Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-08-21 / 34. szám

284 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. AUGUSZTUS 21. 1879. járványok észrevétlenül lappangnak valamely megye területén : addig mindig ki vagyunk téve ama veszélynek, hogy lovaink egészségügyi állapotáról a külföldön gyakran keringő rémhírek a vevőket elijesztik, sőt némely államok a lóbevitelt Magyarországból, egészségügyi szempontból vagy annak leple alatt, el is tilthatják. e) A lókivitelünk fejlődését gátló körülményekről szólva, meg kell még végre emlitenünk egy aprólékosnak és jelentéktelennek látszó dolgot, mely azonban ugy a lókivitellel foglalkozó kereskedők észleletei, mint a párisi kiállításon szerzett saját tapasztalataink szerint is nem jelentéktelen káros hatással van lókivitelünkre. Földmives tenyésztőink, eöt nagyobb lótarló gazdáiuk egy része is ragaszkodik ama rosz Ízlésre mutató régi szokáshoz , miszerint lovainak czombjára arasznyi nagyságú éktelen csúnya bélyeget süt. Rendesen husz lépésről is meg lehet a »Pityi Palkó« által nevelt ló czombján látni a falusi kovács által minden kaligraphikus Ízlést arczul csapó nagy dupla P.-t. Ez ugyan nagyon tetszhctik Pityi Palkóné asszonyomnak, de égiáltalán nem tetszik a külföldi vevőnek és lótartónafe. Különösen a franczia az ily lovat vagy egyáltalán meg nem veszi, vagy ha megveszi, 100 — 3 00 frkkal kevesebbet ad érette e szépséghiba miatt. Szokjunk el tehát a túlságos nagy bélyegző vasaktól, iparkodjunk földmives tenyésztőink körében az egyszerű vékony, legfeljebb 6 — 7 centimeter hosszaságu bélyegzők használatát terjeszteni és szoktassuk arra őket, hogy e bélyeget ne a ezombra, hanem a nyereg helyére a hátgerinc alatt süssék. E helyen a szerszám is, a nyereg is eltakarja a bélyeget, a külföldi ízlés megbarátkozik vele, s kivitelre szánt lovaink értéke e csekély változtatás által talán nem jelentéktelenül gyarapodni fog. A magyar állami ménesekben eddig bár kisebb és csinos bélyeggel az illető ménes nevének koronás kezdő betűje szintén a ezombra süttetett. A párisi tapasztalatok alapján jó példa kedvéért itt már megváltoztattatott a bélyegzés. Tenyésztőink tájékoztatására közöljük e változtatást. A kisbéri angol telivér lovaknál n koronás K., a nyereg helyén , közvetlenül a gerinc alatt baloldalon, a csikószám pedig jobb oldalon bélyegeztetik. A bábolnai arab telivér- | ? á а ф a & A műlovarok világa. (Folytatás.) III. Renz további élményei. A szép lengyel hölgy, ki Renzuek akaratlanul is oly nagy bajt okozott, elhagyta Németországot. Renzet a közönség elfeledte s barátai a megfogyott, sápadt arczu, kopott öltözetű ifjút, ismerni sem akarták többé. Minden vigasz és segély nélkül hagyták öt tovább bujdosni. Minden pártfogó, minden segélyforrás nélkül haladt odább, merre sorsa vezérelte ; de bátorságát és önbizalmát nem vesztette el. Hiszen élt, — daczára, hogy orvosai lemondtak róla s a mig életelevenséget érzett magában, addig ö nem csüggedt el, — mint ezt mai nap is kedélyesen mondogatni szokta. Teste a vándorlás alatt megedződött, visszanyerte ruganyosságát csakhamar, úgyhogy semmi nyoma sem mutatkozott többé betegségének, csupán a mellén levő forradás, melyet mai napig is visel, ifjúsági emlékjel gyanánt. Egyelőre egy kis társasághoz szerződött, hol 30 tallér havi dij mellett kellett működnie. Néhány hónap múlva, husz garasnyi összeget megtakarítva, tovább indult, hogy valamely nagyobb cirkusban keresse szerencséjét. Midőn utolsó garasa is elfogyott s ö egy egész napon át étlen-szomjan gyalogolt tovább, végre megérkezett üres gyomorral, eltikkadva Kölnbe, hol épen a tíuerra társasága tartózkodott. Rögtön ajánlkozott az igazgatónak, ki őt, meggyőzödnél szintén bal oldalon a koronás В., jobb oldalon pedig a származási bélyeg a csikószámmal együtt. Mind a négy állami ménes félvér lovainál megfordítva a jobb