Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879
1879-02-13 / 7. szám
FEBRUÁR 13. 187 9. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 55 mult év elején kiadott Méneskönyvhöz egy ujabb pótlék füzet adatott ki ; az egylet pénztármaradványa a mult évről 39,449 frt; elhaltak gróf Hunyady Pál alezredes, gr. Metternich Konrád és gr. Moltke Harold. A válaszimányból kisorsolt tagok helyett a következők választattak : Gr. Hunyady Imre, hg Thurn-Taxis Imre, gr. Mansféld Jeromos földm. miniszter, gr. Kinsky Octavian exc., gr. Berchtold Zsigm., Baltazzi Sándor és Arthur őrnagy és gr. Festetics Pál. — Gr. Bellegarde és Nádosy tábornok kijelenték, hogy újra megválasztatást nem fogadhatnak el. Egy életfogytiglani tag azon levélbeli jelentése és megkeresése, hogy az egyházi pályára szándékozván lépni, bocsáttassék ki az egyleti kötelezettségből — csak akkor teljesithetik, ha a szándéklott átlépés csakugyan megtörtént. A freudenai egyik korhadozó állvány és a pozsonyi tribüné tatarozására tízezer forint szavaztatik meg. Végül gr. Bellegarde tesz jelentést a Jockey-club és a bécsi Adels-Casino tervezett egyesüléséről, mi sem jogi, sem gyakorlati szempontból nem ajánltathatván, a tervezett egyesülés elmarad. — Az erre következett bizottmányi ülésben Mayer Arthur őrnagy kijelenti, hogy a teherhatározás tisztjét 1879-re is elfogadja. % is * Angliában mint a Sportlapok február elejéről Írják, az idomárok mármár megkezdték működéseiket, midőn az ismét beállott fagyok egyelőre beállították az idomitási előmunkálatokat, s ha —ami valószínű — a kemény ;dő egész hónapon át (?) fog tartani, akkor a tavaszi handicap-ekre vonatkozó számitátások bizonynyal nem a legkedvezőbben ütnek ki. — Turf-ujdonságok felől jelenleg, nagyon természetesen, keveset lehet följegyeznünk. Talán a legérdekesebb az első tavaszi nagy bandicapok terheinek átnézése. Az 1000 font értékű Lincolnshirebe a handicappcr 103 lovat 8.13 — 5.7 stone közé (45 font különbség a két szélsőség közt) szorított össze. A lépcső legmagasb fokán Hesper (8.13) és Caleidoscope (8.10) — e repülő sebességű lovak állnak, valamint Isonomy (8.8) a tavali Cambridgeshire nyerője; azután Touchet (8.2); Tőlünk Tallós és Berzencze, Festetics T. gr. e 3évese, vannak a handicapban ; az előbbi 7 st. 4 fonttal, az utóbbi 5.12-vel. A teher (95 font a rövid mfdre) nem volna nagy Tallósnak, mely nálunk a legsebesb lovak egyike volt ily távolságra ; de odaát, a nagy concurrentía folytán sokkal sebesebben futják a mértföldet. Tallós, mely Newmarket gyepén Hayhoenál áll, mint a Sportmann febr. 8-ki számából látjuk, szorgalmasan galoppiroz, de a fogadásokban igen olcsón (100 : 5) kapható. — A másik kurta handicaps, ( City and Suburban ( 5/ 4 mfld, april, 22-én lesz) szintén 103 ló van felszámlálva, majdnem ugyanazok mint az előbbiben ; a handicapper itt egy fonttal magasabbra tevé a scála legfelsőbb fokát, s Isonomyt helyezé arra 9. 0-el, Belphoebe 8.J2, Caleidescope szintén 8.I 2, Touchet 7. 7, Fontaineblau (Kincsem tavali ellenfele Dtauvilleben) 8. 3, Berzencze 6.0-al indulhatna. — Ezekre két hosszú handicap következik : a The Great Metropolitan (2 */ 4 mfd. 43 nevezés), és a Great Northampshire-Staekes, ez utóbbi 2 mfldjére 51 lóval. — Az előbbiben Belphoebe áll a létra legmagasb fokán 9. 0-el; utánna Touchet 8' g, Jester és Rylstone 8.7-tel ; és br. Wesselényi néhai Bánk-bánja 6. 1 0-el ; — az utóbbiban Touchet kerül legfellebb 8.J2, Fontaineblau 8. 5, II Gladiatore 8 2- — A mi e handicapezésnél különös, az az : hogy a rövid távolságokra általában könnyebb terhek vannak szabva, mint a hosszúakra. Igy például feltűnő, hogy Touchet a Lincolnshire 1 mfldjére csak 8. 