Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-11-27 / 48. szám

410 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP NOVEMBER 27. 187 9 kanczára egy csődör egész éven át szabadon jár. E közös »Tabuna«-kból azután minden tulajdonos oly számban fogja ki lovait, a mennyire időnkint szüksége van. A maga remében kitünö képességű anyag ez, mely azonban sem elegendő nagysággal, sem elegendő szépséggel nem bir arra, hogy az európai kultur-nemzetea vásárjain a mi keleti származású nyerges lovunkkal versenyezzen. Az »l.'kraina« lovai már termetesebbek és tetszetősebbek. Csinos fő, hosszú nyak, egyenes derék és jó far, közép erősségű csontozat mellett, jó nyerges lóvá teszik ezeket. Az orosz rendes hadsereg kisebb lovainak nagy része innen kerül ki. A »Kaukazusi* lovak a Kaspi- és Fekete-tenger között a legnemesebb anyagot képviselik, mely az orosz nép kezei között van ; köztük a cserkesz ló a legjobb, legszívósabb és legnemesebb, bár termetre nem nagy. A persa és tatár vér vegyülékéből származik. Végre, ha még az »estlandi« és »finnlandi« apró, de erős ügető lovakat (Klepper) felemiitjük, az oroszországi népies lótenyésztés egyes irányain végig futottunk. Be kell vallanunk, hogy a Kaukazus cs az Ukraina lovai kissé jobb tartás és értelmesebb nevelés mellett méltó versenytársai lehetnének Magyarország keleti jellegű közép és könnyű hátas lovainak a világpiaczon. Egyelőre azonban e versenytől azért nem kell tartanunk, mert e lovak, hallomás szerint, nyugaton nehezen acclimatizálódnak, és főleg mert az ily lovak vásárlására utalt európai államoktól oly távolság választja el a nevezett tartományokat, hogy maga a szállitási nehézség és költség teljesen megszünteti reánk nézve versenyzésük veszélyeit. A népies lótenyésztésen kivül azonban Oroszország még igen nagy .számban neveli a több irányban nemesitett anyagot. Az állam igen nagy gondot fordit a nemesebb lótenyésztés előmozdítására. Chriinowoi-ban, Bjälowodskban, Janowban és Oreuburgban állami ménesek tartatnak, mintegy 800 anyakanczával, s ezek ivadékaiból egészitik ki a mintegy 1000 állami fedező ménnel biró méntelepeket. E méntelepek hatása azonban jelenleg még igen csekély lehet, mert egy legközelebb megjelent hivatalos kimutatásból azt látjuk, hogy az 1000 állami mén által csupán 14000 kancza fedeztetett. Az állami ménesekben angol és arabs vér is tenyésztetik, de az első helyet foglalja el az önálló »orlotc«-i ügető fajta Cbränowoibun. E fajtát gróf Orlow Csezmenskoj Sándor alapította woroneshi ménesében 17 78-ban. Smetanka nevü szürke arabs mén ugyanis egy dán fakó kanczával egy »Polkán« nevü szürke mént nemzett, mely egy vasderes hollandi kanczával nemzette 1784-ben a hires »Bars« "nevü szürke mént, a mai Orlow ügető fajtának ősapját. E ménnek különböző fajtájú kanczák után származó ivadékai később egymás között párosittatván, beltenyésztés utján képződött az Orlow-fajta, mely lassan-lassan a többi uri ménesbe is átszivárgott, ugy hogy ma már Oroszország ménesbeli tenyésztésének legbecsesebb alapforrását képezi. Magát az eredeti Orlow-me'nest 1845-ben az orosz kormány vásárolta meg, s jelenleg a chränowoi ménesben tenyészti tovább. Ugyancsak Orlow-mén után anglo-arab vérvegyülékű kanczákkal alapitotta meg 1802-ben gróf Rostopsin szinten woroneshi ménesében ama válfajtát, mely ma már a hátas használatra szolgáló nemesebb és inkább keleti jellegű Orlow-lovak nevezete alatt ismeretes. Az eredeti Orlow-Ugetők kiválóan gyors mozgású kocsi-lovak, melyekre, mint országos tenyésztése gyöngyére, büszkén mutat rá minden orosz ur. Ügető képességök valóban bámulatos is, de testalkatuk szabálytalan, többnyire nehéz buta fővel, jól illesztett, de vastag nyakkal, széles de hosszú és puha derékkal, nem épen