oldal nyereghelyére süttetik a ménes nevének kezdőbetűje, a bal oldalra a származási bélyeg és csikó-szám. Terjeszszük minél tágabb körökben e jó példát ! Ismerjük azonban népünk konzervativ hajlamait, tudjuk, hogy csak nagy nehezen fog elszokni e czifra nagy czomb-bélyegtől, s azért a szóbeli serkentésen tul jónak tartanok, ha évenként 48 helyen kitűzött lótenyésztési jutalom-dijosztások alkalmával nemcsak szóval figyelmeztetnének földmives tenyésztőink a nyereghelyen való kisebb mérvű bélyegzés előnyeire, hanem egyúttal minden díjnyertes ló tulajdonosa egy csinos bélyegző vasat kapna ajándékba, melyen neve kezdőbetűje van. Ezt csekély költséggel keresztül lehetne vinni, ha minden megye lóteny. bizottmánya néhány garnitúra a-b-c sorrendben készült bélyegző vasat készíttetne; vagy talán még czélszerübb volna, a csin és egyöntetűség érdekében, ha a garnitúrák valamely állami ménes-intézet műhelyében elkészülve, küldetnének meg az egyes lóteny. bizottmányoknak. f.) Nem jelentéktelen zavart okoz a nemzetközi lókereskedés terén hazánkra nézve az, hogy nálunk még mindig általánosan a szalagmértéket használják a ló magasságának meghatározására ; mig ellenben Francziaországban ugy, mint majdnem minden nyugati államban is, a bot-mértéket használják e czélra. A különbség erős lapoczkáju lónál 4 — 5 centimeteris lehet; s igy tehát a franczia lókereskedő, kinek szalag-mértékkel megmért 163 centimeter, tehát 15 és félmarkos lovainkat eladásra felajánlottuk, megtekintésüknél kellemetlenül fog csalódni, ha bot-mértéke szerint csak 158 centimeter, tehát csak 15 markos lovakat talál, mikor neki okvetlenül legalább 15

x/

2 markos lovakra van szüksége. A pálisi kiállításnál is tapasztaltuk, mint már említve volt, hogy a szalag-mérték szerint bejelentett lovaink mind oly kategóriákba kerültek, hol csupa magasabb lovak voltak, miután a kategóriák botmérték szerinti méretek alapján állapittatnak meg. Nem hangsúlyozzuk e körülményt, mint épen felette jelentékenyt, de miután minden kereskedés terén törekednünk kell arra, hogy usance-aink a nemzelközi usance-okhoz alkalmaztassanak ; miután továbbá e mértek sokkal biztosabban müvén sokoldalú képessége felől, azonnal szerződtető szép fizetésre. Itt kezdődött újra az ő dicsteljes művészi pályája, mely most fénypontját érte el. Egymásután szerepelt ő Németország, Francziaés Oroszország első cirkusaiban, mindenütt mint elsőrangú, ünnepelt csillag, a hölgyek és a sportsmanek bálványa. Jobb kezének két ujján még most is láthatók egy pisztoly-párbaj nyomai, melyeket egy franczia vadásztiszttől kapott, kinek kedvesét, egy spanyol tánezosnöt elhóditá. — »Hála istennek, — mondja most is olykor az öreg Renz — csak a jobb kezem sérült meg, nem pedig a bal 1« (Mert a lóvezénylésben ekkép nem volt akadályozva.) Oroszországban, mely érdekes kalandjainak egyik főszinhelye volt, mint majdnem valamennyi vándormüvésznek, egy muszka grófnő féltékeny férjével gyűlt meg a baja s ismételnie kellett gyermekkorának egyik merész csinyét, hogy az őrjöngő férj elől menekülhessen. Mig ez, kezében karddal, némán szemlélte a nyaktörő látványt, Renz a háromemeletes kastély padlásablakán kimászva, magyar bekecsben, lovaglónadrágban és csizmában, mint az evet kúszott alá az esőt levezető csatornán a parkba, honnan a magas falon átvetve magát, — oly ügyességgel, melyhez csak ő értett, — szerencsésen megmenekült. Hogy ő másnap korán reggel gyors vágtatással hagyta oda a szent Oroszország határait, alig szükséges emlitenünk ! Ep oly érdekesek, mint nem mindennapi kalandjai, voltak ama mülovar-mutatványai is, melyeket ő különböző alkalmakból, fogadásból sat. tüntetett elé s melyek által, mint korának legjobb lovasa volt ismeretes, ugv a manége-en, mint azon kivül. tatja a ló valódi magasságát, mint a szélesség, izomzat és lapoczka-fekvés által befolyásolt szalagmérték : annálfogva üdvösnek és kívánatosnak tartanok, ha az eddigi gyakorlattal szakítva, nálunk is általánosan a botmérték fogadtatnék el. — Talán ez irányban is czélszerü volna a lóteny. jutalom-dijosztás alkalmával nemcsak felvilágosítás, hanem egyszerűen készült olcsó botmértékek kiosztása által hatni. Az eddigi három tételben országos lótenyésztésünknek (ha szabad e kifejezést használnunk) külügyeivel foglalkoztuk ; még néhány tételt kell azonban előadnunk, mely a párisi kiállításon szerzett tapasztalatok alapján с ressort belügyeire vonatkozik, ilyenek : IV. Becsüljük meg, tartsuk fenn, sőt fejleszszük a keleti származású közép és könnyebb nyerges lovak tenyésztését hazánk mindazon vidékein, hol azt az égalj, talaj, és egyéb gazdasági viszonyok indicálják. —- A párisi kiállításon ugyanis ujabban láttuk, hogy ily lovaink után élénk a tudakozás ; láttuk, hogy Európa nyugati államai részint viszonyaik folytán igazolva, részint az időszaki divat befolyása alatt igazolatlanul nagyrészt felhagytak a keleti jellegű ló tenyésztésével ; láttuk hogy e hiány folytán hadseregeik lószükségleteinek fedezéseinél nagyrészt más államokra vannak szorulva ; láttuk, hogy e tekintetben csupán Oroszország lehetne veszélyes vetélytársunk, mely vetélytárs azonban ugy a nagy távolság és jelentékeny szállítási költség-többlet, mint lovainak csekélyebb használhatósága folytán jelenleg még nem veszedelmes. — Mindezeket látva, s tudva azt is, hogy a keleti jellegű ló tenyésztésének hazánk igen sok vidékén legjobban felelnek meg a természeti és gazdasági viszonyok, ujabban is hangsúlyozzuk azt, hogy mind e vidékeken a keleti jellegű közép és könnyebb nyerges ló, és a sebesebb úgynevezett »jucker« lovak tenyésztése minden módon előmozditandó és fejlesztendő. E fejlesztés irányát főleg a csontozat erősbitésében jelöljük ki, mert a mint a párisi kiállításon is tapasztaltuk, a keskeny kart, a térd alatti bevágást vagy sodrottságot, az elfinomodott szárt, a külföldi vevő még kevésbbé bocsátja meg, mint mi, kik tudjuk, hogy abban a vékony arab szárban aránylag sokkal több a tömörség, mint a clydestali lónak elefántszerü csontjaiban. Ennek daczára ís azonban ugy saját anyagunk javitása I szempontjából, mint a lókivitelünk alapját képező Tarka, változatos, regényes volt az ö élete, mint a minő valaha vándormüvészé csak lehetett. Ám, ha egyenkint mindent elésorolnánk, kötetekre terjedő müvet kellene róla Írnunk. Renz Ernő rendes naplót vitt életének nevezetesebb mozzanatairól s ha, — mint reméljük — egykor memoirjai napvilágot látnak: az olvasó bizonynyal érdekes és pikáns képet lát föltárva maga előtt egy művészi életből, mely a regényesből, szépből és vonzóból sokkal többet fog nyújtani, mint a mennyit egy érdekfeszítő regényben egy-egy iró leggazdagabb fantáziája teremthet ! Midőn Renz megnősült, nagyobb nyugalom és fokozottabb törekvés jutott nála érvényre. Erzé magában a hivatást a direktorságra, hogy e téren is megmutathassa : szorgalom, ügyesség s kitartás mellett mennyire viheti ő. Elkezdett tehát takarékos lenni, hogy maga alakithasson társaságot. Már tekintélyes összeget fektetett be a szükséges costume-ökre, requisitumokra sat., midőn egy tűzvész eseténél Brandenburgban egész készlete lángok martaléka lett ; két lova is oda veszett, melyekben legnagyobb kincsét birta. Csupán egyetlenegy lovat s saját és nejének legszükségesebb ruháit, 200 tallérnyi készpénzzel menthette meg. Ismét kényszerülve lett, a sors ily csapása után, elől kezdeni. De ö mindamellett sem csüggedt el. Azonban nem mint szerződött tag, hanem mint igazgató akart ezentúl szerepelni. Ily eltökéltséggel fogott tervének érvényesítéséhez a legkedvezőtlenebb körülmények közt, csaknem egészen hitelre, a lehető legkisebb mérvre szorítkozva. Egy lovát megmentette, egy másik lóhoz egyik barátja (Schuman) utján jutott, kit ő