2-vel van terhelve, mig a Great-Metropolitan 2*/ 4 hoszszu pályára 8 8-at kell vinnie ; a többivel is igy van ez ; Isonomynek az 1 mfldre csak 8. 8 van kiszabva : a 1 J/ 2 mfldes Newmarket handicapre pedig 8.I 2. — Az ember azt hinné, hogy a uagyobb távolságra könnyebb, a rövidre nehezebb teher illik ? ! * * * A liverpooli Grand-National akadályversenyben az öreg Congress kapta a legnagyobb terhet 12.3 fonttal, mig ifj. gr. Festetics Tassilo Brigandja, a b.-badeni nagy akad. vers. nyertese 10 st. 10 fontot, tehát huszonegygyei kevesebbet vinne ; — miután Brigand a mi versenylovaink legtöbbjének szintén adhatna ennyi különbséget — hol állhatnak ezek Congress mögött? Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez nem a teherre — hanem a sebességre értendő. Brigand Epsomban van Reeves keze alatt, s a mult héten jó 2 mfdet galoppirozott két izben ; a nagy akadály versenylovak közül ott vannak Congress, Chimney Sweep, Austerlitz, Jackal, Citizen, Marschall Niel stb. * * * Nil-Desperandum ! A bölcsek e mondatával vigasztalták magukat a britt szigetek vadászai a múlófélben levő kemény télben, mig végre csak. ugyan kitavaszodik, s a rókavadászatok szokotp hévvel folynak. Mellőzve a hasábokra terjedő relatiókat, röviden csak annyit emiitünk, hogy itj. gr. Almásy Kálmán és а grófnő az idén is a pytebley kutyákkal vadásznak s Rugbyban ütötték fel a tanyájukat, s gr. Batthyány Elemér, ki januárban ment ki, szintén vadászott már több izben ; legújabban br. Üchritz Zs. is kilárogat a rókavadászok classikus földjére, s Károlyi Gyula gróf már 10—14 nappal ezelőtt utazott oda. * * * Gr. Lagrange, ki már három évtizeden át üzi a verseny-sportot, s háromszor állt szövetségben, közelébb újra megvált szövetséges társától, Mr. Lefévre-töl. A gróf Lagrange versenyistállója jelenleg még mindig ötvenegy hároméves és idősb s ötven drb kétéves lóból áll. A Mr. Lefévre chamanti idomitó-intézetében pedig most liarmincz drb kétéves ló van, melyek között három kitűnő eredetű fiatal mén található, úgymint »Regarde s« (ap. Mortemer, any. Regalia) Verneuil-nek édes lestvére, »Versigny« (ар. Flageolet, anyja Verdure) és »Retour, (ар Mortemer s any. Reine, az angol Oaks nyertese.) A chamanti ménesben jelenleg hét apaló és negyvennégy anyakancza van, melyek után harminezhárom élő csikó jegyeztetett be újévkor az egyévesek közé. * * * Az idei »Melbourne-Cup«-ot, az ausztráliai turf e nagy bandicap-jét, a »Sportsman« nak onnan kapott távirata szerint, mult hó 15-én » Camélia« nyerte, mely a fogadásnál 12: 1 állt. E verseny alkalmával több mint nyolezvanezer ember lett volna — jelen a világ e túlsó végén, hol még husz év előtt alig létezett egy tnczat telivér ló, inig versenyistállóknak és méneseknek hirükhamvuk sem volt. És most Sydneyből néhány száz telivér kanczát rendeltek egyszerre meg Ausztrália számára ; de Angliában sem sikerülhet egyszerre ily nagymérvű kiszállítás. vannak ismét mások, kik csak azért teszik ki magokat a veszélynek, hogy azzal dicsekedhessenek, végre vannak oly emberek, kik vakon botlanak belé, mert ostobaságukban az őket fenyegető veszélyt nem ismerik. Ez utóbbi kategóriába tartozott a mi botanikusunk is. Lehetetlen volt őt ama veszély nagysága felöl meggyőzni, melytől oly csodálatos módon megmenekült. Csak nevetett s nagyot szippantott burnótszelenczéjéből. Lehet-e ilyen emberekkel komolyan vitatkozni ? Amaz óhajtása, hogy erődömből füvészeti kirándulásokat tegyen, kivihetetlennek látszott előttem. Ót egyedül hagyni kóborolni, valóságos gyilkosság lett volna. És még sem volt időm arra, hogy részt vegyek füvészeti tanulmányozásaiban. Ha pedig én vadászni megyek, mikor ö botanizál, csak egymásnak lettünk volna terhére. Azonban a lehetőleg