Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-02-13 / 7. szám

60 VA-OASZ- ÉS YXRSENY-LAP. FEBRUÁR 13. 187 9. T. olvasóink figyelmébe. A kiadóhivatalnak lapunk előfizetőiről vezetett j egyzékét, nagy elfoglaltatásunk miatt csak a legutóbbi időben vizsgálhatván át, most vehettük észre ama tévedést, hogy lapunk eddig megjelent számai üérnely előfizetőinkhez kétszer is meg­küldve lettek. Felkérjük ennélfogva mindazokat, a kikhez lapunk eddig megjelent számaiból több példáDy küldetett, — szíveskedjenek a fölösleges példányokat visszaküldeni. Budapesten 18/9. február 3. Tisztelettel А „ Vadász- és Verseny-lap " szerkesztősége. VADÁSZAT ÉS LÖVÉSZET. Gróf Breuner Ágoston zelizi uradalmában a le­folyt év alatt összesen 603 drb vadat lőttek, és pedig 402 nyulat, 109 fáczányt, 39 foglyot és 36 rókát; ezt az erdészeti személyzet lőtte az egész idény alatt ; továbbá a tulajdonos és hg. Katibor Viktor a juniusi és augusztusi cserkészetben 17 özbakot lőttek. * * * Szily Dezső ur zalamegyei vadászterületein — mint azt egy hozzánk irt levelében mondja — a kis vad nemcsak liogy nem szaporodott, de az látszólagosan fogy évről-évre, s ezzel együtt a va­dászat iránti érdeklődés és kedv is. Ennek okai részben ismeretesek olvasóink előtt, részben pedig az időviszontagságának tulajdonithatók. — A bot­fai revierben a mult évben összesen 1 őzbak, 7 0 nyul, 42 fogoly és fürj, 6 róka, s némi kártékony vad lövetett. A fegyver-ipar az 1878. évi párisi világkiállításon. Irta : Seenger Ferencz. (Folytatás.) Egyébiránt nem minden birminghami czég állí­tott ki egy úttal dicséretes dolgokat is. Igy G. E. Lewis például tizenkét darabot állított ki, melyeknek mindegyike feltűnően hibás závárokat mutatott. A legkülönbözőbb öblű »Express Rifle«-i mind a »double grip« závárral voltak ugyan ellátva, de a kulcs kidolgozása bármelyiknél csak alárendelt munkástól származhatott. Annál különben állítottak ki egyes bristoli czégek, mint : Gibbs et Pitt, kinek szintén külön szabadalmazott IIammerless-íé\e rendszerű fegyvere van, bárha valami nagyon ez se különbözik a többi kakas nélküli fegyverektől. Csakis az el­zárás módszerében van egy kis eltérés. A helyett ugyanis, hogy a tolózár egyenesen lekötné a ravaszokat, itt el lehet a ravaszt nyomni, de a nélkül, hogy a gyúszegek a töltényt elérnék. Nagy előnynek ez se mondható, mert a zár könnyen elnézésből vagy vigyázatlanságból is el­tolódhatik, mint bármely egyébb Hammerless-féle fegyvernél, és kész a veszedelem. William Soper Readingből újra kiállitá öt pél­dányban régi különlegességét, az úgynevezett »Soper Rifle«-t. Ezen mind vadászati mind katonai czé­lokra szánt golyósfegyvérről állítják, hogy egy perez alatt 60-szor tölthető és elsüthető. Szerke­zete igen derék, de kissé komplikált s igy súlyra nézve nehéz. A mozgató oldalkulcsból áll, mely igen jól kézhez illik s igy teszi lehetővé a rop­pant gyors töltést. Az emeltyű lefelé nyomása által húzódik fel a kakas és nyílik a fegyvernek a csövei egyenközüen álló tengelyre alkalmazott zárszerkezete, balról jobbra. Az emiitett és külön fel nemsorolt 14 kiállí­tón kivül még két tölténygyár is volt képviselve. Egyikök : Eley Brothers Londonból, a másik Ky­noch et Cie. Birmingham mellől. Amaz a világ legelső tölténygyára. Nekik köszönhetik a vadá­szok, bogy a csütörtökmondás többé úgyszólván elő sem kerül. Az e téren tett óriási haladások és találmányok oroszlán része az ő érdemök. A vadászfegyverek töltényeihez használt anyag oly jó minőségű, hogy a legtöbb kilőtt töltény újra tölthető anélkül, bogy elszakadnának. E gyár 200—300 munkást foglalkoztat, köztük számos nőt és gyermeket. Az emiitett másik czég is, bár Eley-éíet még utói nem érték, mégis hatal­masan emelték gyártmányaikat s nevezetesen a fémtöltényekben specialisták, s ezekből a legna­gyobb választék az