatás.) Egyébiránt nem minden birminghami czég állított ki egy úttal dicséretes dolgokat is. Igy G. E. Lewis például tizenkét darabot állított ki, melyeknek mindegyike feltűnően hibás závárokat mutatott. A legkülönbözőbb öblű »Express Rifle«-i mind a »double grip« závárral voltak ugyan ellátva, de a kulcs kidolgozása bármelyiknél csak alárendelt munkástól származhatott. Annál különben állítottak ki egyes bristoli czégek, mint : Gibbs et Pitt, kinek szintén külön szabadalmazott IIammerless-íé\e rendszerű fegyvere van, bárha valami nagyon ez se különbözik a többi kakas nélküli fegyverektől. Csakis az elzárás módszerében van egy kis eltérés. A helyett ugyanis, hogy a tolózár egyenesen lekötné a ravaszokat, itt el lehet a ravaszt nyomni, de a nélkül, hogy a gyúszegek a töltényt elérnék. Nagy előnynek ez se mondható, mert a zár könnyen elnézésből vagy vigyázatlanságból is eltolódhatik, mint bármely egyébb Hammerless-féle fegyvernél, és kész a veszedelem. William Soper Readingből újra kiállitá öt példányban régi különlegességét, az úgynevezett »Soper Rifle«-t. Ezen mind vadászati mind katonai czélokra szánt golyósfegyvérről állítják, hogy egy perez alatt 60-szor tölthető és elsüthető. Szerkezete igen derék, de kissé komplikált s igy súlyra nézve nehéz. A mozgató oldalkulcsból áll, mely igen jól kézhez illik s igy teszi lehetővé a roppant gyors töltést. Az emeltyű lefelé nyomása által húzódik fel a kakas és nyílik a fegyvernek a csövei egyenközüen álló tengelyre alkalmazott zárszerkezete, balról jobbra. Az emiitett és külön fel nemsorolt 14 kiállítón kivül még két tölténygyár is volt képviselve. Egyikök : Eley Brothers Londonból, a másik Kynoch et Cie. Birmingham mellől. Amaz a világ legelső tölténygyára. Nekik köszönhetik a vadászok, bogy a csütörtökmondás többé úgyszólván elő sem kerül. Az e téren tett óriási haladások és találmányok oroszlán része az ő érdemök. A vadászfegyverek töltényeihez használt anyag oly jó minőségű, hogy a legtöbb kilőtt töltény újra tölthető anélkül, bogy elszakadnának. E gyár 200—300 munkást foglalkoztat, köztük számos nőt és gyermeket. Az emiitett másik czég is, bár Eley-éíet még utói nem érték, mégis hatalmasan emelték gyártmányaikat s nevezetesen a fémtöltényekben specialisták, s ezekből a legnagyobb választék az ő kiállításukban volt látható. Jók lehetnek ugyan papir-töltény-burokjaik is, de nagyobb köröket eddig a vadászközönségbeu nem hódítottak meg. * * * Gyöngébben még, mint Anglia volt Belgium s nevezetesen Lüttich képviselve. Egy-két kiválóbb kiállítót leszámítva, azt a benyomást nyertük, hogy itt már csak a legolcsóbb áru az, mely a gyártást és üzletet fentartja. Csupa olcsó kiviteli fegyver töltötte meg a különben se számos szekrényeket, s majdnem azt a gyanút ébresztették a szemlélőben, hogy a belgák, kedvezni akarván franczia és nevezetesen párisi jó vevőiknek, nem is akarták mutatni, hogy ők is képesek jobb s finomabb gyártmányt szolgáltatni. Mégis a cső-kovácsok némileg belyreütötték a belga kiállítás általános szegénységét, s tagadhatatlanul még ma is a cső az, mely a belga gyártás legbecsesebb részét képezi. Még az angolok is damascsöveik tetemes részét Lüttichböl szállítják, hogy otthon kettős fegyverré forraszszák. Ha ezúttal a Hittiehi Pieper ujrendszerü