rövid, de csapott farral, szabálytalan, többnyire nyilt szögletü sajátságosan jellegzett cs hibás csánkú hátsó lábakkal és terjedt puha patákkal biruak. Föelőnyük a hatalmas szügy, lapoczka és alkar, de e mellett bosszú lábúak s csontozatuk számtalan öröklő hibával szokott Mrni, s egyoldalnan kifejtett ügető képességökön kivül az országos lótenyésztés javítására szolgáló minden más jó tulaj dont egész határozottsággal megtagadunk e lovaktól. Hangsúlyozzuk pedig ezt különösen azért, mivel utóbbi időkben a divat iránti hódolatból többen kívánatosnak jelezték azt, hogy az orlowi fajta meghonosításával ná'.unk is kiscrletek tétessenek. 2. Belgium igen jelentékeny lótenyésztést üz és pedig majdnem kizárólag egészen nehéz és közép minőségű igás lovakat tenyészt. Legnehezebb fajtája a flandriai vagy flammand és brabanti, mely az ország 3/

4-ed részében tenyésztetik. Ezek leginkább hasonlítanak a stíriai nehéz pinzgauihoz, csakhogy mozgásuk valamivel könnyebb. Előnye a pinzgaui fölött még óriási mélysége és jó patája. Lábai s különösen csánkjai a pinzgauinál valamivel gypngébbek ; de azért úgy látszik, a csonttömeg szilárdabb, mert daczára annak, hogy e lovakat már másfél éves korukban munkára használják, a csonthiba ott ritkaság. Második kisebb testsúlyu, de talán a mi szempontunkból még értékesebb fajtája Belgiumnak az ardennes-i ló, mely különösen Luxembourg, Liittich és Namour tartományokban tenyésztetik. E fajtának legjobb tájtermete »Condroz« név alatt a Maas folyó jobb oldalán Lüttich és Ciney vidékén található ; ezek a legjobb és legnemesebb könnyebb percberonokkal diadalmasan versenyezhetnek. Nézetünk szerint nz ardennes-i ló a nem túlságos nehéz és lassú, de SZÍVÓS és kitartó gazdasági igáslónak ideálja. Igen sokban hasonlit a mi legjobb muraközi lovunkhoz, csakhogy ennek minden jó tulajdonsága még tetemesen fokozva van benne. E fajtában a túlnyomóan uyugoti vér mellett meglátszik a keleti vér befolyása is, mely már a középkorban spanyol és limousini ménekkel vitetett be Belgiumba. A belga lovak minden intensiv gazdasági viszonyokkal biró államban igen keresetté váltak az utóbbi időben, úgy hogy ma már évenkint 10 — 12 ezer lovat visznek ki Belgiumból Németországba, a keleti tenger tartományaiba, Francziaországba, sőt Angliába is. Hogy Belgium az igás lovak tenyésztésében Francziaországnak méltó vetélytársa, azt legelőször a párisi kiállításon maguk a franczia szakértők is elismerték. (Folyt, és vége köv.) VADÁSZAT ÉS LÖVÉSZET. Folyó vadászatok. A pesti tű-vadásztársaság f. hó 23-án sikeres kis vadászatot tariott nyulakra a régi lóverseny-tér körül. Mindössze 33 nyul lövetett. Volt egy pár csapat fogoly is — de az magnak hagyatott. — A nyulak kilencz-tizedrésze a régi verseny-téren lövetett, hol lapunk szerkesztőjének gondozása következtében több év óta szokva vau a vad télen élelmét és asylumát találni. A társaság tagjai közül 10-en vettek részt, s ezenkivül egy-két meghívott vendég. A napi eredményben kiváló érdeme van Topeiczer ügyvéd urnák, ki a hajtásokat rendezte. Jövő vasárnap a pesti határ egy inás részében lesz vadászat. ж * ж Rudolf foherczeg trónörökös ö fensége e hó 9-én a hg. Lobkovitz Ferencz konopisti uradalmában tartott vadászaton egy 12-ös agancsárt, 3 dámvadat, 6 őzet, 276 nyulat, 213 fáczányt, 27 fogolyt, 2 rókát 1 erdei szalonkát, összesen 529 db vadat ejtett. Az összes vadászzsákmány e napon 1010 darabra rúgott, — irja a konopisti erdészeti hivatal. ж * ж Zelizről irják nekünk, hogy a gr. Breuner Ágoston ö mlga zelizi uradalmában f. hó 17 dikétöl bezárólag 21-dikéig tartott vadászatok eredménye következő volt: 613 fáczány, 994 nyúl, 26 fogoly, 6 erdei szalonka, 6 vadkacsa, 1 vizityúk, 1 vadmacska, 6 róka, összesen 1650 darab vad. A vadászuron