ő kiállításukban volt látható. Jók lehetnek ugyan papir-töltény-burokjaik is, de nagyobb köröket eddig a vadászközönségbeu nem hódítottak meg. * * * Gyöngébben még, mint Anglia volt Belgium s nevezetesen Lüttich képviselve. Egy-két kivá­lóbb kiállítót leszámítva, azt a benyomást nyer­tük, hogy itt már csak a legolcsóbb áru az, mely a gyártást és üzletet fentartja. Csupa olcsó kiviteli fegyver töltötte meg a különben se szá­mos szekrényeket, s majdnem azt a gyanút éb­resztették a szemlélőben, hogy a belgák, kedvezni akarván franczia és nevezetesen párisi jó vevőik­nek, nem is akarták mutatni, hogy ők is képesek jobb s finomabb gyártmányt szolgáltatni. Mégis a cső-kovácsok némileg belyreütötték a belga kiállí­tás általános szegénységét, s tagadhatatlanul még ma is a cső az, mely a belga gyártás leg­becsesebb részét képezi. Még az angolok is da­mascsöveik tetemes részét Lüttichböl szállítják, hogy otthon kettős fegyverré forraszszák. Ha ezúttal a Hittiehi Pieper ujrendszerü dupla­csöveit emiitjük, jóformán ki is merítettük a belga kiállításban látható volt összes újdonságokat. Az ő gondolata : két csövet egyetlen damastömegből gyártani olykép, hogy a két cső üregét egyen­közüen kifúrja s a tömegnek azután, gyalulás által, az együvé forrasztott duplacső alakját meg­adja. A gondolat maga nem rosz, sőt némi si­kerrel is látszik biztatni, csakhogy előbb gyakor­latilag kell bebizonyulnia mi előnye van az ily cső-párnak a forrasztott csövek fölött. Minden­esetre nehezebbé válik a fegyver az ujrendszer szerint, mert tudvalevő, bogy a forrasztott csö­veknél nemcsak köztük, de a felső sin alatt is üres tér marad, épen hogy a fegyver maga köny­nyebbé legyen. A régi forrasztás ellen felhozott érv, hogy a csövek a forrasztás által megváltoz­hatnak, mi befolyással lehet a lövés szabatossá­gára is, ma már alig hozható fel komolyan. Tudvalevő ugyanis, hogy a legtöbb csövet ma már nem sárgarézzel, hanem ónnal forrasztják ; az erre szükséges meleg pedig oly csekély, hogy a csövek minőségére befolyással nem is lehet. Minthogy azonban a Pieper-féle uj csövek egy darabból készülnek, ellenállási képességük okvet­lenül nagyobb s igy főleg az ujabb szerkezetű »chok-bore« fegyverekhez talán jó anyagul szol­gálhatnak. Az ugyancsak általa készitett, a »choke« előállítására szánt, becsavarható aezél-csö­vecskék alig érik meg a rájok fordított munkát és költséget. Fordult elő ugyan néha, hogy a csöszájánál levő rögtöni megszükülés (choke) erösebb használat után kissé megtágult, a mi Piepert a becsavar­ható csövecskék feltalálására vezette. Elfelejtette azonban, hogy a tágulás nem eredetileg »Choke­bore«-nak szánt csöveknél, hanein csak olyanok­nál fordul elő, melyek utóla g, dy összeforrasztá­suk előtt, aczélrudra verve, az esztergába fogattak, s a rud vékonyodása szerint, egy-két hüvelyk­nyire a cső szája előtt összeszorittattak. Ez által megszerezhető ugyan a »choke«, do kemény foj­tással való erős lövés csakhamar vissza is nyomja, illetőleg kitágítja a csövet előbbi öblösségére. A közvetlenül »choke-bore«-nak furt csöveknél azon­ban az ily utólagos tágulás alig fordulhat elő, mert ott a cső fala merev és vastagabb. *) Több figyelmet érdemelnek az úgynevezett független(in­kább különálló)Pieper-{é\e Expresse golyócsövek. Ket­tős golyócsöveknél ugyanis igen fontos, hogy a foi­rasztás által egyenközü fekvésük meg ne zavartassák a legkevésbbé sem, hogy igy a lövés is minél szabato­sabb legyeu. Mindamellett ez igen nehezen érhető el ; mert ha az ékek, melyek a két cső közé alkal­*) Hát kopás által nem tágul-e? Bizonyára; és ezért czélszerübbnek tetszenének a becsavarható csövecskék, melyeket köunyon lehet ujitani. Szerk. maztatnak, hogy azoknak bármely ringását meg akadályozzák, csak kicsikét erősek, ugy szüksé­ges a csöveket a lőporkamránál és a cső öblénél