Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-08-21 / 34. szám

AUGUSZTUS 21. 1879. \ ADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 285 külföldi izlés figyelembe vételével, törekednünk kell arra, hogy keleti jellegű lovaink lábai el ne finomodjanak ; sőt lehetőleg erősbittessenek. A kinek alkalma van egy somogymegyei vagy hevesi lótenyésztési dijosztást végig tekinteni, bizonyosan velünk együtt jogosnak tartja az elfinomodásnál való félelmet. E bajon első sorban a fiatal csikónak erőteljesebb tartása segíthet, de nagyot segíthetnek rajta a jó alapzatu, aránylag igen егбз csontú keleti mének, minők az utolsó években a bábolnai államménesből a méntelepekbe osztattak. Adjunk tehát hálát a jó sorsnak s a szakavatottságDak, mely országunk keleti jellegű tenyésztésének alapforrását, a bábolnai telivér és félvér arab államménest a néhány év előtt bizonyos körökben divatossá vált »delendam esse censeo« jelszó és áramlat ellenében öntudatosan fentartotta s odáig fejlesztette, hogy a párisi nemzetközi kiállításon bemutatott példányairól jury és közönség egyaránt és egyhangúlag mondotta ki amaz ítéletet, miszerint az egész világon nincsen keleti tenyészanyag, mely typust és massât egyesítve, Bábolnát csak meg is közelíthetné. Tanfi. Lókillitási és díjazási napok 1 éves csikók vásárlásával összekötve. Augusztus 25. Galanthán (vásárló biztos Tanfi G.) » 30. Nyíregyházán (v. b. Tanfi.) Szeptember 3. Kaposváron (v. b. Tanfi.) » 7. Pécsett (v. b. Tanfi.) » 7. Komárom (v. b. Flögl őrnagy.) » 8. Hevesen (v. b. Horváth táb.) » 8. Győrött (v. b. Flögl őrnagy.) » 8. Szombathelyen v. b. Soest ezr.) » 8. Kulán (v. b. Tanfi titkár,) » 15. Nagyváradon (v. b. Horváth táb.) » 21. Veszprémben (v. b. Tanfi.) » 28. Temesvárott (v. b. Tanfi.) Október 3. Székely-Udvarhely (v. b. gr. Pálffy őrn.) » 25. Deés (v. b. gr, Pálffy.) Mint már lapunk 24. számában emiitettük, 100 egyéves méncsikó vásárlása terveztetett, melyeknek eddig mintegy fele vétetett meg. ki ; értékes nemesebb fajú ló alig volt található, úgy hogy egy jó barátunk egy barua pej hámost keresve, az egész vásárban két nap alatt csak egyet tudott kapni. Erdélyből nagyon keveset és ezt is a közönséges fajból hoztak ki. Legtöbb Lengyelországból vezettetett ide — de ez sem valami kitünö. Azonban vevő se volt ; külföldi egy pár olasz lókereskedő, kik egyes nagyobb lovakat vettek, 300 — 400 fton darabját. Négyes fogat egy sem volt, kettős fogat alig kelt el egy pár ; a legnagyobb ár, mit egy lóért fizettek, 500 ft. volt. Mint curiosumot megemlítjük, hogy a debreczeni vásárt a Lotenyesztés emelésére alakult részvénytársaság vette ki bérbe több évre; de most, a mint beszélik, ez augusztusi vásárt újra albérlőknek adta ki, és igy a társaság részéről se rendező, se igazgató nem volt ott és a bérlök vagy a kire volt ez bízva, egy kettes fogattól 1 fr 80 kr., egy egyes lótól 80 kr vámot fizettek! Az ily eljárás nem hiszszük hogy a lóvásárokat virágzóbbá tegye és igy a lótenyésztést előmozdítsa. (fíeküldetelt.) A debreczeni lóvásár. A debreczeni augusztusi lóvásár — értesülésünk szerint — ez évben nagyon silányul ütött Lóverseny-programm. Torontálmegye az anyaországhoz való visszacsatolási 100 éves ünnepélye alkalmából, kapcsolatban a lótenyésztési jutalomdíj kiosztással s az lèves méncsikók vásárlásával 1879. évi szeptember 21-én, délutáni 2 órakor N.