kivül résztvettek e vadászatokban, mint vendégek : gr. Széchényi Sándor, Bernrieder László, br. Höller, br. Jeszenszky István, lvazy Lázár és László urak stb. ж * * Somogyból kapjuk lapuuk egyik igen t. olvasójától s passionatus vadásztól a tudósítást, hogy ott az őszi szalonkahuzás igen jó volt. Iharos-Berényen, úgyszólván csak vizsla előtt (minthogy hajtóval csak kétszer lett vadászva) 150 szalonkán felül esett. — A többi vadászterületen, mint Berzenczén, Lábodon, Böhönyén, Tarnóczán, Fajszon s Wraszlón persze még sokkal több s igy bizton hiszi tudósítónk, liogy az őszi idény eredménye közel ezerre rug, csupán a főbb, rendezett vadászterületeken Somogyban, nem számitva a kisebb vadászatokat, hol szintén bizonyára elég lövetett, ж ж ж Dobsina 1879 nov. 19-én. Igen tisztelt Szerkesztő Ur ! Utolsó levelemben Ígértem, hogy a gömörmegyei vadászatokról szóló néhány beküldött adatomat, a Coburg herczeg szarvas cserkészetéről nyert tudósításommal egészitendem ki, — ime teszem ezt a következőkben : A Garam vöLyén Zavadka határában a felséges fenyves rengetegbe 1869-ben telepitett be Coburg herczeg, balogi vadaskertjéből, szarvasokat, összesen mintegy 48 — 50 darabot. — Eleinte elkerített helyen tartották ezeket s csak 187 5-ben lettek kibocsátva ; — az állomány örvendetesen szaporodik s ma 200-ra van becsülve. Van benne néhány 16-os, több 14-es. — Mult lióban csak egy 14-es bikát lőtt le Ágost herczeg, noha az idö esős, kedvezőtlen volt ; többet lőni nem akart a berezeg. Nevezetes, hogy ő sima csövű I.efancheuxpuskájából lő golyóval, s mindig igen jól ; — golyós fegyvereket nem badznál, gyöuge szemeivel nem igen képes visirozni. A garami szarvas-állomány örvendetes szaporulata Zahreczky erdőmester ur szakértő gondozásának köszönhető; ez az ur a haltenyésztés körül is érdemeket szerzett, — pár közeli patakot gyönyörűen benépesítvén. Gömörben leginkább a vaddisznó-vadaszatok folynak most is. Minap Rozsnyón 3 disznó ejtetett, a 4-diket, egy malaczot, a kutyák ölték meg ; — Mihalik pelsőczi erdömester volt ott vadászaton, hírhedt disznós kutyáival, — 9 —10 kutyából áll e falka: kopó, juhászkutya, házi eb, korcs pincster stb. van benne képviselve ; — de disznóra páratlanul működnek. Mihalik ur mult évben mintegy 80, — ez idén pedig 60-nál több disznót ejtett el egymaga, — mindig ezzal a »tutti-frutti« falkával. Mig egész Gömörben közép — meg gyönyörű őszi szalonka-húzásról irnak : addig mi dobsinaiak, szalonkát egyáltalán nem is láttunk. Minket végkép kihagytak. Rudolf trónörökös ő fensége medve-vadászata Beregben. Mint már a minap cmlitök, a munkácsi uradalom birtokosa gr. Schönborn Einő a trónörökösnek fölajánlá vadakban gazdag erdeit, ki is e meghívást szivesen elfogadván, folyó hó 19-éu Munkácsra meg is érkezett, lelkes fogadtatásban részesülve. A foherczeg alig pihente ki az ut fáradalmát, már másnap reggel 8

1/

2 órakor medvevadászatra indult, több szán kíséretében, a Visznicza-völgybe. Az első hajtást a siroki hegylejtőn kezdték meg, melynél 40 tagból álló erdészeti személyzet s 80 hajtó volt alkalmazva. Csakhamar egy fekete vén medve jelenkezett két kölykével. Az anyát ö fensége terité le egy jól czclzott lövéssel, úgyszintén az egyik bocsot is, mig a másik megmenekült. Nemsokára ismét egy fiatal medve került lötávolba, melyet gr. Schönborn ejtett el. — A második hajtásnál egy 140 kilo sulyu vadkan s két siildö — egyik 40, a másik 93 kilo sulyu, került teritékre. A trónörökös még a vadás/ati területen megirta a vadászat eredményét ö felségének, s midőn erre a grófi kastélyba visszatért, a polgárság az utczán kétfelöl fáklyát tartva képezett spaliert egész a kastélyig. A föherczegot, ki vadászkalapját fenyögalylyal diszitette, midőn a kastély előtti térre