kissé összeszoritaní, minek folytán а két cső, közepén kidudorodván, könnyen keresztbe lő ; lia pedig az ékek gyöngék — a mi ugyan ritkáb­ban fordul elő — s össze lesznek a csövek я közepén szoritva, ugy ismét könnyen széjjel lő­nek. E műtét ugyan végrehajtható hibátlanul is, csakhogy ez nagyon is az illető munkás figyel­métől, ügyességétől és pontosságától függ. Pieper, ugy látszik elérte, bogy a lövésnek a csövek fekte­tésétől függő preeisioja kevesebb munkával s igy olcsóbban legyen eszközölhető; mert csövei egy­mástól függetlenül, úgyszólván tokba vannak csa­varva, s minden forrasztás nélkül mégis együtt tartanak s mozdulatlanok. Hogy a gyakorlati itt a széppel is párosulna, azt persze a csövekre nézve nem lehet állítani. A Lüttich melletti Nessonvaux csak egy czég által volt képviselve. Ez a lieuse Lemoine & Cie féle, mely a vidék egyik legnagyobbszerü kovács­mühelyével rendelkezik. A csőfurókat és köszörü­lőket vizi erő hajtja; gyártmányaik főrésze az egyes, még forrasztatlan damascsövek, melyeket nagy tömegekben szállítanak Lüttichbe s a kül­földre. Kiállításuk а legkülönfélébb damascsövek gyűjteménye volt, u. m. szalag-damas (Ruban) minden minőségben, rózsa-damas (Turc,) angol, patkószeg, moiiée, Bemard minden minőségű, mocheté s laminette damas, minőket csakugyan Nessouvaux-ban gyártanak legkülönb«!. Ugyancsak tanulságos volt a P. Henze et L. Mairlot fraiponti czég kiállítása, mely damas- cső­gyártásban alig áll az előbbi mögött, egyúttal bemutatta az anyagkeverés és cső-kovácsolás egész eljárását. Gazdagon voltak még képviselve mindennemű töltény s egyéb lökészülékben Louis Bachmann Etterbeck-ből (Brüssel mellett), és Fusn t & Cie., Cureghemből és többeu. Mindmegannyiok gyárt­mánya azonban inkább olcsóság, mint miuöség tekintetében tünt ki. Tapasztalt vadászok nem is igen használják az ily olcsó töltényt, tartván a vadászaton ez okból oly gyakran előforduló kel­lemetlenségektől s bajoktól, mert jól tudják, hogy a jó töltény készitése sokkal több munkát s pon­tos figyelmet igényel, semhogy valami nagyon olcsón volna előállítható. A legszebb fegyvergyűjteményt állították ki a belgák közül Lebeau Frères et Co., Lüttichböl. Az ő saját felügyeletük alatt álló gyár nincs az egész fegyver gyártására berendezve. Az egyes részek, mint Lütticbben általában szokásos, a gyáron kivül, az úgynevezett kis-mesterek vagyis tulajdonképeni termelők által készíttetnek. Csak revolver-gyártó készülékeik vannak, melyeket 4 lóerejü gőzgép bajt, s mely körül 15—20 mun­kás dolgozik. Az itt készült revolverek o!y gon­dosan készültek, s annyira tökéletesbiilt rendsze­rűek, hogy srófhuzó nélkül is teljesen szétszedhe­tők. Kiállított 35 darab puskájuk, az ismert leg­jobb zárrendszerekkel ellátva, a legválogatottabb minőségben többnyire exportra készült. Anvion et Cie Lütticliben egyike a legrégibb gyáraknak, folyvást 250 — 300 munkást foglal­koztat. Itt készül a legtöbb hadi fegyver, me­lyek legnagyobbrészt az európai meg amerikai hadseregeknél mir el vannak fogadva. Itt voltak láthatók egy »Sjiencei« brazíliai hadi fegyver, »Beider« bajor, » Werndl« osztrák, » Westley­Ri- chard« két minőségben, egyik portugál, másik bra­zíliai, »Mauser« német, » Vetteili« olasz, »Henry­Martin y z török, »Milonas-Xugant« görög, »Com­blain« belga s brazíliai, » Winchester« török ten­gerészet, »»Chassepőt« franczia, »Remington« ame­rikai, »Sitidéi « angol, »Peabodyt amerikai s a német gyutü-fegyver mintája. Eme legmodernebb hadifegyverek gyűjteménye, határozottan, igen érd ­kes volt, mert itt össze lehet az egyes rendsze­rek előnyeit s hátrányait hasonlítani. De ha vala­mennyi fölött szemlét tartunk, csakhamar rájö­vünk, hogy lényegtelen eltéréseket mellőzve, mind­megannyian két-három elvi rendszeren alapulnak - s innen erednek.

Next

/
Thumbnails
Contents