duplacsöveit emiitjük, jóformán ki is merítettük a belga kiállításban látható volt összes újdonságokat. Az ő gondolata : két csövet egyetlen damastömegből gyártani olykép, hogy a két cső üregét egyenközüen kifúrja s a tömegnek azután, gyalulás által, az együvé forrasztott duplacső alakját megadja. A gondolat maga nem rosz, sőt némi sikerrel is látszik biztatni, csakhogy előbb gyakorlatilag kell bebizonyulnia mi előnye van az ily cső-párnak a forrasztott csövek fölött. Mindenesetre nehezebbé válik a fegyver az ujrendszer szerint, mert tudvalevő, bogy a forrasztott csöveknél nemcsak köztük, de a felső sin alatt is üres tér marad, épen hogy a fegyver maga könynyebbé legyen. A régi forrasztás ellen felhozott érv, hogy a csövek a forrasztás által megváltozhatnak, mi befolyással lehet a lövés szabatosságára is, ma már alig hozható fel komolyan. Tudvalevő ugyanis, hogy a legtöbb csövet ma már nem sárgarézzel, hanem ónnal forrasztják ; az erre szükséges meleg pedig oly csekély, hogy a csövek minőségére befolyással nem is lehet. Minthogy azonban a Pieper-féle uj csövek egy darabból készülnek, ellenállási képességük okvetlenül nagyobb s igy főleg az ujabb szerkezetű »chok-bore« fegyverekhez talán jó anyagul szolgálhatnak. Az ugyancsak általa készitett, a »choke« előállítására szánt, becsavarható aezél-csövecskék alig érik meg a rájok fordított munkát és költséget. Fordult elő ugyan néha, hogy a csöszájánál levő rögtöni megszükülés (choke) erösebb használat után kissé megtágult, a mi Piepert a becsavarható csövecskék feltalálására vezette. Elfelejtette azonban, hogy a tágulás nem eredetileg »Chokebore«-nak szánt csöveknél, hanein csak olyanoknál fordul elő, melyek utóla g, dy összeforrasztásuk előtt, aczélrudra verve, az esztergába fogattak, s a rud vékonyodása szerint, egy-két hüvelyknyire a cső szája előtt összeszorittattak. Ez által megszerezhető ugyan a »choke«, do kemény fojtással való erős lövés csakhamar vissza is nyomja, illetőleg kitágítja a csövet előbbi öblösségére. A közvetlenül »choke-bore«-nak furt csöveknél azonban az ily utólagos tágulás alig fordulhat elő, mert ott a cső fala merev és vastagabb. *) Több figyelmet érdemelnek az úgynevezett független(inkább különálló)Pieper-{é\e Expresse golyócsövek. Kettős golyócsöveknél ugyanis igen fontos, hogy a foirasztás által egyenközü fekvésük meg ne zavartassák a legkevésbbé sem, hogy igy a lövés is minél szabatosabb legyeu. Mindamellett ez igen nehezen érhető el ; mert ha az ékek, melyek a két cső közé alkal*) Hát kopás által nem tágul-e? Bizonyára; és ezért czélszerübbnek tetszenének a becsavarható csövecskék, melyeket köunyon lehet ujitani. Szerk. maztatnak, hogy azoknak bármely ringását meg akadályozzák, csak kicsikét erősek, ugy szükséges a csöveket a lőporkamránál és a cső öblénél kissé összeszoritaní, minek folytán а két cső, közepén kidudorodván, könnyen keresztbe lő ; lia pedig az ékek gyöngék — a mi ugyan ritkábban fordul elő — s össze lesznek a csövek я közepén szoritva, ugy ismét könnyen széjjel lőnek. E műtét ugyan végrehajtható hibátlanul is, csakhogy ez nagyon is az illető munkás figyelmétől, ügyességétől és pontosságától függ. Pieper, ugy látszik elérte, bogy a lövésnek a csövek fektetésétől függő preeisioja kevesebb munkával s igy