-Beeskereken, lóversenyeket rendez. Igazgatóság : elnök : Thum-Taxis Egon herczeg, Karácsonyi Guido gróf, Kulifay Lajos, NagyBecskerek város polgármestere, Balakovich Ágost. — Pályabírók : Csekonics János gr., Hertelendy József, Torontálmegye főispánja, ittebei Kiss Miklós, Patzolt József, cs. kir. százados. — Indító : Rainer, cs. kir. hadnagy, Kiss Elemér. I. Sikverseny. Önkénytes adakozások utján befolyt dijakra, torontálmegyei földmivelők és tenyésztők birtokában levő lovak számára. Távolság körülbelől 1 és fél kilométer. I-sö dij 60 frt II-ik » 50 » III-ik » 30 » IV-dik dij 20 frt V-dik » 10 » VI-dik » 5 » Minden pályázó tartozik a versenyt megelőzőleg a lótenyésztési bizottmány elnökénél jelentkezni, ugy versenyző lovának pontos leírását, valamint az illető lovagló nevét bemondani. — A futtatás több mint 6 pályázónál két részletben, több mint 12 pályázónál három részletben fog megtartatni ngy, hogy az illető nyertesek megfelelő időköz után a dijakért ismét, de csakis fél utat futnak. II. Akadály-verseny. [Tiszteletdíj, adja ThurnTaxí s Viktorin herczegné, czeu fölül 200 frt az elsőnek, tét és bánat 100 frtig a másodiknak, netáoi többlet az elsőé. — Minden korú és minden országbeli ló számára. Urlovarok szinekben vagy egyenruhában. — Távolság körülbelül 4 kilométer. Teher 75 kilo. — Egy akadály-verseny nyertesének 2 kiloval több, egynél több nyertesének 5 kiloval több. Lovaroknak, kik akadály-versenyt még nem nyertek, 2 és fél kiló engedve. Tét 10 forint, bánat az egész. — Nevezés szeptember hó 20-ikán déli 12 óráig Kulifay Lajos, Nagy-Becskerek város polgármesterénél. III. Ügető kocsiverseny. Nagy-Becskerek városának dija: az elsőnek 100 frt., a másodiknak a betétek 80 forintig. Kétfogatú, négykerekű, négyüléses kocsik számára, urkoesisok. Távolság egy német mértföld. — Minden résztvevő köteles, egy részrehajlatlan tanút a kocsira felvenni, ki arról fog gondoskodni, hogy vágtatva ne hajtassék. Ha valamely ló vágtatni kezd, azonnal visszatartandó, több mint 30 ugrás vágtatva, disqualifikál. — Betét 10 frt. — Nevezés szeptember 21-diki déli 12 óráig Kulifay Lajos polgármester urnái NagyBecskereken. Vitás kérdéseket véglegesen a bizottmány dönt el. Egyúttal közhírré tétetik, miszerint a kiállításra hozott lovak s egyéves csikók megbirálása, szeptember 21-ikén délelőtt 9 órakor fog megtartatni, a jutalomdijak pedig a versenyek közben fognak kiosztatni. Écskán, 1879. évi augusztus havában. Thurn-Taxis Egon herczeg. Ti Verseny-naptárKassa (Pr. 26. sz.) septemb. 7, 8. Debreczen (Pr. 27 sz.) septemb. 14, 15. Kolozsvár (Pr. 0 sz.) septemb. 19, 21. Soprony (Pr. 9. sz.) sept. 27, 28, 29. Bécs (Pr. 7. sz.) okt. 4, 5. Pardubitz okt. 12. Pest (Pr. 5. sz.) okt. 19, 21. (Az összes államdijak feltételei 8. sz.) mint első és egyetlen tagot szerződtetett s ez, ő maga és neje képezték az összes társulati személyzetet. Egyetlen istálómesteri egyenruha s néhány az előadáshoz szükséges öltözék — melyet Renzné asszony férczeit össze hevenyében — képezte a garderobe-ot, s egy ócskán vásárolt szekér szolgált a társulat összes czókmókjának szállítására. Á Renz-cirkusnak, e most oly nagyszerű, világhírű mülovarintézetnek alapja ez igénytelen vállalat által volt letéve. A kezdő igazgató legsajnosabban érezte az iskolalovak s idomított paripák hiányát; azonban e bajon is lassankint segitve lett. Renz, ki folyton azon törte fejét, miképen pótolhassa némileg a fölmerült hiányokat, Potzdam vidékén egy igás lovat vett észre, sovány, roszul táplált szürke lovat, melyre tulajdonosa nem sokat látszott adni, de melyen Renz szakértő szeme legott fölfedezte ama sajátságokat, melyeket egy lovarmüvész sikerrel értékesíthet. Meg is vette a szürkét a paraszttól 7 0 talléron, elnevezte azt »Szolimán«-nak, s kéthavi gondos ápolás, oktatás, idomítás után csillogó szőrű paripa vált belőle ; tudott ugrani, ügyes lett az »apport

