Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-02-13 / 7. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. FEBRUÁR 13. 1879. kevesebb kilót adva, s oly kitűnő lovasok ellen : mint hg Esterházy, gr. Metternich, Baltazzi Hec­tor és gr. Forgách István. — A Batthyány Hu­nyady dijat még játszva elvi vén Pestről, azontúl nem futott többet, mert tulajdonosa Angliába küldte át, s egy nagyobb kísérletet tett vele a Cambridgeshirebeu, mely azonban nem sikerült; az idei Lincolnshire handicapre még engagirozva va n. — Kennedich 4 éves, Carnivalnak sebes de sze­szélyes leánya, ámbár mint 2 éves ez osztályúak legnagyobb dijában, a eopronyi 800 aranyban győz­tes volt, később visszament formájában, mindamel­lett is tavai négyszer győzött, melyek legjelenté­kenyebbje a » Vándorló-i vadék verseny « volt a rákosi gyepeD, hol Sabinust — a Nemzeti-dij nyerőjét, kinek a harmadnap előtti sebes roham még csontjaiban fekhetett — könnyen megveré, s vele együtt Violantet és Gondolatot. — Franzi, Holiday és Polestar, kivált az utóbbi, egészen ki­estek az Angliából haza utazás alatt azon condi­tióból, mellyel ott bírtak. Pedig Franzit, midőn megtudták hogy hazajön, angliai futása után ítélve, hol a »The Earl Spencer's Plate«-ban jó társaságban igen jó harmadik volt, roppantul vásárolták a Nemzetire, anoál inkább, mert Lehman még adott 800 0-et/ 5 00-ért, 400 0/s 0o> & ,20 0/ 2oo-ért ; voltak kik Franzit még az ausztriai és Norddeutsche Derbyre is képesnek tartották, s az előbbire többször vétetett l 2, 00 0/i 0oo. 500 0/500-^ r t ! a Norddeutsche Derbyre Lehman 40,000 már­kot ígért ellene 2000-ért; az utóbbi futamra azonban Nil-Desperandumot mégis jobbnak vélték — s Lehman sem adott többet mint 10-szeres pénzt ellene, holott az 1877-ki őszi versenyekkor még Bécsben 10,000 márkot jegyzett ellene 500-ért. Lehman csak e két lovon közel 10,000 márkot nyert, hanem az igaz, hogy közel állt hozzá, mi­szerint ha Nil Desperandum győz: hát másfél száz ezer márkot veszt ; pedig Nil Desperandum közel a ezélhoz egy pillanatra már elődugta orrát, de végre mégis Oroszváré lett a győzelem. — Baltazzi lovai tehát kiestek formájukból, mi azt mutatja, hogy ritka ló az, mely a tengeri utat és accli­matizálást oly hamar legyőzné — miszerint itthon esélylyel indulhatna. Maga Nü-Desperandum is, az ö erőteljes természetével megérzé ezt, s bár a bé­csi Derbyt (egy kétes fejjel) megnyeré, de mint ъ ä Q @ 2 а Vad-élet a Rocky Mountains alján. (А »Chasse illustrée« után.) III. (Folytatás.) Evek multak el a vadonban való letelepedésem óta, s életünk egyhangúságát vajmi ritkán zavarta meg egyegy fehér arczu ember látogatása. Én rendesen évenkint kétszer kerestem föl a legközelebb esö kis várost, hogy ott a felesleges böröket, mézet és zsirt eladjam, s azoknak az árán házi eszközöket, szerszámokat, lőport, go­lyót s más szükséges apró-cseprő holmit vásárol­jak be. Ily alkalommal átvettem egyszersmind a számomra érkezett leveleket s néhány, Európából Vagy New-Yorkból kapott könyvet, s tettem pos­tára a saját küldeményeimet. Ily utazásom alkalmával iránytűm segélyé­vel kellett magamat tájékoznom. Tört ut nem volt, s ama nyomokat, a melyeket itt-ott paripám és öszvéreim hagytak hátra, már a legközelebbi esőzés elmosta. Hogy eddig az államokból hozzánk telepitvénye­sek nem jöttek, oka abban rejlett, hogy a köz­ben esö köves és sivár tájék az embereket a kí­sérlettől visszariasztotta. Egyetlen, tizenkilenez személyből álló család vállalkozott a