Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-08-14 / 33. szám

278 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. AUGUSZTUS 14. 1879. eladás előtt 6—8 béttel minden munkát, söt még a kellő jártatást is megvonják lovaiktól, ietállóban tartva, főtt burgonyával, babbal, lencsével, sárga répával, árpa- e's rozsliszt-főzettel, bükkönynyel, lenmag-fözettel vagy pogácsával, s egyéb ily inkább göbölybizlalásra, mint Iótáplálásra alkalmas keverékkel hizlalják fel eladó lovaikat. Nyolcz tiz nappal a vásár előtt azután megszüntetik e hizlalást, s az utolsó napok alatt a fent emiitett tápszerek helyett csupán zabot és igen kevés szénát adnak lovaiknak, miáltal a has némileg felhúzódik, a hizlalás köDnyen látható jelei el tűnnek, s a minden mozgás nélkül nagy zabmennyiség hatása alatt e hizlalt dögök a vásáron nagy élénkséget és tüzet mutatnak, mely e fényes szőrrel és szélesen hizlalt valaggal együtt köny nyen megcsalja a kevésbbé szakértő vevőt. E mellett a vásáron van dolga a maquignonészjárásnak. A bors-dugdosás, kalap-veregetés, ostor-suhintás, porond-karczolásról nein tud leszokni egy franczia lóeladó sem. Ezek azonban már általáuosan ismeretes с siszárfogások, melyek nél százféle ügyesebb és leplezettebb fogásokat tud a franczia leleményes eladó. Egy barátunktól, ki a nemzetközi lókiállitás után Caen vidékére rándult egy nagyobb tenyésztőhöz, néhány anglonorman kancza vásárlása végett, hallottuk e következő jellemzetes esetet. A tenyésztő fényesen berendezett lakháza előtt vezettette elő — kitűnő Chablis borral fűszerezett reggeli utáu — eladó lovait. Az elővezetés alatt szép fiatal neje az ablakon tekintett ki. Feltűnt barátunknak, hogy minden elővezetett ló a miut azon ablakhoz ért, fülét hegyezve, farkát magasra emelve, sokkal tüzesebben, szebben, egy szóval alarmirozottan praesentálta magát. Észrevette az után, hogy e bájos úrhölgy véletlenül mindig ekkor csapta be, vagy nyitotta ki zajjal az ablakot, mikor a lovat alul elvezették. Másnap egy irigy szomszéd által felvilágosittatott arról, hogy N... ur hetekkel az eladás előtt, naponta arra vezetteti elő eladó lovait, s mikor azok az ablakhoz érnek, melyen neje kinéz, az rendesen becsapja az ablakot, s rögtön utána a férj uram, egy hatalmas ostorcsapást mér az ártatlan csikóra. Fz nztán természetesen megtartja emlékezetében a végzetes helyet s az ablak-csörrenés és ostorcsapás közti causalis nexust ; s a csörrenésre akkor is fellelkesedik, (?) ha a vevő előtt az ostorcsapás természetcsen elmarad. Ismételjük tehát, hogy az, ki Francziaországban akár tenyészanyagot, akár használati lovakat szándékozik vásárolni, jól vigyázzon, hogy mondva csinált állatokat ne kapjon, melyek az elővezetésnél egy negyed óra alatt mutatott tulajdonokkal nem birnak. Vannak azonban és pedig szép számban lelkiismeretes tenyésztők és közvetitök, kik már csak jó hirnevük érdekében is óvakodnak a maquignon-fogásoktól. Ezeknél a vevő még valamivel magasabb árak mellett is mindig jobban fog járni. Ily lelkiismeretes nagyobb lótenyésztők és nevelökként ismertük meg többek között különösen a bennünket közelebbről érdeklő anglo-norman s egyéb caroussier anyag tekintetében a következőket : Mr. Gost Caenben Calvados tartományban » Gauvreau Anglesben Vendee » » Castillon Troaruban Calvados » » Brion Gerrotsban » » » Ledars Etervilleben » » » Lallouet Montignyben Sarthe » » Beaudoin Danvonban Celvadoo » С Moderse- Any-MartinBerquet Rieuxben Aisne » Hervien Varavilleben Calvados » Ha eme megbizható tenyésztőkkel és lóuevelőkkel szemben felemlítjük Delaville urat, ki Bretteville-sur-Odonban, Calvados tartomány