olcsóbban legyen eszközölhető; mert csövei egymástól függetlenül, úgyszólván tokba vannak csavarva, s minden forrasztás nélkül mégis együtt tartanak s mozdulatlanok. Hogy a gyakorlati itt a széppel is párosulna, azt persze a csövekre nézve nem lehet állítani. A Lüttich melletti Nessonvaux csak egy czég által volt képviselve. Ez a lieuse Lemoine & Cie féle, mely a vidék egyik legnagyobbszerü kovácsmühelyével rendelkezik. A csőfurókat és köszörülőket vizi erő hajtja; gyártmányaik főrésze az egyes, még forrasztatlan damascsövek, melyeket nagy tömegekben szállítanak Lüttichbe s a külföldre. Kiállításuk а legkülönfélébb damascsövek gyűjteménye volt, u. m. szalag-damas (Ruban) minden minőségben, rózsa-damas (Turc,) angol, patkószeg, moiiée, Bemard minden minőségű, mocheté s laminette damas, minőket csakugyan Nessouvaux-ban gyártanak legkülönb«!. Ugyancsak tanulságos volt a P. Henze et L. Mairlot fraiponti czég kiállítása, mely damas- csőgyártásban alig áll az előbbi mögött, egyúttal bemutatta az anyagkeverés és cső-kovácsolás egész eljárását. Gazdagon voltak még képviselve mindennemű töltény s egyéb lökészülékben Louis Bachmann Etterbeck-ből (Brüssel mellett), és Fusn t & Cie., Cureghemből és többeu. Mindmegannyiok gyártmánya azonban inkább olcsóság, mint miuöség tekintetében tünt ki. Tapasztalt vadászok nem is igen használják az ily olcsó töltényt, tartván a vadászaton ez okból oly gyakran előforduló kellemetlenségektől s bajoktól, mert jól tudják, hogy a jó töltény készitése sokkal több munkát s pontos figyelmet igényel, semhogy valami nagyon olcsón volna előállítható. A legszebb fegyvergyűjteményt állították ki a belgák közül Lebeau Frères et Co., Lüttichböl. Az ő saját felügyeletük alatt álló gyár nincs az egész fegyver gyártására berendezve. Az egyes részek, mint Lütticbben általában szokásos, a gyáron kivül, az úgynevezett kis-mesterek vagyis tulajdonképeni termelők által készíttetnek. Csak revolver-gyártó készülékeik vannak, melyeket 4 lóerejü gőzgép bajt, s mely körül 15—20 munkás dolgozik. Az itt készült revolverek o!y gondosan készültek, s annyira tökéletesbiilt rendszerűek, hogy srófhuzó nélkül is teljesen szétszedhetők. Kiállított 35 darab puskájuk, az ismert legjobb zárrendszerekkel ellátva, a legválogatottabb minőségben többnyire exportra készült. Anvion et Cie Lütticliben egyike a legrégibb gyáraknak, folyvást 250 — 300 munkást foglalkoztat. Itt készül a legtöbb hadi fegyver, melyek legnagyobbrészt az európai meg amerikai hadseregeknél mir el vannak fogadva. Itt voltak láthatók egy »Sjiencei« brazíliai hadi fegyver, »Beider« bajor, » Werndl« osztrák, » WestleyRi- chard« két minőségben, egyik portugál, másik brazíliai, »Mauser« német, » Vetteili« olasz, »HenryMartin y z török, »Milonas-Xugant« görög, »Comblain« belga s brazíliai, » Winchester« török tengerészet, »»Chassepőt« franczia, »Remington« amerikai, »Sitidéi « angol, »Peabodyt amerikai s a német gyutü-fegyver mintája. Eme legmodernebb hadifegyverek gyűjteménye, határozottan, igen érd kes volt, mert itt össze lehet az egyes rendszerek előnyeit s hátrányait hasonlítani. De ha valamennyi fölött szemlét tartunk, csakhamar rájövünk, hogy lényegtelen eltéréseket mellőzve, mindmegannyian két-három elvi rendszeren alapulnak - s innen erednek.