Leone felső részén való letelepedésre; azonban csak a napon reconvalescensnek a megerőltetés csontjaiba szállt és nem is futott juliusig, midőn a hamburgi der­byben Oroszvárral megküzdve — egy félhosszal veszté el az ütközetet; a német lovak legjobbja: Lateran, e futamban nyolcz hosszal maradt el lovaink mögött. Őszig azonban teljesen összeszedte magát Baltazi ur ménje, s a pesti St.Legert nagy­szerűen nyerte kitünö lovak (Illusion, Wild Ro­ver, Berlick) ellen. Az idén a nagy állam-dijakra — Altona, Picklock és Amaranthus mellett ^leg­több kilátása lehet. Baltazzi ur 2 évesei közül tavai a Vöckla kaucza (ap. Buccaneer a. Anonyma) tünt fel leginkább, a kancza már 187 7. őszén Angliába küldetett trainingbe ; az ottani enyhe tél alatt kifejlődés­ben egy félévet nyert kortársai előtt ; aprilisban már futott az Althorp-Park-Stakesben ; az öszi versenyekre haza jött, s párszor győzött. Vöckla közel nyolcze/er frtnyi nyereményével istállója összes keresményét közel 40,000 frttal az első helyre segélylyé emelni. Vöcklának anyja belföldi nevelés — Lichtenstein János hg hohenaui méne­séből, s ez ismét mutatja, hogy a telivér anyag nem degenerálódik nálunk. Vöckla mint 3 éves valószínűleg jobb lesz (apjáról következtetve), mint nénje (Kennedich), mindamellett is az istállóban nem ő, hanem a mult ősz óta Angliából haza rendelt (elövigyazatból az utolsó perezben riscant tengeri átjövetelre) Wartenburg mén volna állító­lag a föked venez ; Wattenburg (sg. m.) szintén Buccaneer, anyja pedig Anonyma anyja. (Folyt, köv.) • ^ Az utóbbi nyolcz nap alatt egészen tavasziasra változott időjárás nagy örömet okoz az idomitó­istál lókban. Lovaink hosszú sétákat, s könnyű galoppokat is tehetnek már a szabadban. A csúf keh is, fiatal lovaink e réme, alább fog hagyni. A gödi istállóban mint halljuk néhány csikó megsínylette azt, söt egy áldozatot is kivánt, Blaskovics Miklós ur ü'nves Bajnok-Grisette csikó­ját, mely a napokban mult ki. Megyeren és Dégen eddig szerencsésen elmaradt e nyavalya. — A nézsai ménesben — hol Bajnok apamén, ellenke­zőleg múltkori hírünkkel megmarad — az ellesek eddig kedvezöleg folytak le: Grizette febr. l-jén egy sárga mén csikót ellett ; Fényes szintén sárga csödört ; Millimadl egy veresderes kancza csikót — mindannyian Bajnoktól; ellenben Lady-Flo­renee — szintén Bajnok után — elvetélt. * * * A kisbéri ménes idei várandósága nem oly nagy mint tavai, mind össze csak 9—10 csikót vár­nak (tavai 17 volt); ez részint meddőségre, ré­szint egy pár öregebb kancza (р. o. Sophia-Law­rence stb.) eladására viendő vissza. Tallóson — hol igen öregednek a kauezák — szintén keveset várnak. Az idei lèves vásár is kevéssé lesz megrakva; Kisbéren tavai torokgyíkban 4 csikó veszvén, az idén csak 13 kerül árverésre; a tallósi ménes 1 éveseit pedig, mint halljuk Mr. Cavaliero Angliá­ba adta volna el, köztük két Buccaneert, két Cam­buscant és egy Ostregert. A Buccaneerek közt van Tallósnak egy testvére is. * * * Hamburgban az idén a 2évesek Criteriumának dijja tetemesen felemeltetett — 1500 márkról 5000-ro, hanem a teher még inkább ; a famous 10 kilo poenalitás itt már alkalmaztatott, s al­kalmasint így lessz az a b.