«-ban, alkalmas az iskolalovaglásra. Mikor aztán ily erővel az első előadást megnyitották, annyira leapadt az igazgató pénztára, hogy ezüst óráját kellett zálogba adnia, hogy a helypénzt, ahol az előadást rendezte, megfizethesse. De Renz mindamellett teljes bizalommal, a jövőbe vetett bittel в a művész büszke önérzetével tekintett a jövő elé. Az első előadás megtörtént s a bevétel : 1 tallér s 20 ezüst garas volt. A második előadás azonban már eredményesebb volt. Renz és Schuman mindent elkövettek, hogy mutatványaikkal a közönségnek érdekeltségét mentül nagyobb mérvben fölébreszszék. Az igazgató átalános bámulat tárgya lett s Szolimán is figyelmet keltett maga iránt. Igy küzdé magát felebb-felebb Renz, mig idő multával jó középszerűvé vált eirkusa. Evek folytán, az ernyedetlen buzgalomnak sikerült az egykor úgyszólván semmiből teremtett intézetet oly fokra emelni, mely Európa fővárosaiban mint elsőrangú műlovar-intézet vált ismeretessé. Szeretett nején kivül, — ki egész haláláig csüggedetlen, jó és balsorsában osztozott a fáradhatlan igazgatónak — Szolimán volt az, mely legtovább szolgálta a társaság érdekeit s igy illő, hogy róla is megemlékezzünk egykét szóval. Szolimán, mely a vételkor még fiatal ló volt, geniális mesterének idomítása alatt páratlanul jeles cirkusi lóvá lett, ugyhogy még akkor is, mikor már a Renz-cirkus méltó hirre vergődött : Szolimán a négylábú művészek között folyvást kitűnt, s szemefénye volt gazdájának, noha már akkor több kitűnő lóval rendelkezett. Az ismert lószerepekben : a »Mazeppa«, »Az arab és hii lova« és »Az angol a manégeben« czimü némajátékokban Szolimán páratlan volt. Hét éves korában vette e lovat Renz, huszonnégy éven át szolgálta öt és midőn elvénült в izmai merevebbek lettek, gazdájától nyugalomba téve, kegyelemkenyéren élt nála, még csupán a nagy »voltige«-ben alkalmazva őt olykor, mint utolsó lovat, melynek hivatása volt: a többi lovat összébb szorítani és megállítani. E hivatásában is legmegbízhatóbb lónak bizonyult Szolimán. Történt aztán egyszer, hogy e harminczegyéves ló, midőn a »nagy voltige«-re beügetett, a manége-ajtó küszöbfáján megbotlott, felbukott és nyakát törte! Midőn Renz erről értesült — mint ezt saját maga elbeszéli — berohant a manége-bc, ráborult az öreg hü szürkére és sirt ! Olyasmit érzett a derék igazgató, mintha sok éven keresztül legkedvesebb barátját veszítette volna el. Szolimán bőrét szőnyegnek késziték ki, mely még jelenleg is gazdájának ágya előtt, mint lábszőnyeg van alkalmazva, s ekkép a hü állat még kimúlta után is szolgálatot tesz gazdájának (Folyt, következik.) Állatkerti séták. il Az állatkert északi részén emelkedik a galambház. Itt enyelegnek, turbékolnak a galambok különféle fajai, a pávafarkuak, örvösek, postagalambok, az uj-guineai koronás galamb — s a vadgalambok, közös udvar- és háztartásban s a legjobb békességben élve egy pár szarkával. — Itt láthatjuk az ezüst fáczányt a mint jelenleg apró csibéiben családi örömét élvezi ; az arany fáczányt pompás, ragyogó tollazatúval. Nem messze innen egy nagy kerek sodronykalit idylli életet tár elénk. Egy fürj-család él itt apró fiaival boldog nyugalomban. Kedves kis pacsirta a társalgójuk. Jól megférnek együtt, de nem is csoda. Hiszen ök régi ismerősök ! Ott a szabadban is, mig Tetraoék fészkükön ültek a kalászrengetegben, ő — a lég picziny dalosa — énekével űzte el unalmukat. Innen az oroszlánház felé fordulunk, s útközben megtekintjük a szép kis szürke rókát, mely