szívesen láttam őt s az egész házat rendelkezésére bocsátottam. Liese is félszer alá került. Megmutattam vendégemnek a vályút s azt a helyet, a hol fehérneműit kimoshatja ; szóval ugy megismertettem minden viszonyunkkal, hogy egészen otthon érezhette magát. Én már régóta terveztem kirándulást ama hegyek közé, melyek a mi nagy lapályainkat észak felől határolták, s már meg is tettem előkészületeimet ez expediczióhoz. Mivelhogy ez volt az egyetlen mód a vakmerő botanikus óhajtásának eleget tenni, azt az ajánlatot intéztem hozzá, hogy szegődjék hozzám e kirándulásomban. Soha sem láttam embert boldogabbnak és hálásabbnak. Alig várta, hogy Liesét fölnyergelve, útnak indulhasson. — De édes barátom, egy föltételt kell elfogadnia, minden esetre. Ön az én paripáim egyikén fog lovagolni. Miközben a fakó jó tulajdonságaival őt megismertettem, elbeszéltem neki ama körülményt, a mely által e ló kezembe került, hogy némi fogalmat szerezhessen a veszély felől, melynek kitéve volt. — Látszik, hogy ön nem ismeri a Liesét, — válaszolt Krieger. — Nem sokra becsülöm én önnek egyik paripáját sem, mert nincs azok közt egyetlen olyan, mely a Liesének a nyomába hághatna. — No, arról rögtön meggyőződhetünk, — viszonzám. — Nyergelje meg ön az öszvért, én majd a fakót hozom elő. A prairien oly kevés a mulatságra való idő s mi egy kis versenyfuttatást hevenyésztünk, mely nagyon mulatságosnak lenni Ígérkezett. Liese és a fakó csakhamar föl lettek nyergelve. Egy körülbelül 1000 meternyire álló mosquito volt czél gyanánt kijelölve s — az indulást jelző zászló le lőn bocsátva. Majd megpukkadtam nevettemben, mikor, Krieger Liesét valóságos korbács-záporral buzditotta gyorsaságra. De valóban sajátságos állat is volt ez. Vékony patkányfarkát föltartá a légbe s füleit hátravonva, mint a nyil vágtatott a magas fűben s a fakóval — mely pedig ugyancsak jól nekiiramodott, — csaknem lépést tartott. Csak akkor hagyta el végkép fakóm, mikor nekitüzeltem a sebes vágtatásra s 20 meterrel elébb is ért ezélhoz, mint a Liese. — Nos, — szólt a tudós, — 20 meter ezer méternél csupán annyi, mint 2 meter száz meternél. Ez pedig jóformán annyi, mint semmi. Ismerje csak jobban meg az én Liesem a terepet, majd meglátja öu, uram, mily csodákat mivel ez az öszvér ! -— No, azt már meg kell vallanom, hogy bámulok a gyorsaságán, — mondám, hogy a keserű labdacsot mintegy ezukorporban adjam neki be, — csakhogy az öszvérek, az ő csökönyösségük miatt veszedelmesekké válhatnak. Ha az ember minden lépten-nyomon medvékkel, bölényekkel, jaguárokkal s egyéb efféle vadállatokkal találkozhatik, akkor legüdvösebb, ha engedelmeskedő, megbízható lovon ül. On persze e vidéknek a flóráját nagyon vonzónak találja, de feledi, hogy faunája sok alkalmatlanságot szerezhet. Azonban mindez ékesszólásom mintha csak falrahányt borsó lett volna. Süket fülekre pazaroltam szavaimat. A nagy természettudós alig hallgatott rám ; a helyett egyre dobolt ujjaival füvészszelenczéjén. Hiába, az öszvérével való folytonos együttlét miatt, ennek csökönyösségét, önfejüségét tökéletesen elsajátította. Noha még mindig reméltem, hogy készülődéseink közben valami okosabbra szánja el magát, — de eszeágában sem volt ilyesmi. Először is levétettem a patkókat Cézárról s patáit medvezsirral kentem be ; mert az indiánok a patkónyomokat ugy követik, mint a farkasok a vérnyomokat. Aztán kávét pörköltünk és törtünk, kétszersültet készítettünk, golyókat öntöttünk, töltényeket csináltunk s fris bivalybőrböl »lasso«-kat vágtunk. Igy fölkészülve indultam a vadászatra a botanikus kíséretében, ki büszke volt rá, hogy Cézárom mögött ballaghatott, saját öszvérének a hátán ülve. A lasso készitése felől itt néhány szót kell mondanom. *