-badeni Zukunftspreis­sel is. A propositiót más helyen közöljük, s figyelmez­tetjük reá versenyistállóinkat, mert nyitva lessz a mi 2éveseinknek is. Nevezni kell martius 11-ig. Rendes teher 56 kilogramm, mindfen nyerés 2 1/ 2 kii. több, egész 10-ig, s igy a hamburgi mee­tingig 4-szer nyertes 2évesnek — ha indulni akar: 66 kilogramm roppant terhet kellene vinni. Aligha akad rá vállalkozó. Megjegyzendő még, hogy a német-tenyésztés kilo leengedéssel van védvámozva. — Ezzel ellenkezőleg a bécsi őszi Meetingen a kladrubi 2500 frtos (tehát ér­tékre nézve amazzal egyenlő) dijban a rendes teher csak 54 kik, s a legnagyobb poenalitás 4 kilogramm. * * * Az ausztriai Jockey-club január 24-én tartá — gr. Hunyady Kálmán ö exc. elnöklete alatt évi közgyűlését, melyről a »Sport« hivatalos részéből a következőket vesszük át : Az egylet által a megfehéredett csontjaik hirdetik most, hogy ök va­laha léteztek. Az én etablissement-om kényelmesebb volt s ámbár nagyon elkülönzötten állt, nagyobb biztos­ságot nyújtott. Az elkülönzöttség óvott bennünket az alkalmatlan látogatók ellen, kik hovatovább kevesebb hajlamot éreztek, kíváncsiságukat életük koczkáztatásával elégíteni ki. Nem kissé voltam tehát meglepetve, midőn őrt álló emberem egy nap szobámba rohant s fehér ember közeledése felöl adott hírt. — Lóháton-e vagy gyalogjában ? — kérdezém. — Öszvéren, — valaszolá hű öröm. Alig hihettem a füleimnek, mert valamennyi állat közt az öszvér az, mely legkevésbbé alkal­mas arra, hogy valaki azon, az indiánok üldö­zése elöl menekülhessen. Fölmentem azonnal az őrhelyre s ugy tapasztaltam, a mint távcsövem­mel szemlét tarték, hogy csakugyan egy fehér ember vág keresztül a prairien, a folyam felé. Ez a vakmerő, sőt helyesebben botornak nevez­hető ember, a mellett hogy öszvérháton ült, még csak lőfegyvert sem viselt, hacsak az a nyereg mögött levő két óriási csomag mögé nem volt rejtve. Csöndes léptekben közeledett erődöm felé. Kí­váncsiságom a legnagyobb mértékben föl volt csigázva. Mikor annyira közeledett, hogy a kiál­tást meghallhattam, a legnyájasabb hangon üd­vözölt. — Ugyan, az ég szerelmére, uram, honnan jön ön ide, öszvéren s minden fegyver nélkül, egyedül ? — Ej, ej, jó uracskám ! — viszonzá a jöve­vény, rontott német nyelven, — hiszen én csak innen a szomszédból jövök, ötnapi járóföldröl. Nevem, — hogy önnek magamat bemutassam — Krieger s botanikus vagyok. Kegyes engedelmé­vel e környék flóráját szeretném áttanulmányozni. — Es senki sem beszélte önt le e veszélyes helyre jövetelről ? — De igen, uram ; sőt el sem akartak engem ide bocsátani. Önnek a szomszédja, Sir Jones, oda át, (kissé ugyan távoli szomszédság) erővel vissza akart tartani, do mikor látta, hogy én még makacsabbul ellenkezem, nem marasztott, söt egy napi távolságra el is kisért. — Hát a többi négy napon át ? — Egyetlen lélekkel sem találkoztam ! — No ezt nevezem én szerencsének ! — Ejh, édes istenem, hiszen nem olyan vesze­delmes tájék ez ; aztán én tökéletesen az én »Liese«-emre bízom magamat. — Liese ? Ki az a Liese? — Ejh, hát az én öszvérkém ! Ugy fut ez, mintha csak szárnya volna, s tudom istenem, hogy még az indiánok sem érik utói. — Hüm ! Hát még a nyilakkal sem ? — kér­dém mosolyogva. — Nyilakkal ? No, az már meglehet ; hanem hát itt van ez a két nagy rizma itatós papir, melyet én füvészeti kirándulásaimhoz használok s ezen aztán nem hathat át a nyil sem. — De vájjon az ön bőre, uram, szintén itatós papirral van vértezve ? — No az már nincs, uram ; de én is föl va­gyok ám fegyverkezve ! — Ezt mondva egy be­rozsdásodott pisztolyt vett elö a zsebéből, mely­nek sárkányát a legnagyobb eröködés mellett sem lehetett fölvonni. Vannak emberek, kik szinte keresik a veszélyt, hogy eltompult idegeiket kissé fölcsiklandozzák ;

Next

/
Thumbnails
Contents