központján, Normandia egyik legnagyobb lónevelő intézetét tartja fenn ; teszszük ezt azért, hogy a feni. emiitett maquinonok egyik typusát mutassuk be. Sokan olvasóink közül emlékezni fognak ezen higany-élénkségü úrra a bécsi 187 3-iki kiállításról, hol lovai szintúgy, mint az 1878-iki párisi kiállításon, számos dijat nyertek. Ez örökké cylindert verő, borsot dugdosó ur főleg anglo-norman apalovak nevelésével foglalkozik, melyeket éves korukban vásárolva, négyéves korukban állit ki eladásra. Austriába főleg tőle vásárolt anglo-norman csődöröket, mintegy 100—120-at hoztak be az utolsó évtized folyamában. Nála Bretteville sur-Odonban évenkint több száz eladó lovat lehet találni, Francziaországban is, mint egyik legnagyobb »eleveur« ismeretes, de a ki hozzá fordul az — vigyázzon ! Ajánljuk különben ama hazánkfiainak, kik akár vásárlás, akár e lótenyésztés tanulmányozása végett Francziaországba utaznak ; forduljanak felvilágosításért a következő urakhoz, kik hivatalos állásuknál fogva a francziaországi lótenyésztés terén teljeseu tájékozottak ; a nemzetközi lókiállitás alkalmával Magyarország iránti rokonszenvüknek, s lótenyésztésünk iránti érdeklődésüknek élénk jeleit adták ; söt részben a magyar állami ménesintézeteknek is már szivesen látott vendégei voltak. Ezek a következők : De Cormette az összes franczia állami lótenyésztési intézetek igazgatója. Hivatalos helysége Párisban a földmivelési minisztérium. Br. De la Motte : lóteny. felügyelő (Amiens-ben) Allaire szintén lót. főfelügynlő (Caen-ben) Pardieu gróf méntelep-parancsnok (Du Pin-ben). Froidevaux méntelep-parancsnok (St. Lo-ban) De la Motte Rouge méntelep-parancsnok (Lamballe-bau). Mindezekhez az urakhoz bátran fordulhatnak fel világositásért hazánkfiai. Tanfi. VADASZAT ES LÖVÉSZÉT. Augusztus 15-dike előtt! A saison morte vége felé jár ! — Még csak egy-két nap választ el s aztán ott lobog a nemes tüz olthatatlan lángja Diána oltárán ! — A me zök tágas sikjai mintegy varázsütésre benépesülnek Kürtszó rázza fel az őserdőt álmaiból — s a viszhang eme kétszeresen szép játéka alatt, vig csaholással üldözi a megfélemlett vadat egy-egy virgoncz kopósereg eszeveszett csabolása. — A ki ezt hallotta csak az tudja, hogy a vadászat emez ősrégi fajtájában mennyi magasztosság van ! De ne szóljunk róla idő előtt; majd a saisou megnyíltával talán alkalmunk lesz egy ily vadászképet, tisztelt olvasóinknak egész nagyszerűségében bemutatni. * * * Az őzbak-cserkészet ideje lejárt, hogy helyet adjon valami ujabb sportnak. Mint halljuk, Lengyeltótiban gr. Zichy Bélánál igen szép eredménynyel cserkésztek ez idén. * * * A szarvas-vadászat is itt-ott már kezdetét vette. Gr. Zichy Béla egy barátjával a mu'.t héten utazott el a szilvási erdőkbe szarvasvadászatra. * * * Lenek Ödön ur, a zala-megyei hg. Esterházyféle javak főbérlője, f. hó 11, 12 és 13 napjain tartja szarvas-vadászatait, a tolmácsi, tecskáudi és a mura-melléki erdőségekben, melyekben az erdészeti személyzet állítása szerint, legalább 80 drbra tehető a fővad állománya, s több százra az őzvadé. A vadászat — melyre a zala-megyei vadászok intelligentiájából mintegy 50-en hivatalosak — szép eredménynyel kecsegtet. A hnjtókon kivül, mintegy 30 drb kitűnő magyar kopó is lesz, melyek időnkint és kisebb falkákbau fognak kibocsáttatni. — Felemiitjük itt egyúttal — mint igen kedvesen fogadott megemlékezést — hogy e vadászatokra lapunk szerkesztősége is kapott meghivást, s a szívélyes hang folytán, mely a levél soraiban nyilatkozik, e vadászatokon képviselteti magát. * * * Ugyancsak Lenek ur, ujabban az állatkertnek ajándékozta ama hatalmasan kifejlett két barna keselyűt (Vultur eiuereus, V. monachus, Mönchsgeier) melyek már több mint 3 év óta parkja diszét képezték, s melyekről lapunk mult évi folyamának 133 lapján »Szalonkavadászatom a muraerdőn« czimü közleményünkben is megemlékeztünk. Allatkertünkben, ez idő szerint, csak egyetlen barua keselyű van, — az is szánandó kinézésű amazokhoz képest, s igy az uj aquisitiúval bizonyára gazdagodtunk, — szép volua lia a példa utánzásra találna hazai vadtenyésztőinknél is, — a kik sajnos, ez ideig hagyományosan megfeledkezni látszanak arról, hogy a fővárosnak állatkertje is van. * * * Gr. Károlyi Viktor és a társaság többi tagja — mint halljuk — f. hó 20-án kezdi meg a Lungaubau a zergevadászatokat. * * « Hasonló értesítést veszünk a stubachi zergevadásztársulatrói is, melynek gr. Feetetics Pál is tagja ; itt e hó vége felé kezdik meg a vadászatokat, mert a későn nyiló tavasz miatt a zergevad igen hátramaradt kifejlődésében. * * * Egy liiuzt fogott a tátrafüredi erdőkerülő. Ez esetet egy, a napokban Tátrafüredről visszatért ismerősünk következőkép adta elő. — Mult hét egyik napján, épen а szokásos körútját végzé a kerülő, midőn menés közben egyik lábával egy mély gödörbe rogyott; e pillanatban a gödörből egy pompás hiúz szökkent ki s csakhamar eltűnt az erdő sűrűjében. A kerülő e szokatlan látvány okozta meglepetéséből még fel sem ocsúdik, midőn a gödör fenekéről erős morgás hangja üti meg füleit .... s a másik perczben már ismét egy hiúz szökött ki a gödörből, s az erdő bozótjai közt csakhamar ez is eltűnt. De most már a kerülő is tisztában volt azzal a mit látott ; látta hogy ez utóbb elmenekült hiúz csak kicsi volt, tehát fia az elsőnek ; tudta azt is, hogy a hiúz egy kölyket soha sem vet, de legalább hármat : lenyúl hát hirtelen a gödör fenekére, s ime, csakhamar fölemel onnan egy szép hiuzkölyket, mely még erősen hányja-veti magát a szokatlan kelepczében. A kerülő beviszi nagy triumpnuesal az eleven zsákmányt Tátrafüredre, s a nagyszámú fürdő-vendégek sietnek az »uj vendég« megtekintésére, melyről — hogy nem volt oly szelid, mint a minőnek mutatta magát — legjobban tanúskodott a kerülőnek véresre mart keze. A fürdő vendégek egy-két passzionátusabb vadászában hirtelen fölébredt a vágy : elejteni a megmenekült hiúzokat s még aznap este kimentek és lesbe álltak ama gödör mellett; a hiuz-kölyket — mely egy faketreezbe jól el volt zárva — a gödör közelében egy bokor alá helyezték, s csakugyau megjött az anya-hiuz, s rá is lőtt Y. Gy. fővárosi ügyvéd, azonban eredmény nélkül. Ez elfogott hiuz-kölyök jelenleg dr. Szontágh urnái van, ki — ugy halljuk — már föl is ajáulotta azt a pesti állatkertnek. * * * A »Székesfehérvár és vidéke«, mult heti egyik számában erősen ki kel ama visszaélések ellen, miket a vadászatkedvelők elkövetnek ; »még le sem kaszálták — úgymond — a gabonát, még itt sincs a törvényileg megszabott vadászat ideje : már is vadászgatnak városunk határában mindenfelé.« — A nevezett lap egyúttal felhivja e rendetlenségek megszüntetésére a városi hatóság figyelmét. Nagyon helyesen. » * * Csákberényböl írják lapunknak az apróvad (t. i. mezei nyulak foglyok, fürjek) szaporulatára uézve, hogy az ott soha nem lehet valami kitűnő, mert az urasági részen kivül, a községi földeken folyvást szabadon garázdálkodnak a kuvaszok. A mi kevés fogoly és fürj volt, az az idén a vizenyős lapályokról felmenekült az erdőkbe; soha olyan haris-szózatot és pittypalaty-zenét még nem hallottak ott, mint e nyáron. Foglyokat nagy foltokat lehet látni, de még igen aprók ; a fürjek már nagyobbak és igy merészkedtek elhagyni az erdő biztonságát, mit maholnap a foglyok is utánozni fognak.